21.Rész
-Ez nem jó..Nagyon nem jó.... - Motyogtam majdnem elsírván magam.De amikor megláttam elállt a lélegzetem.
Egyértelmű volt hogy nem azért jött hogy megfenyegessen vagy hogy megöljön,sőt úgy tűnt mintha nem is tudná hogy ott vagyok.Magasba emelte a kezét,mintha csak a holdat akarná levenni az égről és hirtelen egy fényes villanást láttam.Mikor kibírtam nyitni a szemem egy iskolát láttam,a tulsai éjszaka házát amint ragyog a büszkeségtől és a felsőbbrendűségtől.A diákok vidáman cseverészve elmentek mellettem mintha ott sem lennék majd hirtelen kinyílt az ajtó és mindenki oda bambult.Olyan volt mintha egy valóságos istennő lépett volna ki az ajtón,nyomában Lenobiával és egy kis termetű kardos férfival.Ők is vidáman beszélgettek mint a régi barátok.Hamar rájöttem hogy nem istennő (de úgy nézett ki),hanem Neferet volt az.Gyönyörű haját gyenge lófarokba kötötte így a hullám alakú tetoválások tiszták és kivehetők voltak.Hosszú fekete szoknyát és vörös selyem blúzt viselt.A diákok úgy vigyorogtak hogy majd' kicsordult a nyáluk.Olyan méltóság teljesen vonult végig az udvaron mint egy királynő,és nem hagytam figyelmen kívül hogy minden diákkal kedvesen bánik.Olyan gyorsan fordult felém hogy majdnem leestem a padról majd alig hallhatóan azt suttogta: Azt gondoljátok hogy én mindig is rossz voltam.A múlt árnyai még ma is kísértenek,amiktől nem tudok szabadulni.Egy pillanatra sem tudom lehunyni úgy a szemem hogy ne jelennének meg előttem e képek.Túl nagy hatalmat adott az istennő,amitől nagyképű és kapzsi lettem.Az lesz a legjobb ha te nem jutsz erre a sorsa.....
Oly annyira figyeltem simogató szavaira hogy észre sem vettem az első földrengést.A pad alá néztem ahol elkezdett megnyílni a föld.El akartam futni de nem volt idő rá, a pad velem együtt lezuhant a mélybe.Még csak nem is sikoltottam ami eléggé fura volt,és azonnal meghallottam a hangokat.
Nadine....Nadine...Nadine...
-Az isten szerelmére kelj már fel!
-Aú! Darren ha még egyszer.... - A hideg vizet törölgettem az arcomról amikor megéreztem hogy a gép már nem megy.Ilyen hamar megérkeztünk? Vagy titokban rakétákat szereltek fel a gépre és azok repítettek Velencébe?
-Bocsánat,de megérkeztünk és már a füledbe is kiabáltunk.Komolyan,te úgy tudsz aludni mint egy mormota. - Mondta Darren és lekászálódtunk a gépről.
-Elnézést.Tudtommal vannak itt vámpírjelöltek akiknek különleges igényeik vannak,ezért behúzódtunk a privát hangárunkba.Erce már vár titeket,ő lesz a kísérőtök Sant Clemente szigetre.Vigyázzatok,nehogy itt hagyjatok valamit,és legyetek áldottak. - Mondta a pilóta és kinyitotta az ajtót.Épp az jutott eszembe hogy Kalona hogy férne ki ezen az ajtón a hatalmas szárnyaival amikor észre vettem hogy nincs is velünk.
-Fiona? Hol van Kalona? - Kérdeztem mire szomorúan felsóhajtott.
-Valakinek ott kellett maradnia,és valószínűleg nem is fért volna fel a gépre. - Olyan jó volt tudni hogy Fionával mindig egyre gondolunk.Olyan volt mint egy nővér vagy egy nagynéni. - Biztos nem süt be a nap? Itt többen is meggyulladnának....Tényleg Nadine! Te más fajta vámpír vagy,hogy bírod a napot?
-Fogalmam sincs.Amikor először mentem ki a napra a furcsa megjelölésem után enyhén égett a kezem és zsibogott a kezem.Nem volt annyira veszélyes de azért fájt. - Mondtam és éreztem hogy zakatol a szívem.Az álmom hátborzongatóan valóságos volt,és még nem akartam hogy tudomást szerezzenek róla.De ahogy elhúztam a függönyt az egyik ablakból éles fájdalom hasított a kezembe amitől azonnal felsikoltottam és elkaptam a kezem.Olyan volt amikor bele tenyereltem a savba,csak ez egy fokkal rosszabb volt,mert éreztem hogy veszélyes.Amint ránéztem a függönyre elöntött a pánik.Hátra tántorodtam de szerencsére Adam elkapott.
-Jól vagy Nadine? Úristen had nézzem..
-Jól vagyok,csak adjatok egy percet. - A kezem úgy sistergett mintha serpenyőben sütnék,én pedig sírva dédelgettem az ölembe amikor a pilóta oda nyomott a kezembe egy tasak vért.Gondolkodás nélkül feltéptem és nagy kortyokban nyelni kezdtem.
-Hihetetlen...Csak hatodéves korban jelentkeznek a vérszomj tünetei. - Mondta ámultan Andy és csak most ugrott be hogy nem is tudom hányad éves.Mintha azt mondta volna hogy évfolyam társak Adammel...Hm.
-És nálad jelentkeztek már? - Sokkal jobban éreztem magam a vér után és a kezem sem fájt.Az utolsó cseppeket nyalogattam ki a zacskóból (igen,tudom hogy undorító de nagyon finom).
-Hát igen.Még nem olyan erős de érzem. - Válaszolta mosolyogva miközben könnyek csillogtak a szemében.Annyira sajnáltam Andy-t,olyan kedves srác és Lena még is így bánt vele (oké,oké tudom hogy nem kéne így beszélnem egy halottról aki ráadásul a barátom volt de akkor is utálatos húzás volt). Mindenkivel olyan kedvesen és jó fejen bánt...Hm.És most jövök én aki rázúdítja a plusz problémáit.Ez az Nadine! Megsajnálod és utána rádöbbensz hogy jelenleg TE vagy az aki legjobban megnehezíti az életét.Egy pillanat alatt elszállt a vértől jött jókedvem és hirtelen én is sírni akartam vele együtt.A hisztérikus zokogás helyett vettem egy mély levegőt és átöleltem a barátomat.Éreztem hogy átnedvesedik a lila pólóm ezért még szorosabban öleltem.Addig amíg meg nem köszönte és elővigyázatosan letrappoltunk a gépről.
Fiona mellett mentem aki Frodót próbálta nyugton tartani de nem jött össze.
-Hogy hogy te hozhattad a macskádat én meg nem? - Kérdeztem megjátszva a sértődöttet.
-Frodó talpába bele ment egy oltári tüske ezért az orvos azt mondta mindennap kenni kell.Valahogy mindig megtalálja a baj....Hé,átvennéd egy kicsit? - A kezembe nyomta a macskát és előre szaladt.
-Nos Frodó,irány Velence,juhé! - Kiáltottam színlelt lelkesedéssel.
-Miáuuuu,miu. - Válaszolta a macska.
-Ugye? Én is izgatott vagyok.Mármint Velence miatt,nem a Tanács miatt.Elkísérsz majd vásárolni? Kell egy személy....Az az valaki aki segít megmondani mi áll jól nekem. - Frodó zsémbesen nyávogott egyet majd helyet foglalt a kezeim között és szundikálni kezdett.Ez volt a véleménye a sületlenségeimről.Úgy döntöttem nem fárasztom tovább szegényt.Mentem a többiek után csendben.
-Szia. - Tanja termett ott hirtelen kíváncsi fejjel. - Valami baj van?
A tekintetén látszott hogy tényleg érdekli a dolog ezért nem tágítottam.
-Őszintén? Igen. Lelkiismeret furdalásom van azért mert bele rángattalak benneteket ebbe.
-Kifejtenéd az ebbe szót? - Nagyon egyedül akartam már lenni,de nem volt szívem elküldeni a jelenleg egyetlen embert aki érdeklődik irántam,ugyan is Jenn pipa rám.
-Ebbe,vagyis: Itt vagytok most Velencébe hogy tárgyaljatok a tanáccsal.Elkísértetek a semmiért és ráadásul veszélybe is sodortalak titeket Neferet miatt. - Mondtam kedvetlenül mire Tanja teátrálisan elém állt és befogta a számat.
-Először is: nem volt muszáj eljönnünk...-
-De Cordelia azt mondta....-
-Cordeliára mindenki fütyült.Lena sem jött volna.Kettő,a barátaid vagyunk.Három,ki nem hagynék egy olasz utat az biztos! Anyám feltöltötte a kártyámat,és azt a pénzt nem Tulsában fogom elvásárolni az biztos! - Mondta és olyan szorosan ölelt meg hogy nem kaptam levegőt.Mikor elengedett pittyegni kezdett a telefonom: Új hangposta üzenet.Meg sem néztem hogy kitől,azonnal rámentem.A hangtól majdnem elájultam.
-Nadine kérlek hallgass meg! Azt sem tudtam mit csinálok! Valamelyik ribanc kevert valamit az italomba amitől teljesen megbolondultam! Ó,istennő...Nem várom el hogy megbocsáss,de minél előbb hívj vissza!
-Te jó ég! Ez meg mi volt? - Tanja elképedt arca bámult rám.Szóhoz sem jutottam a döbbenettől. - Nadine,mit csinált Johnson? Gyerünk,halljam!
-M-Meg akart bélyegezni.Nüx templománál a suliban. - Megpróbáltam halkan beszélni de nem jött össze.A sötétített autónál jártunk amikor mindenki felkapta a fejét és megfordult.
-Hogy mit akart csinálni? - Meglepődtem amikor Jenn oda jött hozzám.Alig látványosan arrébb lökte Tanja-t és belém karolt. - Tudtam hogy valami szarságra készül csak azt nem hogy mire! Rohadék....
-Nem az. - Szólt közbe Tanja. - Láttam amint....öö..Lucy Morales önt valamit a menzán a poharában.Undokabb mint Christine.
-Totálisan igazad van! Amúgy meg nem kéne ezzel csesztetni Nadine-t.Épp elég gondja van.Azt mondjuk aláírom hogy Jack második neve Hazug Nőcsábász,de nem hallottam hogy valakitől bocsánatot kérne..Egy szóval... - Andy Jenn-re nézett majd tudálékos hangon folytatta. - Nem tudunk semmit és nem is ajánlom hogy ok nélkül gyanúsítsunk valakit.Oké?
