13.Rész

13.RÉSZ
-Már nagyon várom a szombati szertartást! - Mondta Jenn,és feltűnt hogy rettentően sápadt.A szeme karikás,és állandóan megköszörüli a torkát.
-Szertartást? - Most komolyan én vagyok az egyetlen,aki ebben az iskolában nem tud semmiről?
-Igen,holnap lesz a Telihold szertartás.Elvileg Taurielnek kéne levezetni,de nem tudom,nincs itt. - Válaszolta a brownie-t majszoló Darren,aztán belém karolt.Kicsit bántott hogy nem tudtam vele kettesben beszélgetni,de így is elvoltunk.Megígértem neki hogy szólni fogok anyának,ha legközelebb jön,süssön brownie-t.Már nyolc évesen rettentő aranyos srác volt,bár most már férfiasabb,és vonzóbb.Eszembe jutott Jack...Sóhajtottam,és hirtelen megláttam a feldúlt arcát,ahogy felénk igyekszik.
-Ó,helló Nadine,válthatnánk pár szót? - A hangja ingerült volt,és közben állandóan Darrent nézte gyanúsan,és ami a legjobban bosszantott,az az volt hogy úgy nézett a legjobb barátnőmre mint egy kis senkire.
-Bocs,de most nem érek rá. - Mondtam érzelemmentes hangon,és akkor rájöttem.Nem akarok én tőle semmit,de valamilyen szinten ez normálisnak számít.Nem várhatják el tőlem hogy tizenhat évesen eldöntsem kivel akarom leélni az életem,vagy igen?
-Nem.Mondom.Még.Egyszer,légy szíves gyere velem! - A hangja tele volt ingerültséggel,és mielőtt elmondhattam volna neki mekkora seggfej,Darren szólalt meg hihetetlen gúnyos hangon.
-Hé,madárfiú.Csak egy jó tanács,Nadine utálja ha erőszakoskodnak vele,szerintem ha magadnál akarod tartani,legalább még egy hétig,akkor állítsd le magad.
-Tényleg te kis szarcsimbók? Attól hogy te több ideje ismered Nadinet,mint én attól nem vagy egy Bruce Willis,aki mindenkit megment,és igazságot szolgáltat.Állj félre ha jót akarsz magadnak,különben....-
-Különben? Ha már a filmeknél tartunk,te leszel Shane a Walking Dead-ben aki mindenkit összever? Hmm? Attól még hogy egy rohadt Színész versenyen kilencedik lettél,még nem vagy Arnold Schwarzenegger!
-Hé,azt mondtad hogy első lettél! - Mondta Jenn,majd megköszörülte a torkát.Jack egy hihetetlenül gonosz pillantást vetett Jenn-re és Darrenre.Tényleg,nekem is azzal dicsekedett hogy első lett.Hazug!
-Ajjajj...Ebből bunyó lesz..- Súgta a legjobb barátnőm,aztán köhintett egyet.Hirtelen jeges félelem markolt a gerincembe.
-Jenn,jól vagy? Kérlek mondd hogy jól vagy..-
-Nyugi! Jól vagyok! Csak kicsit idegesítő ahogy a pasid játssza a nagy istent.. - Forgatta a szemét,aztán ráeszméltem hogy ezek mindjárt kiverik egymás fogát.
-Elég legyen! Jack,mit akarsz? - Kérdeztem támadó-állásba,ha netán a hajamnál fogva akar elhurcolni,hogy beszélgessek vele.
-Azt nem itt fogom elmondani. - A hangja kemény és rideg volt,majd elsétáltunk Nüx templomához.Karba tett kézzel megfordultam,és vártam hogy a fejemhez vágja,hogy vége,ennyi.De nem.Ez nem történt meg.Nagy meglepetésemre megcsókolt.De ez a csók más volt,követelőző,tele birtoklási vággyal...Csak akkor fogtam fel mi van,amikor neki nyomott háttal a falnak,és elkezdett taperolni.Nüx templomának falához!
-Jack..Fejezd be! - A hangom erőtlenül és szánalmasan csengett,vettem egy levegőt,és amikor észrevettem hogy még jobban magához szorít,megpróbáltam ellökni magamtól,de túl erős volt.
-Fejezd.Be.Azonnal. -Mondtam szótagolva a mondatot,amikor meghallottam vággyal teli,gúnyos hangját.
-Tudom hogy te is akarod! - A hangja követelőző és gúnyos volt,amitől összerezzentem.
