21.Rész

21.Rész
-Ez nem jó..Nagyon nem jó.... - Motyogtam majdnem elsírván magam.De amikor megláttam elállt a lélegzetem.
Egyértelmű volt hogy nem azért jött hogy megfenyegessen vagy hogy megöljön,sőt úgy tűnt mintha nem is tudná hogy ott vagyok.Magasba emelte a kezét,mintha csak a holdat akarná levenni az égről és hirtelen egy fényes villanást láttam.Mikor kibírtam nyitni a szemem egy iskolát láttam,a tulsai éjszaka házát amint ragyog a büszkeségtől és a felsőbbrendűségtől.A diákok vidáman cseverészve elmentek mellettem mintha ott sem lennék majd hirtelen kinyílt az ajtó és mindenki oda bambult.Olyan volt mintha egy valóságos istennő lépett volna ki az ajtón,nyomában Lenobiával és egy kis termetű kardos férfival.Ők is vidáman beszélgettek mint a régi barátok.Hamar rájöttem hogy nem istennő (de úgy nézett ki),hanem Neferet volt az.Gyönyörű haját gyenge lófarokba kötötte így a hullám alakú tetoválások tiszták és kivehetők voltak.Hosszú fekete szoknyát és vörös selyem blúzt viselt.A diákok úgy vigyorogtak hogy majd' kicsordult a nyáluk.Olyan méltóság teljesen vonult végig az udvaron mint egy királynő,és nem hagytam figyelmen kívül hogy minden diákkal kedvesen bánik.Olyan gyorsan fordult felém hogy majdnem leestem a padról majd alig hallhatóan azt suttogta: Azt gondoljátok hogy én mindig is rossz voltam.A múlt árnyai még ma is kísértenek,amiktől nem tudok szabadulni.Egy pillanatra sem tudom lehunyni úgy a szemem hogy ne jelennének meg előttem e képek.Túl nagy hatalmat adott az istennő,amitől nagyképű és kapzsi lettem.Az lesz a legjobb ha te nem jutsz erre a sorsa.....
Oly annyira figyeltem simogató szavaira hogy észre sem vettem az első földrengést.A pad alá néztem ahol elkezdett megnyílni a föld.El akartam futni de nem volt idő rá, a pad velem együtt lezuhant a mélybe.Még csak nem is sikoltottam ami eléggé fura volt,és azonnal meghallottam a hangokat.
Nadine....Nadine...Nadine...
-Az isten szerelmére kelj már fel!
-Aú! Darren ha még egyszer.... - A hideg vizet törölgettem az arcomról amikor megéreztem hogy a gép már nem megy.Ilyen hamar megérkeztünk? Vagy titokban rakétákat szereltek fel a gépre és azok repítettek Velencébe?
-Bocsánat,de megérkeztünk és már a füledbe is kiabáltunk.Komolyan,te úgy tudsz aludni mint egy mormota. - Mondta Darren és lekászálódtunk a gépről.
-Elnézést.Tudtommal vannak itt vámpírjelöltek akiknek különleges igényeik vannak,ezért behúzódtunk a privát hangárunkba.Erce már vár titeket,ő lesz a kísérőtök Sant Clemente szigetre.Vigyázzatok,nehogy itt hagyjatok valamit,és legyetek áldottak. - Mondta a pilóta és kinyitotta az ajtót.Épp az jutott eszembe hogy Kalona hogy férne ki ezen az ajtón a hatalmas szárnyaival amikor észre vettem hogy  nincs is velünk.
-Fiona? Hol van Kalona? - Kérdeztem mire szomorúan felsóhajtott.
-Valakinek ott kellett maradnia,és valószínűleg nem is fért volna fel a gépre. - Olyan jó volt tudni hogy Fionával mindig egyre gondolunk.Olyan volt mint egy nővér vagy egy nagynéni. - Biztos nem süt be a nap? Itt többen is meggyulladnának....Tényleg Nadine! Te más fajta vámpír vagy,hogy bírod a napot?
-Fogalmam sincs.Amikor először mentem ki a napra a furcsa megjelölésem után enyhén égett a kezem és zsibogott a kezem.Nem volt annyira veszélyes de azért fájt. - Mondtam és éreztem hogy zakatol a szívem.Az álmom hátborzongatóan valóságos volt,és még nem akartam hogy tudomást szerezzenek róla.De ahogy elhúztam a függönyt az egyik ablakból éles fájdalom hasított a kezembe amitől azonnal felsikoltottam és elkaptam a kezem.Olyan volt amikor bele tenyereltem a savba,csak ez egy fokkal rosszabb volt,mert éreztem hogy veszélyes.Amint ránéztem a függönyre elöntött a pánik.Hátra tántorodtam de szerencsére Adam elkapott.