Arra számítottam hogy Jenn összehúzott szemmel elmegy mint legutóbb két alkalommal,de nem így tett.Átölelt és mosolyogva azt mondta.
-Hát persze.Nincs gáz? És elnézést kérek az utóbbi viselkedéseimért. - Magam elé nézve lassan elmosolyodtam,vissza öleltem és az mondtam:
-Persze hogy nincs.... - Válaszoltam,de a szorongás még mindig nem tűnt el a belsőmből....
2014. december 20., szombat
2014. december 19., péntek
20.Rész
20.Rész
-Most meg mi baja van? - Kérdeztem értetlenül.
-Biztos megjött neki! - Kuncogta Tanja,a többiek pedig intenzíven bólogattak.
-Indulunk! - Azt hiszem ez volt az az érzés amikor megint mindenki tátva hagyta a száját.Fiona állt előttünk márkás napszemüvegben,fekete maxi szoknyában és fekete selyemblúzban.Sugárzott róla az erő,ha nem tudnám hogy itt Tauriel a főpapnő,akkor simán azt hittem volna hogy ő az.Az egyik kezében ott pihent egy Betsy Johnson bőrönd,a másikban pedig egy vékony tarka cirmos,Frodó.
Nem lepődtem meg mikor mondták hogy a sulinak van saját repülőtere,de amikor átmentünk a kapunkon és megpillantottam a gépet,elállt a lélegzetem.Nagy,fekete betűkkel az állt rajta hogy ÉJSZAKA HÁZA,mellette pedig egy istennő alak egy holdat tartott a kezében.Maga a gép színe sötét volt,és amikor felszálltunk,csak fokozódott a jókedvem.Olyan volt az egész mint az első osztályon: hatalmas bőrülések,és extra vastag sötétítők az ablakok előtt.Mindegyik ülés hátulján volt egy pici monitor,de úgy döntöttem nem piszkálom..Még a végén elrontok valamit.Célba vettem az egyik négyes széket,és óvatosan kinéztem az ablakon.A nap nem sütött,így bámulhattam a felhőket addig amíg oda nem érünk,ugyan is biztos voltam benne hogy Jenn nem fog mellém ülni.
-Istennő! Mi lesz ebből.... - Felkaptam a fejem Cordelia hangjára.Ő és Fiona felém közeledtek és leültek.Félelmetes volt hogy ott ültek előttem.Nem tudtam eldönteni hogy Cordelia engem,vagy a jelemet nézi-e.
-Hogy lett fekete jeled? - A kérdés váratlanul ért,de mégsem volt kellemetlen.
-Azt hiszem attól hogy meghaltam.
-Nem.Ha meghaltál volna akkor vörös jeled lenne. - Láttam hogy tényleg érdekli a dolog,ezért megpróbáltam értelmes választ adni a kérdésére.
-Akkor haltam meg amikor még otthon voltam.Szívrohamot kaptam,azt hiszem..
-Anya,ne terheld a kérdéseiddel.Azt majd a Tanács megteszi. - Mondta Fiona,és rám kacsintott.
-Jut eszembe...Nadine.Kérlek figyelj oda hogy kiben bízol.Az a Jenn lány nem tűnik tisztának. - Éreztem hogy görcsbe rándul a gyomrom.Valahol goromba megjegyzésnek kellett volna szánnom,de nem tettem.
-Ő a legjobb barátnőm,és most összekaptunk.Ez még nem azt jelenti hogy nem tiszta...
-Nem arra gondolok.Furcsán érzem magam a jelenlétében.Lehet hogy hülyén hangzik,de ha ott van,megszólal bennem egy hangocska,ami azt kiáltja: veszélyes! Ne bízz benne! - Látszott Minden Vámpírok Főpapnőjén hogy ideges,és akármennyire nem akartam neki hinni.....Francba.....
Neferet
Neferet a cellájában üle épp azon volt hogy ne őrüljön meg.A börtön cella ajtaja előtt álló Erebosz Fiai úgy őrizték őt,mintha bármelyik pillanatban kisétálhatna.
-Mi...Mióta vagyok ide lent? - Neferet a jobb oldalon álló,kis termetű,fiatal harcosnak intézte a szavait.A harcos jéghideg zöld szeme rávillant Neferetre és kimérten azt válaszolta:
-Pontosan tizenhét éve és három hónapja.A letöltendő büntetésed száz év. - Azzal elfordult.
Neferet azt hitte most már tényleg megőrül.Tizenhét éve......És nem kétszáz....
-És aztán?! Aztán mi lesz!? - Szinte már kiabált,a kérdésére pedig megint a goromba szőke harcos válaszolt.
-Számíthatsz a Vámpírok megvetésére.Most pedig hagyj őrködni. - Zöld szeme villámokat szórt és elfordult.
Neferet befordult az ágyán és elkezdte szorongatni az egyetlen esélyét a kiszabaduláshoz.A kis fekete kő ott csillogott a kezében,és álmában szólította volt hitvesét.
Tudják,hogy ki az igazi mesterem,kihez köt csakis a hűségem és áldozatom – a fehér bikához.Pusztán attól,hogy rágondolt – hatalmas,elképzelhetetlen erejére –,megborzongott. A bikára vágyott.Ő minden, amit egy istennek vagy istennőnek meg kell testesítenie; annyi mindent tanulhatok tőle.
Neferet összpontosított....A koncentrálástól már fájt a szeme,és akkor hirtelen meghallotta a hangját.
Á,szívtelen kedvesem.Szólítottál? Lám,akkor nem vették el az összes erődet.
Neferet kizárta a külvilágot és csak a bikára összpontosított...Na,meg az erejére.
Uram! Megtisztelő hogy válaszoltál a hívásomra! Minden a terv szerint halad.
Á,valóban? Akkor miért vagy még mindig ebben a koszos börtönben,szívtelen kedvesem?
Uram....A kő az oka...Kevés az ereje ahhoz hogy ki tudjak szabadulni.
Ilyen könnyűszerrel elhajítod az ajándékomat? Adtam még egy esélyt.
Nem,dehogy,uram! Mindössze annyi hogy még kell egy kis idő..-
Elég,szívtelen kedvesem! Adtam elég időt.Pontosan hat éve ajándékoztam neked e követ,de nem voltál képes beosztani az erejét.Vajon szólíthatlak még szívtelen kedvesemnek? Nem hinném.
Ne,uram,ne! Kérlek! Nem kell sok idő! Érzem az erős,és azok a semmire kellők nem sejtenek semmit!
Vége,Neferet.A Sötétség mostantól nem képvisel,új szövetségesre kell szert tennem.
A bika eltávozott,Neferet pedig visszatért a külvilágba és őrjöngött,bánatában.
Nadine
Az út hátralévő részében megpróbáltam aludni,de nem nagyon sikerült.Egyszer Adam jött oda hozzám,és azt kérdezte Jenn milyen virágot szeret,mire frappánsan rávágtam hogy rózsa.Nem elég hogy nem értek a virágokhoz,de most hogy össze vagyunk veszve nem az lesz a téma hogy kinek mi a kedvenc virágja,ráadásul minden lány szereti ha rózsát vesznek neki,vagy nem?
Már majdnem elragadott a sötétség,mikor Darren leült mellém.A teste olyan merev volt mint egy szikla,az előttem ülő Cordelia pedig egyenesen őt nézte.Elfojtottam egy hatalmas ásítást,és hozzá fordultam.
-Na,mi van?
-Elvagyok.De tényleg.Csak tudod kicsit beparáztam,miért nem mondtad hogy Neferet megjelent neked? - A hangján hallatszott hogy tényleg érdekli a dolog,és egy kis sértettséget is láttam a szemében.
-Azért mert nem akartam hogy stresszelj,na meg azért is mert csak egy hete találkoztunk.
-És úgy érezted nem bízhatsz bennem?
-Nem okostóni,azért nem mondta el mert nem akart bele rángatni.Azért jössz velünk hogy le tudjunk ellenőrizni.Ami azt illeti én nem bízom benned,ahogyan másban sem ezen az átkozott gépen. - Vágott közbe Cordelia kicsit durvábban mint kellett volna.
-Anya,mi bajod van?
-Az Fiona drágám,hogy senki nem veszi észre a gonoszt! Az a lány...Nem megbízható. - Tényleg elegem volt már ebből a nőből,és akármennyire remegett a gyomrom,úgy döntöttem kiállok Jenn mellett.
-Ide figyeljen! Attól hogy problémái vannak attól nem szörnyeteg! Nem is gonosz! Miért maga honnan tudja? Talán maga sem tiszta! - Megpróbáltam nem kiabálni,és elkezdtem hátrálni mikor Miss Goode felállt és villámokat szórt a szemével.
-Még a legrosszabb rémálmaidban sem tudnád elképzelni milyen is a sötétség,kislány.Szóval mielőtt elkezdesz megvádolni az ostoba tinédzser agyaddal,gondolkozz el egy kicsit a valóságon. - Keresztbe tette a lábát és jól meghúzta a whisky-t.Már nagyon elegem volt ebből a nőből.Egyáltalán minek jött ide? Azért hogy jól lehordjon mindenkit mintha ő lenne....
Elhallgattattam a bennem lévő kisördögöt és ép ésszel kezdtem gondolkodni.Nem,azért jött ide hogy megvédjen,és igen,ő egy valaki...Minden Vámpírok Főpapnője,és az egyszer biztos hogy nem hülye. Egy szóval éreztem hogy Jenn tényleg titkol előlem valamit,de mit vártam? Még csak három hete ismerem,és nem várhatom el hogy megbízzon bennem.De akkor én mi a pokolnak bízom meg benne?! Na igen,ez itt a nagy kérdés.
Éreztem hogy jogtalanul kiabáltam le Cordeliát,aki még mindig a whisky-t iszogatta ezért megpróbáltam bocsánatot kérni.
-Ne haragudjon rám Miss Goode.Én...Úgy érzem hogy kicsúszik alólam a talaj,és...
