Nadine
Arra ébredtem hogy valami,szörnyen világos,fehér szobában vagyok,és egy lány ül az ágyam mellett.Középen elválasztott,hosszú,egyenes,szőkésbarna haja,és barna,barátságos szeme volt,a jele pedig vörös.A tekintete tele volt szégyennel,aggodalommal és könnyekkel.Alig hogy kinyitottam a szemem azonnal odarohant és megfogta a kezem.
-Nagyon sajnálom...Olyan ügyetlen voltam! Az életedet kockáztattad értem,és most itt fekszel egy csomó sérüléssel,miközben nekem kéne! Ez nem fair! - A lány zokogásban tört ki,én pedig nagy nehezen felültem.Igazából elég furán éreztem magam,és majd elsüllyedtem.Most hogy a gyengélkedőn vagyok,nem akartam senkivel találkozni.
-Semmi baj.Ha nem megyek be érted,már rég halott lennél,én pedig egész életemben mondogathatnám hogy,mi lett volna ha megmentem?! Úgy hogy ne bőgj,inkább beszéljük meg. - A hangom higgadtan és erőtlenül csengett,majd ránéztem a kezemre,amin egy kötés volt. - Milyen volt a kezem? Örökké ilyen lesz? - Kérdeztem ijedten,mire kikászálódott az ölemből és mélyen a szemembe nézett.
-Nem,szerencsére nem.A vámpírok eszement gyorsan gyógyulnak....- Hallottam a hangjából hogy nem a teljes igazságot mondja el,de úgy gondoltam nincs itt az ideje hogy elkezdjem faggatni,így inkább csak elmosolyodtam.
-Hála Nüxnek.Te jól vagy azért? - Kérdeztem,komolyan.Olyan rémült volt az asztal alatt,hogy legszívesebben elsírtam volna magam.Láttam egy-két piros foltot az arcán és a kezén,de azon kívül semmi mást.
-Igen,hála neked.Nem is tudom hogy tudnám megköszönni... - Hebegte a lány.
-Mondjuk úgy,hogy bemutatkozol. - Mondtam kedvesen,mire elmosolyodott.
-Bocsánat,a nevem Julie Avery.Nagyon örülök. - Mondta félénken.
-Én is Julie,az én nevem Nadine Cross.
-Tudom!..Jaj,bocsánat,csak... - Szégyenében lesütötte a szemét,aztán megint rám nézett. - Igazából,mindenki tudja a suliban a neved.Nem tudom hogy milyen hatással van ez rád,de én a helyedben vigyáznék Christine Hargensennel..Csúnya bosszút tervel ellened. - Majdnem legurultam az ágyról mikor ezt meghallottam.Az a ribanc még mindig rajtam lovagol?! Ezt nem hiszem el!
-Honnan tudod mind ezt? Csak úgy elmondja neked? - Kérdeztem kicsit élesebben,mint kellett volna.
-Mondhatjuk úgy is..Gondolatolvasó vagyok. - Mikor meglátta hogy úgy nézek,mint aki látott egy szellemet,röhögni kezdett.
-És nem szar hogy egész nap,az egész suliban mindenkinek hallod a gondolatait? - Kérdeztem azon tűnődve,vajon engem is hall?
-Eleinte nagyon szar volt,de idővel megtanultam kizárni azokat amiket nem akarok hallani.Egyébként a tieidet nem hallom,így se - úgy se.Amikor bele akartam nézni a fejedbe,valami féle viharba ütköztem.
-Ja,ja igen,ez a képességem.De miért is akartál a fejembe nézni?
-Ó! ne értsd félre,nem azért hogy megtudjam a perverz kis titkaid,hanem mert amíg aludtál,állandóan azt mondogattad hogy "Nem adom." Kíváncsi lettem,és...-
-Nadine! Édes Nüx! Ugye jól vagy?! - Rontott be Darren egy csokor valamivel.(A virágok nem igazán az erősségem.) közben majdnem fellökte Julie-t,aminek nem örültem.
