5.Rész
Jack
"Hmm,a kedd délutánomhoz ez még hiányzott". Gondolta jack.
Jack egyszerre találta Christine-t szörnyen idegesítőnek és röhejesnek.Már fél éve nem hagyja békén,azzal hogy őket egymásnak teremtette az istennő.Régen együtt jártak,de csak a látszat miatt.
-Már elmúlt.-mondta Jack félhangosan,felfelé menet a táskájáért.
A fiúkolesz társalgójában pár vámpírjelölt hangosan ráköszönt,amitől Jack elmosolyodott.
-Sz'asz Jack!
-Helló Jack!
-Hello-Holló!
Jack vigyorgott mert eddig még nem volt ilyen napja.Többen is ráköszöntek,pedig nem is ismerte ezeket a srácokat.Furcsának találták,és ezzel nincs semmi baj,mert ettől különleges valaki.Ő legalábbis így gondolta.
"Különleges vagyok,és ez így van rendjén." Gondolta,és a szuper-holló hallásával meghallotta Hargensen elvetemült vihogását,a kilences teremből,ahol pont Garmy Professzorral volt spanyol órája.
-Hajj....
Kihúzta magát,és besétált a terembe,persze Hargensen azonnal észrevette, és az elviselhetetlen hangján oda kiabált.
-Hé madárka! Foglaltam neked helyet,itt mellettem!
"Igen,gondoltam hogy melletted". Gondolta,forgatni kezdte a szemét,majd ösztönösen szétnézett a teremben hogy van-e szabad hely.Szerencsére meglátott egy szabad széket egy hosszú,fekete hajú lány mellett.Egyedül ült,és pár kék-lány furcsán nézett rá,Jack pedig kiolvasta belőle a kétségbeesést.Még maga Jack is meglepődött,hogy ennek a lánynak fekete jel van a homlokán.Nem gondolkodott,azonnal odabattyogott hozzá,de Hargensen nem hagyta annyiban.
-Hát,te meg hová mész? - kérdezte vinnyogós hangon.
-Nem meg mondtam hogy akadj le rólam? -Összeszűkült szemmel nézett Chris-re,és azt várta,talán megijed,de épp az ellenkezőjét tette.Gúnyosan elvigyorodott.
-Tudom hogy te is akarsz.Mindig akarni fogsz majd.
-Akkor sem ülök melléd.Felfogtad a csöppnyi agyaddal?
Christine gyűlölettől eltorzult arcával méregetni kezdte a gyanútlan Nadine-t és a végén a szintén gyűlölettől összeszűkült szemével vissza fordult Jack-hez.
-Ez az új csaj! Máris bevágódott nálad? - kérdezte még vinnyogósabb hangon,és dobálni kezdte a haját.
-Biztosan jobban mint te.
Közben Jack hálát adott az istennőnek hogy Mr.Garmy éppen bejött,félbeszakítva a kínos beszélgetést.
-Mr.Johnson! Por favor,siéntese!
-Sí,Mr.Garmy!
Gyorsan vetett egy -ha-nem-állsz-le-akkor.megbánod pillantást Hargensenre,és odasietett Nadine mellé,közben azon mosolygott hogy vissza tudott válaszolni Garmy professzornak,mikor ő kérte hogy üljön le,Jack pedig mondta hogy máris.Lopva Nadinere pillantott,és nagyjából fel tudta mérni hogyan is néz ki a lány.Gyönyörű fekete haj ami bizonyára elég hosszú,de most fel van copfozva.Közepes barna bőr,és barna boci szemek.Vékony,normál magasságú.
"Gyönyörű és kész".Gondolta csak de azonnal vissza is válaszolt a fejében lévő hangnak.Nem vette észre hogy még mindig a lányt nézi,és Nadine észre vette,majd rámosolygott.Jack automatikusan visszamosolygott,amitől hatalmasat dobbant a szíve."Egyértelműen nem olyan mint Hargensen". A mosolyában nem volt semmi szexi,és birtoklási vagy.Csak simán barátságos és aranyos.Általában mikor Christine és a csicskái "mosolyognak" akkor fellibben a szoknyájuk és tekergetik a hajukat.De ennél a lánynál semmi ilyet nem tapasztalt,a gondolkodását Mr.Garmy szakította félbe,aki észrevette hogy Jack aligha figyel.
-Jack,que tal?
"Miért kérdezi hogy hogy vagyok?". Töprengett Jack és válaszolt.
-Muy bien,gracias.
Garmy odasétált Nadinehoz és megkérdezte hogy hívják.
-Hola! Me llamo el profesor Garmy,y tú? Comó te llamas?
Nadine megköszörülte a torkát és válaszolt.
-Me llamo Nadine Cross.
A lány és Garmy is elégedetten mosolygott,majd tovább folytatta az órát.
Amikor kicsengettek Jack látta hogy Hargensen felé igyekszik,már nem akart finomkodni,akkor amikor Garmy professzor kiment az osztályból,ráordított Hargensenre.
-Ha komolyan nem hagysz békén,akkor tényleg nagyon megbánod,te kis cafka!
Láthatóan meglepődött,aztán összeszűkült szemmel válaszolt.
-Nem kell mindjárt megölni te elmebeteg! - Azzal elmasírozott a barátnőivel.
-Végre.. - Gúnyosan elmosolyodott,és véletlen nekiütközött a mellette ülő lánynak.
-Bocs..Bocsi..Nem vettelek észre.. - "Hé mi a francért nem szólítod meg?!" Visszhangzott egy utálatos hang Jack fejében,de hallgatott rá.Elővette szexi mosolyát,és megszólította.
-Hé,te új vagy?
-Igen,miért? - Láthatóan meglepődött.
-Azért mert ilyen szép lányt még nem láttam mint te.Mi lesz a következő órád? Elkísérlek,de csak ha akarod. - Lopva rákacsintott,és tovább mosolygott.
-Pszihológia,Keller professzorral.
-Nekem is! Gyere,nem akarok elkésni.
Jack nem szerette annyira pszihológiát,gondjuk volt Keller professzorral.Állandóan segíteni akar másoknak! De hát nem tud segíteni mindenkinek az ég szerelmére! Gondolta Jack gúnyosan,láthatóan Fiona sem kedvelte.De erről senki nem tud semmit,ehhez képest elég jó fej,kedves,laza és komoly is tud lenni egyszerre.Szőke vállig érő haja van és élénk kék szeme.Vékony és magas,de nem mint egy égimeszelő.A suliban azt pletykálják hogy Winchester professzor csapja neki a szelet,de ő nem nagyon törődik vele.Eddig még nem volt neki mentoráltja,Jacknek már Kalona az,a Kardok ura vívásról.Végül is most sokakat megjelöltek szóval lehet hogy akad akit kiválaszt...
Nadine
Amikor Jack hozzám szólt,szó szerint elállt a lélegzetem.Mit akarhat tőlem?Egyszerűen csak kedves? De nekem mindenki azt mondta hogy totál népszerű! Egy népszerű srác mit akarhat tőlem? Szótlanul haladtunk a folyosón pszihológiára,és közben azon tűnődtem,vajon ugyan olyan pocsék mint amit a Broken Arrow High School-ban tartanak szakkörként? Vagy itt már komolyan veszik? Remélem hamarosan kiderül.Beléptünk a terembe,ami még tök üres volt és egy magas vékony szőke hajú nő éppen azt a szót írta fel a táblára hogy ZÁRKÓZOTTSÁG.A nő vigyorgott,de amikor meglátta Jack-et,a vigyor mosollyá halványult.
-Üdv Fiona! - Mondta Jack kimérten.
-Üdv Jack! Remélem tanultál,mert ma kérdezek. - Csak képzelődtem,vagy tényleg harag csillant a nő szemében?
Amikor viszont rám nézett,megint vigyorgott.Most komolyan,létezik hogy ennyire szimpatikus valaki,valakinek elsőre? Önkéntelenül is széles mosoly ült ki az arcomra.Véleményem szerint nem lehetett több negyvennél.
-Jó napot,én Nadine Cross vagyok,új diák.
-Hé,attól még hogy tanár vagyok,öreg nem!Még csak hatvannégy éves vagyok! Nagyon-nagyon örülök Nadine,az én nevem Fiona Keller.
-Ezt jó hallani,köszönöm.
-Áhh,nincs mit,üljetek csak ahová akartok.Jack,ő a barátod? - A nő megint kimért volt,és tetőtől talpig végig mérte a kábé százkilencven centi magas fiút.
-Csak Nadine-en múlik. - Megint rám kacsintott,és erőt vettem magamon hogy mosolyogjak.
Vettem a bátorságot és oldalba böktem mire ő elnevette magát.Olyan hihetetlenül szexi nevetése volt..Biztos csak néha vette elő,és a kinézete sem volt túl átlagos.Éjfekete haj,borostyán sárga szemei,a vörös jel a homlokán,és a normálisan izmos teste,ami kilátszott a fekete rövid ujjúja alól.Egyszóval tényleg dögös pasi,csak kissé sok benne a "hübrisz".Célba vettem az elsősorban,az egyik helyet mert a pszihológia mindig is érdekelt,és egy olyan tanárral mint Fiona,közelről szeretném látni.Mikor elindultam a padhoz,Fiona elkapta a kezem és maga elé fordított,így egyenesen belenéztem,tengerkék,barátságos,szeretetteljes szemébe.
-Gyönyörű szép jeled van.Te is különleges vagy.Vagyis,mindenkiben van valami különleges,de benned nagyon sok.Óra után itt maradnál velem beszélgetni? Ha szeretnéd,kiveszlek Vámpírszociológiáról,de ha nem,azt is megértem.
-Ezer örömmel itt maradok,köszönöm.
-Nincs mit.
Szívélyesen mosolygott,mintha az anyám lenne.Megcsodáltam a homlokán lévő nyíl-alakú vörös tetoválásokat,hihetetlenül jól álltak neki.Sugárzott valami olyasmit hogy,"Kívülről ártatlan báránynak tűnök,de igazából veszélyes vagyok",dolgot.Bizonyára észrevette hogy a jelét nézem,és megfogta a kezem.
-Eredetileg zafírkék vámpírjelölt voltam,de képzeld,annyira szerencsétlenül jártam hogy a hatodéves félévben,éppen Frodóval ültünk a keleti falnál,egyébként ő macskám,amikor köhögni kezdtem,és meghaltam,de egy- két nap múlva a szobámban ébredtem,vörös félholddal a homlokomon.Két héttel azután,lettem felnőtt vámpír,ó ami a késeket illeti,azt a képességet kaptam az istennőtől hogy sosem tévesztem el a célpontot.Előveszem a késeket,és gondolok egy helyre,eldobom,aztán ott köt ki ahová gondoltam. - Ijedtemben ugrottam egyet,amikor felugrott az asztalra egy tarka kis cirmos.Tényleg kicsike volt,gondolom ezért hívják Frodónak.Szeretem a gyűrűk urá-t,bár az egy kicsit fura hogy a Hobbitok ennyire picik.
-Azt a..Ez király..
-Ha szeretnéd,tanítás után kimehetünk a fedett csarnokba.
-Remek ötlet! Most pedig megyek és leülök,mert lassan kezdődik az órád.
-Ó! Az istennőre,tényleg! Fiatalok! Üljetek le,és kezdjük a mai témát: Zárkózottság. Ki tudja hogyan űzhető el ez a "betegség"?
Körbenéztem a terembe,és egyedül Jack volt az aki nem jelentkezett.Fionát láthatóan ez zavarta.
-Jack,kérlek sorold fel nekünk ennek az öt szabályát! Hallgatunk.Ne félj.
Jack sóhajtott egy nagyot és beszélni kezdett.Olyan gúnyos volt a hangja,hogy még én is meglepődtem.Ez már sértésnek bizonyult volna...
-Az első dolog,az hogy meg kell tudni mi okozza a félénkséget,a második az hogy szembesüljünk vele.A harmadik,koncentrálj az erősségeidre,a negyedik,légy objektív..Az ötödik pedig hogy válassz magadnak egy példaképet.
-Nagyon jó,jutalmad pedig egy ötös.Köszönjük.Annak ellenére hogy nem jelentkeztél....
-Kösz Keller professzor. - Morogta Jack.
-Szóval,a zárkózottság nagyon kellemetlen tulajdonság,amit az emberek egy idő után átértelmezik utálattá,és minket tesznek felelőssé.Olykor van hogy tényleg mi tehetünk róla hogy ennyire félénkek vagyunk,de legtöbbször csak jön.Befészkeli magát az agyad legeldugottabb részébe,és szép lassan eluralkodik felettünk,amit nem szabad hagyni! Nos,az elűzésnek van még egy fontos szabálya,még pedig az hogy figyeljük meg mások hogy reagálnak.Ahelyett hogy azon görcsölünk,vajon mit gondolnak rólunk az emberek,inkább figyeljük meg hogyan viselkednek.Mikor például elmész egy buliba,ahol alig ismersz pár embert,ne az legyen az első gondod hogy mások vajon éppen téged elemezgetnek és a hátad mögött fikáznak.Nem! Ezt nem szabad hagynotok.Ahelyett tehát, hogy azon képzelegnél, hogy mások mit gondolnak rólad, koncentrálj arra, hogy ők hogyan viselkednek a társaságban. Mit mondanak? Hogyan gesztikulálnak? Mit tanulhatsz tőlük? A tanultakat hogyan építheted be jövőbeli kommunikációs módszeredbe?
Elámultam hogy Fiona milyen erős nő,és nem csak annak mutatja magát,hanem tényleg az.Kihúzta magát,végig az osztályt nézte,és magabiztosan beszélt,akár egy királynő.Erősebbé akar tenni minket,és ez megmutatta hogy erős,magabiztos,kedves és nagyon jó fej.Látszott rajta hogy van tapasztalata."Nem nagyon bírja Jacket.." Gondoltam,miközben ámulattal néztem tovább a pszihológia utolsó perceit.
Jack
Jack hihetetlenül unottan érezte magát az órán,ez volt az egyik legkevésbé kedvelt tantárgya.De az a gondolat befészkelte magát az agyába hogy Nadine kell neki.Az járt a fejében hogy talán Nadine más mint a többiek,talán megindított benne valamit.Egészen negyedikig mikor be került a Shakespeare monológ versenyre,és kilencedik lett.Ezek után már végképp baromi népszerű lett,később pedig Andy Maslin és Adam LaFont kezdett vele haverkodni,de Jack nem akart szoros barátságot.