-Jól vagy Nadine? Úristen had nézzem..
-Jól vagyok,csak adjatok egy percet. - A kezem úgy sistergett mintha serpenyőben sütnék,én pedig sírva dédelgettem az ölembe amikor a pilóta oda nyomott a kezembe egy tasak vért.Gondolkodás nélkül feltéptem és nagy kortyokban nyelni kezdtem.
-Hihetetlen...Csak hatodéves korban jelentkeznek a vérszomj tünetei. - Mondta ámultan Andy és csak most ugrott be hogy nem is tudom hányad éves.Mintha azt mondta volna hogy évfolyam társak Adammel...Hm.
-És nálad jelentkeztek már? - Sokkal jobban éreztem magam a vér után és a kezem sem fájt.Az utolsó cseppeket nyalogattam ki a zacskóból (igen,tudom hogy undorító de nagyon finom).
-Hát igen.Még nem olyan erős de érzem. - Válaszolta mosolyogva miközben könnyek csillogtak a szemében.Annyira sajnáltam Andy-t,olyan kedves srác és Lena még is így bánt vele (oké,oké tudom hogy nem kéne így beszélnem egy halottról aki ráadásul a barátom volt de akkor is utálatos húzás volt). Mindenkivel olyan kedvesen és jó fejen bánt...Hm.És most jövök én aki rázúdítja a plusz problémáit.Ez az Nadine! Megsajnálod és utána rádöbbensz hogy jelenleg TE vagy az aki legjobban megnehezíti az életét.Egy pillanat alatt elszállt a vértől jött jókedvem és hirtelen én is sírni akartam vele együtt.A hisztérikus zokogás helyett vettem egy mély levegőt és átöleltem a barátomat.Éreztem hogy átnedvesedik a lila pólóm ezért még szorosabban öleltem.Addig amíg meg nem köszönte és elővigyázatosan letrappoltunk a gépről.
Fiona mellett mentem aki Frodót próbálta nyugton tartani de nem jött össze.
-Hogy hogy te hozhattad a macskádat én meg nem? - Kérdeztem megjátszva a sértődöttet.
-Frodó talpába bele ment egy oltári tüske ezért az orvos azt mondta mindennap kenni kell.Valahogy mindig megtalálja a baj....Hé,átvennéd egy kicsit? - A kezembe nyomta a macskát és előre szaladt.
-Nos Frodó,irány Velence,juhé! - Kiáltottam színlelt lelkesedéssel.
-Miáuuuu,miu. - Válaszolta a macska.
-Ugye? Én is izgatott vagyok.Mármint Velence miatt,nem a Tanács miatt.Elkísérsz majd vásárolni? Kell egy személy....Az az valaki aki segít megmondani mi áll jól nekem. - Frodó zsémbesen nyávogott egyet majd helyet foglalt a kezeim között és szundikálni kezdett.Ez volt a véleménye a sületlenségeimről.Úgy döntöttem nem fárasztom tovább szegényt.Mentem a többiek után csendben.
-Szia. - Tanja termett ott hirtelen kíváncsi fejjel. - Valami baj van?
A tekintetén látszott hogy tényleg érdekli a dolog ezért nem tágítottam.
-Őszintén? Igen. Lelkiismeret furdalásom van azért mert bele rángattalak benneteket ebbe.
-Kifejtenéd az ebbe szót? - Nagyon egyedül akartam már lenni,de nem volt szívem elküldeni a jelenleg egyetlen embert aki érdeklődik irántam,ugyan is Jenn pipa rám.
-Ebbe,vagyis: Itt vagytok most Velencébe hogy tárgyaljatok a tanáccsal.Elkísértetek a semmiért és ráadásul veszélybe is sodortalak titeket Neferet miatt. - Mondtam kedvetlenül mire Tanja teátrálisan elém állt és befogta a számat.