-Nem,nem akarom! - A fogamat csikorgattam és tiszta erőből vertem a mellkasát,de nem zavarta.
- Ne játszd már az eszed! - nevetett fel újra Jack. Gonosz, gú­nyos nevetése volt. - Te is tudod, hogy mi örökre összetartozunk.
Jack hangja rekedtes volt, és nagyon igyekezett, hogy szexinek tűnjön, de kihallottam belőle az ingerültséget. Szinte már tombolt. Láttam, ahogy megmozdul a keze, és elkerekedett a szemem, amikor végighúzta a mutatóujját az alkaromon. Alig akartam hinni a szememnek. Körmével, mint egy késsel, felhasította a pulcsimat,és az azonnali éles fájdalomból ítélve a bőrömet is.
-Teszek róla hogy végre megértsd! Mi.Nekünk.Együtt.Kell.Lennünk,és egy idő után te is belátod majd! A megbélyegzéssel,pedig hitelesítem! - Megnyalta a sebet a karomon,és páni félelem uralkodott el rajtam.A vérem még jobban ömleni kezdett,aztán megint megnyalta a sebem,és az összeforrt.Elengedett,és a szemembe nézett.Tekintete gúnyos,és szánalommal teli volt.
-Én...Én..Nem tudom mi történt.......Most mennem kell. - Azzal leestem a földre,ő pedig elszáguldott az éjszakába.
-Oké,oké...Szedd össze magad,nyugodj meg,nem lesz semmi baj... - Mondogattam magamnak,miközben eligazítottam az egyenruhám,a hajam,és beléptem a kihalt folyosóra.
Igyekeztem Vámpírszocra amikor a fülemet megütötte egy erős,mérges férfihang.
-Na ide figyelj kislány! Nem fogom még egyszer elmondani.Vagy segítesz nekem a tervemben,vagy nagyon megbánod,vagy te vagy a szeretteid.... - Fülelnem kellett ahhoz hogy ráismerjek a hangra.Gondolkozz,gondolkozz...És akkor rájöttem.Ez Tauriel harcosának,Arisztosz hangja volt."Fordulj meg!" Üvöltöttem rá magamra gondolatban.Húzz el innen!
Már éppen elakartam rohanni,amikor meghallottam egy másik hangot a fejemben.
-Segíts! Kérlek! Ha nem segítesz ez az elme roggyant szét fog tépni! Gyere és mondd azt hogy engem keresel! - Egy lány volt az,megpróbáltam nem törődni a segély kiáltással,amikor újra hangokat hallottam,de ezúttal nem a fejemben.Annak a lánynak a hangja volt,aki mentálisan szólt hozzám.
-Mit akarsz tőlem,te idegbeteg? Nem izgulsz hogy VALAKI,észre fog venni? - A lány alaposan meghúzta a valaki szót,és tudtam hogy rám gondol.Vettem egy mély levegőt és elindultam a rajzterem felé,ahonnan a hang jött.Ott állt Arisztosz és egy répa vörös hajú,csinos lány.Látszott rajta hogy meg van ijedve,de ugyan akkor állta a harcos tekintetét,és gúnyosan mosolygott.
-Elég legyen Dakaria! Velem nem beszélhetsz így! Vagy talán elfelejtetted a mi kis titkunkat? - Arisztosz ezúttal szexi hangon beszélt,és megpróbálta megfogni Dakariát,aki ellökte magától.
-Ugyan már! Ne légy nevetséges! Az csak egy csók volt,és jusson eszedbe hogy nem én akartam! Most pedig állj le mielőtt Valaki,észrevesz! - Tudtam hogy ez megint nekem szól,ezért cselekedtem.Kiléptem az árnyékból,és feléjük siettem.Láthatóan azonnal észrevettek a kopogó csizmámról,de nem törődtem vele.Elővettem a gúnyos mosolyom,és megszólítottam.
-Dakaria! Hát itt vagy! Már mindenütt kerestelek,mit csinálsz itt? - Gyanúsan méregetni kezdtem a céklavörös Arisztoszt,aztán Dakaria így szólt.