-Jaj,ne haragudj,nem láttalak. - Mielőtt rámeresztettem volna a gyilkos arcom,hála az égnek bocsánatot kért.Most nem bírtam volna ki még egy beképzelt pasit.A félelem jeges keze markolt a gyomromba,mikor eszembe jutott Jack,és a vágás a karomon.Már nem volt ott,de önkéntelenül is megérintettem.Csak úgy ott hagyott szó nélkül,mintha csak egy éjszakás csitri lettem volna.
-Darren,mit csinálsz itt? - kérdeztem.
-Szerinted mit? Éppen fejen állok.Ébresztő! A barátom vagy! Bejöttem hozzád a gyengélkedőre és hoztam virágot.Manapság ez nem olyan világot rengető dolog.Ahogy vége volt a szertartásnak azonnal jöttem ahogy tudtam. - Teljes erőmből forgattam a szemem miközben megpuszilt és beletette a virágot egy vázába.
-Ki tartotta a szertartást? - Kérdeztem,majd bocsánatkérően elmosolyodtam. -Darren,ő itt Julie Avery,Julie ő itt Darren Foster. - Biccentettek egymásnak.
-Na ez az! Cordelia Goode! Minden Vámpírok Főpapnője! El tudod ezt hinni? - Motyogtam valami nemhez hasonlót,majd megigazítottam a hajam.
-Ha most belegondolok,örülök hogy nem haltál meg. -Intettem Julie-nak hogy üljön ide az ágyamra.Darren oda tolta a széket az ágy mellé,én pedig elkezdtem keresni a távirányítót.Szokás szerint tőlem hat méterre volt.
-Julie,ide hoznád a távirányítót? - Kértem kedvesen,mire úgy felpattant mint egy bolha.
-Hát persze. - Azzal visszaült mellém,és rákapcsoltam a Comedy Central-ra.Éppen a Mike és Molly ismétlések mentek,ami feldobná a hangulatom.
Julie
Julie már kicsit jobban érezte magát mikor tisztázta a dolgokat Nadine-val.Az viszont nyugtalanította hogy nem hall bele a fejébe.Úgy érezte,mivel ő is megmentette a tűztől,neki is meg kéne az álomtól.Éppen a Mike és Molly ismétléseit nézték,mikor egy szipogó szőke lány belépett a szobába egy csokor sárga rózsával és egy zsálya füstölővel.
-Szia Tanja.Hogy van....? - Kérdezte Nadine a szőke lánytól,aki megállás nélkül sírt.Julie hallotta a fejében lévő gondolatot,önkéntelenül.A lány olyan hangosan gondolkodott mintha ordítana."Nem fogja túlélni! Hogy mondjam meg? Túlságosan megégett,és nem éli túl az átváltozást! Reménykedjünk hogy vörös lesz belőle."
-Lena? Nagyon megéget...Nem éli túl az átváltozást,de talán vörös lesz belőle.Astoria megállás nélkül bömböl,Jenn pedig sehol sincs.Azt reméltem itt lesz nálad.Adam nem akarja egyedül hagyni,Andy meg gondolom a szobájában szedi a Xanaxot.Fiona azt mondta azonnal bejön hozzád,amint ő és az anyja tárgyaltak Duantiával.Baromi ijesztő egy nő,az biztos.Ja,és tessék.Ezt neked hoztam.A zsálya megvéd. - A lány hirtelen Julie-hoz fordult,és kezet nyújtott. - Szia,Tanja vagyok.Ne félj,nem foglak lekiabálni.
"Furcsa". Gondolta Julie,és elhessegette a zavaró gondolatait.