-És nem tudsz ép eszűen gondolkodni? Rá se ránts szívem,amikor megválasztottak rám is úgy néztek mintha most jöttem volna ki a Sárkány barlangjából,nyugalom.A stressz mindenkit megváltoztat.Nem haragszom,és te se haragudj rám. - Nem akartam haragban lenni Cordéliával,(nem,nem azért mert ő Minden Vámpírok Főpapnője),hanem azért mert a rideg,lelketlen külső alatt egy szerető anya lakozott.Azt az oldalt sajnos csak egyszer mutatta ki....
Elhessegettem minden kusza gondolatot és arra koncentráltam hogy mikor tudnék már elaludni.Darren és Adam azon vitatkoznak hogy melyik horror film jobb.Minden olyan normálisnak tűnt,olyan természetesnek....
A gondolat felhőm egy csapásra kipukkant és helyette megint azon a padon találtam magam.
Addig is szép hétvégét és kellemes szünetet kívánok minden olvasómnak :)
-Bernadett Maslin
-Most meg mi baja van? - Kérdeztem értetlenül.
-Biztos megjött neki! - Kuncogta Tanja,a többiek pedig intenzíven bólogattak.
-Indulunk! - Azt hiszem ez volt az az érzés amikor megint mindenki tátva hagyta a száját.Fiona állt előttünk márkás napszemüvegben,fekete maxi szoknyában és fekete selyemblúzban.Sugárzott róla az erő,ha nem tudnám hogy itt Tauriel a főpapnő,akkor simán azt hittem volna hogy ő az.Az egyik kezében ott pihent egy Betsy Johnson bőrönd,a másikban pedig egy vékony tarka cirmos,Frodó.
Nem lepődtem meg mikor mondták hogy a sulinak van saját repülőtere,de amikor átmentünk a kapunkon és megpillantottam a gépet,elállt a lélegzetem.Nagy,fekete betűkkel az állt rajta hogy ÉJSZAKA HÁZA,mellette pedig egy istennő alak egy holdat tartott a kezében.Maga a gép színe sötét volt,és amikor felszálltunk,csak fokozódott a jókedvem.Olyan volt az egész mint az első osztályon: hatalmas bőrülések,és extra vastag sötétítők az ablakok előtt.Mindegyik ülés hátulján volt egy pici monitor,de úgy döntöttem nem piszkálom..Még a végén elrontok valamit.Célba vettem az egyik négyes széket,és óvatosan kinéztem az ablakon.A nap nem sütött,így bámulhattam a felhőket addig amíg oda nem érünk,ugyan is biztos voltam benne hogy Jenn nem fog mellém ülni.
-Istennő! Mi lesz ebből.... - Felkaptam a fejem Cordelia hangjára.Ő és Fiona felém közeledtek és leültek.Félelmetes volt hogy ott ültek előttem.Nem tudtam eldönteni hogy Cordelia engem,vagy a jelemet nézi-e.
-Hogy lett fekete jeled? - A kérdés váratlanul ért,de mégsem volt kellemetlen.
-Azt hiszem attól hogy meghaltam.
-Nem.Ha meghaltál volna akkor vörös jeled lenne. - Láttam hogy tényleg érdekli a dolog,ezért megpróbáltam értelmes választ adni a kérdésére.
-Akkor haltam meg amikor még otthon voltam.Szívrohamot kaptam,azt hiszem..
-Anya,ne terheld a kérdéseiddel.Azt majd a Tanács megteszi. - Mondta Fiona,és rám kacsintott.
-Jut eszembe...Nadine.Kérlek figyelj oda hogy kiben bízol.Az a Jenn lány nem tűnik tisztának. - Éreztem hogy görcsbe rándul a gyomrom.Valahol goromba megjegyzésnek kellett volna szánnom,de nem tettem.
-Ő a legjobb barátnőm,és most összekaptunk.Ez még nem azt jelenti hogy nem tiszta...
-Nem arra gondolok.Furcsán érzem magam a jelenlétében.Lehet hogy hülyén hangzik,de ha ott van,megszólal bennem egy hangocska,ami azt kiáltja: veszélyes! Ne bízz benne! - Látszott Minden Vámpírok Főpapnőjén hogy ideges,és akármennyire nem akartam neki hinni.....Francba.....
Neferet
Neferet a cellájában üle épp azon volt hogy ne őrüljön meg.A börtön cella ajtaja előtt álló Erebosz Fiai úgy őrizték őt,mintha bármelyik pillanatban kisétálhatna.
-Mi...Mióta vagyok ide lent? - Neferet a jobb oldalon álló,kis termetű,fiatal harcosnak intézte a szavait.A harcos jéghideg zöld szeme rávillant Neferetre és kimérten azt válaszolta:
-Pontosan tizenhét éve és három hónapja.A letöltendő büntetésed száz év. - Azzal elfordult.
Neferet azt hitte most már tényleg megőrül.Tizenhét éve......És nem kétszáz....
-És aztán?! Aztán mi lesz!? - Szinte már kiabált,a kérdésére pedig megint a goromba szőke harcos válaszolt.
-Számíthatsz a Vámpírok megvetésére.Most pedig hagyj őrködni. - Zöld szeme villámokat szórt és elfordult.
Neferet befordult az ágyán és elkezdte szorongatni az egyetlen esélyét a kiszabaduláshoz.A kis fekete kő ott csillogott a kezében,és álmában szólította volt hitvesét.
Tudják,hogy ki az igazi mesterem,kihez köt csakis a hűségem és áldozatom – a fehér bikához.Pusztán attól,hogy rágondolt – hatalmas,elképzelhetetlen erejére –,megborzongott. A bikára vágyott.Ő minden, amit egy istennek vagy istennőnek meg kell testesítenie; annyi mindent tanulhatok tőle.
Neferet összpontosított....A koncentrálástól már fájt a szeme,és akkor hirtelen meghallotta a hangját.
Á,szívtelen kedvesem.Szólítottál? Lám,akkor nem vették el az összes erődet.
Neferet kizárta a külvilágot és csak a bikára összpontosított...Na,meg az erejére.
Uram! Megtisztelő hogy válaszoltál a hívásomra! Minden a terv szerint halad.
Á,valóban? Akkor miért vagy még mindig ebben a koszos börtönben,szívtelen kedvesem?
Uram....A kő az oka...Kevés az ereje ahhoz hogy ki tudjak szabadulni.
Ilyen könnyűszerrel elhajítod az ajándékomat? Adtam még egy esélyt.
Nem,dehogy,uram! Mindössze annyi hogy még kell egy kis idő..-
Elég,szívtelen kedvesem! Adtam elég időt.Pontosan hat éve ajándékoztam neked e követ,de nem voltál képes beosztani az erejét.Vajon szólíthatlak még szívtelen kedvesemnek? Nem hinném.
Ne,uram,ne! Kérlek! Nem kell sok idő! Érzem az erős,és azok a semmire kellők nem sejtenek semmit!
Vége,Neferet.A Sötétség mostantól nem képvisel,új szövetségesre kell szert tennem.
A bika eltávozott,Neferet pedig visszatért a külvilágba és őrjöngött,bánatában.
Nadine
Az út hátralévő részében megpróbáltam aludni,de nem nagyon sikerült.Egyszer Adam jött oda hozzám,és azt kérdezte Jenn milyen virágot szeret,mire frappánsan rávágtam hogy rózsa.Nem elég hogy nem értek a virágokhoz,de most hogy össze vagyunk veszve nem az lesz a téma hogy kinek mi a kedvenc virágja,ráadásul minden lány szereti ha rózsát vesznek neki,vagy nem?
Már majdnem elragadott a sötétség,mikor Darren leült mellém.A teste olyan merev volt mint egy szikla,az előttem ülő Cordelia pedig egyenesen őt nézte.Elfojtottam egy hatalmas ásítást,és hozzá fordultam.
-Na,mi van?
-Elvagyok.De tényleg.Csak tudod kicsit beparáztam,miért nem mondtad hogy Neferet megjelent neked? - A hangján hallatszott hogy tényleg érdekli a dolog,és egy kis sértettséget is láttam a szemében.
-Azért mert nem akartam hogy stresszelj,na meg azért is mert csak egy hete találkoztunk.
-És úgy érezted nem bízhatsz bennem?
-Nem okostóni,azért nem mondta el mert nem akart bele rángatni.Azért jössz velünk hogy le tudjunk ellenőrizni.Ami azt illeti én nem bízom benned,ahogyan másban sem ezen az átkozott gépen. - Vágott közbe Cordelia kicsit durvábban mint kellett volna.
-Anya,mi bajod van?
-Az Fiona drágám,hogy senki nem veszi észre a gonoszt! Az a lány...Nem megbízható. - Tényleg elegem volt már ebből a nőből,és akármennyire remegett a gyomrom,úgy döntöttem kiállok Jenn mellett.
-Ide figyeljen! Attól hogy problémái vannak attól nem szörnyeteg! Nem is gonosz! Miért maga honnan tudja? Talán maga sem tiszta! - Megpróbáltam nem kiabálni,és elkezdtem hátrálni mikor Miss Goode felállt és villámokat szórt a szemével.
-Még a legrosszabb rémálmaidban sem tudnád elképzelni milyen is a sötétség,kislány.Szóval mielőtt elkezdesz megvádolni az ostoba tinédzser agyaddal,gondolkozz el egy kicsit a valóságon. - Keresztbe tette a lábát és jól meghúzta a whisky-t.Már nagyon elegem volt ebből a nőből.Egyáltalán minek jött ide? Azért hogy jól lehordjon mindenkit mintha ő lenne....
Elhallgattattam a bennem lévő kisördögöt és ép ésszel kezdtem gondolkodni.Nem,azért jött ide hogy megvédjen,és igen,ő egy valaki...Minden Vámpírok Főpapnője,és az egyszer biztos hogy nem hülye. Egy szóval éreztem hogy Jenn tényleg titkol előlem valamit,de mit vártam? Még csak három hete ismerem,és nem várhatom el hogy megbízzon bennem.De akkor én mi a pokolnak bízom meg benne?! Na igen,ez itt a nagy kérdés.
Éreztem hogy jogtalanul kiabáltam le Cordeliát,aki még mindig a whisky-t iszogatta ezért megpróbáltam bocsánatot kérni.
-Ne haragudjon rám Miss Goode.Én...Úgy érzem hogy kicsúszik alólam a talaj,és...