-Én,ugyan semmit.Főleg nem itt! Most pedig menjünk! - Hátra vetette gyönyörű haját,és feltűnt hogy nem hajt fejet Arisztosz előtt,én sem tettem csak mondom.A könyvben azt olvastam hogy a vámpírjelölteknek Főpapnőjük,illetve annak harcosa előtt szívére kell helyezniük ökölbe szorított kezét,és fejet kell hajtani.Dakaria ugyan egy pillantásra vagy egy "Viszlát"-ra sem méltatta.Mikor úgy éreztem hogy hallótávolságon kívül vagyunk,megállítottam.
-Ez meg mi volt? - Megállt,és gyönyörű zöldeskék szemei az enyémbe fúródtak.
-Te vagy az új különlegesség? - Kérdezte kicsit gúnyosan de aztán megenyhült,és elmosolyodott. - Ne haragudj,most mentettél meg.Ez a férfi elmebeteg!
-Milyen tervről beszélt? Hallottam hogy valami tervről hadovál neked,és megfenyeget.
-Már megbocsáss,de miért érdekell annyira? Én legszívesebben elfelejteném ezt az egészet,nem biztonságos gondolni rá.Amúgy a nevem Dakaria Dixon. - A hangja furcsán csengett,aztán elvigyorodtam.
-Dixon? - Eszembe jutott Daryl Dixon a Walking Dead című sorozatból,meg az hogy mennyire imádom.Ő is vigyorgott.
-Most meg mi van? Daryl elképesztően dögös a maga módján,és a sorozatot is imádom.Ezért választottam a Dixon nevet.Gondolj csak bele! Az előző nevem Jessica Arsch volt! Tudod ez mit jelent? - Folytak a könnyeim a nevetéstől.Arsch?! Komolyan?!
-Jesszusom! Az Arsch nem azt jelenti németül hogy segg? - Alig kaptam levegőt amikor ezt kimondtam,ő pedig nevetni kezdett.Egsézen addig nevettünk amíg meg nem hallottam az első köhögést...
-Nyugi,semmi bajom,csak be vagyok rekedve.Nem..- Mondani akart valamit de aztán megint rátört egy köhögő roham.
-Dakaria! Gyere! Elviszlek egy tanárhoz! - A hangom alapján pánikoltam.Istennő,kérlek ne hagyd hogy meghaljon!
-V-várj! - A köhögéstől nem nagyon tudott beszélni. - Mondani..Akar - Felsikoltottam amikor vér spriccelt a szájából.Csitítani kezdtem. - Vi-vi-vigyázz! Arr-isztosz nem az akinek mondja magát! - Mostmár mindenhonnan vér jött.A szájából,a füléből,az orrából és a szeméből.
-Rendben! Vigyázni fogok! De most takarékoskodnod kell az erőddel! - A karomban tartottam hideg testét miközben tárcsáztam Fiona mobilszámát.Szerencsére az első "bííp"-re felvette.
-Nadine? Valami gond van!? - Dakaria megint köhögni kezdett,és pedig éreztem hogy sírok.
-Fiona! Kérlek gyere a rajzteremhez! Egy lány bajban van! A teste elutasítja az átváltozást,siess!
-Már is! - Letettem a telefonom,és csitítva ringatni kezdtem Dakariát.Már nem sírtam,de ez akkor is kiborító.Igaz hogy még csak tíz perce ismerem,de akkor is kedves volt hozzám..
-Shh,Nyugodj meg.Már jön a segítség. - Kinyitotta a szemét,és elmosolyodott.
-Még a nevedet sem tudom. - Ahogy megszólalt hallottam hogy a vér gurgulázik a torkában.
-Nadine,Nadine Cross.
-Nadine...Légy óvatos.Kérlek maradj mellettem. - Megérintette a hűvös ujjával,a karom,amitől összerezzentem.
-Az leszek. - Elégedetten elmosolyodott,vett egy utolsó gurgulázó lélegzetet,és örökre lehunyta a szemét.Hangos lépteket hallottam,és a szemem sarkából megláttam Fionát és Kalonát,egy hordággyal a kezükben.
-Nadine! Menj fel..Ez sok volt neked... - Utasította Fiona,aztán hirtelen beugrott valami.
-Meg-megvárhatom amíg felkel? - Kérdeztem szipogva,amikor Kalona a szemembe nézett.
-Nadine...Ő már nem fog felkelni.Látod a jelet a homlokán? Vörös.Ami azt jelenti hogy egyszer már meghalt.Sajnálom.Barátok voltatok? - Kérdezte,mire felkaptam a fejem.
-Nem.Nem voltunk.Kérte ho-hogy mentsem meg,én pedig megtettem.. - Értetlenül néztek,aztán Fiona szólalt meg.