-Én Julie vagyok,sajnálom a barátnődet.Biztos kedves lány volt...-
-Lena? Ugyan,dehogy.Nem volt kedves.Sőt,néha kifejezetten undok volt,de azért sajnálom.Voltak jó pillanatai. - Mondta Tanja őszinte szomorúsággal. - Régen jóban voltunk,de megváltoztatta a hírnév.Mivel Astoria a Sötétség Lányai és Fiai vezetője,egész nap nyalja a seggét,csak hogy rá is figyeljenek.Ami Astoriát illeti ő nagyon kedves és segítőkész,csak néha túlságosan lefoglalja önmaga.Te gondolat olvasó vagy,ugye?
-Igen. - Válaszolta szűkszavúan Julie.Tanja elmosolyodott.
-Én érzem mások érzéseit.Nem jó,de sokszor hasznos. - Darren és Nadine csak bambultak,és váratlanul Tanja mobilja pittyegni kezdett. - Meghalt.Aztán feltámadt.Ó,van még valami.Össze-vissza sikítozik,az anyja meg az apja ott van vele. - A lány tehetetlenül maga elé nézett,majd hanyatt dőlt a fotelban,és nézte a Mike és Molly-t.
-Nagyon csúnyán megégett? - Kérdezte Nadine.Julie hallotta a lány hangján hogy mindjárt elalszik.
-Az oldala,a fél arca és a fél haja.Ami azt illeti,igen,nagyon. - Mondta Tanja,majd hirtelen egy részeges fiú hang ütötte meg Julie fülét.
-Látom rohadtul aggódsz érte. - Julie felismerte.A fiú Andrew Maslin volt,dráma óráról.A fiú gondolatai elég zavarosak voltak.Dühöngött,szomorú volt és megkönnyebbült.Julie ki bírta olvasni hogy ő és Lena nem voltak meg jól,még pedig a lány önzősége miatt.
-Miért Andy? Mit kéne tennem? Tele kéne magam tömni nyugtatóval,és akkor Lena meggyógyul? Természetesen aggódom érte,de nem játszom túl a szerepem.Nem fogok síró görcsöt kapni. - Tanja hangja határozottan csengett,és ettől Andrew kicsit lenyugodott,és leült mellé.
-Igazad van,ne haragudj.Már nem vagyunk együtt,de akkor sem kívántam hogy ez történjen vele.Önmagában kedves lány volt,de a hatalom mindenkit megváltoztat.
-Ezt hogy érted? - Kérdezte Nadine,majd megbökte Darren fejét,aki borzasztó hangosan horkolt.
-Ó,Nadine.Ugye jobban vagy már? - Nadine bólintott,Andrew pedig folytatta. - Tegnap harmadik óra után szakítottunk.Közölte hogy áthelyezik a new york-i Éjszaka Házába,és neki nem lesz ideje rám.Én meg a fejéhez vágtam hogy semmi gond,legalább nem kell elviselnem a nagyképűségét.New York-ban felajánlották neki hogy ő lesz a Sötétség lányai vezetője.Elismerem,gonosz volt tőle hogy csak úgy közölte,de akkor sem kívántam ezt neki.Velencébe sem jött volna el...-
-Srácok. - Szakította félbe Tanja Andy-t. - Lena nem élte túl a másodikat sem.Meghalt.
Nadine
-Darren! Kelj fel... - A hír hallatán hogy Lena meghalt,én is elsírtam magam,nem nagyon,de azért sírtam.Tanja kifejezéstelen arccal nézte a sorozatot,Darren és Julie pedig nem csináltak semmit.Mikor megláttam hogy Andy be akarja venni a maroknyi nyugtatót,felmordultam.Tanja kikapta a kezéből az összeset,majd lehúzta a wécén.
-Köszi... - Mondta Andy,a következő pillanatban pedig Adam rontott be.A szeme puffadt volt,az arca pedig sápadt.
-Részvétünk. - Mondtuk egyszerre.
-Kösz,srácok.Édes Nüx..Még olyan fiatal volt.Igaz,mindig összevesztünk,de akkor is a húgom volt. - Hirtelen juliehoz fordult és kezet nyújtott.