-Őő,izé,van kedved kijönni a fedett csarnokba? - Kérdezte zavartan Nadine.
Láthatóan Fiona nem erőlteti,de ha ezzel még nagyobb bosszúságot okozhat neki,miért ne?
-Tessék? Hogy van-e kedvem? Persze! - Szexi mosollyal megérintette Nadine kezét,amitől a lány megijedt,és lassan elhúzta.
-Majd találkozunk. - Utoljára rákacsintott,majd tovább állt.Közben méltóság teljesen végig ment a folyosón,hallgatva a gólyák rikoltozását hogy "Ó istennő!Jack mennyire szexi!".
Jack nevetve kiszáguldott a holdfényes udvarra."Belém fog zúgni..." Gondolta a könnyeivel küszködő Jack,és kiszaladt az udvarra,ahol könnyesre nevette magát.Bekapcsolta a kedvenc rock zenéjét,és csenden kuncogott a Vámpírszociológia könyve felett. Gondolkodott,hogy talán átváltozhatna hollóvá,és elmehetne akárhová.Kiszökhetne az American Egale-be valamit venni..Gondolta,mikor egy ismeretlen gyönyörű női hang ütötte meg a gondolatait. "Nem kéne ilyen csökönyösnek lenned Jack,győzd le a nagyképűséget Éjszaka Fia,és nem fogsz csalódni,meglásd." Mondta a női hang és Jack csak egy pillanatig gondolkodott,mikor meglátta maga előtt azt a gyönyörű nőt.Hófehér volt a bőre,de nem sápatag mint az Alkonyatos vámpíroké,hanem gyönyörű.Az éjfekete haja derekáig lengett,és ezüstruhát viselt.Zafírkék hold alakú tetoválások voltak az arcán.Jack szeme egyenesen a nő holdfény színű szemébe fúródott,és elöntötte a boldogság,majd felkiáltott.
-Nüx!
-Drága jack,nem szabad meghátrálnod és magadra haragítanod a többi lányomat és fiamat,mert érzem a gonosz jelenlétét,ha egyedül vagy az nem jó,és félek a sötétségnek lenne annyi ereje,amivel be tudna szippantani.Ne fordulj el a barátaidtól! Bízz bennük! Ha kérdésed van fordulj a kardok urához,megjárta már a sötétség ösvényét,és ha nem tévedek,akkor ő a biológiai nagyapád.Hiszen ő Rephaim apja.
-Igen,de...és ha nem segít?
Az istennő barátságosan nevetni kezdett,majd válaszolt.
-Drága gyermekem...Kalona egy ideig bizonytalan ösvényen járt,de megjavult..Ő nem csak a mentorod,és ezt ő is tudja,bízhatsz benne Jack! Légy erős!
-Az leszek! Megígérem!
Amint Jack megesküdött hogy erős lesz,az istennő eltűnt.Mielőtt elindulhatott volna,tárcsázta Nadine számát,és az Iphonért nyúlt.
-Halló?
-Nadine? Szia,itt Jack..Tauriel adta oda a számod..csak azt akartam mondani hogy sajnálom amiért kényszeríteni akartalak a barátkozásra! Azt csinálsz amit akarsz...és nekem pedig nincs beleszólásom.Soha nem is lesz..hát..sajnálom.Nem kellett volna letámadnom téged.Sajnálom.
-Jack?! Nem csináltál semmi rosszat,csak...Ez nekem túl gyors volt....Gyere fel a szobámba ha szeretnél...Itt megbeszélhetjük.
-Tessék?
-Semmi..inkább oda megyek! Egy perc és ott vagyok!
-Ne! Már repülök is!
Jack lecsapta az Iphone-t,és arra koncentrált hogy átváltozzon hollóvá.Egy másodperc sem kellett hozzá hogy jöjjön az az ismerős fájdalom,majd egy perc múlva már szállt is Nadine ablaka felé.
2014. október 24., péntek
Negyedik Fejezet
4.RÉSZ
Tauriel
-Miért! Mondd miért?
Tauriel az istennőhöz fohászkodott,és már akkor tudta hogy baj van amikor meglátta a Nephelé (Felhőistennő),tetoválását.Az istennőre! Badarság! Ő nem Nephelé...
Ekkor hallotta meg a suttogást."Szabadíts ki!" "Ments meg." Tauriel tudta hogy ő az.Maga a gonosz.Neferet.Tsi Sgili...Sok néven ismeri.Régen Neferet volt az Éjszaka Háza,látszólag hűséges és kiváló Főpapnője.De ő is meghallotta a gonosz suttogását,mohó és hataloméhes volt.Így tehát önként odaadta magát a sötétségnek. "A sötétség nem jelent mindig rosszat,ahogy a világosság sem jelent mindig jót." A fejében idézte az Istennő szavait,mikor kezdett elbizonytalanodni.
"Tudom hogy hallasz,ifjú Papnő",mondta a hang és Tauriel fülét,vagy inkább gondolatait,nevetés rázta meg,amitől kirázta a hideg.A papnő kifutott a naplementébe,és a keleti falnál találta magát.De ő az istennő templomához akart menni."Szabadíts ki,és megkapod a jutalmad,meglásd."
-Nem!Nem!Nem!Nem! Te megtestesült gonosz! Takarodj a fejemből Tsi Sgili!
Megint nevetni kezdett,Tauriel egyre jobban félt,de nem Neferettől.Hanem attól hogy esetleg a sötétség megbabonázza,mint a Tsi Sgilit.
"Jól van.Akkor megyek az ifjú Nepheléhez."
Tauriel sírni kezdett és mivel nem tudott kiabálni ezért csak suttogott.
-Ő erősebb nálad,meglásd.
Gonosz nevetés hallatszott a távolból,de a hang abba maradt.
-Vég..-
Már kezdett örülni,de eszébe jutott mit mondott a Tsi Sgili.Megy az ifjú Nepheléhez...
-Az istennőre!
Taurielnek az jutott eszébe hogy figyelmeztetnie kell a lányt,mielőtt megkezdődik a baj.De úgy döntött még nem akarja felzaklatni,úgy hogy a legjobb dolog ha elmegy egy időre.
Nadine
Amikor megfordultam,Jenn gyönyörű smaragdzöld szeme fúródott az enyémbe amitől megijedtem és megtántorodtam..
-Nagyon szép vagy,de igyekezzünk! Nem akarok elkésni.
-Jó,jó menjünk!
Még egy röpke pillantást vetettem a tükörbe.Olyan mintha egy ismerős idegent láttam volna.Az arcom megváltozott a jeltől:fehérebb lett,pedig anyám görög,így kicsit barnább voltam a sima amerikaiaktól,a szemem nagyobb lett és a hajam besötétedett,meghosszabbodott.Furcsa,de így van.Követtem Jenn-t,aki szó szerint húzott magával.
-Tetszeni fogsz a barátaimnak. - A dolog amit mondott,annyira meglepett,hogy kitágult a pupillám a meglepetéstől.
-Honnan veszed?
-Onnan hogy én is kedvellek.
-Ezt jó hallani,örülök.
-Bocs a kérdést,hmm..Van valakid?
-Volt,de...
-Figyelj Nadine,nekem most már bármit elmondhatsz.Ha akarsz..
-Egyszerűen seggfej volt.Azt hazudta hogy lefeküdt az egyik barátnőmmel..Fos van az agya helyén,ennyi.
Jenn hatalmas hahotázása bennem is megindított valamit."Megfogod látni hogy kiben bízhatsz". Tauriel szavai ott visszhangzottak a fejembe,és Jenn-el kapcsolatban semmi rosszat nem éreztem.Úgy éreztem neki bármit elmondhatok.
-Ez mostanság gyakori..Nekem sajnos nincs senkim,de sok itt a helyes pasi.Még akkor is ha nem valami agysebészek.
-Hurrá..
Az udvaron át haladtunk,ahol rengeteg diák nevetett,beszélgettek,és pont úgy viselkedtek mintha normálisak lettek volna.
A menza - vagyis az „étkező", ahogy a kinti ezüsttábláról kiderült –remek hely volt. Távolról sem hasonlított az egykori sulim hatalmas hodályára, amelynek olyan szörnyű volt az akusztikája, hogy akkor sem értettem Claire és a többi lány csacsogásából egy szót sem, amikor mellettem ültek. Ez a terem kicsi volt és barátságos. A fal itt is téglák és fekete kövek különös egyvelegéből állt, a terem pedig tele volt nehéz faasztalokkal és kipárnázott, háttámlás fapadokkal. Egy-egy asztal hatszemélyes volt, de a terem közepén is állt egy, amelynél nem ült senki. Az az asztal zsúfolásig meg volt rakva gyümölccsel, sajttal, illetve hússal, és egy nagy kristálykehelyben valami vörös folyadék volt, ami leginkább borra emlékeztetett. (Tessék? Bor a suliban? Hol vagyok?) Az alacsony mennyezet meghitté tette a helyiséget, a hátsó falat elfoglaló ablakok és az üvegajtó pedig csak fokozta a hatást. A vastag, burgundi vörös bársonyfüggönyöket széthúzták, így ki lehetett látni a kőpadokkal, apró ösvényekkel és dísznövényekkel teli, gyönyörű kis udvarra. Az udvar közepén egy márvány szökőkút állt, amelynek a tetején egy ananászra emlékeztető valamiből tört elő a víz. Szép látvány volt, különösen a hold és az antik gázlámpák fényében.
A legtöbb asztal már tele volt vacsorázó, beszélgető diákokkal, akik őszinte kíváncsisággal pillantottak ránk, amikor Jenn-el beléptünk a terembe. Vettem egy nagy levegőt, és felemeltem a fejem, így legalább mindenki alaposan megnézheti a Jelet a homlokomon. Jenn átvezetett az étkező másik végébe, ahol hétköznapi, üvegoldalú menzatálalókról lehetett elvenni a fogásokat.
- Az az asztal miért van ott középen? - kérdeztem menet közben.
-Ó,az Nüx istennő asztala.Mindig meg van neki terítve,furinak tűnik.de igazából logikus.
Ami azt illeti, szerintem sem furcsa. Bizonyos szempontból tényleg logikusnak látszott. Az Istennő annyira jelen volt ezen a helyen. A Jel ott volt mindenkinek a homlokán. A szobra ott állt a temploma előtt. Sőt feltűnt, hogy az egész iskola tele van őt ábrázoló kis képekkel és figurákkal.Erőt vettem magamon, és nem érintettem meg a Jelet a homlokomon. Inkább felkaptam egy tálcát, és beálltam Jenn mögé a sorba.
- Ne aggódj - suttogta. - A kaja tényleg jó. Keddenként kínai szokott lenni.
Megkönnyebbülve néztem körül. A többség már javában vacsorázott, így a sor rövid volt, és hamarosan mi is sorra kerültünk. Amikor megláttam a vacsorát, összefutott a nyál a számban. Spagetti! Uramisten! Gombás saláta!
Elvettem egy pohár vizet, aztán követtem Jenn-t az egyik asztalhoz, ahol élénken beszélgetett egy fiú meg egy lány evés közben.
-Ott az asztalunk,látod? Ahol az a szőke srác és lány ül.Na,mi lesz?! Gyere már!- Jenn húzott maga után mint valami kutyát.Kerestem az asztalt egy ideig aztán megtaláltam.Egy magas,középizomzatú szőke srác ült és egy szőke lány valami salátát eszegetett.Egyre közelebb értünk az asztalhoz amikor a fiú megpillantott minket és széles vigyorral integetni kezdett.
-Na végre hogy itt vagytok! - Egy pillanatra elidőzött a jelemen,de aztán Jenn megszólalt.
-Sziasztok! Hadd mutassam be az ÚJ szobatársam,Nadine Cross-t.Nadine,ő itt Adam LaFont és Lena LaFont.Testvérek.
A lány felnézett a salátájától,levette a tekintetét a jelemről, és csak ennyit mondott.
-Szia!
Adam is nehezen levette a tekintetét a fekete holdamról és a szemembe nézett,majd elmosolyodott.Nagyon szexi srác,de nekem túl szőke.Nem az esetem.
-Szia,nagyon örülök!
-Ööö..Én is.
Egy hosszú barna hajú és kis termetű lány szó szerint borult az asztalhoz és mérgelődni kezdett.
-Miért nem tudják megérteni ezek az idióta festett szőkék hogy délelőtt tizenegy után nem kéne megnézni a Star-Trek összes részét mert valaki aludni szeretne?! Komolyan mondom,Nüx küldhetett volna nekik egy kis észt mikor utánuk küldte a nyomkeresőt! Vagy inkább egy pajzsot hogy ne tudjam szétrúgni a seggüket! Oh! Szia,ne haragudj,nem vettelek észre,a nevem Astoria Stark! Miért színes a jeled?
Mindenki elhallgatott.Jenn kezéből kiesett a villa.Lena szólalt meg először nagy levegőt véve.
-Storia! Te normális vagy? Nem jutott eszedbe hogy ezzel meg is bánthatod?
-Nem bántott meg,és fogalmam sincs hogy miért van kiszínezve...
Astoria forgatni kezdte a szemét és beszélni kezdett.
-Na látod? Le kéne állnod a túl-udvariassággal Lena,nem sértettem meg.Te is hallottad.Nagyon örülök Nadine,remélem nagyon jól ki fogunk jönni.
-Aha,én is.
Vissza vigyorgott,és a következő egyén is befutott.Egy derékig érő hajú szőke,csinos lány volt az,(most komolyan,hány csinos szőke van ebben az iskolában?!).Közép magas alkat,barna szemmel,mint Astoriának.Ő azonnal meglátott,és ami a legjobban meglepett megölelt.
-Ó szia! Én Tanja Montgomery vagyok,és nagyon örülök! Te biztosan Nadine Cross vagy,Jenn már az agyunkra ment.Vajon hogy néz ki Nadine? Vajon jófej? Vagy gonosz mint azok a kurtizánok az első sorban?
És megint mindenki röhögni kezdett.Csak most tudtam szemügyre venni a többiek jelét.Jenn jele vörös,Adam és Lena jele kék volt.Tanja jele vörös.És Astoriá-é pedig szintén kék.
-Ööö..Astoria?
-Hmm?
-Kérdezhetek valamit?
-Hát persze Nad,már barátok vagyunk,remélem.
-Nos magyaráztak nekem valamit arról,ha valaki nem éli túl az átváltozást.Pontosan hogy hal meg az illető?