-Először is: nem volt muszáj eljönnünk...-
-De Cordelia azt mondta....-
-Cordeliára mindenki fütyült.Lena sem jött volna.Kettő,a barátaid vagyunk.Három,ki nem hagynék egy olasz utat az biztos! Anyám feltöltötte a kártyámat,és azt a pénzt nem Tulsában fogom elvásárolni az biztos! - Mondta és olyan szorosan ölelt meg hogy nem kaptam levegőt.Mikor elengedett pittyegni kezdett a telefonom: Új hangposta üzenet.Meg sem néztem hogy kitől,azonnal rámentem.A hangtól majdnem elájultam.
-Nadine kérlek hallgass meg! Azt sem tudtam mit csinálok! Valamelyik ribanc kevert valamit az italomba amitől teljesen megbolondultam! Ó,istennő...Nem várom el hogy megbocsáss,de minél előbb hívj vissza!
-Te jó ég! Ez meg mi volt? - Tanja elképedt arca bámult rám.Szóhoz sem jutottam a döbbenettől. - Nadine,mit csinált Johnson? Gyerünk,halljam!
-M-Meg akart bélyegezni.Nüx templománál a suliban. - Megpróbáltam halkan beszélni de nem jött össze.A sötétített autónál jártunk amikor mindenki felkapta a fejét és megfordult.
-Hogy mit akart csinálni? - Meglepődtem amikor Jenn oda jött hozzám.Alig látványosan arrébb lökte Tanja-t  és belém karolt. - Tudtam hogy valami szarságra készül csak azt nem hogy mire! Rohadék....
-Nem az. - Szólt közbe Tanja. - Láttam amint....öö..Lucy Morales önt valamit a menzán a poharában.Undokabb mint Christine.
-Totálisan igazad van! Amúgy meg nem kéne ezzel csesztetni Nadine-t.Épp elég gondja van.Azt mondjuk aláírom hogy Jack második neve Hazug Nőcsábász,de nem hallottam hogy valakitől bocsánatot kérne..Egy szóval... - Andy Jenn-re nézett majd tudálékos hangon folytatta. - Nem tudunk semmit és nem is ajánlom hogy ok nélkül gyanúsítsunk valakit.Oké?
Arra számítottam hogy Jenn összehúzott szemmel elmegy mint legutóbb két alkalommal,de nem így tett.Átölelt és mosolyogva azt mondta.
-Hát persze.Nincs gáz? És elnézést kérek az utóbbi viselkedéseimért. - Magam elé nézve lassan elmosolyodtam,vissza öleltem és az mondtam:
-Persze hogy nincs.... - Válaszoltam,de a szorongás még mindig nem tűnt el a belsőmből....

20.Rész

20.Rész
-Most meg mi baja van? - Kérdeztem értetlenül.
-Biztos megjött neki! - Kuncogta Tanja,a többiek pedig intenzíven bólogattak.
-Indulunk! - Azt hiszem ez volt az az érzés amikor megint mindenki tátva hagyta a száját.Fiona állt előttünk márkás napszemüvegben,fekete maxi szoknyában és fekete selyemblúzban.Sugárzott róla az erő,ha nem tudnám hogy itt Tauriel a főpapnő,akkor simán azt hittem volna hogy ő az.Az egyik kezében ott pihent egy Betsy Johnson bőrönd,a másikban pedig egy vékony tarka cirmos,Frodó.
Nem lepődtem meg mikor mondták hogy a sulinak van saját repülőtere,de amikor átmentünk a kapunkon és megpillantottam a gépet,elállt a lélegzetem.Nagy,fekete betűkkel az állt rajta hogy ÉJSZAKA HÁZA,mellette pedig egy istennő alak egy holdat tartott a kezében.Maga a gép színe sötét volt,és amikor felszálltunk,csak fokozódott a jókedvem.Olyan volt az egész mint az első osztályon: hatalmas bőrülések,és extra vastag sötétítők az ablakok előtt.Mindegyik ülés hátulján volt egy pici monitor,de úgy döntöttem nem piszkálom..Még a végén elrontok valamit.Célba vettem az egyik négyes széket,és óvatosan kinéztem az ablakon.A nap nem sütött,így bámulhattam a felhőket addig amíg oda nem érünk,ugyan is biztos voltam benne hogy Jenn nem fog mellém ülni.
-Istennő! Mi lesz ebből.... - Felkaptam a fejem Cordelia hangjára.Ő és Fiona felém közeledtek és leültek.Félelmetes volt hogy ott ültek előttem.Nem tudtam eldönteni hogy Cordelia engem,vagy a jelemet nézi-e.
-Hogy lett fekete jeled? - A kérdés váratlanul ért,de mégsem volt kellemetlen.