-Te vagy az akit Nadine megmentett? Az én nevem Adam LaFont,örülök hogy élsz.
-A nevem Julie.Sajnálom a húgodat,megértem,milyen ha meghalt valakid,az apám meghalt,egy éve rákban.Az elején még meg tudták volna gyógyítani,de nem tettek érte semmit.Adták neki a fájdalom csillapítót,kemó kezelést kapott,ami még jobban tönkre tette,a végén pedig szörnyű halált halt.Az anyám depressziós lett,a nővérem pedig drogozni kezdett.Az utolsó amire emlékszem hogy mindkettőjüket bezárták egy elvonóra,aztán megjelöltek.
-Sajnálom.Nem...Nem tudtam..Ami Nadine-t illeti,már az első naptól fogva látszott rajta hogy erős és becsületes.
-Sajnálom Adam. - Mondtam,majd magamhoz öleltem.Adam leült a fotelre,Tanja és Andy mellé,és nézett ki a fejéből.
-Khm.Srácok,mondani szeretnék valamit. - Úgy döntöttem elmondom nekik hogy a tűz nem véletlen baleset volt,joguk van tudni.Kíváncsian néztek. - Amikor Fionával észrevettük a tüzet,és megpróbáltuk betörni az ajtót,Fiona észrevette hogy az ajtó kulcsra van zárva.Kívülről.
-Azta.Kurva. - Sóhajtott Tanja,a többiek pedig éles beszélgetésbe kezdtek.
-Ő volt az? Neferet? - Kérdezte Adam.Azt hittem oda megyek és letépem a fejét.Hé,te hígagyú! Itt van két másik ember akik semmit sem tudnak az egészről! Ránéztem hogy fogja be a száját,de nem engedelmeskedett.
-Ugyan Nad! Hamarosan mindenki tudni fogja! Akár ki is ordibálhatnánk! Hisz nem ezért megyünk Velencébe? Neferet volt az aki tüzet gyújtott,és bezárta az ajtót?! - Szinte már kiabált,és nem kellett sok ahhoz hogy agyon csapjam egy villámmal.Ehelyett inkább vettem egy mély levegőt,és megpróbáltam nem hazudozni.
-Neferet?! AZ a Neferet?! - kontrázta Darren,amitől úgy éreztem a vállam megereszkedik a sok stressztől.
-Igen Darren ő,ami a tüzet illeti valószínű hogy nem.Ha ő lett volna,a többiek már nem élnének,és valószínűleg én sem.Viszont talán tudom hogy ki volt...-
-Á,Nadine.Látom már jobban is vagy.Borzalmasan érintett amikor megtudtam a labor tüzet,és a sérültek nevét.Adam,őszinte részvétem a húgod miatt. - Ahogyan ezeket a szavakat kimondta,Julie hirtelen megfeszült az oldalamon,megszorította a kezem.
-Nos,nekem most mennem kell.Nadine,ha később felépülsz,feltétlen beszélnünk kell.Hálával tartozom amiért megmentettél.Na,megyek,sziasztok. - Azzal elköszönt,és kisietett a szobából.Szerencsére a következő pillanatban Fiona és Miss Goode lépett be az ajtón.Fiona oda sietett hozzám,Cordelia pedig ráförmedt Arisztoszra.
-Te meg mit keresel itt? Tudtommal nincs a munkakörödben,az hogy sérült vámpírjelölteket látogatunk.
-Elnézést,Miss Goode,de tudtommal nem szegek szabályt ha kíváncsi vagyok egy vámpírjelölt állapotára.
-Vigyázz Aforizma,a kíváncsiság néha a vesztünket okozhatja. - Mondta Cordelia,és utólag rám kacsintott.Arisztosz felfújta magát mint egy béka,és kisietett a szobából. - Ó,Istennőm,hogy nekem mennyire elegem van már belőle.Adam,tudom hogy nem ismertem a húgodat,de akkor is,kifejezném a részvétem.Astroria,a másik kislány.El akar menni egy időre Skye szigetére az anyja és az apja után.Ott talán begyógyulnak a sebei.Már ha a Sgiach beengedi.