-Ha valakinek a teste elutasítja az átváltozást,azt nem lehet megállítani.A fájdalmat lehet enyhíteni.Először a sápadtság,rosszullét,aztán a köhögés.Hatalmas köhögő rohamok keletkeznek,és úgy érzed magad mintha ki akarnád köpni a tüdődet.
-Á,értem.
-Oké most én jövök.Van valakid?
Kiesett a villa a kezemből.Pont itt? Pont most? Mindenki előtt?
-Nincsen,miért?
-Szuper csajszi! Majd akkor Storia a pasizás mestere,egy hét alatt talál neked valakit,persze csak ha szeretnéd.
-Hát most szakítottam,de köszi.
-Értem se baj.
-Most már vannak vállak ahol kisírhatod a bánatodat. Mondta Tanja,és a többiek egyetértően bólogatni kezdtek.
Mielőtt mondhattam volna egy köszönöm-öt,Lena felsikkantott és elszaladt az asztaltól pont hátra fordultam és megláttam hogy egy fekete hajú,pont olyan jáde zöld színű szemű fiú karjaiba vetette magát.A keze be gipszbe,a nyakán merevítő,pár zúzódás..szegény nem tudom milyen balesete lehetett,de biztos fájt.A srác visszaölelte Lenát és szenvedélyesen csókolózni kezdtek.
-Nadine! Kérlek hadd mutassam be a fiúmat,Andy ő itt Nadine Cross,Nad,ő itt Andrew Maslin.
Kezet akartam nyújtani,de láttam hogy el va törve a keze úgyhogy inkább csak mosolyogtam.
-Szia Nadine,már nagyon sokat hallottunk rólad! Andrew lennék,nyugodtan szólíts Andy-nek!
A haja kisfiúsan volt levágva,és nem látszódott ki a jele,de úgy láttam hogy kék.Ugyan olyan jádezöld szeme volt mint Lenanak,és kb.egy fejjel magasabb mint ő.Borzalmasan összeillettek,és látszott hogy nagyon szeretik egymást.
-Örülök Andy,ne haragudj,hogy történt?
-Ó,kínos sztori,éppen a Rómeó és Júlia díszletét csináltam a színpadon,amikor valakinek az idétlen macskája elszaladt a létra alatt,én pedig leestem.
-Úúúh. - Csak ennyit bírtam kinyögni,mert tényleg rengeteg macska van ebben a suliban.
Andy nagy nehezen leült Lena és közém,majd enni kezdett.Tanja törte meg a csendet.
-Ajjaj,itt jönnek a cafka boszorkák...
Mielőtt hátra fordulhattam volna a fülemet megütötte valami kényes nevetés,amit legszívesebben elhallgattattam volna egy láncfűrésszel.Megláttam Christine Hargensen-t,amint éppen egy nagyon szexi srácnak csapja a szelet.Éjfekete haja,és borostyánszínű szeme volt,meg vörös jele.Láthatóan nem érdekelte a kis cafka,csak evett tovább.A csaj még mindig nevetett,mint egy félnótás és a fiú felállt majd elhagyta az étkezőt.Hallottam hogy Christine valami fura dolgot kiabál oda neki,mindenki hallotta hiszen orbitális hangos volt.
-Ugyan már Hollófiú! Tudom hogy akarsz!
-Az már elmúlt Chris! - Kiabálta vissza lekezelő hangon a srác.
A lány következő reakciója egyértelműen a hiszti volt.Hátra csapta a lenövéses haját és mint a filmsztárok,ő is kilépett a két csatlósával a menzáról.
-Kis cafka.... - Mondtam,mire mindenki rám nézett.
-Ismered ezt a kis ribit? - Kérdezte Lena,mire mindenki gyanúsan méregetni kezdett.
-Naná..Amikor nem rég ide kerültem,ő kísért fel a szobámba,aztán letámadott mint valami veszett kutya,hogy meg fogja keseríteni az életem..De valaki elárulná,miért nyalja mindenki a seggét?
-Christine Hargensen,a suli legnépszerűbb diákja.Egyszerűen imádni...vagyis utálni való.Jack Johnsonra hajt,aki a suli másik legnépszerűbbje,de jó fej.Az anyja az a főpapnő akitől a vörös vámpír faj ered.Stevie Rae Johnson,az apja meg egy Hollómás akinek Nüx megbocsátott és emberi alakot adott.Rephaim a neve.-mondta Astoria.
-Hű,ez tényleg fura.
-Igen,de Jack kedves és jó fej,bár van benne hübrisz.
-Tanja,kifejtenéd nekünk ezt a szót,amit senki sem ért?
-A hübrisz gőgös arroganciát jelent,agyatlanok.
-Köszönjük drága,és ez így is van.
-Hé Storia,mi lenne ha....-
Andy félbe hagyta a mondatot,és megköszörülte a torkát,jaj de nehéz lehet neki beszélni azzal a merevítővel..
-Ha kitakarítanád az agyadat,túl van zsúfolva a sok pókhálótól és portól.
-Hahaha Andy,nagyon vicces,szeretnéd hogy a másik karodat is eltörjem?
Andy csúnyán nézett Storiára,és aztán pedig nevetni kezdett.
Végig néztem a társaságon,és életemben egyszer,úgy gondoltam hogy haza jöttem.
Tauriel
-Miért! Mondd miért?
Tauriel az istennőhöz fohászkodott,és már akkor tudta hogy baj van amikor meglátta a Nephelé (Felhőistennő),tetoválását.Az istennőre! Badarság! Ő nem Nephelé...
Ekkor hallotta meg a suttogást."Szabadíts ki!" "Ments meg." Tauriel tudta hogy ő az.Maga a gonosz.Neferet.Tsi Sgili...Sok néven ismeri.Régen Neferet volt az Éjszaka Háza,látszólag hűséges és kiváló Főpapnője.De ő is meghallotta a gonosz suttogását,mohó és hataloméhes volt.Így tehát önként odaadta magát a sötétségnek. "A sötétség nem jelent mindig rosszat,ahogy a világosság sem jelent mindig jót." A fejében idézte az Istennő szavait,mikor kezdett elbizonytalanodni.
"Tudom hogy hallasz,ifjú Papnő",mondta a hang és Tauriel fülét,vagy inkább gondolatait,nevetés rázta meg,amitől kirázta a hideg.A papnő kifutott a naplementébe,és a keleti falnál találta magát.De ő az istennő templomához akart menni."Szabadíts ki,és megkapod a jutalmad,meglásd."
-Nem!Nem!Nem!Nem! Te megtestesült gonosz! Takarodj a fejemből Tsi Sgili!
Megint nevetni kezdett,Tauriel egyre jobban félt,de nem Neferettől.Hanem attól hogy esetleg a sötétség megbabonázza,mint a Tsi Sgilit.
"Jól van.Akkor megyek az ifjú Nepheléhez."
Tauriel sírni kezdett és mivel nem tudott kiabálni ezért csak suttogott.
-Ő erősebb nálad,meglásd.
Gonosz nevetés hallatszott a távolból,de a hang abba maradt.
-Vég..-
Már kezdett örülni,de eszébe jutott mit mondott a Tsi Sgili.Megy az ifjú Nepheléhez...
-Az istennőre!
Taurielnek az jutott eszébe hogy figyelmeztetnie kell a lányt,mielőtt megkezdődik a baj.De úgy döntött még nem akarja felzaklatni,úgy hogy a legjobb dolog ha elmegy egy időre.
Nadine
Amikor megfordultam,Jenn gyönyörű smaragdzöld szeme fúródott az enyémbe amitől megijedtem és megtántorodtam..
-Nagyon szép vagy,de igyekezzünk! Nem akarok elkésni.
-Jó,jó menjünk!
Még egy röpke pillantást vetettem a tükörbe.Olyan mintha egy ismerős idegent láttam volna.Az arcom megváltozott a jeltől:fehérebb lett,pedig anyám görög,így kicsit barnább voltam a sima amerikaiaktól,a szemem nagyobb lett és a hajam besötétedett,meghosszabbodott.Furcsa,de így van.Követtem Jenn-t,aki szó szerint húzott magával.
-Tetszeni fogsz a barátaimnak. - A dolog amit mondott,annyira meglepett,hogy kitágult a pupillám a meglepetéstől.
-Honnan veszed?
-Onnan hogy én is kedvellek.
-Ezt jó hallani,örülök.
-Bocs a kérdést,hmm..Van valakid?
-Volt,de...
-Figyelj Nadine,nekem most már bármit elmondhatsz.Ha akarsz..
-Egyszerűen seggfej volt.Azt hazudta hogy lefeküdt az egyik barátnőmmel..Fos van az agya helyén,ennyi.
Jenn hatalmas hahotázása bennem is megindított valamit."Megfogod látni hogy kiben bízhatsz". Tauriel szavai ott visszhangzottak a fejembe,és Jenn-el kapcsolatban semmi rosszat nem éreztem.Úgy éreztem neki bármit elmondhatok.
-Ez mostanság gyakori..Nekem sajnos nincs senkim,de sok itt a helyes pasi.Még akkor is ha nem valami agysebészek.
-Hurrá..
Az udvaron át haladtunk,ahol rengeteg diák nevetett,beszélgettek,és pont úgy viselkedtek mintha normálisak lettek volna.
A menza - vagyis az „étkező", ahogy a kinti ezüsttábláról kiderült –remek hely volt. Távolról sem hasonlított az egykori sulim hatalmas hodályára, amelynek olyan szörnyű volt az akusztikája, hogy akkor sem értettem Claire és a többi lány csacsogásából egy szót sem, amikor mellettem ültek. Ez a terem kicsi volt és barátságos. A fal itt is téglák és fekete kövek különös egyvelegéből állt, a terem pedig tele volt nehéz faasztalokkal és kipárnázott, háttámlás fapadokkal. Egy-egy asztal hatszemélyes volt, de a terem közepén is állt egy, amelynél nem ült senki. Az az asztal zsúfolásig meg volt rakva gyümölccsel, sajttal, illetve hússal, és egy nagy kristálykehelyben valami vörös folyadék volt, ami leginkább borra emlékeztetett. (Tessék? Bor a suliban? Hol vagyok?) Az alacsony mennyezet meghitté tette a helyiséget, a hátsó falat elfoglaló ablakok és az üvegajtó pedig csak fokozta a hatást. A vastag, burgundi vörös bársonyfüggönyöket széthúzták, így ki lehetett látni a kőpadokkal, apró ösvényekkel és dísznövényekkel teli, gyönyörű kis udvarra. Az udvar közepén egy márvány szökőkút állt, amelynek a tetején egy ananászra emlékeztető valamiből tört elő a víz. Szép látvány volt, különösen a hold és az antik gázlámpák fényében.
A legtöbb asztal már tele volt vacsorázó, beszélgető diákokkal, akik őszinte kíváncsisággal pillantottak ránk, amikor Jenn-el beléptünk a terembe. Vettem egy nagy levegőt, és felemeltem a fejem, így legalább mindenki alaposan megnézheti a Jelet a homlokomon. Jenn átvezetett az étkező másik végébe, ahol hétköznapi, üvegoldalú menzatálalókról lehetett elvenni a fogásokat.
- Az az asztal miért van ott középen? - kérdeztem menet közben.
-Ó,az Nüx istennő asztala.Mindig meg van neki terítve,furinak tűnik.de igazából logikus.
Ami azt illeti, szerintem sem furcsa. Bizonyos szempontból tényleg logikusnak látszott. Az Istennő annyira jelen volt ezen a helyen. A Jel ott volt mindenkinek a homlokán. A szobra ott állt a temploma előtt. Sőt feltűnt, hogy az egész iskola tele van őt ábrázoló kis képekkel és figurákkal.Erőt vettem magamon, és nem érintettem meg a Jelet a homlokomon. Inkább felkaptam egy tálcát, és beálltam Jenn mögé a sorba.
- Ne aggódj - suttogta. - A kaja tényleg jó. Keddenként kínai szokott lenni.
Megkönnyebbülve néztem körül. A többség már javában vacsorázott, így a sor rövid volt, és hamarosan mi is sorra kerültünk. Amikor megláttam a vacsorát, összefutott a nyál a számban. Spagetti! Uramisten! Gombás saláta!
Elvettem egy pohár vizet, aztán követtem Jenn-t az egyik asztalhoz, ahol élénken beszélgetett egy fiú meg egy lány evés közben.
-Ott az asztalunk,látod? Ahol az a szőke srác és lány ül.Na,mi lesz?! Gyere már!- Jenn húzott maga után mint valami kutyát.Kerestem az asztalt egy ideig aztán megtaláltam.Egy magas,középizomzatú szőke srác ült és egy szőke lány valami salátát eszegetett.Egyre közelebb értünk az asztalhoz amikor a fiú megpillantott minket és széles vigyorral integetni kezdett.
-Na végre hogy itt vagytok! - Egy pillanatra elidőzött a jelemen,de aztán Jenn megszólalt.
-Sziasztok! Hadd mutassam be az ÚJ szobatársam,Nadine Cross-t.Nadine,ő itt Adam LaFont és Lena LaFont.Testvérek.
A lány felnézett a salátájától,levette a tekintetét a jelemről, és csak ennyit mondott.
-Szia!
Adam is nehezen levette a tekintetét a fekete holdamról és a szemembe nézett,majd elmosolyodott.Nagyon szexi srác,de nekem túl szőke.Nem az esetem.
-Szia,nagyon örülök!
-Ööö..Én is.
Egy hosszú barna hajú és kis termetű lány szó szerint borult az asztalhoz és mérgelődni kezdett.
-Miért nem tudják megérteni ezek az idióta festett szőkék hogy délelőtt tizenegy után nem kéne megnézni a Star-Trek összes részét mert valaki aludni szeretne?! Komolyan mondom,Nüx küldhetett volna nekik egy kis észt mikor utánuk küldte a nyomkeresőt! Vagy inkább egy pajzsot hogy ne tudjam szétrúgni a seggüket! Oh! Szia,ne haragudj,nem vettelek észre,a nevem Astoria Stark! Miért színes a jeled?
Mindenki elhallgatott.Jenn kezéből kiesett a villa.Lena szólalt meg először nagy levegőt véve.
-Storia! Te normális vagy? Nem jutott eszedbe hogy ezzel meg is bánthatod?
-Nem bántott meg,és fogalmam sincs hogy miért van kiszínezve...
Astoria forgatni kezdte a szemét és beszélni kezdett.