-Azt hiszem attól hogy meghaltam.
-Nem.Ha meghaltál volna akkor vörös jeled lenne. - Láttam hogy tényleg érdekli a dolog,ezért megpróbáltam értelmes választ adni a kérdésére.
-Akkor haltam meg amikor még otthon voltam.Szívrohamot kaptam,azt hiszem..
-Anya,ne terheld a kérdéseiddel.Azt majd a Tanács megteszi. - Mondta Fiona,és rám kacsintott.
-Jut eszembe...Nadine.Kérlek figyelj oda hogy kiben bízol.Az a Jenn lány nem tűnik tisztának. - Éreztem hogy görcsbe rándul a gyomrom.Valahol goromba megjegyzésnek kellett volna szánnom,de nem tettem.
-Ő a legjobb barátnőm,és most összekaptunk.Ez még nem azt jelenti hogy nem tiszta...
-Nem arra gondolok.Furcsán érzem magam a jelenlétében.Lehet hogy hülyén hangzik,de ha ott van,megszólal bennem egy hangocska,ami azt kiáltja: veszélyes! Ne bízz benne! - Látszott Minden Vámpírok Főpapnőjén hogy ideges,és akármennyire nem akartam neki hinni.....Francba.....
Neferet
Neferet a cellájában üle épp azon volt hogy ne őrüljön meg.A börtön cella ajtaja előtt álló Erebosz Fiai úgy őrizték őt,mintha bármelyik pillanatban kisétálhatna.
-Mi...Mióta vagyok ide lent? - Neferet a jobb oldalon álló,kis termetű,fiatal harcosnak intézte a szavait.A harcos jéghideg zöld szeme rávillant Neferetre és kimérten azt válaszolta:
-Pontosan tizenhét éve és három hónapja.A letöltendő büntetésed száz év. - Azzal elfordult.
Neferet azt hitte most már tényleg megőrül.Tizenhét éve......És nem kétszáz....
-És aztán?! Aztán mi lesz!? - Szinte már kiabált,a kérdésére pedig megint a goromba szőke harcos válaszolt.
-Számíthatsz a Vámpírok megvetésére.Most pedig hagyj őrködni. - Zöld szeme villámokat szórt és elfordult.
Neferet befordult az ágyán és elkezdte szorongatni az egyetlen esélyét a kiszabaduláshoz.A kis fekete kő ott csillogott a kezében,és álmában szólította volt hitvesét.
Tudják,hogy ki az igazi mesterem,kihez köt csakis a hűségem és áldozatom – a fehér bikához.Pusztán attól,hogy  rágondolt – hatalmas,elképzelhetetlen  erejére  –,megborzongott. A bikára vágyott.Ő minden, amit egy istennek vagy istennőnek meg kell testesítenie; annyi mindent tanulhatok tőle.
Neferet összpontosított....A koncentrálástól már fájt a szeme,és akkor hirtelen meghallotta a hangját.
Á,szívtelen kedvesem.Szólítottál? Lám,akkor nem vették el az összes erődet.
Neferet kizárta a külvilágot és csak a bikára összpontosított...Na,meg az erejére.
Uram! Megtisztelő hogy válaszoltál a hívásomra! Minden a terv szerint halad.
Á,valóban? Akkor miért vagy még mindig ebben a koszos börtönben,szívtelen kedvesem?
Uram....A kő az oka...Kevés az ereje ahhoz hogy ki tudjak szabadulni.
Ilyen könnyűszerrel elhajítod az ajándékomat? Adtam még egy esélyt.
Nem,dehogy,uram! Mindössze annyi hogy még kell egy kis idő..-
Elég,szívtelen kedvesem! Adtam elég időt.Pontosan hat éve ajándékoztam neked e követ,de nem voltál képes beosztani az erejét.Vajon szólíthatlak még szívtelen kedvesemnek? Nem hinném.
Ne,uram,ne! Kérlek! Nem kell sok idő! Érzem az erős,és azok a semmire kellők nem sejtenek  semmit!
Vége,Neferet.A Sötétség mostantól nem képvisel,új szövetségesre kell szert tennem.
A bika eltávozott,Neferet pedig visszatért a külvilágba és őrjöngött,bánatában.
Nadine
Az út hátralévő részében megpróbáltam aludni,de nem nagyon sikerült.Egyszer Adam jött oda hozzám,és azt kérdezte Jenn milyen virágot szeret,mire frappánsan rávágtam hogy rózsa.Nem elég hogy nem értek a virágokhoz,de most hogy össze vagyunk veszve nem az lesz a téma hogy kinek mi a kedvenc virágja,ráadásul minden lány szereti ha rózsát vesznek neki,vagy nem?