-Sgiach? Az meg mi? - Kérdeztem értetlenül,és hirtelen megint azt éreztem hogy én vagyok az aki nem tud semmit.
-A Sgiach annak a harcosnak a neve akit csak úgy hívnak hogy Fejvadász.Nyers volt és barbár,ahogyan egy harcostól elvárható. - Mondta Fiona. - A Sgiach egy harcosnő volt, egy lenyűgöző erővel rendelkező vámpír.A Nők szigetén él, az ottani Éjszaka Házában.
-Nők szigete? - Értetlenkedett Andy.
-Igen,úgy hívják hogy Skye.Skóciában van.Ott képezték ki az első vámpír harcosokat,ennek az oka hogy ti nem tudtok róla.Valamikor az 1800-as évek elején a Főtanács úgy döntött, hogy mindenki számára így lesz kényelmesebb. - Ecsetelte Adam.
-Ha jól tudom,most már mindegyik Éjszaka Házában folyik harcosok képzése.Kalonának is van egy csomó harcosjelöltje,márpedig ő egyértelműen nem Skóciában van.Mellesleg,honnan tudod mind ezt Adam? Nem akarlak megsérteni,de Vámpírszocon nem vagy egy lángész. - Magyarázta Darren.
-Egyike vagyok a harcos jelölteknek.Igen,harcos akarok lenni.A kiképzésen nem csak pankrációzunk,hanem tanulunk is agyatlanok. - Mondta de hangjában bujkáló mosoly arról árulkodott hogy nem akart vele megsérteni senkit.
-Azta!Hűha! - mondtuk kórusban.
-És elmehet? A tanács elengedi? - Kérdezte Tanja,Miss Goode pedig bólintott.
-A tanácsnak ebbe nincs beleszólása.Sgiach egy különálló vámpírkirálynő,aminek persze a Tanács nem örült,így Sgiach elvonult Skye-ra,amit nagyon erős védő gyűrű vesz körül.Ő se lép ki onnan,és oda se lép be senki.Ami Velencét illeti holnap megyünk. - Közölte Cordelia,aitől szemmel láthatóan Adam felzaklatta magát.
-Samhain-ra vissza érünk? - Kérdezte.Utólag megtudtam hogy a Samhain itt a Halloween.Elég furcsa,de az őslakosok így nevezték el.Ja,ami a Karácsonyt illeti,az sem karácsony,hanem Yule,a téli napforduló,ami sokkal régebb óta van mint a karácsony.
-Úgy terveztem hogy csak egy hétig maradunk.Tárgyalunk a tanáccsal,ők leellenőrzik az oroszlán ketrecét,és ha minden rendben akkor talán elmehetnénk város nézésre,persze csak ha akartok.A gyász még nagyon friss. - Hirtelen bejött Zafír,az egyik házsártos nővér és levette a kezemről a kötést.Arra számítottam hogy egy hatalmas égési seb lesz ott,és közlik hogy örökre ott fog maradni,de ehelyett csak egy vörös folt maradt.
-Hogy hogy begyógyult? - Kérdeztem mire Zafír megforgatta a szemét és közben befecskendezett valamit az infúzióba.
-Hé te agyalágyult! Pont most akarod elaltatni mikor itt vannak a barátai? - Kiáltott utána Cordelia,de Zafír ügyet sem vetett rá,csak kiment a szobából.Cordelia a gyanútlan Darrenhez fordult,mikor már éreztem hogy le akar csukódni a szemem,az utolsó egy-két mondatot még elcsíptem. - Neki is beszámoltatok Neferetről? Fiam,közel állsz Nadinehoz?
-Ööö,igen és igen.
-Helyes,akkor holnap te is velünk jössz. - Mi?! Azt nem! Tiltakozni akartam,de ehelyett elájultam.A francba....