-Na látod? Le kéne állnod a túl-udvariassággal Lena,nem sértettem meg.Te is hallottad.Nagyon örülök Nadine,remélem nagyon jól ki fogunk jönni.
-Aha,én is.
Vissza vigyorgott,és a következő egyén is befutott.Egy derékig érő hajú szőke,csinos lány volt az,(most komolyan,hány csinos szőke van ebben az iskolában?!).Közép magas alkat,barna szemmel,mint Astoriának.Ő azonnal meglátott,és ami a legjobban meglepett megölelt.
-Ó szia! Én Tanja Montgomery vagyok,és nagyon örülök! Te biztosan Nadine Cross vagy,Jenn már az agyunkra ment.Vajon hogy néz ki Nadine? Vajon jófej? Vagy gonosz mint azok a kurtizánok az első sorban?
És megint mindenki röhögni kezdett.Csak most tudtam szemügyre venni a többiek jelét.Jenn jele vörös,Adam és Lena jele kék volt.Tanja jele vörös.És Astoriá-é pedig szintén kék.
-Ööö..Astoria?
-Hmm?
-Kérdezhetek valamit?
-Hát persze Nad,már barátok vagyunk,remélem.
-Nos magyaráztak nekem valamit arról,ha valaki nem éli túl az átváltozást.Pontosan hogy hal meg az illető?
-Ha valakinek a teste elutasítja az átváltozást,azt nem lehet megállítani.A fájdalmat lehet enyhíteni.Először a sápadtság,rosszullét,aztán a köhögés.Hatalmas köhögő rohamok keletkeznek,és úgy érzed magad mintha ki akarnád köpni a tüdődet.
-Á,értem.
-Oké most én jövök.Van valakid?
Kiesett a villa a kezemből.Pont itt? Pont most? Mindenki előtt?
-Nincsen,miért?
-Szuper csajszi! Majd akkor Storia a pasizás mestere,egy hét alatt talál neked valakit,persze csak ha szeretnéd.
-Hát most szakítottam,de köszi.
-Értem se baj.
-Most már vannak vállak ahol kisírhatod a bánatodat. Mondta Tanja,és a többiek egyetértően bólogatni kezdtek.
Mielőtt mondhattam volna egy köszönöm-öt,Lena felsikkantott és elszaladt az asztaltól pont hátra fordultam és megláttam hogy egy fekete hajú,pont olyan jáde zöld színű szemű fiú karjaiba vetette magát.A keze be gipszbe,a nyakán merevítő,pár zúzódás..szegény nem tudom milyen balesete lehetett,de biztos fájt.A srác visszaölelte Lenát és szenvedélyesen csókolózni kezdtek.
-Nadine! Kérlek hadd mutassam be a fiúmat,Andy ő itt Nadine Cross,Nad,ő itt Andrew Maslin.
Kezet akartam nyújtani,de láttam hogy el va törve a keze úgyhogy inkább csak mosolyogtam.
-Szia Nadine,már nagyon sokat hallottunk rólad! Andrew lennék,nyugodtan szólíts Andy-nek!
A haja kisfiúsan volt levágva,és nem látszódott ki a jele,de úgy láttam hogy kék.Ugyan olyan jádezöld szeme volt mint Lenanak,és kb.egy fejjel magasabb mint ő.Borzalmasan összeillettek,és látszott hogy nagyon szeretik egymást.
-Örülök Andy,ne haragudj,hogy történt?
-Ó,kínos sztori,éppen a Rómeó és Júlia díszletét csináltam a színpadon,amikor valakinek az idétlen macskája elszaladt a létra alatt,én pedig leestem.
-Úúúh. - Csak ennyit bírtam kinyögni,mert tényleg rengeteg macska van ebben a suliban.
Andy nagy nehezen leült Lena és közém,majd enni kezdett.Tanja törte meg a csendet.
-Ajjaj,itt jönnek a cafka boszorkák...
Mielőtt hátra fordulhattam volna a fülemet megütötte valami kényes nevetés,amit legszívesebben elhallgattattam volna egy láncfűrésszel.Megláttam Christine Hargensen-t,amint éppen egy nagyon szexi srácnak csapja a szelet.Éjfekete haja,és borostyánszínű szeme volt,meg vörös jele.Láthatóan nem érdekelte a kis cafka,csak evett tovább.A csaj még mindig nevetett,mint egy félnótás és a fiú felállt majd elhagyta az étkezőt.Hallottam hogy Christine valami fura dolgot kiabál oda neki,mindenki hallotta hiszen orbitális hangos volt.
-Ugyan már Hollófiú! Tudom hogy akarsz!
-Az már elmúlt Chris! - Kiabálta vissza lekezelő hangon a srác.
A lány következő reakciója egyértelműen a hiszti volt.Hátra csapta a lenövéses haját és mint a filmsztárok,ő is kilépett a két csatlósával a menzáról.
-Kis cafka.... - Mondtam,mire mindenki rám nézett.
-Ismered ezt a kis ribit? - Kérdezte Lena,mire mindenki gyanúsan méregetni kezdett.
-Naná..Amikor nem rég ide kerültem,ő kísért fel a szobámba,aztán letámadott mint valami veszett kutya,hogy meg fogja keseríteni az életem..De valaki elárulná,miért nyalja mindenki a seggét?
-Christine Hargensen,a suli legnépszerűbb diákja.Egyszerűen imádni...vagyis utálni való.Jack Johnsonra hajt,aki a suli másik legnépszerűbbje,de jó fej.Az anyja az a főpapnő akitől a vörös vámpír faj ered.Stevie Rae Johnson,az apja meg egy Hollómás akinek Nüx megbocsátott és emberi alakot adott.Rephaim a neve.-mondta Astoria.
-Hű,ez tényleg fura.
-Igen,de Jack kedves és jó fej,bár van benne hübrisz.
-Tanja,kifejtenéd nekünk ezt a szót,amit senki sem ért?
-A hübrisz gőgös arroganciát jelent,agyatlanok.
-Köszönjük drága,és ez így is van.
-Hé Storia,mi lenne ha....-
Andy félbe hagyta a mondatot,és megköszörülte a torkát,jaj de nehéz lehet neki beszélni azzal a merevítővel..
-Ha kitakarítanád az agyadat,túl van zsúfolva a sok pókhálótól és portól.
-Hahaha Andy,nagyon vicces,szeretnéd hogy a másik karodat is eltörjem?
Andy csúnyán nézett Storiára,és aztán pedig nevetni kezdett.
Végig néztem a társaságon,és életemben egyszer,úgy gondoltam hogy haza jöttem.
Harmadik Fejezet
3.RÉSZ
Tauriel
Tauriel Twain,az éjszaka háza ideiglenes főpapnője rettenetesen aggódott,hogy az új vámpírjelölt nem érkezett meg.Hosszú fekete haja a dereka allját cirógatta,és egy farmernadrág volt rajta,lila selyemblúzzal kiegészítve.A blúz szabadon hagyta dekoltázsa felét és válla egy részét.Különleges képessége van: Tud beszélni a madarakkal és halvány kapcsolata van a széllel.Az istennőtől kapta a képességét anno mikor Az Éjszaka Házában elszabadult a pokol.Egy ocsmány vörös vámpír és jelöltekből álló banda letámadták az iskolát,de felesküdött egy harcos aki megvédi amíg csak él..Arisztosz.Erebosz harcos fia,aki annyira szereti Tauriel-t hogy képes lenne az életét adni érte.Taurielben már negyvenéves tapasztalat bújik,a főpapnőségről.
Tauriel épp azon gondolkodott vajon miért nem jön a lány,és akkor jött be a szobába Arisztosz.Lefeküdt Tauriel mellé az ágyra és átölelte.
-Mi a baj Tauriel? Éreztem hogy aggódsz valamiért.
Tauriel magához szorította harcosát majd válaszolt neki.
-Semmi bajom..csak...-
Arisztosz nevetni kezdett mire Tauriel vállba verte.
-Mi olyan nevetséges?
-Az hogy engem nem tudsz becsapni szerelmem.Megbélyegeztük egymást.Érzem amit te érzel.
-Oh,tényleg? Nem mondod?
Tauriel szerette Arisztosz nevetését.Megnyugtatta a közelsége és a jókedve.Mióta a vörösek elmentek,azóta minden normális.
-Mondd el mi bánt Tauriel.Szeretlek.Nekem bármit elmondhatsz.
-Tudom.
-Akkor?
-Tényleg aggódom.Korábban ,a nyomkereső elment megjelölni egy bizonyos Nadine Hamilton-t,és még mindig nem jött meg.Rossz érzés mert talán abban a hitben él hogy a vámpír élet szörnyű.
-Nyugodj meg kedvesem.
Arisztosz megfordította Tauriel fejét és megcsókolta.Addig Csókolóztak amíg Lenobia,a lovak úrnője és az éjszaka háza professzora beesett az ajtón.Tauriel felkapta a fejét és elindult Lenobia felé.
-Mi a baj Lenobia? Mi történt?
-Tauriel! Ezt látnod kell!
Nadine
Az egész olyan volt, mint egy álom. A vörös téglából és fekete kövekből emelt épület mellett járda futott, amelynek oldalán gázlámpák álltak. Az épület három emelet magas volt, a teteje pedig előbb meredeken futott az ég felé, majd ellaposodott a csúcs előtt. Láttam, hogy kinyitották a nehéz spalettákat, és a termekből barátságos sárga fény szűrődik ki. A függönyök mögött árnyak mozogtak, táncoltak. Vidám, életteli hangulatot kölcsönözve ezzel az egész épületnek. A főépülethez tartozott még egy torony is, tovább fokozva az illúziót, hogy ez inkább egy vár, mint egy iskola. Esküszöm, egy várárok jobban illett volna hozzá, mint a gondosan nyírt sövény és pázsit.
A főépülettel szemben állt egy kisebb építmény, amely régebbinek tűnt, és volt benne valami templomszerű. A templom és az udvart árnyékoló tölgyfák mögött látni lehetett a hatalmas kőfalat, amely körülvette az egész iskolát. A templom előtt egy hosszú ruhába öltözött nő márványszobra állt.
Mielőtt beléptem volna a hatalmas faajtón,egy lágy női hang megállított és megdermedtem.
-Mit keresel te még itt? A vámpírjelölteknek már rég aludni kéne!
Hátra fordultam és amikor meglátta az arcomat meglepettség és döbbenet ült ki a fehér arcára.
-Az istennőre! Te ki vagy? És hogy lehet ilyen a jeled?
-A nevem Nadine Sage Cross,és engem most jelöltek meg,de a jelemet én sem értem.
-Az én nevem Lenobia.Én tanítom az Éjszaka Házában a lovaglás ismereteit.De ezt...
A fejével oda bökött a jelemre és folytatta.
-...Ezt meg kell mutatni a papnőnek.
-Rendben.
A nő elvitt egy terembe ami szerintem a menza volt,leültetett és adott egy pohár vizet meg egy sonkás-szendvicset.Vártam vagy húsz percet,miközben megettem a kaját és megittam a vizet.Két nő jött be meg egy férfi.Az egyik tutira Lenobia volt,de a másik egy fiatalabb volt,nem mintha Lenobia nem lett volna fiatal,totál úgy nézett ki mint egy huszonöt éves egyetemista lány,csak persze áradt belle valami nőies, szigorú vonásai és lovakat formázó tetoválásai voltak,a nőnek pedig mintha két színházi maszk szerű (legalábbis ha a szemem nem csal),tetoválás tekergett az arcán,és ó,hát na...Egyszerűen gyönyörű.A bőre hófehér volt és szeme pedig éjfekete,nem volt olyan vékony mint az anorexiás modellek,hanem mint egy normális harmincas csaj.A haja gyönyörű:Hosszú göndör és fekete.Látszott hogy még fiatal de egy-két kis ránc már volt az arcán.A srác is fiatal,és kék lándzsa alakú tetoválások rajzolódtak az arcán.Magasabb volt mint a papnő,és izmos is,de nem annyira mint Tyler szteroidtól túltengett haverjai,hanem olyan normális.A haja barna volt és kisfiúsan volt levágva,de mégis volt benne valami szexi.
Addig amíg fel nem álltam,észre sem vettem hogy remeg a lábam,de ez most nem lényeges.Amint odaértek tisztelettudóan a szívem fölé helyeztem az öklöm és meghajoltam.A vámpírok így szoktak köszönni,vagy talán a megfelelő szó az hogy tisztelegni.A papnő és a srác mosolyogva viszonozták a köszönést és mikor a lány észre vette a jelem megláttam a meglepettséget a szemében,majd leültek elém.
-Helló Nadine,üdv az éjszaka házában a nevem Tauriel Twain és én vagyok itt a főpapnő.A társam pedig Arisztosz.
Biccentettem,majd kezet fogtam.Feltűnt hogy hatalmasakat ásít,mint egy kutya,és a szemei karikásak.Tauriel Arisztoszhoz fordult és adott neki egy csókot.
-Nyugodtan menj aludni Arisztosz,majd találkozunk.
Arisztosz felállt és álmosan elbattyogott,Tauriel pedig hozzám fordult.
-Már kezdtem aggódni hogy inkább..meghalsz minthogy itt legyél.
-Nem dehogy,csak gondok voltak a......-
-A?
-Hát a családommal.
Tauriel elhallgatott.A szeméből először semmit nem vettem ki,de aztán,(ha nem képzelődtem) szomorúságot,együttérzést,és felismerést.Oda csúsztatta a kezét az enyémre és aztán elmormolt valamit.
-Én is így voltam hatvan évvel ezelőtt.Tizenhét évesen kerültem az Itáliai Éjszaka Házába,és az anyám nem állt ki mellettem amikor elmondtam neki hogy a nevelőapám megütött amikor megjelöltek,inkább a halálba küldött volna mint hogy ide..Aztán később,mikor anyám elhagyta őt,meg akart keresni..De nem akartam vele találkozni.Megígérem hogy itt nem esik bántódásod.És hogy be tudjam tartani az eskümet,én leszek a mentorod.
-Azt a mindenit....Én sajnálom...Nálam az apám ilyen,és anyám pedig,nos nem vele élek,itt lakik Tulsa mellett.
-Csak azt tudom mondani erre,hogy próbálj meg vele kibékülni,amíg lehet.Ami a jeledet illeti,láttam már ilyet.
Felvillant a remény édes ismerős képe,és nem hagytam ki a lehetőséget hogy kérdezősködjek.