-És nem tudsz ép eszűen gondolkodni? Rá se ránts szívem,amikor megválasztottak rám is úgy néztek mintha most jöttem volna ki a Sárkány barlangjából,nyugalom.A stressz mindenkit megváltoztat.Nem haragszom,és te se haragudj rám. - Nem akartam haragban lenni Cordéliával,(nem,nem azért mert ő Minden Vámpírok Főpapnője),hanem azért mert a rideg,lelketlen külső alatt egy szerető anya lakozott.Azt az oldalt sajnos csak egyszer mutatta ki....
Elhessegettem minden kusza gondolatot és arra koncentráltam hogy mikor tudnék már elaludni.Darren és Adam azon vitatkoznak hogy melyik horror film jobb.Minden olyan normálisnak tűnt,olyan természetesnek....
A gondolat felhőm egy csapásra kipukkant és helyette megint azon a padon találtam magam.
Helló! :) Remélem tetszett ez a rész!
Mivel nemsokára jön az "évadzáró" aztán a második évad,kedveskedni fogok egy karácsonyi kiadással! :) Új szereplőkkel és váratlan fordulatokkal jelenik majd meg a blog második felvonása! Addig is szép hétvégét és kellemes szünetet kívánok minden olvasómnak :)
-Bernadett Maslin
2014. december 11., csütörtök
19.Rész
19.Rész
Tanja
-Ó,istennő! Ugye jól vagy? - Tanja rettenetesen bedühödött a szélhálmos barátnőjére,bár az is lehet hogy sosem voltak igazán barátok.Ki tudja,mióta tervezgette ezt.Julie levegő után kapkodott és földön ült.
-Rohadt.....Kurva! - Zihálta a lány,és nehezen rámosolygott Tanja-ra. - Ja,elég jól vagyok.Az viszont meglepett hogy tud kapcsolatot teremteni a vízzel.Furcsa.Miért adott neki ajándékot az Istennő,ha egyszer ilyen gonosz?
-Már nem most adta.Már akkor meg volt neki amikor zafírkék vámpírjelölt volt.Az egyik szertartáson úgy csinált mintha akkor kapta volna meg.Kábé egy hete hogy elhitette velük,nem hinném hogy a fojtogatást gyakorolta egy héten keresztül.Emlékszem rá hogy az udvaron gyakorolt amikor megérkeztem a suliba.Hm.
-Akkor érthető.Nüx nem veszi vissza a képességeket,ez pedig elég gáz.Hé.... - Kezdte Julie,majd nyelt egy hatalmasat. - Téged nem a víz fojtogatott,és nem is ő....
-Való igaz.Furcsa volt,és fájdalmas.Mintha...Fagyos pengékkel vagdosták volna a bőröm.Nem sok kellett hozzá hogy felsikoltsak. - Hirtelen a Maroon 5 animals című szám refrénje szólalt meg,és Tanja az Iphone-ért nyúlt.
-Tanja? Szia,hol vagy már? Mindenki a menzán van,nem sokára indulunk.
-Nadine! Jaj,elszaladt az idő,máris ott vagyok!
-Hé,tudtad hogy a macskákat nem szabad hozni? Az egyszer biztos hogy Percy irtó dühös lesz.
-Hát még Finnick! De most megyek,a menzán találkozunk! - Megnyomta a BEFEJEZÉS gombot,és zsebre rakta az Iphone-t. - Figyelj Julie,nekem mennem kell.Nem hiszem hogy fel foglak hívni a Roaming miatt...-
-A Roaming miatt? Ugye ezt most nem komolyan mondtad? - Kérdezett vissza Julie,és elkomorodott. - Túl nagy kockázat lenne,nem?
-Nem.Már úgy is tudja hogy tudjuk.Egyszerűen csak le vagyok égve.Anyám minden hónapban feltölti a bankszámlám,és az utóbbi hónapban sokat vásároltam,megfogyatkozott a cipőim száma,és a Saks-ban leértékelés volt.Igaz hogy csak húsz százalékos,de nem hagyhattam ki.Vettem vagy négy párat,amitől teljesen kimerült a keretem.Remélem hogy a velencei útra feltölti.
-Hm,szóval pénzes vagy,ugye? - Vigyorodott el Julie.
-Nem mondanám.Főleg úgy hogy nem vásárolok puccos helyeken.H&M,Nike....Bla bla.Az ékszereimet is a Brady Street-en lévő boltban készítem el.Na mg ugye,anyám nem halmoz el pénzzel.Egy hónapban kapok kétezer dollárt....De,most mennem kell.Ha arra járok,veszek neked valami szépet! - Tanja óvatosan megölelte Julie,majd utólag rákacsintott.
Tanja feszülten sétált végig a folyosón,és a menza ajtajában megállt.Körülnézett,és amikor megbizonyosodott arról,hogy Jenn nincs az asztaluknál,oda sietett.
-Tök izgulok! Sosem jártam még Velencében! Lefogadom hogy van egy csomó üzlet! - Kiáltotta,és leült Andy mellé,közben mindenki felvonta a szemöldökét. - Most meg mi van?!
-Semmi,csak nehéz téged elképzelni egy plázában,vagy egy Gucci üzletben. - Mondta Adam szórakozottan.
-Hé,én igenis el tudnám őt képzelni mondjuk egy puccos divat bemutatón,vagy valami.Attól hogy más stílusa van,lehet elegáns is. - Mondta Nadine,Tanja pedig elvigyorodott.
-Ha más lenne a hajad,felhúznál egy szép ruhát,meg egy magassarkút....Igen,totál jó lenne! - Mondta Andy és bele boxolt Tanja vállába.
Tanja jó nagyot kapott be a spagettiből,és hirtelen megijedt,hátha megakad a torkán. Jenn közeledett feléjük,az érzései......Kit érdekelnek az érzései,nem félek tőle,az érzéseit pedig magasról leszarom,gondolta,és tovább ette a spagettit.A lány arca furcsa volt,de amikor odaért,elvigyorodott és leült Tanja mellé,aki hirtelen megmerevedett,majd óvatosan arrébb csúszott.
-Miről maradtam le? - Kérdezte Jenn,végig ártatlan mosollyal.A kérdést láthatóan Nadine-nek intézte,de a szeme sarkából folyamatosan Tanja-t nézte.
-Elképzeltük Tanja-t egy olaszországi divatbemutatón.Be vagyunk zsongva Velencétől! - Lelkendezett Andy.
-Hát Tanja,ha te el akarsz jutni egy igazi divatbemutatóra,nem a bohóc boltban kellene vásárolni a ruhákat. - Jenn hangja jéghideg volt,de a mondat közben angyali vigyor volt a képén,így senkinek nem tűnt fel hogy a lány komolyan gondolta.
-Khm.Helló. - A következő pillanatban Christine Hargensen lépett az asztalhoz,kisírt szemekkel és remegő kézzel,ami Tanja-t is meglepte.Egy pillanatig azt gondolta hogy sértegetni akarja őket,vagy netán szövetséget kötött Jenn-vel.
-Christine Ribanc Hargensen,mit akarsz? - Kérdezte Jenn.Christine-t láthatóan meglepte hogy így szólt hozzá.
-Tőled semmit.Nadine-hez jöttem. - Élesen ránézett a lányra,majd fojtatta. - És ne nevezz többet ribancnak,te gonosz kurva.
-Ööö,mit szeretnél Christine? - Kérdezte Nadine,és ami meglepte a társaságot,Christine elmosolyodott.Mi a frász? Nem tudtam hogy a Balrog tud mosolyogni.Gondolta,és megpróbált oda figyelni az érdekes jelenetre.
-Először is,állítsd le az idióta barátnődet,mielőtt megidézem a levegőt és elrepítem a pokolba.Másodszor pedig....Köszönetet akartam mondani,amiért....Tudod.
-Hazudsz te kis ribanc! Még hogy megidézed a levegőt? A mi istennőnk csak nem olyan hülye hogy ajándékot ad egy ilyen ribancnak...-
-Jenn,hagyd már abba! Megölték a cicáját... - Védekezett Tanja,mire Jenn vészjóslóan ránézett. - Találkoztam vele a társalgóban.Christine zokogott,én pedig odamentem megkérdezni mi a baja....Nüx pedig nem hülye.Nagyon jól tudja mi történik itt.Az istennő belelát a lelkünk legmélyebb zugába is,ha pedig méltók vagyunk rá,akkor megajándékoz.
-De fura vagy. - Mondta Christine és hangos hahotázásba kezdtek.
Nadine
Oké,azt már felfogtuk hogy Jenn és Tanja közt valami feszültség van,viszont arra nem számítottam hogy Hargensen itt köt ki.Amit pedig Tanja mondott,tényleg fura volt,de ugyan akkor tanulságos és igaz is.Mikor mindenki abba hagyta a röhögést,Jenn hozzám fordult.
-Mi van Nadine? Talán barátnők vagytok,vagy mi? - A hangja jéghideg volt és gonosz.
-Barátnők? Dehogy! Csak ő nem olyan seggfej mint ti! Akkor is ha gyűlöl,de ő legalább oda jött és megkérdezte mi van! Örülj neki hogy ilyen barátnőd van,és én nem rinyálnék a helyedben.... - Gúnyos mosoly jelent meg az arcán,és fojtatta. - Most legalább kiderült mekkora bunkó vagy.Na viszlát.
Mindenki tátott szájjal bámulta a távolodó Christine-t,köztük én is.Mikor felébredtünk,én azonnal Jenn-hez fordultam.
-Ezt most miért kellett? Nem szólt hozzád semmi rosszat! - Ami a legjobban meglepett az az volt,hogy szó nélkül felállt és elment.
Tanja
-Ó,istennő! Ugye jól vagy? - Tanja rettenetesen bedühödött a szélhálmos barátnőjére,bár az is lehet hogy sosem voltak igazán barátok.Ki tudja,mióta tervezgette ezt.Julie levegő után kapkodott és földön ült.
-Rohadt.....Kurva! - Zihálta a lány,és nehezen rámosolygott Tanja-ra. - Ja,elég jól vagyok.Az viszont meglepett hogy tud kapcsolatot teremteni a vízzel.Furcsa.Miért adott neki ajándékot az Istennő,ha egyszer ilyen gonosz?
-Már nem most adta.Már akkor meg volt neki amikor zafírkék vámpírjelölt volt.Az egyik szertartáson úgy csinált mintha akkor kapta volna meg.Kábé egy hete hogy elhitette velük,nem hinném hogy a fojtogatást gyakorolta egy héten keresztül.Emlékszem rá hogy az udvaron gyakorolt amikor megérkeztem a suliba.Hm.