-Mitől kellett megmentened? - A hátam mögött lépteket hallottam.Megfordultam és egyenesen Arisztosz szemébe néztem.Úgy nézett rám mintha megöltem volna az anyját.Mikor odaért Dakaria holttestéhez,majdnem felsikoltottam.Ez a mocsokláda végig húzta a kezét Dakaria testén!
-Óhh...Szegény Dakaria...Milyen kár érte.. - Fionáékhoz fordult aztán folytatta. -  Fiona.Kalona.Köszönöm az idáig jutott segítségeteket,de mostantól én veszem kezelésbe Miss Dixont.Fiona,kérem?
-Tessék Arisztosz?
-Kérlek,értesítsd Dakaria családját.Biztosan el akarják majd temetni az emberek. Ahogyan kiejtette azt a szót hogy "ember" szabályosan megijedtem.A hangja tele volt undorral,de nem hagyhattam hogy elvigye Dakariát.
-Őőő...Arisztosz? - Türelmetlenül megfordult,aztán adtam neki a picsogós kislányt. - Elbúcsúzhatnék tőle? Nagyon jó barátok voltunk.Elmondta nekem az összes titkát,és hát.. - Láthatóan Arisztoszt felzaklatta a titok dolog,azért intett hogy kövessem,a telefonom pedig rezegni kezdett.Két üzenet.Az egyik Jenn-től: " Hol a fenében vagy? Ugye Johnson nem ölt meg?"
Majdnem visszapötyögtem hogy "Nem,csak majdnem megerőszakolt" de inkább nem,csak annyit írtam hogy "Fent találkozunk."
A második SMS Fionától jött.
"Miben sántikálsz?"
Ránéztem,egyenesen rám nézett,rosszalló tekintettel,majd visszapötyögtem hogy "majd később",ő pedig mereven bólintott.Remegő lábakkal elindultam a harcos után,amikor lépteket hallottam.Megfordultam és láttam hogy Fiona és Kalona úgy állnak mintha feldugtak volna valamit a fenekükbe,aztán nagyon mélyen meghajolnak egy magas,idős szőke nő előtt.Arisztosz teste megfeszült,intett az ajtóban álló harcosoknak hogy vigyék el a holttestet,majd angyali mosollyal a nőhöz lépdelt.
-Üdvöz légy,Cordelia.Mily' kellemes meglepetés hogy itt látom. - Arisztosz meghajolt ugyan,de nem annyira mint Fiona,vagy Kalona.Az viszont tetszett,hogy a nő még csak kezet sem nyújt.Ehelyett Fionához fordult,és a szája széles mosolyra gördült.
-Anya,mit keresel itt? - Kérdezte Fiona.Anya?!Ez a nő..Fiona anyja?
-Én? Csupán jöttem helyre tenni a dolgokat ebben az "iskolában".Ami téged illet Fiona,lehetnél udvariasabb is,elvégre az anyád vagyok,na meg persze Minden Vámpírok Főpapnője.
-Ne haragudj,csak...Olyan váratlanul ért ez.. - Hebegte Fiona,és látszott rajta hogy mindjárt elbőgi magát.Cordelia magához ölelte a lányát,aztán végig mérte kalonát.
-Te lennél az a harcos aki vigyáz a lányomra? - Kalona nyelt egyet és válaszolt.
-Az eskümet még nem ajánlottam fel,de....-
-Ezalatt azt érted hogy nem vagy sem a harcosa,sem hitvese,sem társa.Jól értem?
-Igen,asszonyom.De ezalatt azt is értheti hogy becsülettel védelmezem a lányát.Eskü nélkül is. - Cordelia elégedetten bólintott aztán megint a harcoshoz fordult.
Mögötte két nő hozta a bőröndjeit.Az egyiknek hosszú,fekete volt a haja a másiknak pedig répa vörös.Szépek voltak,de nem annyira mint a magas nő.Látszott rajta hogy idős,de akkor is.Volt benne valami,amitől fiatalabbnak nézett ki.Erős,magabiztos kisugárzása megvilágította a kis folyosót.A csizmája miatt magasnak tűnt.Ránézett a harcosra,aztán gúnyosan elmosolyodott.