-Van itt olyan jelölt akinek ilyen jele van?
-Nem Nadine..Az egyik történelmi könyvben láttam.Ez egy nagyon ritka és különleges jel..Ami csak ötszáz évente fordul elő.Ha szeretnéd,akkor felkísérlek a szobádba és adok egy erről szóló könyvet.
-Az remek lenne,köszönöm.
Majdhogynem futó lépésekben közelítettük meg a lány kolesz bejáratát,és amikor beléptünk,megpillantottam a társalgót.Meglepetten néztem körül. Nem tudom, pontosan mire számítottam - talán egy sötét, kísérteties helyre. A kollégium társalgójában ehelyett kényelmes kanapék, hatalmas M&M golyócskákra emlékeztető ülőpárnák fogadtak, és mindez kellemes, kék, illetve sárga színben. Az antik kristálycsillárok gázégői egy hercegnő kastélyához tették hasonlatossá a termet. A krémszínű falakon nagyméretű olajfestmények, amelyek valaha élt egzotikus és befolyásos nőket ábrázoltak. Az asztalokon kristályvázák - bennük frissen vágott virágok, többnyire rózsák -, illetve könyvek, táskák és más, normálisnak tűnő tinédzserlány-holmik. Több síkképernyős tévét is láttam, az egyiken éppen az MTV ment. Mindezt egyetlen pillantás alatt mértem fel, és közben próbáltam barátságosan mosolyogni a lányokra, akik azonnal elhallgattak, amint beléptem. Mindannyian engem bámultak. Vagyis nem engem. Hanem a Jelet a homlokomon.
- Hölgyeim, hadd mutassam be Nadine Cross-t! Üdvözöljétek az Éjszaka Házában!
Egy másodpercig azt hittem, senki nem fog megszólalni.Aztán felállt egy lány az egyik társaságból, akik éppen tévét néztek. Alacsony volt, szőke és átkozottul tökéletes.
- Szia, Nadine! Isten hozott az új otthonodban! - A Miss Tökéletes lány,mosolya szívélyes volt és őszinte, de látszott rajta, hogy erőt kell vennie magán, ha nem akarja egyfolytában a Jelemet bámulni. Azonnal elszégyelltem magam, amiért egy számomra ellenszenves emberhez hasonlítottam. - A nevem Christine Hargensen - mondta.
Viszonoztam a mosolyát, és vidáman azt mondtam:
- Helló Christine!
- Tauriel, megmutassam Nadine-nak a szobáját?
-Az remek lenne,köszönöm Christine! Akkor,viszlát Nadine!Érezd jól magad! - Megszorította a vállam és rám mosolygott,majd tovább állt.
- Gyere, Nadine! A szobák erre vannak - mondta Christine. Intett, hogy kövessem, és elindult felfelé egy kanyargó lépcsőn. Ahogy lépkedtem utána, igyekeztem nem odafigyelni a hátam mögött meginduló sutyorgásra.
-Tetszik a kollégium,nagyon szép,van benne valami különleges! - Mondtam,csak hogy ne legyen annyira kínos a csend.Legszívesebben elrohantam volna.
-Tudom,egyszerűen káprázatos! De mondjuk,ha ÉN nem lennék itt,akkor már nem lenne annyira gyönyörű.
Hogy mi van?! Jézusom! Hogy mondhat valaki ilyet?! Ezt értenem kéne,mert ha viccnek szánta akkor változtatnia kéne a hanghordozásán,ugyan is elég komolyan hangzott.Nem szóltam semmit,csak haladtunk tovább csendben,míg megállt egy rózsaszínre festett ajtó előtt,amin egy ezüst "61"-es állt.
-Na figyi,Miss Különlegesség! Itt ez a rohadt fekete jel a homlokodon,amire az egész idétlen suli kíváncsi! Óóóóh! Az új lánynak fekete a jele,hogy lehetséges ez? Uramisten! - Leengedte a kezét, és gyűlölettől összeszűkült szemekkel meredt rám. - Elmondom, mi az ábra. Itt én mondom meg a tutit. Minden úgy történik, ahogy én akarom. Ha jót akarsz, nem állsz az utamba. Ha mégis szembeszállsz velem, pokollá teszem az életedet. - Azzal hátra vetette a szőke haját,amit NEM próbálok meg este (reggel) felgyújtani,hihi,és mega seggrázással megindult vissza a társalgóba."Hogy mennyire utálom ezt a gonosz cafkát!"
Az tuti hogy ha most nem ihatok egy átkozott Red Bullt akkor én leszek a világon a legnagyobb gonosz az biztos.Közben megérkeztem a Hatvanhatos szobához és óvatosan bekopogtam.
-Szabad! - Kiáltotta egy lány.
-Szia, Nadine Cross vagyok,és a szobatársad...
A lány egy ideig bámult aztán széles vigyor ült ki az arcán és berántott az ajtón.
-Azta! Szia! Már annyira vártam mikor jössz! A nevem Jenna Davis! Bújj be!
Kezet nyújtott én pedig megráztam,és meglepetésemre az uramisten-a-jeled reakció elmaradt.
-Ne haragudj Jenna.. -
-Szólíts Jenn-nek,vagy ahogy tetszik.
Erre Jenn felemelte a tekintetét, alaposan megnézte magának a Jelemet, majd megvonta a vállát, és ismét a szemembe nézett.
-Hogy hogy nem akadsz ki rajta? - Kérdeztem lesütött szemekkel.
- A szobatársam vagy. Azt gondoltam, majd elmondod, mi a helyzet, ha akarod. Ha mást nem, azt megtanultam Oklahoma city-ben, hogy az ember úgy tudja megtartani a barátait, ha nem avatkozik bele a dolgaikba. Mi pedig négy évig egy szobában fogunk lakni... - Elhallgatott, és nem mondta ki a kellemetlen igazságot, hogy négy évig egy szobában fogunk lakni, feltéve, ha mindketten túléljük az Átváltozást.Jenn nyelt egy nagyot, majd gyorsan befejezte a mondatot: - ...szóval azt akarom csak mondani, hogy szeretném, ha barátok lennénk.
-Én is szeretném. - Mondtam mosolyogva,mire a nyakamba borult.
-Az király! Ja,ami a jeledet illeti..Hmm..Láttam már ilyet.A viharral kapcsolatos.Sajnos többet nem tudok,de nagyon szép.Ja,és talán képesség is adódik hozzá.
-Köszi.
Sokáig beszélgettünk még róla és utána ,megkérdeztem amit annyira akartam az elejétől fogva.
-És milyen képessége volt?
-Minden elektromos dolgot irányítani tudott,konnektorból előállított áramot,viharos időjárást.
-Hú.
-Amúgy hogy találtál fel?
-Felkísért egy Christine Hargensen nevű csaj.. - Elakadt a lélegzete,és beszélni kezdett.
-Jesszusom az egy...egy..
-Egy kis cafka? - Segítettem ki.
Jenn-nek elkerekedett a szeme, majd nevetni kezdett.
- Hát, nem valami kedves teremtés, az biztos.
- Ami biztos, az az, hogy orvosi kezelésre van szüksége - folytattam, mire Jenn még jobban nevetett.
- Azt hiszem, jól ki fogunk jönni egymással, Nadine Cross! -mondta még mindig mosolyogva. - Isten hozott az új otthonodban! - Oldalra lépett, és körbemutatott a karjával a kis szobában, mintha csak egy palotába léptem volna be.
Körülnéztem, és pislogtam egyet. Aztán még egyet. Az első, amit megláttam, egy életnagyságú poszter volt, rajta Logan Lermannel, a Percy Jackson-t játszó színésszel, illetve két láva-lámpa amelyek az éjjeliszekrényen hevertek. Azon az asztalon állt egy éjjeli lámpa is, amelynek az alakja egy Halloween tökre hasonlított.A fal maga kék volt,az ágyak pedig sima..Hmm egyszemélyes ágyak voltak.
A következő pillanatban Jenn a nyakamba borult, és hozzám dörgölte mosolygó kerek képét és hosszú vörösesbarna haját.
-Annyira örülök hogy itt vagy! És ne aggódj,engem nem zavar ha sírni támad kedved...Az első éjszakám én is végig sírtam. - Nyelt egy nagyot és hirtelen azt hittem elsírja magát.
-Köszi,mióta vagy itt? - Kérdeztem együtt érzően.
-Négy hónapja jelöltek meg,képzeld,pont órán voltam amikor berontott a nyomkereső.Elég ciki volt,mindenki úgy bámult rám mintha egy kísérleti nyúl lennék. - Megfogtam a vállát és forgatni kezdtem a szemem.
-Az még a jobbik eset,az én verzióm a "Jesszusom itt egy rohadt szörnyeteg!". Nagyon utáltam.
-Kiakadt a családod?
-Naná..Apám és hülye felesége! Anya szerintem nem venné rosszul...Sok ősi dologban hisz.
-Az szuper,az én anyám is tök jól vette,örült hogy különleges lettem.Már nagyon vártalak! Tauriel már két napja szólt hogy jössz,majdnem beleőrültem hogy végre lehet egy normális szobatársam.Ja amúgy ő igazi főnyeremény.
-Köszi..Az igazat megvallva nagyon izgultam hogy fogod fogadni a megérkezésem..
Jenn lehuppant az ágyra a Logan Lerman-poszter alá, és intett, hogy vegyem birtokba a szoba másik felét. Csak akkor vettem észre, hogy az ágyamon a jól megszokott, fekete-zöld Pottery Barnból vett ágytakaróm hever. A kis tölgyfa éjjeliszekrényre pillantottam, és majdnem felkiáltottam meglepetésemben. Ott volt az idegesítő hangú, zöld ébresztőórám; az hatalmas lencséjű szemüvegem arra az esetre, ha megunnám a kontaktlencsét; és a fénykép, ami rólam és anyáról készült még tavaly nyáron. A polcon, a számítógép mögött, megláttam a kedvenc könyveimet (köztük J.R.R Tolkien Gyűrűk uráját is), néhány CD-t, a laptopomat, és – Uramisten!- a Percy Jackson filmek összes részét. Jaj, de nagyon ciki!A hátizsákom a padlón hevert, az ágy mellett.
-Az anyukád hozta fel őket.Igazán kedves.Még meg is ölelt.
-Fent járt az anyám? Honnan tudta hogy megjelöltek? - Kicsit tényleg furcsáltam,mert az biztos hogy én nem szóltam neki.Lehet hogy apám volt?
-Azt nem tudom,de nagyon fel volt csigázva.Tényleg kedves,és tudod,én is imádom a Percy Jackson filmeket.Logan olyan édes bennük! - Ez tényleg nem hazugság.Logan tényleg cuki abban a filmben,főlen hogy Poseidon fiát játssza...Maradjunk annál hogy cuki.Nem az én esetem..
-A három bátyám szerint nagyon király a dolog,mármint a jel, és azonnal azt akarták tudni, össze tudom-e őket hozni néhány vámpírcsajjal. - A szemét forgatta. - A fiúk mind hülyék.
- A fiúk mind hülyék - helyeseltem, és rámosolyogtam. Ha ebben egyetértünk, akkor tényleg jól ki fogunk jönni egymással.
- Most már nagyjából megszoktam. Az órák ugyan furcsák, de szeretem őket - főleg a taekwondoórákat. Szeretem szétrúgni mások seggét. - Úgy vigyorgott hozzá, mint egy kis vörös manó. - Tetszik az egyenruha is, ami eleinte teljesen lesokkolt. Ki szeret iskolai egyenruhát hordani? De aztán kiderült, hogy mindenki egyedivé teheti a magáét, és nem kell mindannyiunknak ugyanolyan unalmasan kinézni. Meg aztán van itt néhány nagyon helyes pasi, még akkor is, ha mind hülyék. - Kuncogni kezdett,majd a fejéhez kapott.
-Pár perc múlva vacsora, és neked még át kell öltöznöd. - Felugrott, és elkezdett keresni valamit a gardróbban, ami az én ágyam mellett volt, közben pedig egyfolytában csacsogott. - Tauriel tegnap éjjel ideküldetett néhány ruhadarabot. A méret miatt nem kell aggódnod. Valahogy mindig pontosan tudják, kinek mekkora a mérete, még mielőtt találkoznának velünk. A felnőtt vámpírokban ez a legijesztőbb, mindig túl sokat tudnak. Amúgy nem kell félni tőlük. Komolyan mondtam, hogy az egyenruha egyáltalán nem olyan gáz, mint gondolná az ember. Nyugodtan kidekorálhatod te is, mint én.
Tetőtől talpig végigmértem. Alul egy Roper farmer volt rajta abból a fajtából, amelyik nagyon szűk.Jenn rettenetesen vékony volt, de ebben a farmerban még az ő feneke is nagynak látszott. Lejjebb vándorolt a tekintetem,és a lábán egy sima,fekete,cuki kis balerina cipő volt,masnival az orrán.A farmerjába betűrve hosszú ujjú, fekete pamutblúzt viselt, ami úgy nézett ki, mintha valami drágább üzletből származna, mint mondjuk a Saks vagy a Neiman Marcus. A füle két helyen is kilyukasztva, benne apró zöld fülbevalók,amik tökéletesen mentek a szeméhez. Megfordult, és az egyik kezében egy ugyanolyan fekete blúz volt, mint az övé, a másikban pedig egy pulóver.
- Tessék! Kapd fel ezeket a farmerodra, és már készen is vagyunk. A töklámpa pislákoló fénye megcsillant a pulóver mellrészén lévő ezüstszínű hímzésen. Felálltam, elvettem tőle a két felsőt, és magam elé tartottam a pulóvert, hogy jobban meg tudjam vizsgálni a mintát. Az ezüsthímzés egy spirált formázott, amelynek íve a szívem fölött futott körbe-körbe.
- Ez a jelünk - mondta Jenn.
- A jelünk?
- Igen, minden évfolyamnak - itt úgy hívják őket, hogy harmadik, negyedik, ötödik és hatodik - megvan a saját jele. Mi vagyunk a harmadévesek, és a mi jelünk Nüx Istennő ezüstlabirintusát ábrázolja.
- És ez mit jelent? - kérdeztem inkább magamtól, mint tőle, ahogy végighúztam az ujjamat az ezüstszínű vonalon.
-Azt hogy elindulunk az Éjszaka Útján, megismerjük az Istennő tanításait és az új lehetőségeinket.Szerintem nagyon hatásos.
-Azta. - Nem bírtam mást kinyögni,mert tényleg elkápráztatott.