-Akkor érthető.Nüx nem veszi vissza a képességeket,ez pedig elég gáz.Hé.... - Kezdte Julie,majd nyelt egy hatalmasat. - Téged nem a víz fojtogatott,és nem is ő....
-Való igaz.Furcsa volt,és fájdalmas.Mintha...Fagyos pengékkel vagdosták volna a bőröm.Nem sok kellett hozzá hogy felsikoltsak. - Hirtelen a Maroon 5 animals című szám refrénje szólalt meg,és Tanja az Iphone-ért nyúlt.
-Tanja? Szia,hol vagy már? Mindenki a menzán van,nem sokára indulunk.
-Nadine! Jaj,elszaladt az idő,máris ott vagyok!
-Hé,tudtad hogy a macskákat nem szabad hozni? Az egyszer biztos hogy Percy irtó dühös lesz.
-Hát még Finnick! De most megyek,a menzán találkozunk! - Megnyomta a BEFEJEZÉS gombot,és zsebre rakta az Iphone-t. - Figyelj Julie,nekem mennem kell.Nem hiszem hogy fel foglak hívni a Roaming miatt...-
-A Roaming miatt? Ugye ezt most nem komolyan mondtad? - Kérdezett vissza Julie,és elkomorodott. - Túl nagy kockázat lenne,nem?
-Nem.Már úgy is tudja hogy tudjuk.Egyszerűen csak le vagyok égve.Anyám minden hónapban feltölti a bankszámlám,és az utóbbi hónapban sokat vásároltam,megfogyatkozott a cipőim száma,és a Saks-ban leértékelés volt.Igaz hogy csak húsz százalékos,de nem hagyhattam ki.Vettem vagy négy párat,amitől teljesen kimerült a keretem.Remélem hogy a velencei útra feltölti.
-Hm,szóval pénzes vagy,ugye? - Vigyorodott el Julie.
-Nem mondanám.Főleg úgy hogy nem vásárolok puccos helyeken.H&M,Nike....Bla bla.Az ékszereimet is a Brady Street-en lévő boltban készítem el.Na mg ugye,anyám nem halmoz el pénzzel.Egy hónapban kapok kétezer dollárt....De,most mennem kell.Ha arra járok,veszek neked valami szépet! - Tanja óvatosan megölelte Julie,majd utólag rákacsintott.
Tanja feszülten sétált végig a folyosón,és a menza ajtajában megállt.Körülnézett,és amikor megbizonyosodott arról,hogy Jenn nincs az asztaluknál,oda sietett.
-Tök izgulok! Sosem jártam még Velencében! Lefogadom hogy van egy csomó üzlet! - Kiáltotta,és leült Andy mellé,közben mindenki felvonta a szemöldökét. - Most meg mi van?!
-Semmi,csak nehéz téged elképzelni egy plázában,vagy egy Gucci üzletben. - Mondta Adam szórakozottan.
-Hé,én igenis el tudnám őt képzelni mondjuk egy puccos divat bemutatón,vagy valami.Attól hogy más stílusa van,lehet elegáns is. - Mondta Nadine,Tanja pedig elvigyorodott.
-Ha más lenne a hajad,felhúznál egy szép ruhát,meg egy magassarkút....Igen,totál jó lenne! - Mondta Andy és bele boxolt Tanja vállába.
Tanja jó nagyot kapott be a spagettiből,és hirtelen megijedt,hátha megakad a torkán. Jenn közeledett feléjük,az érzései......Kit érdekelnek az érzései,nem félek tőle,az érzéseit pedig magasról leszarom,gondolta,és tovább ette a spagettit.A lány arca furcsa volt,de amikor odaért,elvigyorodott és leült Tanja mellé,aki hirtelen megmerevedett,majd óvatosan arrébb csúszott.
-Miről maradtam le? - Kérdezte Jenn,végig ártatlan mosollyal.A kérdést láthatóan Nadine-nek intézte,de a szeme sarkából folyamatosan Tanja-t nézte.
-Elképzeltük Tanja-t egy olaszországi divatbemutatón.Be vagyunk zsongva Velencétől! - Lelkendezett Andy.
-Hát Tanja,ha te el akarsz jutni egy igazi divatbemutatóra,nem a bohóc boltban kellene vásárolni a ruhákat. - Jenn hangja jéghideg volt,de a mondat közben angyali vigyor volt a képén,így senkinek nem tűnt fel hogy a lány komolyan gondolta.
-Khm.Helló. - A következő pillanatban Christine Hargensen lépett az asztalhoz,kisírt szemekkel és remegő kézzel,ami Tanja-t is meglepte.Egy pillanatig azt gondolta hogy sértegetni akarja őket,vagy netán szövetséget kötött Jenn-vel.
-Christine Ribanc Hargensen,mit akarsz? - Kérdezte Jenn.Christine-t láthatóan meglepte hogy így szólt hozzá.
-Tőled semmit.Nadine-hez jöttem. - Élesen ránézett a lányra,majd fojtatta. - És ne nevezz többet ribancnak,te gonosz kurva.
-Ööö,mit szeretnél Christine? - Kérdezte Nadine,és ami meglepte a társaságot,Christine elmosolyodott.Mi a frász? Nem tudtam hogy a Balrog tud mosolyogni.Gondolta,és megpróbált oda figyelni az érdekes jelenetre.
-Először is,állítsd le az idióta barátnődet,mielőtt megidézem a levegőt és elrepítem a pokolba.Másodszor pedig....Köszönetet akartam mondani,amiért....Tudod.
-Hazudsz te kis ribanc! Még hogy megidézed a levegőt? A mi istennőnk csak nem olyan hülye hogy ajándékot ad egy ilyen ribancnak...-
-Jenn,hagyd már abba! Megölték a cicáját... - Védekezett Tanja,mire Jenn vészjóslóan ránézett. - Találkoztam vele a társalgóban.Christine zokogott,én pedig odamentem megkérdezni mi a baja....Nüx pedig nem hülye.Nagyon jól tudja mi történik itt.Az istennő belelát a lelkünk legmélyebb zugába is,ha pedig méltók vagyunk rá,akkor megajándékoz.
-De fura vagy. - Mondta Christine és hangos hahotázásba kezdtek.
Nadine
Oké,azt már felfogtuk hogy Jenn és Tanja közt valami feszültség van,viszont arra nem számítottam hogy Hargensen itt köt ki.Amit pedig Tanja mondott,tényleg fura volt,de ugyan akkor tanulságos és igaz is.Mikor mindenki abba hagyta a röhögést,Jenn hozzám fordult.
-Mi van Nadine? Talán barátnők vagytok,vagy mi? - A hangja jéghideg volt és gonosz.
-Barátnők? Dehogy! Csak ő nem olyan seggfej mint ti! Akkor is ha gyűlöl,de ő legalább oda jött és megkérdezte mi van! Örülj neki hogy ilyen barátnőd van,és én nem rinyálnék a helyedben.... - Gúnyos mosoly jelent meg az arcán,és fojtatta. - Most legalább kiderült mekkora bunkó vagy.Na viszlát.
Mindenki tátott szájjal bámulta a távolodó Christine-t,köztük én is.Mikor felébredtünk,én azonnal Jenn-hez fordultam.
-Ezt most miért kellett? Nem szólt hozzád semmi rosszat! - Ami a legjobban meglepett az az volt,hogy szó nélkül felállt és elment.
2014. december 7., vasárnap
18.Rész
18.Rész
Nadine
Igazából még mindig haragudtam egy kicsit Jenn-re,így túl mentem a társalgón,fel a szobámba,de mielőtt felértem volna az emeletre,sírásra és borzalmas bűzre lettem figyelmes.A folyosó megtorpantam és megláttam Christin-t,ahogy a földön térdel,és szorongat valamit.Mikor közelebb léptem elakadt a lélegzetem.Egy iszonyatosan ronda halott macskát szorongatott.Hirtelen megfordult,amitől ugrottam egyet ijedtemben.A haja össze-vissza állt,a szeme puffadt volt és vörös.Sírt.Zokogott.
-Vissza Ribanc! - Szája vicsorra húzódott,aztán megint zokogni kezdett. - Sajnálom,én..Valaki megölte a cicámat!
Tétován megérintettem merev vállát,majd vigasztalni kezdtem,(bár mennyire gyűlölöm,nem vagyok olyan mint ő.Vele ellentétben segítek másoknak.)
-Nem lehet hogy csak baleset érte,vagy nem is tudom....- Hirtelen felmutatta a kis,törékeny holttestet.A macska tele volt vágásokkal,és zúzódásokkal.Önkéntelenül is felkiáltottam.
-Ó,istennő!
-Látod? Megölték! - Christine abba hagyta a zokogást és a sírást (szerencsére),és már csak szipogott.
Na jó,nem akartam bunkó és kegyetlen lenni,de valószínűleg ez előbb-utóbb bekövetkezett volna.(Mondjuk nem tudom ki az az elmebeteg aki macskákat gyilkol de mind egy.)Christine a legnépszerűbb,legbefolyásosabb és legidegesítőbb vámpírjelölt az Éjszaka Házában,ezért sokan utálják,köztük én is.De én nem öltem volna meg a macskáját! Kiabáltam magamban,majd újra hozzá fordultam.
-Nos..Nem tudod ki tehette? - Christine-ből megint kitört a zokogás,és majdnem forgatni kezdtem a szemem,de csak majdnem.Eluralkodott bennem az érzés.Mi lenne ha ugyan így találnám meg az macskámat? Igen,valószínűleg én is zokognék.
-Fogalmam sincs! Nem vagyok Detektív! - Kiáltotta,és megláttam a taknyos,könnyes arcát.Szégyenlősen odanyújtottam neki egy zsebkendőt,és elhatároztam hogy szólok egy tanárnak.
Mikor áthaladtam a társalgón,mindenki abba hagyta a csacsogást és rám meredtek.Erős késztetést éreztem hogy odakiabáljak,de nem tettem.Csak mentem tovább a professzorok körletébe,amikor belefutottam Vento professzorba,mikor meglátott,angyali mosoly jelent meg az arcán.
-Nadine Cross! Hát te?
-Öö..Segítséget szeretnék kérni! Egy vámpírjelölt bajban van! - Összeráncolta a homlokát amin kék hangjegyek ragyogtak.
-Ki az? És mi baja van?