-Lám,lám...Ez a hely szépen elindult lefelé a lejtőn,mióta az az ostoba némber lett a főpapnő. - A hangja gúnyos volt,csábító és szeszélyes.Arisztosz rák vörös lett,aztán remegő hangon azt hebegte:
-A-asszonyom,m-mégis miből gondolja,h-hogy a tulsai Éjszaka Háza,megy lefelé a lejtőn?
-Hogy is hívnak téged? - Köpte ki a szavakat a nő. - Aforizma?
-Nem,Arisztosz.
-Rendben,Arisztosz.Mivel Tauriel elment,én leszek az ideiglenes Főpapnő,ebben a szedett-vedett kócerájban.Jó lenne ha elkotyognád a remegő hangocskáddal,hogy mostantól én irányítok.A cselédek addig.... - Körbenézett a társaságon,aztán láttam hogy meglepte a jelem. - Mr.Izomagy,mutasd meg a cselédeknek hogy hová tegyék a holmimat.Addig körbe járom a terepet,csak nehogy elcsússzak a vérben,amit nem voltál képes feltakaríttatni.
A nő hangja iszonyatosan gúnyos volt,látszott Arisztoszon hogy mindjárt felrobban.A harcos vett egy mély levegőt,és még mindig remegő hangon így szólt:
-Fiona,kérem...Hívnál egy takarítót? Me-meg köszönném. - Cordelia hangos hahotázásba kezdett.A nevetése olyan jóízű volt,hogy még én is elmosolyodtam.
-Igen,így már jobb. - Intett a cselédeknek,majd azok Arisztosszal elmasíroztak.Hirtelen hozzám fordult,így tisztán kivehető tetoválás a homlokán.Mindössze egyetlen volt rajta.Semmi minta,sem ábrák.Pontosan olyan alakú volt mint a vámpírtanárok mellény zsebére hímzett Istennő figura.Elmosolyodott,de ez a mosoly nem gúnyos és gonosz volt,hanem kíváncsi.
-Üdv,lányom.Hogy hívnak? - A hangja is kedves volt,szerencsére.Biztosan nem bírnék ki bőgés nélkül egy ilyen hangnemet.
-Nadine Cross. - Mondtam majd a szívem fölé helyeztem ökölbe szorított kezet,és nagyon mélyen meghajoltam előtte.Közelebb jött,majd a vámpírok üdvözlésével megragadta az alkarom és megszorította,követtem a példáját.
-Az én nevem Cordelia Goode,és én vagyok Minden Vámpírok Főpapnője.Ez szokatlan,mivel csak ötszáz vagy a legjobb esetben hatszáz évente választanak újat.De az elődöm,Shekinah meghalt.Az a szipirtyó tette,de szerencsére most a föld alatt rohad valahol Olaszország és Capri között. - Láttam ahogyan Fionába és Kalonába megfagy a vér,és ezt láthatóan Cordelia is észrevette. - Mi van?
-Anya...Neferet hadat üzent nekünk.Még hozzá..Nadine-en keresztül.

12.Rész

12.RÉSZ
Miután átöltöztem,rendbe tettem a fejem,éhesen rohantunk a menzára,és megbeszéltem Jenn-el hogy felőlem ő is leülhet hozzánk.Éreztem hogy tikkel a szemem és homályosan látok,ezért felrohantam a szobámba hogy kicseréljem a kontaktlencsém.
-A pokolba! - Morogtam mikor rájöttem hogy kifogytam a lencsékből,ezért kivettem a fiókból a hatalmas szemüvegem.Majdnem szívrohamot kaptam (megint!),amikor meghallottam anyám hangját az ajtóból.
-Hihihi,ne aggódj szívem! Hoztam azt is! - Mikor megfordultam,anyám állt előttem kitárt karokkal,és nyomban odafutottam hozzá.Jelen pillanatban,az sem érdekelne ha éhen halnék,gondoltam,és közben belélegeztem az otthon illatát.
-Mama! Úgy hiányoztál! Nem is tudod mekkora csete-paté van körülöttem.El sem fogod hinni kivel találkoztam,aztán a kék jelemből fekete lett,egy bosszú szomjas Ex-Főpapnő vadászik rám,és.......-
-Jól van,jól van! Fogd be te kis szószátyár,lassabban! Először is,te is hiányoztál,kis angyalom! - Még egyszer magához ölelt aztán szemügyre vette a jelemet.
-Csak idő kérdése volt,drágám.Nüx kiválasztott téged,Nephelé segítségével.Hatalmat adtak neked,amit bölcsen kell használnod u-we-tsi-a-ge-ya.