-Neked van már mentorod? - Kérdezte kíváncsian.Mentor? Mi van? Értetlenül néztem,mire ő elnevette magát.
-Nyugi majd valaki biztos elvállal.A mentor az aki támogat addig amíg felnőtt vámpír nem leszel.Segít,tanácsokat ad..Ilyesmi.Nekem is van. Warren professzor,taekwondo-ról. - Kuncogni kezdtem,Jenn pedig vihogott.
"Kedves és szórakoztató csajszi." Gondoltam miközben sminkelni kezdtem magam.Igaz, eddig még senki nem fárasztott le ennyire. 1.Meghaltam aztán feltámadtam. 2.A "családom" seggfejekből lett összerakva,és feszkóznom kellett velük. 3.A jelemből,nem hétköznapi jel lett,bár a hétköznapit sem hívnám annak. 4.Szakítottam Tylerrel. 5.Egy Miss Tökéletes kis cafka,már az első napon megfenyegetett.Egyszóval durva.Elhessegettem a gondolataimat,és elővettem egy sima szemceruzát,szempilla spirált,és elkezdtem szépítkezni. – nem szeretek annyi festéket kenni a szememre, hogy úgy nézzek ki, mint egy mosómedve, mert az nem áll jól nekem. De másnak sem."Csak fogadjanak el!"
Tauriel
Tauriel Twain,az éjszaka háza ideiglenes főpapnője rettenetesen aggódott,hogy az új vámpírjelölt nem érkezett meg.Hosszú fekete haja a dereka allját cirógatta,és egy farmernadrág volt rajta,lila selyemblúzzal kiegészítve.A blúz szabadon hagyta dekoltázsa felét és válla egy részét.Különleges képessége van: Tud beszélni a madarakkal és halvány kapcsolata van a széllel.Az istennőtől kapta a képességét anno mikor Az Éjszaka Házában elszabadult a pokol.Egy ocsmány vörös vámpír és jelöltekből álló banda letámadták az iskolát,de felesküdött egy harcos aki megvédi amíg csak él..Arisztosz.Erebosz harcos fia,aki annyira szereti Tauriel-t hogy képes lenne az életét adni érte.Taurielben már negyvenéves tapasztalat bújik,a főpapnőségről.
Tauriel épp azon gondolkodott vajon miért nem jön a lány,és akkor jött be a szobába Arisztosz.Lefeküdt Tauriel mellé az ágyra és átölelte.
-Mi a baj Tauriel? Éreztem hogy aggódsz valamiért.
Tauriel magához szorította harcosát majd válaszolt neki.
-Semmi bajom..csak...-
Arisztosz nevetni kezdett mire Tauriel vállba verte.
-Mi olyan nevetséges?
-Az hogy engem nem tudsz becsapni szerelmem.Megbélyegeztük egymást.Érzem amit te érzel.
-Oh,tényleg? Nem mondod?
Tauriel szerette Arisztosz nevetését.Megnyugtatta a közelsége és a jókedve.Mióta a vörösek elmentek,azóta minden normális.
-Mondd el mi bánt Tauriel.Szeretlek.Nekem bármit elmondhatsz.
-Tudom.
-Akkor?
-Tényleg aggódom.Korábban ,a nyomkereső elment megjelölni egy bizonyos Nadine Hamilton-t,és még mindig nem jött meg.Rossz érzés mert talán abban a hitben él hogy a vámpír élet szörnyű.
-Nyugodj meg kedvesem.
Arisztosz megfordította Tauriel fejét és megcsókolta.Addig Csókolóztak amíg Lenobia,a lovak úrnője és az éjszaka háza professzora beesett az ajtón.Tauriel felkapta a fejét és elindult Lenobia felé.
-Mi a baj Lenobia? Mi történt?
-Tauriel! Ezt látnod kell!
Nadine
Az egész olyan volt, mint egy álom. A vörös téglából és fekete kövekből emelt épület mellett járda futott, amelynek oldalán gázlámpák álltak. Az épület három emelet magas volt, a teteje pedig előbb meredeken futott az ég felé, majd ellaposodott a csúcs előtt. Láttam, hogy kinyitották a nehéz spalettákat, és a termekből barátságos sárga fény szűrődik ki. A függönyök mögött árnyak mozogtak, táncoltak. Vidám, életteli hangulatot kölcsönözve ezzel az egész épületnek. A főépülethez tartozott még egy torony is, tovább fokozva az illúziót, hogy ez inkább egy vár, mint egy iskola. Esküszöm, egy várárok jobban illett volna hozzá, mint a gondosan nyírt sövény és pázsit.
A főépülettel szemben állt egy kisebb építmény, amely régebbinek tűnt, és volt benne valami templomszerű. A templom és az udvart árnyékoló tölgyfák mögött látni lehetett a hatalmas kőfalat, amely körülvette az egész iskolát. A templom előtt egy hosszú ruhába öltözött nő márványszobra állt.
Mielőtt beléptem volna a hatalmas faajtón,egy lágy női hang megállított és megdermedtem.
-Mit keresel te még itt? A vámpírjelölteknek már rég aludni kéne!
Hátra fordultam és amikor meglátta az arcomat meglepettség és döbbenet ült ki a fehér arcára.
-Az istennőre! Te ki vagy? És hogy lehet ilyen a jeled?
-A nevem Nadine Sage Cross,és engem most jelöltek meg,de a jelemet én sem értem.
-Az én nevem Lenobia.Én tanítom az Éjszaka Házában a lovaglás ismereteit.De ezt...
A fejével oda bökött a jelemre és folytatta.
-...Ezt meg kell mutatni a papnőnek.
-Rendben.
A nő elvitt egy terembe ami szerintem a menza volt,leültetett és adott egy pohár vizet meg egy sonkás-szendvicset.Vártam vagy húsz percet,miközben megettem a kaját és megittam a vizet.Két nő jött be meg egy férfi.Az egyik tutira Lenobia volt,de a másik egy fiatalabb volt,nem mintha Lenobia nem lett volna fiatal,totál úgy nézett ki mint egy huszonöt éves egyetemista lány,csak persze áradt belle valami nőies, szigorú vonásai és lovakat formázó tetoválásai voltak,a nőnek pedig mintha két színházi maszk szerű (legalábbis ha a szemem nem csal),tetoválás tekergett az arcán,és ó,hát na...Egyszerűen gyönyörű.A bőre hófehér volt és szeme pedig éjfekete,nem volt olyan vékony mint az anorexiás modellek,hanem mint egy normális harmincas csaj.A haja gyönyörű:Hosszú göndör és fekete.Látszott hogy még fiatal de egy-két kis ránc már volt az arcán.A srác is fiatal,és kék lándzsa alakú tetoválások rajzolódtak az arcán.Magasabb volt mint a papnő,és izmos is,de nem annyira mint Tyler szteroidtól túltengett haverjai,hanem olyan normális.A haja barna volt és kisfiúsan volt levágva,de mégis volt benne valami szexi.
Addig amíg fel nem álltam,észre sem vettem hogy remeg a lábam,de ez most nem lényeges.Amint odaértek tisztelettudóan a szívem fölé helyeztem az öklöm és meghajoltam.A vámpírok így szoktak köszönni,vagy talán a megfelelő szó az hogy tisztelegni.A papnő és a srác mosolyogva viszonozták a köszönést és mikor a lány észre vette a jelem megláttam a meglepettséget a szemében,majd leültek elém.
-Helló Nadine,üdv az éjszaka házában a nevem Tauriel Twain és én vagyok itt a főpapnő.A társam pedig Arisztosz.
Biccentettem,majd kezet fogtam.Feltűnt hogy hatalmasakat ásít,mint egy kutya,és a szemei karikásak.Tauriel Arisztoszhoz fordult és adott neki egy csókot.
-Nyugodtan menj aludni Arisztosz,majd találkozunk.
Arisztosz felállt és álmosan elbattyogott,Tauriel pedig hozzám fordult.
-Már kezdtem aggódni hogy inkább..meghalsz minthogy itt legyél.
-Nem dehogy,csak gondok voltak a......-
-A?
-Hát a családommal.
Tauriel elhallgatott.A szeméből először semmit nem vettem ki,de aztán,(ha nem képzelődtem) szomorúságot,együttérzést,és felismerést.Oda csúsztatta a kezét az enyémre és aztán elmormolt valamit.
-Én is így voltam hatvan évvel ezelőtt.Tizenhét évesen kerültem az Itáliai Éjszaka Házába,és az anyám nem állt ki mellettem amikor elmondtam neki hogy a nevelőapám megütött amikor megjelöltek,inkább a halálba küldött volna mint hogy ide..Aztán később,mikor anyám elhagyta őt,meg akart keresni..De nem akartam vele találkozni.Megígérem hogy itt nem esik bántódásod.És hogy be tudjam tartani az eskümet,én leszek a mentorod.
-Azt a mindenit....Én sajnálom...Nálam az apám ilyen,és anyám pedig,nos nem vele élek,itt lakik Tulsa mellett.
-Csak azt tudom mondani erre,hogy próbálj meg vele kibékülni,amíg lehet.Ami a jeledet illeti,láttam már ilyet.
Felvillant a remény édes ismerős képe,és nem hagytam ki a lehetőséget hogy kérdezősködjek.
-Van itt olyan jelölt akinek ilyen jele van?
-Nem Nadine..Az egyik történelmi könyvben láttam.Ez egy nagyon ritka és különleges jel..Ami csak ötszáz évente fordul elő.Ha szeretnéd,akkor felkísérlek a szobádba és adok egy erről szóló könyvet.
-Az remek lenne,köszönöm.
Majdhogynem futó lépésekben közelítettük meg a lány kolesz bejáratát,és amikor beléptünk,megpillantottam a társalgót.Meglepetten néztem körül. Nem tudom, pontosan mire számítottam - talán egy sötét, kísérteties helyre. A kollégium társalgójában ehelyett kényelmes kanapék, hatalmas M&M golyócskákra emlékeztető ülőpárnák fogadtak, és mindez kellemes, kék, illetve sárga színben. Az antik kristálycsillárok gázégői egy hercegnő kastélyához tették hasonlatossá a termet. A krémszínű falakon nagyméretű olajfestmények, amelyek valaha élt egzotikus és befolyásos nőket ábrázoltak. Az asztalokon kristályvázák - bennük frissen vágott virágok, többnyire rózsák -, illetve könyvek, táskák és más, normálisnak tűnő tinédzserlány-holmik. Több síkképernyős tévét is láttam, az egyiken éppen az MTV ment. Mindezt egyetlen pillantás alatt mértem fel, és közben próbáltam barátságosan mosolyogni a lányokra, akik azonnal elhallgattak, amint beléptem. Mindannyian engem bámultak. Vagyis nem engem. Hanem a Jelet a homlokomon.
- Hölgyeim, hadd mutassam be Nadine Cross-t! Üdvözöljétek az Éjszaka Házában!
Egy másodpercig azt hittem, senki nem fog megszólalni.Aztán felállt egy lány az egyik társaságból, akik éppen tévét néztek. Alacsony volt, szőke és átkozottul tökéletes.
- Szia, Nadine! Isten hozott az új otthonodban! - A Miss Tökéletes lány,mosolya szívélyes volt és őszinte, de látszott rajta, hogy erőt kell vennie magán, ha nem akarja egyfolytában a Jelemet bámulni. Azonnal elszégyelltem magam, amiért egy számomra ellenszenves emberhez hasonlítottam. - A nevem Christine Hargensen - mondta.
Viszonoztam a mosolyát, és vidáman azt mondtam:
- Helló Christine!
- Tauriel, megmutassam Nadine-nak a szobáját?
-Az remek lenne,köszönöm Christine! Akkor,viszlát Nadine!Érezd jól magad! - Megszorította a vállam és rám mosolygott,majd tovább állt.
- Gyere, Nadine! A szobák erre vannak - mondta Christine. Intett, hogy kövessem, és elindult felfelé egy kanyargó lépcsőn. Ahogy lépkedtem utána, igyekeztem nem odafigyelni a hátam mögött meginduló sutyorgásra.
-Tetszik a kollégium,nagyon szép,van benne valami különleges! - Mondtam,csak hogy ne legyen annyira kínos a csend.Legszívesebben elrohantam volna.
-Tudom,egyszerűen káprázatos! De mondjuk,ha ÉN nem lennék itt,akkor már nem lenne annyira gyönyörű.
Hogy mi van?! Jézusom! Hogy mondhat valaki ilyet?! Ezt értenem kéne,mert ha viccnek szánta akkor változtatnia kéne a hanghordozásán,ugyan is elég komolyan hangzott.Nem szóltam semmit,csak haladtunk tovább csendben,míg megállt egy rózsaszínre festett ajtó előtt,amin egy ezüst "61"-es állt.
-Na figyi,Miss Különlegesség! Itt ez a rohadt fekete jel a homlokodon,amire az egész idétlen suli kíváncsi! Óóóóh! Az új lánynak fekete a jele,hogy lehetséges ez? Uramisten! - Leengedte a kezét, és gyűlölettől összeszűkült szemekkel meredt rám. - Elmondom, mi az ábra. Itt én mondom meg a tutit. Minden úgy történik, ahogy én akarom. Ha jót akarsz, nem állsz az utamba. Ha mégis szembeszállsz velem, pokollá teszem az életedet. - Azzal hátra vetette a szőke haját,amit NEM próbálok meg este (reggel) felgyújtani,hihi,és mega seggrázással megindult vissza a társalgóba."Hogy mennyire utálom ezt a gonosz cafkát!"
Az tuti hogy ha most nem ihatok egy átkozott Red Bullt akkor én leszek a világon a legnagyobb gonosz az biztos.Közben megérkeztem a Hatvanhatos szobához és óvatosan bekopogtam.
-Szabad! - Kiáltotta egy lány.
-Szia, Nadine Cross vagyok,és a szobatársad...
A lány egy ideig bámult aztán széles vigyor ült ki az arcán és berántott az ajtón.
-Azta! Szia! Már annyira vártam mikor jössz! A nevem Jenna Davis! Bújj be!
Kezet nyújtott én pedig megráztam,és meglepetésemre az uramisten-a-jeled reakció elmaradt.
-Ne haragudj Jenna.. -
-Szólíts Jenn-nek,vagy ahogy tetszik.
Erre Jenn felemelte a tekintetét, alaposan megnézte magának a Jelemet, majd megvonta a vállát, és ismét a szemembe nézett.