Miután elvezettem Christine-hez,bementem a szobámba,majd ránéztem az idétlen órámra.16:24.
-Miiiáááúúú. - Ugrottam egyet ijedtemben mikor Percy elkezdett nyújtózkodni és prüszkölni.Oda mentem hzzá megsimogatni,majd hirtelen megcsörrent az átkozott telefonom.Feloldottam a zárat és elolvastam az SMS-t.
Háromnegyed ötkor indulunk,azaz napkeltekor.Mindenki csak egy kisebb bőröndöt hozhat magával,és a macskákat nem visszük.
Fiona
-Szuper....
Mielőtt kimentem volna a szobámból,betettem Percy-nek egy hétre elég macska kaját,vizet és almot.Megszeretgettem aminek nem örült,és kimentem a szobából.A halál szaga még ott terjengett a folyosón,de szerencsére nem volt olyan erős mint amikor itt volt a macska.
Gyorsan elhessegettem a gondolatot,átvágtam a társalgón át a menzára.A barátaim bent ültek,csendben beszélgetve ették a vacsorát.Mint mindig,most is egy csomó vámpírjelölt csacsogott mindenféle tinédzserdologról,és ez így normális.
-Sz'asztok. - Köszöntem oda,majd lehuppantam melléjük. - Na,mi az ábra?
-Tök izgulok! Sosem jártam még Velencében! Lefogadom hogy van egy csomó üzlet! - Kiáltott fel Tanja,leült mellénk,és közben mindenki felvonta a szemöldökét. - Most meg mi van?!
-Semmi,csak nehéz téged elképzelni egy plázában,vagy egy Gucci üzletben. - Mondta Adam szórakozottan.Örültem hogy nem temette be őt a gyász,látszólag jobban van.
-Hé,én igenis el tudnám őt képzelni mondjuk egy puccos divat bemutatón,vagy valami.Attól hogy más stílusa van,lehet elegáns is. - Mondtam,Tanja pedig elvigyorodott.
-Ha más lenne a hajad,felhúznál egy szép ruhát,meg egy magassarkút....Igen,totál jó lenne! - Mondta Andy és bele boxolt Tanja vállába.
Imádtam hogy mindenki mosolyog és hülyéskedik egymással....Aztán megláttam Jenn-t.Az arca furcsa volt,de amikor odaért hozzánk elvigyorodotam és leült Tanja mellé,aki hirtelen megmerevedett,majd óvatosan arrébb csúszott.
A franca! - Gondoltam,és tovább ettem a spagettimet.
Tanja
Tanja szuperül érezte magát Velence miatt.Sosem járt még Olaszországban,és még az Utálatos Alak sem tudta elijeszteni az izgatottságát.Nem akarta elárulni Nadine-nak amit látott,vagyis érzett.Barátnők,ezért nem akarta elrontani a kedvét.
Tanja éppen lefelé suhant az étkezőbe amikor valaki elkapta a kezét.Azonnal jöttek az érzések.Utálat,düh és kétségbeesés.A lány megismerte ezeket az érzéseket,nem rég amikor Julie-val ültek a fa alatt,ugyan ezeket érezte,de amikor megfordult elillantak, helyettük,izgalom,jókedv és hasonló dolgok jöttek.
-Szia Tanja! Alig várom a velencei utat! Úgy sajnálom Lena-t....Biztosan imádta volna... - Mondta Jenn vigyorogva. - A te macskád is kiakadt mikor megtudta hogy nem jöhet? Úh,az enyém nagyon.
-Szia Jenn...Igen Lena imádta volna,nagyon szeretett vásárolni.Finnick? Nem,nem annyira,ő olyan elfogadó típus. - Vonta meg a vállát Tanja.Szerencse hogy nem tudja kiolvasni a gondolataim.Látná hogy milyen ideges vagyok.Gondolta,és hirtelen meglátta a mögöttük elsétáló Julie-t.Intett a fejével hogy kövesse.
-Ne haragudj Jenn,de el kell mennem a mosdóba.Ugye megérted? - Sutba vágva minden büszkeségét,azt mondta:
-Tegnap óta szélgörcsöm van.Na szia!! - Azzal berohant a mosdóba,és majdnem neki ment a fel-alá járkáló Julienak.
-Na végre! Ezt figyeld! Tegnap ő volt az aki ott volt a keleti falnál! - A lányt nem lepte meg amit Julie mondott,de az indítékra már jobban kíváncsi volt.
-De miért? Miért utálja a legjobb barátnőjét? Mi oka lenne rá? - Hitetlenkedett Tanja,mikor Julie felkiáltott.
-Bassza meg! Nem látok bele a fejébe!...Beleütköztem egy....Egy...Egy háborgó tengerbe...
-Azt kérte a víztől hogy védje meg a gondolatait.Légy óvatos...lehet hogy gyanút fogott.Most pedig menjünk,feltűnő lenne minket együtt látni.Feltéve ha itt van a közelben. - Mondta óvatosan Tanja,és megindult a mosdó kijárata felé amikor valaki elkapta a kezét.
-Ne siessünk úgy ribanc.Itt és most beszélgetni fogunk.
Jenn
Jenn borzalmasan dühös volt arra a két ribancra.Mi a frászt gondoltak? Csak úgy belenéznek a fejembe? Gondolta,majd berontott a mosdóba,ahol a két lány beszélgetett.Tanja már indult kifelé amikor Jenn elkapta a csuklóját.
-Ne siessünk úgy ribanc.Itt és most beszélgetni fogunk. - Vicsorogta Jenn,és közben látta Tanja arcát.Idegesítette hogy még csak egy kicsit sem félt tőle.
-Ne nevezd ribancnak te gonosz kurva! Szerintem inkább nekünk kéne elbeszélgetnünk veled! - Mordult rá Julie,amitől Jenn csak még idegesebb lett.
-Te meg mit szólsz bele?! Megmondom kivel kéne beszélgetned! Víz,jöjj hozzám! - Kiáltott Jenn,és a Julie melletti csapból erős vízsugár tört ki. - Idegesít az ostoba beszéde,kérlek hallgattasd el! - A víz átformálódott csápszerű karokká,amelyek egyenesen Julie torkához készülődtek.Jenn hisztérikusan felnevetett,majd Tanja-hoz fordult.
-Ha bárki az utamba áll,és megtudom hogy ti kotyogtátok ki ami itt és most történt,meghaltok.Ne merjetek gyanút kelteni.
-Miért? Miért! - Zihálta Tanja,akit most már nem Jenn fojtogatott,hanem a levegő.
-Mert megkért rá egy olyan ember akit már régen nem láttam,és nagyon közel áll hozzám.Eddig csak egy ostoba vámpírjelölt voltam,de most..Ó,igen,jelenleg annál sokkal több vagyok. - Elvigyorodott,majd a vérvörös arcú Juliehoz fordult. - Köszönöm víz,elmehetsz.
Jenn azzal kifutott a mosdóból a menza felé.
Nadine
Igazából még mindig haragudtam egy kicsit Jenn-re,így túl mentem a társalgón,fel a szobámba,de mielőtt felértem volna az emeletre,sírásra és borzalmas bűzre lettem figyelmes.A folyosó megtorpantam és megláttam Christin-t,ahogy a földön térdel,és szorongat valamit.Mikor közelebb léptem elakadt a lélegzetem.Egy iszonyatosan ronda halott macskát szorongatott.Hirtelen megfordult,amitől ugrottam egyet ijedtemben.A haja össze-vissza állt,a szeme puffadt volt és vörös.Sírt.Zokogott.
-Vissza Ribanc! - Szája vicsorra húzódott,aztán megint zokogni kezdett. - Sajnálom,én..Valaki megölte a cicámat!
Tétován megérintettem merev vállát,majd vigasztalni kezdtem,(bár mennyire gyűlölöm,nem vagyok olyan mint ő.Vele ellentétben segítek másoknak.)
-Nem lehet hogy csak baleset érte,vagy nem is tudom....- Hirtelen felmutatta a kis,törékeny holttestet.A macska tele volt vágásokkal,és zúzódásokkal.Önkéntelenül is felkiáltottam.
-Ó,istennő!
-Látod? Megölték! - Christine abba hagyta a zokogást és a sírást (szerencsére),és már csak szipogott.
Na jó,nem akartam bunkó és kegyetlen lenni,de valószínűleg ez előbb-utóbb bekövetkezett volna.(Mondjuk nem tudom ki az az elmebeteg aki macskákat gyilkol de mind egy.)Christine a legnépszerűbb,legbefolyásosabb és legidegesítőbb vámpírjelölt az Éjszaka Házában,ezért sokan utálják,köztük én is.De én nem öltem volna meg a macskáját! Kiabáltam magamban,majd újra hozzá fordultam.
-Nos..Nem tudod ki tehette? - Christine-ből megint kitört a zokogás,és majdnem forgatni kezdtem a szemem,de csak majdnem.Eluralkodott bennem az érzés.Mi lenne ha ugyan így találnám meg az macskámat? Igen,valószínűleg én is zokognék.
-Fogalmam sincs! Nem vagyok Detektív! - Kiáltotta,és megláttam a taknyos,könnyes arcát.Szégyenlősen odanyújtottam neki egy zsebkendőt,és elhatároztam hogy szólok egy tanárnak.
Mikor áthaladtam a társalgón,mindenki abba hagyta a csacsogást és rám meredtek.Erős késztetést éreztem hogy odakiabáljak,de nem tettem.Csak mentem tovább a professzorok körletébe,amikor belefutottam Vento professzorba,mikor meglátott,angyali mosoly jelent meg az arcán.
-Nadine Cross! Hát te?
-Öö..Segítséget szeretnék kérni! Egy vámpírjelölt bajban van! - Összeráncolta a homlokát amin kék hangjegyek ragyogtak.
-Ki az? És mi baja van?
Miután elvezettem Christine-hez,bementem a szobámba,majd ránéztem az idétlen órámra.16:24.
-Miiiáááúúú. - Ugrottam egyet ijedtemben mikor Percy elkezdett nyújtózkodni és prüszkölni.Oda mentem hzzá megsimogatni,majd hirtelen megcsörrent az átkozott telefonom.Feloldottam a zárat és elolvastam az SMS-t.
Háromnegyed ötkor indulunk,azaz napkeltekor.Mindenki csak egy kisebb bőröndöt hozhat magával,és a macskákat nem visszük.
Fiona
-Szuper....