-Ez mit jelent? - Kérdeztem értetlenül.
-Ez a "lányom" szó cseroki megfelelője, a cseroki indiánok kötődnek Nüxhöz,bár mi bennünk is van egy kis cseroki vér,de nem sok.
-Van még egy dolog....... - Úgy döntöttem tudnia kell Neferetről,ő mégis csak az anyám. - Neferet. - Az arca elsápadt és leült az ágyamra.
-Ó,Nagy Szellem! Óvj meg minket! Mi történt? Honnan ismered? Mi dolgod van neked Neferettel? - Szinte már kiabált az idegességtől,de vett egy mély levegőt,aztán folytatta.
-Először is tudnod kell hogy a Tsi Sgilik cseroki boszorkányok,de ne tévesszen meg a "boszorkány" szó.Ezek nem olyanok mint a wicca békés boszorkányai,és nem is olyan bölcs papnők akik Nüxöt szolgálják.A Tsi Sgilik kitaszítottak,külön élnek törzsüktől.És a velejükig gonoszak.Szórakozásból gyilkolnak,és a halál élteti őket.Varázserejüket áldozataik félelméből és fájdalmából merítik.Halállal táplálkoznak.Az ane li sgi segíti őket a kínzásban és a gyilkolásban,vagyis akkora mentális erővel rendelkeznek hogy a gondolataikkal képesek ölni.Neferet Tsi Sgili királynő.Most pedig hozz egy füstölőt kérlek!
-Zsálya és levendula jó lesz? - Kérdeztem,és közben remegett a lábam.
-Ohh,Tökéletes. - Mondta nagyokat sóhajtozva.
Meggyújtottam a szárított gyógynövényekből összepréselt pálcika füstölőt,majd addig ráztam amíg a tűz elaludt,és elkezdett gomolyogni belőle az illatos füst.
-Levendula és Zsálya.Védelmet kérünk,és......- Hirtelen belépett Jenn,és azonnal meg is lepődött.Az arckifejezése arról árulkodott hogy le akar rohanni,mert nem mentem még kajálni.
-Jaj,Jenn! Annyira megijesztettél.Ülj le kincsem,éppen tisztítást végzünk.
-Ó,üdv Miss Cross,örülök hogy újra látom! - Mondta Jenn és megölelte anyámat,aki ennek nagyon örült.
-Elmesélted neki Neferetet? - Megpróbált suttogni,de anyám szokás szerint meghallotta,és az idegei pattanásig feszültek.
-Micsoda!? Jenn! Erről meg honnan tudsz? - Anyám hangja teli volt aggodalommal.
-Ott voltam amikor megjelent Nadine előtt....-
-Micsoda?! Mikor? - Anya hangja már annyira magas volt,hogy behorpadt tőle a dob hártyám.
-Tegnap.Az egyik lánynak látomása volt,rajta keresztül.Figyeljen,nem tehetnénk ezt félre? Jöjjön le velünk enni egy jót! - Csiripelte Jenn,amitől anya megnyugodott.
-Rendben,de a füstölőt ne fújd el! Menjünk.Az a köcsög főnököm teljesen lefárasztott. - Vihogni kezdtünk mint a majmok,és anya folytatta.
-Ne higgyétek hogy mindig ilyen jó kedvűek lesztek! De ez most kivétel! Gyerünk,menjünk. - Anya előre ment,és Jenn belém karolt.
-Bárcsak nekem is ilyen jófej anyukám lenne!
-Nem csak jófej,pokolian bátor is.Hé,szembe mert szállni a barom apámmal hogy felhozza nekem a cuccokat.Jacquelinnak először egy parfüm jutna eszébe a Tsi Sgili szóról.
-Bárcsak az lenne! Hé,mi lesz az ötödik órád? - Sóhajtotta Jenn.
-Vámpírszoc,Tauriellel.
-Bárcsak! Nem,nem.Tauriel nincs a suliban,helyette az a bamba lószar,Arisztosz van.Egész végig csak idióta feladatlapokat osztogatott.
-Nekem kedves pasasnak tűnt. - Vontam meg a vállam,amikor Jenn felnevetett.
-Kedvesnek kedves,és brutális harcos,de a kamaszok nyelvén semmit sem ért.Nem nagyon örülhetett amikor Tauriel megbízta hogy helyettesítse.Barom egy alak.