-Hogy hogy nem akadsz ki rajta? - Kérdeztem lesütött szemekkel.
- A szobatársam vagy. Azt gondoltam, majd elmondod, mi a helyzet, ha akarod. Ha mást nem, azt megtanultam Oklahoma city-ben, hogy az ember úgy tudja megtartani a barátait, ha nem avatkozik bele a dolgaikba. Mi pedig négy évig egy szobában fogunk lakni... - Elhallgatott, és nem mondta ki a kellemetlen igazságot, hogy négy évig egy szobában fogunk lakni, feltéve, ha mindketten túléljük az Átváltozást.Jenn nyelt egy nagyot, majd gyorsan befejezte a mondatot: - ...szóval azt akarom csak mondani, hogy szeretném, ha barátok lennénk.
-Én is szeretném. - Mondtam mosolyogva,mire a nyakamba borult.
-Az király! Ja,ami a jeledet illeti..Hmm..Láttam már ilyet.A viharral kapcsolatos.Sajnos többet nem tudok,de nagyon szép.Ja,és talán képesség is adódik hozzá.
-Köszi.
Sokáig beszélgettünk még róla és utána ,megkérdeztem amit annyira akartam az elejétől fogva.
-És milyen képessége volt?
-Minden elektromos dolgot irányítani tudott,konnektorból előállított áramot,viharos időjárást.
-Hú.
-Amúgy hogy találtál fel?
-Felkísért egy Christine Hargensen nevű csaj.. - Elakadt a lélegzete,és beszélni kezdett.
-Jesszusom az egy...egy..
-Egy kis cafka? - Segítettem ki.
Jenn-nek elkerekedett a szeme, majd nevetni kezdett.
- Hát, nem valami kedves teremtés, az biztos.
- Ami biztos, az az, hogy orvosi kezelésre van szüksége - folytattam, mire Jenn még jobban nevetett.
- Azt hiszem, jól ki fogunk jönni egymással, Nadine Cross! -mondta még mindig mosolyogva. - Isten hozott az új otthonodban! - Oldalra lépett, és körbemutatott a karjával a kis szobában, mintha csak egy palotába léptem volna be.
Körülnéztem, és pislogtam egyet. Aztán még egyet. Az első, amit megláttam, egy életnagyságú poszter volt, rajta Logan Lermannel, a Percy Jackson-t játszó színésszel, illetve két láva-lámpa amelyek az éjjeliszekrényen hevertek. Azon az asztalon állt egy éjjeli lámpa is, amelynek az alakja egy Halloween tökre hasonlított.A fal maga kék volt,az ágyak pedig sima..Hmm egyszemélyes ágyak voltak.
A következő pillanatban Jenn a nyakamba borult, és hozzám dörgölte mosolygó kerek képét és hosszú vörösesbarna haját.
-Annyira örülök hogy itt vagy! És ne aggódj,engem nem zavar ha sírni támad kedved...Az első éjszakám én is végig sírtam. - Nyelt egy nagyot és hirtelen azt hittem elsírja magát.
-Köszi,mióta vagy itt? - Kérdeztem együtt érzően.
-Négy hónapja jelöltek meg,képzeld,pont órán voltam amikor berontott a nyomkereső.Elég ciki volt,mindenki úgy bámult rám mintha egy kísérleti nyúl lennék. - Megfogtam a vállát és forgatni kezdtem a szemem.
-Az még a jobbik eset,az én verzióm a "Jesszusom itt egy rohadt szörnyeteg!". Nagyon utáltam.
-Kiakadt a családod?
-Naná..Apám és hülye felesége! Anya szerintem nem venné rosszul...Sok ősi dologban hisz.
-Az szuper,az én anyám is tök jól vette,örült hogy különleges lettem.Már nagyon vártalak! Tauriel már két napja szólt hogy jössz,majdnem beleőrültem hogy végre lehet egy normális szobatársam.Ja amúgy ő igazi főnyeremény.
-Köszi..Az igazat megvallva nagyon izgultam hogy fogod fogadni a megérkezésem..
Jenn lehuppant az ágyra a Logan Lerman-poszter alá, és intett, hogy vegyem birtokba a szoba másik felét. Csak akkor vettem észre, hogy az ágyamon a jól megszokott, fekete-zöld Pottery Barnból vett ágytakaróm hever. A kis tölgyfa éjjeliszekrényre pillantottam, és majdnem felkiáltottam meglepetésemben. Ott volt az idegesítő hangú, zöld ébresztőórám; az hatalmas lencséjű szemüvegem arra az esetre, ha megunnám a kontaktlencsét; és a fénykép, ami rólam és anyáról készült még tavaly nyáron. A polcon, a számítógép mögött, megláttam a kedvenc könyveimet (köztük J.R.R Tolkien Gyűrűk uráját is), néhány CD-t, a laptopomat, és – Uramisten!- a Percy Jackson filmek összes részét. Jaj, de nagyon ciki!A hátizsákom a padlón hevert, az ágy mellett.
-Az anyukád hozta fel őket.Igazán kedves.Még meg is ölelt.
-Fent járt az anyám? Honnan tudta hogy megjelöltek? - Kicsit tényleg furcsáltam,mert az biztos hogy én nem szóltam neki.Lehet hogy apám volt?
-Azt nem tudom,de nagyon fel volt csigázva.Tényleg kedves,és tudod,én is imádom a Percy Jackson filmeket.Logan olyan édes bennük! - Ez tényleg nem hazugság.Logan tényleg cuki abban a filmben,főlen hogy Poseidon fiát játssza...Maradjunk annál hogy cuki.Nem az én esetem..
-A három bátyám szerint nagyon király a dolog,mármint a jel, és azonnal azt akarták tudni, össze tudom-e őket hozni néhány vámpírcsajjal. - A szemét forgatta. - A fiúk mind hülyék.
- A fiúk mind hülyék - helyeseltem, és rámosolyogtam. Ha ebben egyetértünk, akkor tényleg jól ki fogunk jönni egymással.
- Most már nagyjából megszoktam. Az órák ugyan furcsák, de szeretem őket - főleg a taekwondoórákat. Szeretem szétrúgni mások seggét. - Úgy vigyorgott hozzá, mint egy kis vörös manó. - Tetszik az egyenruha is, ami eleinte teljesen lesokkolt. Ki szeret iskolai egyenruhát hordani? De aztán kiderült, hogy mindenki egyedivé teheti a magáét, és nem kell mindannyiunknak ugyanolyan unalmasan kinézni. Meg aztán van itt néhány nagyon helyes pasi, még akkor is, ha mind hülyék. - Kuncogni kezdett,majd a fejéhez kapott.
-Pár perc múlva vacsora, és neked még át kell öltöznöd. - Felugrott, és elkezdett keresni valamit a gardróbban, ami az én ágyam mellett volt, közben pedig egyfolytában csacsogott. - Tauriel tegnap éjjel ideküldetett néhány ruhadarabot. A méret miatt nem kell aggódnod. Valahogy mindig pontosan tudják, kinek mekkora a mérete, még mielőtt találkoznának velünk. A felnőtt vámpírokban ez a legijesztőbb, mindig túl sokat tudnak. Amúgy nem kell félni tőlük. Komolyan mondtam, hogy az egyenruha egyáltalán nem olyan gáz, mint gondolná az ember. Nyugodtan kidekorálhatod te is, mint én.
Tetőtől talpig végigmértem. Alul egy Roper farmer volt rajta abból a fajtából, amelyik nagyon szűk.Jenn rettenetesen vékony volt, de ebben a farmerban még az ő feneke is nagynak látszott. Lejjebb vándorolt a tekintetem,és a lábán egy sima,fekete,cuki kis balerina cipő volt,masnival az orrán.A farmerjába betűrve hosszú ujjú, fekete pamutblúzt viselt, ami úgy nézett ki, mintha valami drágább üzletből származna, mint mondjuk a Saks vagy a Neiman Marcus. A füle két helyen is kilyukasztva, benne apró zöld fülbevalók,amik tökéletesen mentek a szeméhez. Megfordult, és az egyik kezében egy ugyanolyan fekete blúz volt, mint az övé, a másikban pedig egy pulóver.
- Tessék! Kapd fel ezeket a farmerodra, és már készen is vagyunk. A töklámpa pislákoló fénye megcsillant a pulóver mellrészén lévő ezüstszínű hímzésen. Felálltam, elvettem tőle a két felsőt, és magam elé tartottam a pulóvert, hogy jobban meg tudjam vizsgálni a mintát. Az ezüsthímzés egy spirált formázott, amelynek íve a szívem fölött futott körbe-körbe.
- Ez a jelünk - mondta Jenn.
- A jelünk?
- Igen, minden évfolyamnak - itt úgy hívják őket, hogy harmadik, negyedik, ötödik és hatodik - megvan a saját jele. Mi vagyunk a harmadévesek, és a mi jelünk Nüx Istennő ezüstlabirintusát ábrázolja.
- És ez mit jelent? - kérdeztem inkább magamtól, mint tőle, ahogy végighúztam az ujjamat az ezüstszínű vonalon.
-Azt hogy elindulunk az Éjszaka Útján, megismerjük az Istennő tanításait és az új lehetőségeinket.Szerintem nagyon hatásos.
-Azta. - Nem bírtam mást kinyögni,mert tényleg elkápráztatott.
-Neked van már mentorod? - Kérdezte kíváncsian.Mentor? Mi van? Értetlenül néztem,mire ő elnevette magát.
-Nyugi majd valaki biztos elvállal.A mentor az aki támogat addig amíg felnőtt vámpír nem leszel.Segít,tanácsokat ad..Ilyesmi.Nekem is van. Warren professzor,taekwondo-ról. - Kuncogni kezdtem,Jenn pedig vihogott.
"Kedves és szórakoztató csajszi." Gondoltam miközben sminkelni kezdtem magam.Igaz, eddig még senki nem fárasztott le ennyire. 1.Meghaltam aztán feltámadtam. 2.A "családom" seggfejekből lett összerakva,és feszkóznom kellett velük. 3.A jelemből,nem hétköznapi jel lett,bár a hétköznapit sem hívnám annak. 4.Szakítottam Tylerrel. 5.Egy Miss Tökéletes kis cafka,már az első napon megfenyegetett.Egyszóval durva.Elhessegettem a gondolataimat,és elővettem egy sima szemceruzát,szempilla spirált,és elkezdtem szépítkezni. – nem szeretek annyi festéket kenni a szememre, hogy úgy nézzek ki, mint egy mosómedve, mert az nem áll jól nekem. De másnak sem."Csak fogadjanak el!"
Második Fejezet
2.RÉSZ
Nadine
Mielőtt kibotorkáltam a fürdőszobámból,megcsodáltam a jelemet.Egy kék félhold,mint a többi rendes vámpírjelöltnek.Claire jelent meg mögöttem,és halálra ijesztett.
-Ha ez javít valamit a helyzeten,őrülten szexi az a valami rajtad.
Elmosolyodtam,mert akármennyire szomorú vagyok,igaza van...
-Figyi tudom hogy ki vagy akadva apádék miatt,de el kell menned.Ha akarod elviszlek a vámpírsuliba,na? Szupi lesz.
Mikor oda akartam botorkálni megéreztem a mellkasomban azt a szörnyű fájdalmat.Nyomást éreztem a bőröm alatt és nem gondoltam másra csak hogy minél előbb tűnjön el onnan.
-Nadine! Uramisten,Nadine!
Hallottam Claire kétségbe esett hangját,de annyira elnyomta a fájdalom hogy csak annyira éreztem mintha vízben lebegnék.
Claire
-Jézusom a francba! Nadine,hallod? Mindjárt jönnek a mentők,hallod amit mondok? Ez nem igaz!
Claire félt.Félt hogy elveszíti a legjobb barátnőjét,és hogy egyedül marad.Fogalma sincs mi baja Nadinnek,de nem úgy néz ki mintha menstruációs görcs lenne.Claire félre söpörte a kusza gondolatait és barátnőjére koncentrált,aki a földön fekve hörgött,mert egyetlen hang sem jött ki a torkán.Elővette az Iphone-át,és tárcsázta a 911-et.
Bíííp-Bííp.
-Itt a 911,miben segíthetünk?
-Jó-jó napot,én Claire Hudson vagyok és a barátnőmnek azt hiszem szívrohama van.
-Claire! nyugodjon meg és mondja el hol tartózkodnak!
-Az oklahomai Tulsa,broken arrow-jában,kérem siessenek!
-Claire,a barátnője hány éves?
-16,miért?
-És él még? Mert ebben a korban nagyon ritka..a szívroham.
Claire nem akart ránézni Nadinera,mert tudta mi vár rá.Észrevette hogy már nem hallja a lány nyugtalan,fájdalmas nyüszítését,és már nem rángatózott.Vett egy mély levegőt,és elfordította a tekintetét a szoba közepén fekvő Nadinera.A lány teste merev,és sápadt volt.Már nem mozgott,egyértelműen meghalt. "Nem!" gondolta Claire. "Ő nem halhat meg! Oké szedd össze a gondolataid és válaszolj a telefonba várakozó idegesítő hölgynek." Mire válaszolhatott volna,a kijelző üresen csengett.Eldobta a mobilt,elvágódott a padlón és mély álomba merült szeretett barátnője mellett.
Nadine
Mikor kinyitottam a szemem,már elmúlt az a kín ami a mellkasomban volt,de a fejem borzasztóan fájt.Lassan felültem és megláttam hogy Claire mellettem fekszik a padlón.Mintha el lenne ájulva.
-Claire! Hé,föld hívja Claire Hudson-t! Kelj már fel!
Nyöszörög,tehát nincs olyan nagy baj.Megrángattam a karját és hirtelen felpattant a szeme,de annyira gyorsan hogy mindkét szeme befordult én pedig tökéletlenül felsikoltottam.
-Te jó isten! Nadine! Élsz?
Vajon miért kérdezi ezt tőlem? Lehet hogy baromira fájt az a dolog az előbb,de nem volt halálos.
-Mi a francról beszélsz Claire? Persze hogy élek.De minden oké?
-Nem! Szívrohamod volt! Legalábbis annak tűnt...
Abban a pillanatban mikor felült és rám nézett elkerekedett a szeme a döbbenettől.
-A-a jeled! Nézd!
-Eltűnt?
Kezdtem megijedni hogy már nincs meg,mert ezek után nem lettem volna képes ebben az átkozott házban maradni,de az is bennem van hogy nincs többé apám.Elvesztettem az utóbbi négy évben,és most már le is tagadna.