Mielőtt kimentem volna a szobámból,betettem Percy-nek egy hétre elég macska kaját,vizet és almot.Megszeretgettem aminek nem örült,és kimentem a szobából.A halál szaga még ott terjengett a folyosón,de szerencsére nem volt olyan erős mint amikor itt volt a macska.
Gyorsan elhessegettem a gondolatot,átvágtam a társalgón át a menzára.A barátaim bent ültek,csendben beszélgetve ették a vacsorát.Mint mindig,most is egy csomó vámpírjelölt csacsogott mindenféle tinédzserdologról,és ez így normális.
-Sz'asztok. - Köszöntem oda,majd lehuppantam melléjük. - Na,mi az ábra?
-Tök izgulok! Sosem jártam még Velencében! Lefogadom hogy van egy csomó üzlet! - Kiáltott fel Tanja,leült mellénk,és közben mindenki felvonta a szemöldökét. - Most meg mi van?!
-Semmi,csak nehéz téged elképzelni egy plázában,vagy egy Gucci üzletben. - Mondta Adam szórakozottan.Örültem hogy nem temette be őt a gyász,látszólag jobban van.
-Hé,én igenis el tudnám őt képzelni mondjuk egy puccos divat bemutatón,vagy valami.Attól hogy más stílusa van,lehet elegáns is. - Mondtam,Tanja pedig elvigyorodott.
-Ha más lenne a hajad,felhúznál egy szép ruhát,meg egy magassarkút....Igen,totál jó lenne! - Mondta Andy és bele boxolt Tanja vállába.
Imádtam hogy mindenki mosolyog és hülyéskedik egymással....Aztán megláttam Jenn-t.Az arca furcsa volt,de amikor odaért hozzánk elvigyorodotam és leült Tanja mellé,aki hirtelen megmerevedett,majd óvatosan arrébb csúszott.
A franca! - Gondoltam,és tovább ettem a spagettimet.
Tanja
Tanja szuperül érezte magát Velence miatt.Sosem járt még Olaszországban,és még az Utálatos Alak sem tudta elijeszteni az izgatottságát.Nem akarta elárulni Nadine-nak amit látott,vagyis érzett.Barátnők,ezért nem akarta elrontani a kedvét.
Tanja éppen lefelé suhant az étkezőbe amikor valaki elkapta a kezét.Azonnal jöttek az érzések.Utálat,düh és kétségbeesés.A lány megismerte ezeket az érzéseket,nem rég amikor Julie-val ültek a fa alatt,ugyan ezeket érezte,de amikor megfordult elillantak, helyettük,izgalom,jókedv és hasonló dolgok jöttek.
-Szia Tanja! Alig várom a velencei utat! Úgy sajnálom Lena-t....Biztosan imádta volna... - Mondta Jenn vigyorogva. - A te macskád is kiakadt mikor megtudta hogy nem jöhet? Úh,az enyém nagyon.
-Szia Jenn...Igen Lena imádta volna,nagyon szeretett vásárolni.Finnick? Nem,nem annyira,ő olyan elfogadó típus. - Vonta meg a vállát Tanja.Szerencse hogy nem tudja kiolvasni a gondolataim.Látná hogy milyen ideges vagyok.Gondolta,és hirtelen meglátta a mögöttük elsétáló Julie-t.Intett a fejével hogy kövesse.
-Ne haragudj Jenn,de el kell mennem a mosdóba.Ugye megérted? - Sutba vágva minden büszkeségét,azt mondta:
-Tegnap óta szélgörcsöm van.Na szia!! - Azzal berohant a mosdóba,és majdnem neki ment a fel-alá járkáló Julienak.
-Na végre! Ezt figyeld! Tegnap ő volt az aki ott volt a keleti falnál! - A lányt nem lepte meg amit Julie mondott,de az indítékra már jobban kíváncsi volt.
-De miért? Miért utálja a legjobb barátnőjét? Mi oka lenne rá? - Hitetlenkedett Tanja,mikor Julie felkiáltott.
-Bassza meg! Nem látok bele a fejébe!...Beleütköztem egy....Egy...Egy háborgó tengerbe...
-Azt kérte a víztől hogy védje meg a gondolatait.Légy óvatos...lehet hogy gyanút fogott.Most pedig menjünk,feltűnő lenne minket együtt látni.Feltéve ha itt van a közelben. - Mondta óvatosan Tanja,és megindult a mosdó kijárata felé amikor valaki elkapta a kezét.
-Ne siessünk úgy ribanc.Itt és most beszélgetni fogunk.
Jenn
Jenn borzalmasan dühös volt arra a két ribancra.Mi a frászt gondoltak? Csak úgy belenéznek a fejembe? Gondolta,majd berontott a mosdóba,ahol a két lány beszélgetett.Tanja már indult kifelé amikor Jenn elkapta a csuklóját.
-Ne siessünk úgy ribanc.Itt és most beszélgetni fogunk. - Vicsorogta Jenn,és közben látta Tanja arcát.Idegesítette hogy még csak egy kicsit sem félt tőle.
-Ne nevezd ribancnak te gonosz kurva! Szerintem inkább nekünk kéne elbeszélgetnünk veled! - Mordult rá Julie,amitől Jenn csak még idegesebb lett.
-Te meg mit szólsz bele?! Megmondom kivel kéne beszélgetned! Víz,jöjj hozzám! - Kiáltott Jenn,és a Julie melletti csapból erős vízsugár tört ki. - Idegesít az ostoba beszéde,kérlek hallgattasd el! - A víz átformálódott csápszerű karokká,amelyek egyenesen Julie torkához készülődtek.Jenn hisztérikusan felnevetett,majd Tanja-hoz fordult.
-Ha bárki az utamba áll,és megtudom hogy ti kotyogtátok ki ami itt és most történt,meghaltok.Ne merjetek gyanút kelteni.
-Miért? Miért! - Zihálta Tanja,akit most már nem Jenn fojtogatott,hanem a levegő.
-Mert megkért rá egy olyan ember akit már régen nem láttam,és nagyon közel áll hozzám.Eddig csak egy ostoba vámpírjelölt voltam,de most..Ó,igen,jelenleg annál sokkal több vagyok. - Elvigyorodott,majd a vérvörös arcú Juliehoz fordult. - Köszönöm víz,elmehetsz.
Jenn azzal kifutott a mosdóból a menza felé.
2014. december 5., péntek
17.Rész
17.Rész
Julie
Julie éppen a főbejárat előtti padon ült.Nem ült volna ott,ha nem lett volna muszáj.A képessége segítségével,érezte hogy azon a területen erőszakos gyilkosságot hajtottak végre.Éppen a barátját várta,Finn-t.Finn ötödéves,Julie pedig negyedéves.
Mikor Julie hangokat hallott,felpattant a helyéről és elbújt a közeli szökőkút mögé,mert a felé jövő gondolatok alapján,tudta hogy nem Finn az.Meglepő sikkantás hagyta el a száját,mikor meglátta hogy Nadine barátnője,Jenna Davis és a suli főpapnőjének,Taurielnek a harcosa,Arisztosz beszélgetnek a főbejárat előtt.
-Tudom hogy nagyon hiányzik,de ne aggódj.Hamarosan látni fogod az édesanyád.Addig is maradj nyugton,és figyeld a jeleket. - A lány mosolyogva bólintott,majd tovább állt.
Mikor Arisztosz is elment,Julie fellélegzett,de amikor megfordult majdnem felsikoltott.Egy fura,szőke lány lihegett az arcába,és őt nézte.Egy pillanatig mereven állt,de aztán megenyhült az arca.
-Szia Julie.Csak nem kémkedsz?
-Tanja...megijesztettél.Mit keresel itt? - Kérdezte Julie,miközben zihálva vette a levegőt.
-Te is láttad? Mármint Jenn-t és Arisztoszt. - Julie azon gondolkodott,vajon mennyit mondhat el a lánynak,de aztán meghallotta a gondolatait. Ó istennő,itt valami rohadtul bűzlik.Jenn és Arisztosz? Talán csak arról van szó hogy Jenn az idősebb pasikra bukik..Nem! Ez annál komolyabb.
-Persze,azért bújtam el.Épp a barátomat vártam mikor meghallottam a gondolataikat.Igaz,csak egy-két dolgot tudtam elcsípni,mert nagyon védekeznek.
-De miért? Mi védeni valója lenne Jenn-nek? Mármint,persze,minden embernek vannak titkai.De nekem akkor sem stimmel.Az érzéseik alapján...Jenn feszült..Arisztosz pedig dühös,és türelmetlen..Nem nagyon hallottam,de mintha valami anyáról beszélgettek volna.
-Pontosan.Jenn-nek nagyon hiányzik az anyja,és Arisztosz azt mondta neki hogy figyelje a jeleket... - Mondta Julie gyanakvóan,majd hirtelen zajokat hallottak a bejárat felől.Azt hitte Jenn az vagy Arisztosz,de amikor oda nézett meglátta a barátját.
-Figyelj Tanja,nekem most mennem kell.
-Várj! Erről egy szót se szólj Nadine-nak,és feltétlen beszéljünk mielőtt elutazom,oké?
-Hát persze.Találkozzunk a keleti falnál egy óra múlva. - A lány elvigyorodott,majd elfutott.
Nadine
Pont a keleti falnál sétáltam a macskámmal,mikor megláttam hogy Tanja úgy futkos mint egy fogyatékos.
-Tanja? Mit csinálsz?
-Ó,szia Nadine.Én? Semmit,csak keresem a macskámat,a neve Finnick,és nagyon idióta.Egész nap előlem bujkál.Futkos össze-vissza.Mikor indulunk? - Kérdezte zihálva.
-Hát...Ötkor.Ami az eltűnt személyeket illeti,nem láttad Darrent? Cordelia kitalálta hogy neki is jönnie kell.
-Csak azért mert tud Neferetről? Ez elég hogy is mondjam...Furcsa. - Egész idáig azt gondoltam Tanja-ról,hogy furcsa és nem ismer viccelődést.De most komolyan.Kábé három hete jelöltek meg,és az első napon megismertem,de egy deka humort nem láttam rajta.Most azonban kezdtem megkedvelni,egyáltalán nem találom furcsának,csak érdekesnek.
-Eléggé kiakadtam,nem akarom őt is bajba sodorni.És Jenn-t sem láttad? - Tanja egy pillanatra megdermedt,aztán idegesen elmosolyodott.