Közben már az étkezőben jártunk,ami félig volt diákokkal.Megpakoltam a tányérom Kínai pirított-zöldséges tésztával,fogtam egy doboz Red Bullt,és célba vettem a Menza végében lévő egyik boxot.Anya már ott ült és azt hiszem Lenobiával csacsogott.
-Mit beszélhetnek ezek együtt? - Hitetlenkedett Jenn,és amikor közelebb értünk,nagyba nevettek valamin.
-Ez hihetetlen! Nem tudom elhinni hogy te vagy az! Nadine! Képzeld! Lenobia és én húsz éve levelező partnerek voltunk! - Anya és Lenobia is nevetett,különös.Amikor először láttam Lenobiát szabályosan goromba volt.
-Ugyan Silvania! Költözhettél volna előbb is Tulsába!Talán előbb láthattuk volna egymást élőben.Viszont nekem mennem kell,nagyon örülök hogy végre személyesen is láthatlak.Ha van kedved ugorj be az istállókhoz! Általában ott szoktam lenni! Viszlát! - Lenobiának sűrű, derékig érő, tejföl szőke haja volt, a sze­me pedig szürke, mint az acél. Alacsony termetű volt, és ahogy elindult ki a menzáról, azokra a lányokra emlékeztetett, akik megszállott táncosok, és ha nem balettórán vannak, akkor is úgy áll­nak, mintha feldugtak volna valamit a fenekükbe. A tetoválása az egész arcát beborította, és esküdni mertem volna rá, hogy vágtató lovakat látok benne.
-Hihetetlen egy nőszemély. - Mondta anyám,és leültünk,végre.
-Ó,majdnem elfelejtettem! Mindjárt jövök,csak kiugrom a kocsimhoz,hoztam brownie-t. - Mielőtt anya felállhatott volna,megláttam Darrent,amint épp rohan felénk.Feltűnt hogy a jel a homlokán vörös,pedig úgy emlékeztem hogy kék.Lihegve leborult az asztalunkhoz,aztán széles vigyor ült ki az arcán.
-A mindenit! Te meghaltál! - Sipította Jenn,aztán szomorúan elmosolyodott. - Bocsi,nem akartam.
-Semmi baj.Ami azt illeti tényleg meghaltam,csak izé,felkeltem.Vörös vámpírjelölt lettem. - Mondta mosolyogva,én meg megpróbáltam nem pánikolni.
-Toby Marshall! Jesszusom! - Mondta anyám elképedve,mikor Darren felkapta a fejét,és belenézett anyám fekete szemébe.Mi az hogy ő először megismerte,én pedig csak akkor amikor elmondta hogy ismerkedtünk meg?!
-Mrs.Cross! Uramisten! - Anya azonnal megölelte Darren-t, (igen,tudom,anyám ilyen ölelgetős fajta..),aki úgy bújt oda hozzá,mintha egy fába kapaszkodna,két méter magasságba.
-Mostantól csak Silvani,vagy ahogy akarsz.Had nézzelek! Ejha! Szépen kikupálódtál a mindenit! - Anya végignézett Mr.Változáson (lehet hogy mostantól így kéne hívnom,hisz régebben gyászosan hülyén nézett most pedig,elismerem hogy nagyon,nagyon,megváltozott,nagyon jó értelemben).
-Köszönöm,el sem tudja képzelni mennyit jártam edzőtermekbe míg végre alakítottam magamnak egy normális kinézetet.
-Normális? Ha neked a normális azt jelenti hogy rémisztően dögös pasi,akkor teljesen igazad van! - Jenn legyezgetni kezdte magát,én meg kuncogtam.Lehet hogy el kellene neki mondanom....Darren elismerően elmosolyodott,aztán valami fekete felugrott az ölébe,és mindenkire fújni kezdett.
-Ah! Démon,ne ijesztgess! Te kis bestia!
-Gyönyörű példány,megsimogathatom? - Kérdezte anya,és már nyúlt a macskáért,de Darren megállította.
-Vigyázzon,nagyon szeret karmolni!
-Majd vigyázok. - Vágott vissza.Elképesztő volt.Amikor anyám a kezét közelebb tolta a macskához,az fújni és nyivákolni kezdett,de amikor hozzáért,úgy dorombolt mint az én kis percy-m.Inkább hasonlított egy csintalan kis krampuszra,mint sem egy démonra..Darren csodálattal nézte hogy Démon,a bestia,hogy dorombol.