-Nem! Dehogy! Az előbb még kék volt!
Megdermedtem.A tetoválásnak MINDIG ismétlem Mindig kéknek kell lennie.Vagy vörös is lehet.Hallottam arról a főpapnőről aki egyszer meghalt és vörös vámpír lett belőle.Asszem Stevie Rae a neve,és tőle ered a vörös vámpír faj.Ha nem kék,hát csak vörös lehet.
-Várj! Milyen szívroham? Azt mondod hogy ami annyira fájt,szívroham volt?
-Tanultam egészségtant,emlékszel? A kilencedikes félévben elmentünk a Szent János kórházba gyakorolni azokon az idétlen bábukon.
-Hihetetlen vagy.
-Hé..nem nézed meg inkább a jeled?
-Uramisten...
Óvatosan odasétáltam a tükörhöz és mielőtt megláttam volna a jelet,becsuktam a szemem.
"Oké.Menni fog.Nem lehet akkora baj." Gondoltam görcsösen.Lassan kinyitottam a szemem és a tetoválásom fekete volt.És a mindenit! Hogy lehet nekem fekete holdam? -Baszki!
Hoppá! Azonnal a szám elé tettem a kezem,mert utálok rondán beszélni tizenhat éves létemre.Végig néztem a tetoválásom és gyönyörű volt.A homlokomon a teljes félhold éjfeketén ragyogott.Félre kellett tennem a gyönyörködést ugyan is megint egy köhögő roham jött rám.
-Mennünk kell.
-De mit fognak szólni ehhez a vámpírsuliban?
-Hát ki kell deríteni.
Lebattyogtunk a lépcsőn,és Jacquelin várt ránk a puccos nappalijába.Azonnal kitágult a szeme a rémülettől mikor meglátta a hiper-szuper menő tetkómat,és így szólt.
-Ez meg mi az úristen? George! Gyere ide!
A szememet kezdtem forgatni.Most komolyan? Tényleg még egy kínos családi jelenet? Claire rángatta a vállam és suttogni kezdett.
-Gyere már Nad,mielőtt elkezdődik a világháború,na!
-Oké.
Csak ennyit bírtam kinyögni,mert közben megláttam apa jéggé dermedt arcát.Chris is megjelent a kezében a játék fakarója.
-Hé vámpírcsaj! Majd számolj be arról milyen más pasik vérét szívni!
Na most lett elegem.Leráztam magamról Claire kezét,és óhh!! Az agyaraim kibújtak és hiper gyorsasággal az idióta felett álltam.
-Veled kezdem vöröske!
Vicsorogtam mint egy kutya,ő pedig reszketett mint a nyárfa levél.Mikor megláttam hogy egy könnycsepp csordul ki a szánalmas tekintetéből,nem bírtam tovább.Elkapott a röhögőgörcs majd kimentem a szobából.
-Te szégyentelen!
Apám szavai megállítottak,és de nem fordultam meg hanem elővettem a lekezelő énemet és visszakiáltottam.
-Viszlát Seggfejek! Csesszétek meg magatokat!
Elkergettem minden szomorúságot és becsaptam ember életem ajtaját,majd kinyitottam egy másik élethez szóló ajtót,(ami valójában a kocsi ajtaja,de nem akartam elrontani a drámai hatást).
Clairrel vihogtunk mint a majmok,most komolyan.Hogy tud valaki így megijedni mint Chris?
-Láttad amikor elkezdett sírni?
-Naná! Lekellet volna fényképezni,és felrakni a Facebookra!
-Úgy ám! Idióta vörös!
-Amúgy tök szexi amikor ilyen képet vágsz!
-Mármint ilyen?
Leengedtem az ablakot és megcsodáltam a vámpírarcom.A jelem felragyogott,a szép,és penge éles fogaim kivillantak,a szemem alatt pedig erek pattogtak ki.Igen,a maga módján tényleg szexi.
-Tényleg jó.Ez lehetne az új profilképem a Facebook-on.
Claire felhorkant,és csak akkor vettem észre hogy megérkeztünk amikor egy holló felvargyogott és a motorháztetőn landolt.
-Jesszusom,ettől kiráz a hideg. -Mondta Claire és kiszálltunk az autóból.Kiléptünk a fák árnyékából,és gyengén égő fájdalmat éreztem a kezemen,és a szemem is zsibogott.
-Hé Nad,elfelejtettük hogy itt fordított napszakok vannak.Most nappal van,tehát az összes vámpír alszik,és tessék,itt a napszemcsim.Szívás.
Elvettem Clairetől a napszemüveget,már akartam indulni mikor megragadta a kezem és szorosan megölelt.Akkor fogtam fel mi történik éppen.
-Asszem,nekem mennem kell Nad,ember vagyok,te meg az isten..istennő tudja milyen és mennyire különleges.
-Fejezd ezt be.Te is épp oly különleges vagy mint én.Te vagy az egyetlen aki kiállt mellettem ebbe a cikis helyzetben,és ezért kijárna neked a fehér házban,a becsület érdemrend.Én is hívlak,te is hívj,jó? Ja,és kérhetnék valamit?
-Amit csak akarsz.
-Elhoznád ide a bogarat?
-Hát persze.
Megöleltük egymást és Claire elszáguldott a Mini-couper-ével.
-Vágjunk bele!
Nadine
Mielőtt kibotorkáltam a fürdőszobámból,megcsodáltam a jelemet.Egy kék félhold,mint a többi rendes vámpírjelöltnek.Claire jelent meg mögöttem,és halálra ijesztett.
-Ha ez javít valamit a helyzeten,őrülten szexi az a valami rajtad.
Elmosolyodtam,mert akármennyire szomorú vagyok,igaza van...
-Figyi tudom hogy ki vagy akadva apádék miatt,de el kell menned.Ha akarod elviszlek a vámpírsuliba,na? Szupi lesz.
Mikor oda akartam botorkálni megéreztem a mellkasomban azt a szörnyű fájdalmat.Nyomást éreztem a bőröm alatt és nem gondoltam másra csak hogy minél előbb tűnjön el onnan.
-Nadine! Uramisten,Nadine!
Hallottam Claire kétségbe esett hangját,de annyira elnyomta a fájdalom hogy csak annyira éreztem mintha vízben lebegnék.
Claire
-Jézusom a francba! Nadine,hallod? Mindjárt jönnek a mentők,hallod amit mondok? Ez nem igaz!
Claire félt.Félt hogy elveszíti a legjobb barátnőjét,és hogy egyedül marad.Fogalma sincs mi baja Nadinnek,de nem úgy néz ki mintha menstruációs görcs lenne.Claire félre söpörte a kusza gondolatait és barátnőjére koncentrált,aki a földön fekve hörgött,mert egyetlen hang sem jött ki a torkán.Elővette az Iphone-át,és tárcsázta a 911-et.
Bíííp-Bííp.
-Itt a 911,miben segíthetünk?
-Jó-jó napot,én Claire Hudson vagyok és a barátnőmnek azt hiszem szívrohama van.
-Claire! nyugodjon meg és mondja el hol tartózkodnak!
-Az oklahomai Tulsa,broken arrow-jában,kérem siessenek!
-Claire,a barátnője hány éves?
-16,miért?
-És él még? Mert ebben a korban nagyon ritka..a szívroham.
Claire nem akart ránézni Nadinera,mert tudta mi vár rá.Észrevette hogy már nem hallja a lány nyugtalan,fájdalmas nyüszítését,és már nem rángatózott.Vett egy mély levegőt,és elfordította a tekintetét a szoba közepén fekvő Nadinera.A lány teste merev,és sápadt volt.Már nem mozgott,egyértelműen meghalt. "Nem!" gondolta Claire. "Ő nem halhat meg! Oké szedd össze a gondolataid és válaszolj a telefonba várakozó idegesítő hölgynek." Mire válaszolhatott volna,a kijelző üresen csengett.Eldobta a mobilt,elvágódott a padlón és mély álomba merült szeretett barátnője mellett.
Nadine
Mikor kinyitottam a szemem,már elmúlt az a kín ami a mellkasomban volt,de a fejem borzasztóan fájt.Lassan felültem és megláttam hogy Claire mellettem fekszik a padlón.Mintha el lenne ájulva.
-Claire! Hé,föld hívja Claire Hudson-t! Kelj már fel!
Nyöszörög,tehát nincs olyan nagy baj.Megrángattam a karját és hirtelen felpattant a szeme,de annyira gyorsan hogy mindkét szeme befordult én pedig tökéletlenül felsikoltottam.
-Te jó isten! Nadine! Élsz?
Vajon miért kérdezi ezt tőlem? Lehet hogy baromira fájt az a dolog az előbb,de nem volt halálos.
-Mi a francról beszélsz Claire? Persze hogy élek.De minden oké?
-Nem! Szívrohamod volt! Legalábbis annak tűnt...
Abban a pillanatban mikor felült és rám nézett elkerekedett a szeme a döbbenettől.
-A-a jeled! Nézd!
-Eltűnt?
Kezdtem megijedni hogy már nincs meg,mert ezek után nem lettem volna képes ebben az átkozott házban maradni,de az is bennem van hogy nincs többé apám.Elvesztettem az utóbbi négy évben,és most már le is tagadna.
-Nem! Dehogy! Az előbb még kék volt!
Megdermedtem.A tetoválásnak MINDIG ismétlem Mindig kéknek kell lennie.Vagy vörös is lehet.Hallottam arról a főpapnőről aki egyszer meghalt és vörös vámpír lett belőle.Asszem Stevie Rae a neve,és tőle ered a vörös vámpír faj.Ha nem kék,hát csak vörös lehet.
-Várj! Milyen szívroham? Azt mondod hogy ami annyira fájt,szívroham volt?
-Tanultam egészségtant,emlékszel? A kilencedikes félévben elmentünk a Szent János kórházba gyakorolni azokon az idétlen bábukon.
-Hihetetlen vagy.
-Hé..nem nézed meg inkább a jeled?
-Uramisten...
Óvatosan odasétáltam a tükörhöz és mielőtt megláttam volna a jelet,becsuktam a szemem.
"Oké.Menni fog.Nem lehet akkora baj." Gondoltam görcsösen.Lassan kinyitottam a szemem és a tetoválásom fekete volt.És a mindenit! Hogy lehet nekem fekete holdam? -Baszki!
Hoppá! Azonnal a szám elé tettem a kezem,mert utálok rondán beszélni tizenhat éves létemre.Végig néztem a tetoválásom és gyönyörű volt.A homlokomon a teljes félhold éjfeketén ragyogott.Félre kellett tennem a gyönyörködést ugyan is megint egy köhögő roham jött rám.
-Mennünk kell.
-De mit fognak szólni ehhez a vámpírsuliban?
-Hát ki kell deríteni.
Lebattyogtunk a lépcsőn,és Jacquelin várt ránk a puccos nappalijába.Azonnal kitágult a szeme a rémülettől mikor meglátta a hiper-szuper menő tetkómat,és így szólt.
-Ez meg mi az úristen? George! Gyere ide!
A szememet kezdtem forgatni.Most komolyan? Tényleg még egy kínos családi jelenet? Claire rángatta a vállam és suttogni kezdett.
-Gyere már Nad,mielőtt elkezdődik a világháború,na!
-Oké.
Csak ennyit bírtam kinyögni,mert közben megláttam apa jéggé dermedt arcát.Chris is megjelent a kezében a játék fakarója.
-Hé vámpírcsaj! Majd számolj be arról milyen más pasik vérét szívni!
Na most lett elegem.Leráztam magamról Claire kezét,és óhh!! Az agyaraim kibújtak és hiper gyorsasággal az idióta felett álltam.
-Veled kezdem vöröske!
Vicsorogtam mint egy kutya,ő pedig reszketett mint a nyárfa levél.Mikor megláttam hogy egy könnycsepp csordul ki a szánalmas tekintetéből,nem bírtam tovább.Elkapott a röhögőgörcs majd kimentem a szobából.
-Te szégyentelen!
Apám szavai megállítottak,és de nem fordultam meg hanem elővettem a lekezelő énemet és visszakiáltottam.
-Viszlát Seggfejek! Csesszétek meg magatokat!
Elkergettem minden szomorúságot és becsaptam ember életem ajtaját,majd kinyitottam egy másik élethez szóló ajtót,(ami valójában a kocsi ajtaja,de nem akartam elrontani a drámai hatást).
Clairrel vihogtunk mint a majmok,most komolyan.Hogy tud valaki így megijedni mint Chris?
-Láttad amikor elkezdett sírni?
-Naná! Lekellet volna fényképezni,és felrakni a Facebookra!
-Úgy ám! Idióta vörös!
-Amúgy tök szexi amikor ilyen képet vágsz!
-Mármint ilyen?
Leengedtem az ablakot és megcsodáltam a vámpírarcom.A jelem felragyogott,a szép,és penge éles fogaim kivillantak,a szemem alatt pedig erek pattogtak ki.Igen,a maga módján tényleg szexi.
-Tényleg jó.Ez lehetne az új profilképem a Facebook-on.
Claire felhorkant,és csak akkor vettem észre hogy megérkeztünk amikor egy holló felvargyogott és a motorháztetőn landolt.
-Jesszusom,ettől kiráz a hideg. -Mondta Claire és kiszálltunk az autóból.Kiléptünk a fák árnyékából,és gyengén égő fájdalmat éreztem a kezemen,és a szemem is zsibogott.
-Hé Nad,elfelejtettük hogy itt fordított napszakok vannak.Most nappal van,tehát az összes vámpír alszik,és tessék,itt a napszemcsim.Szívás.
Elvettem Clairetől a napszemüveget,már akartam indulni mikor megragadta a kezem és szorosan megölelt.Akkor fogtam fel mi történik éppen.
-Asszem,nekem mennem kell Nad,ember vagyok,te meg az isten..istennő tudja milyen és mennyire különleges.
-Fejezd ezt be.Te is épp oly különleges vagy mint én.Te vagy az egyetlen aki kiállt mellettem ebbe a cikis helyzetben,és ezért kijárna neked a fehér házban,a becsület érdemrend.Én is hívlak,te is hívj,jó? Ja,és kérhetnék valamit?
-Amit csak akarsz.
-Elhoznád ide a bogarat?
-Hát persze.
Megöleltük egymást és Claire elszáguldott a Mini-couper-ével.
-Vágjunk bele!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)