Már majdnem elragadott a sötétség,mikor Darren leült mellém.A teste olyan merev volt mint egy szikla,az előttem ülő Cordelia pedig egyenesen őt nézte.Elfojtottam egy hatalmas ásítást,és hozzá fordultam.
-Na,mi van?
-Elvagyok.De tényleg.Csak tudod kicsit beparáztam,miért nem mondtad hogy Neferet megjelent neked? - A hangján hallatszott hogy tényleg érdekli a dolog,és egy kis sértettséget is láttam a szemében.
-Azért mert nem akartam hogy stresszelj,na meg azért is mert csak egy hete találkoztunk.
-És úgy érezted nem bízhatsz bennem?
-Nem okostóni,azért nem mondta el mert nem akart bele rángatni.Azért jössz velünk hogy le tudjunk ellenőrizni.Ami azt illeti én nem bízom benned,ahogyan másban sem ezen az átkozott gépen. - Vágott közbe Cordelia kicsit durvábban mint kellett volna.
-Anya,mi bajod van?
-Az Fiona drágám,hogy senki nem veszi észre a gonoszt! Az a lány...Nem megbízható. - Tényleg elegem volt már ebből a nőből,és akármennyire remegett a gyomrom,úgy döntöttem kiállok Jenn mellett.
-Ide figyeljen! Attól hogy problémái vannak attól nem szörnyeteg! Nem is gonosz! Miért maga honnan tudja? Talán maga sem tiszta! - Megpróbáltam nem kiabálni,és elkezdtem hátrálni mikor Miss Goode felállt és villámokat szórt a szemével.
-Még a legrosszabb rémálmaidban sem tudnád elképzelni milyen is a sötétség,kislány.Szóval mielőtt elkezdesz megvádolni az ostoba tinédzser agyaddal,gondolkozz el egy kicsit a valóságon. - Keresztbe tette a lábát és jól meghúzta a whisky-t.Már nagyon elegem volt ebből a nőből.Egyáltalán minek jött ide? Azért hogy jól lehordjon mindenkit mintha ő lenne....
Elhallgattattam a bennem lévő kisördögöt és ép ésszel kezdtem gondolkodni.Nem,azért jött ide hogy megvédjen,és igen,ő egy valaki...Minden Vámpírok Főpapnője,és az egyszer biztos hogy nem hülye. Egy szóval éreztem hogy Jenn tényleg titkol előlem valamit,de mit vártam? Még csak három hete ismerem,és nem várhatom el hogy megbízzon bennem.De akkor én mi a pokolnak bízom meg benne?! Na igen,ez itt a nagy kérdés.
Éreztem hogy jogtalanul kiabáltam le Cordeliát,aki még mindig a whisky-t iszogatta ezért megpróbáltam bocsánatot kérni.
-Ne haragudjon rám Miss Goode.Én...Úgy érzem hogy kicsúszik alólam a talaj,és...
-És nem tudsz ép eszűen gondolkodni? Rá se ránts szívem,amikor megválasztottak rám is úgy néztek mintha most jöttem volna ki a Sárkány barlangjából,nyugalom.A stressz mindenkit megváltoztat.Nem haragszom,és te se haragudj rám. - Nem akartam haragban lenni Cordéliával,(nem,nem azért mert ő Minden Vámpírok Főpapnője),hanem azért mert a rideg,lelketlen külső alatt egy szerető anya lakozott.Azt az oldalt sajnos csak egyszer mutatta ki....
Elhessegettem minden kusza gondolatot és arra koncentráltam hogy mikor tudnék már elaludni.Darren és Adam azon vitatkoznak hogy melyik horror film jobb.Minden olyan normálisnak tűnt,olyan természetesnek....
A gondolat felhőm egy csapásra kipukkant és helyette megint azon a padon találtam magam.
                                                                

                                                                  Helló! :) Remélem tetszett ez a rész!

 Mivel nemsokára jön az "évadzáró" aztán a második évad,kedveskedni fogok egy karácsonyi kiadással!  :) Új szereplőkkel és váratlan fordulatokkal jelenik majd meg a blog második felvonása! 
                                                                      Addig is szép hétvégét és kellemes szünetet kívánok minden olvasómnak :)
-Bernadett Maslin