-Nem,ma még nem.Miért,te sem láttad?
-De igen,de akkor kicsit összekaptunk.Igazság szerint lekiabáltam amiért nem jött be hozzám a gyengélkedőre.Azt mondta az anyjával volt valami,és hogy ott volt mikor Lena meghalt..A furcsa az volt,hogy amikor legelőször kérdőre vontam,azt mondta Mordekai lába eltört. - Legyintettem,majd folytattam. - Később tisztáztuk a dolgokat.Szegényt,meg tudom érteni.Én az apámat vesztettem el,ő pedig az anyját. - Ránéztem az órámra.Te jó ég! Ötkor indulunk,most pedig háromnegyed négy van.
-Ne haragudj Tanja,de mennem kell.Nem sokára találkozunk! - Elköszöntem,majd bementem a lánykoleszbe.
Tanja
-Jól van Finnick! Most már elő bújhatsz! - Súgta Tanja a fa mögé,ahonnan egy fehér cirmos bújt elő.Sértődötten fújt a tesze-tosza lányra,aki felkapta és magyarázkodni kezdett.
-Hé,Finnick.Nem is vagy idióta,csak ki kellett valamit találnom hogy találkozhassak Julie-val. - Finnick egy pillanat alatt megenyhült,és a két mancsát Tanja pirosas arcára tette.Tanja letette Finnick-et,majd leült a fa oldalába és csendesen várt.
Hirtelen Julie toppant be,aggódó arcával. - Hallottam a gondolataid.Jenn-ről.
-Valami nem stimmel.Hazudik,meg titkolózik.Pedig mi a barátai vagyunk.Komolyan,nem értem mi van vele. - Rázta a fejét Tanja,majd Julie leült mellé.
-Talán kémkedni kellene? Mert az elég ijesztő és fura.
-Van olyan amikor egy embernek az ijesztő és a fura a valóság.Ilyen vagyok én. - Rántotta meg a vállát Tanja,majd Julie elvigyorodott.
-Szerintem pont ezért találtunk egymásra Finn-vel.Mindketten megijedünk a normális emberektől.Találnod kéne egy hozzád hasonlót.Láttalak már párszor.Ezelőtt... -Julie húzta száját,mintha ki akarná kerülni a szót.
-Ezelőtt folyton egyedül mentem a sulibulikra? Igen,de nem azért mert nem hívtak meg,hanem azért egyik sem volt érdekes.Tudod,én az érdekes embereket kedvelem.Azokat akik nem görcsölnek egy folytában azon hogy mi lesz holnap,vagy holnap után.Csak a jelennek élek,és szeretném ha ilyen lenne a pasim is. - Egy pillanatra elhallgatott,majd elvigyorodott. - Mi legyen a mi Pinokkiónkal? Az nem akkora baj hogy egyszer füllent egyet,de nekem akkor is rossz érzésem van vele kapcsolatban.Hé,ma kajánál,nem tudod kihallgatni a gondolatait?
-Nem bír engem.Ha meglát a ti asztalotoknál,azonnal elmegy vagy valami.
-Nem,nem.Egy másik asztalnál! A képességed olyan mint a Bluetooth,ugye? - Kíváncsiskodott Tanja.
-Ha jól ismerem a személyt,összpontosítok a hangjára..Gondolok rá,és egyszer csak megszólal.Hallom,és látok képeket.Elég könnyű. - Vonta meg a vállát Julie,majd mindketten egy reccsenő zajra lettek figyelmesek.
-Ki van ott?! - Kiáltott Tanja,majd behunyta a szemét és a valaki érzéseire koncentrált.Düh,utálat,és bosszúvágy.Egyetlen dolog volt amit még tudniuk kellett volna,az hogy ki ellen tervel a Valaki bosszút,és hogy ki az a Valaki.De mielőtt Tanja megláthatta volna,a valaki elszáguldott a Médiaközpont felé.
-Bele tudtál lesni a gondolataiba? - Kérdezte Tanja zihálva,majd Julie tágra nyílt szemmel ránézett.
-Egyetlen egy képet.Egyetlen személy mosolygott rajta.Nadine volt az.
Julie
Julie éppen a főbejárat előtti padon ült.Nem ült volna ott,ha nem lett volna muszáj.A képessége segítségével,érezte hogy azon a területen erőszakos gyilkosságot hajtottak végre.Éppen a barátját várta,Finn-t.Finn ötödéves,Julie pedig negyedéves.
Mikor Julie hangokat hallott,felpattant a helyéről és elbújt a közeli szökőkút mögé,mert a felé jövő gondolatok alapján,tudta hogy nem Finn az.Meglepő sikkantás hagyta el a száját,mikor meglátta hogy Nadine barátnője,Jenna Davis és a suli főpapnőjének,Taurielnek a harcosa,Arisztosz beszélgetnek a főbejárat előtt.
-Tudom hogy nagyon hiányzik,de ne aggódj.Hamarosan látni fogod az édesanyád.Addig is maradj nyugton,és figyeld a jeleket. - A lány mosolyogva bólintott,majd tovább állt.
Mikor Arisztosz is elment,Julie fellélegzett,de amikor megfordult majdnem felsikoltott.Egy fura,szőke lány lihegett az arcába,és őt nézte.Egy pillanatig mereven állt,de aztán megenyhült az arca.
-Szia Julie.Csak nem kémkedsz?
-Tanja...megijesztettél.Mit keresel itt? - Kérdezte Julie,miközben zihálva vette a levegőt.
-Te is láttad? Mármint Jenn-t és Arisztoszt. - Julie azon gondolkodott,vajon mennyit mondhat el a lánynak,de aztán meghallotta a gondolatait. Ó istennő,itt valami rohadtul bűzlik.Jenn és Arisztosz? Talán csak arról van szó hogy Jenn az idősebb pasikra bukik..Nem! Ez annál komolyabb.
-Persze,azért bújtam el.Épp a barátomat vártam mikor meghallottam a gondolataikat.Igaz,csak egy-két dolgot tudtam elcsípni,mert nagyon védekeznek.
-De miért? Mi védeni valója lenne Jenn-nek? Mármint,persze,minden embernek vannak titkai.De nekem akkor sem stimmel.Az érzéseik alapján...Jenn feszült..Arisztosz pedig dühös,és türelmetlen..Nem nagyon hallottam,de mintha valami anyáról beszélgettek volna.
-Pontosan.Jenn-nek nagyon hiányzik az anyja,és Arisztosz azt mondta neki hogy figyelje a jeleket... - Mondta Julie gyanakvóan,majd hirtelen zajokat hallottak a bejárat felől.Azt hitte Jenn az vagy Arisztosz,de amikor oda nézett meglátta a barátját.
-Figyelj Tanja,nekem most mennem kell.
-Várj! Erről egy szót se szólj Nadine-nak,és feltétlen beszéljünk mielőtt elutazom,oké?
-Hát persze.Találkozzunk a keleti falnál egy óra múlva. - A lány elvigyorodott,majd elfutott.
Nadine
Pont a keleti falnál sétáltam a macskámmal,mikor megláttam hogy Tanja úgy futkos mint egy fogyatékos.
-Tanja? Mit csinálsz?
-Ó,szia Nadine.Én? Semmit,csak keresem a macskámat,a neve Finnick,és nagyon idióta.Egész nap előlem bujkál.Futkos össze-vissza.Mikor indulunk? - Kérdezte zihálva.
-Hát...Ötkor.Ami az eltűnt személyeket illeti,nem láttad Darrent? Cordelia kitalálta hogy neki is jönnie kell.
-Csak azért mert tud Neferetről? Ez elég hogy is mondjam...Furcsa. - Egész idáig azt gondoltam Tanja-ról,hogy furcsa és nem ismer viccelődést.De most komolyan.Kábé három hete jelöltek meg,és az első napon megismertem,de egy deka humort nem láttam rajta.Most azonban kezdtem megkedvelni,egyáltalán nem találom furcsának,csak érdekesnek.
-Eléggé kiakadtam,nem akarom őt is bajba sodorni.És Jenn-t sem láttad? - Tanja egy pillanatra megdermedt,aztán idegesen elmosolyodott.
-Nem,ma még nem.Miért,te sem láttad?
-De igen,de akkor kicsit összekaptunk.Igazság szerint lekiabáltam amiért nem jött be hozzám a gyengélkedőre.Azt mondta az anyjával volt valami,és hogy ott volt mikor Lena meghalt..A furcsa az volt,hogy amikor legelőször kérdőre vontam,azt mondta Mordekai lába eltört. - Legyintettem,majd folytattam. - Később tisztáztuk a dolgokat.Szegényt,meg tudom érteni.Én az apámat vesztettem el,ő pedig az anyját. - Ránéztem az órámra.Te jó ég! Ötkor indulunk,most pedig háromnegyed négy van.
-Ne haragudj Tanja,de mennem kell.Nem sokára találkozunk! - Elköszöntem,majd bementem a lánykoleszbe.
Tanja
-Jól van Finnick! Most már elő bújhatsz! - Súgta Tanja a fa mögé,ahonnan egy fehér cirmos bújt elő.Sértődötten fújt a tesze-tosza lányra,aki felkapta és magyarázkodni kezdett.
-Hé,Finnick.Nem is vagy idióta,csak ki kellett valamit találnom hogy találkozhassak Julie-val. - Finnick egy pillanat alatt megenyhült,és a két mancsát Tanja pirosas arcára tette.Tanja letette Finnick-et,majd leült a fa oldalába és csendesen várt.
Hirtelen Julie toppant be,aggódó arcával. - Hallottam a gondolataid.Jenn-ről.
-Valami nem stimmel.Hazudik,meg titkolózik.Pedig mi a barátai vagyunk.Komolyan,nem értem mi van vele. - Rázta a fejét Tanja,majd Julie leült mellé.
-Talán kémkedni kellene? Mert az elég ijesztő és fura.
-Van olyan amikor egy embernek az ijesztő és a fura a valóság.Ilyen vagyok én. - Rántotta meg a vállát Tanja,majd Julie elvigyorodott.
-Szerintem pont ezért találtunk egymásra Finn-vel.Mindketten megijedünk a normális emberektől.Találnod kéne egy hozzád hasonlót.Láttalak már párszor.Ezelőtt... -Julie húzta száját,mintha ki akarná kerülni a szót.
-Ezelőtt folyton egyedül mentem a sulibulikra? Igen,de nem azért mert nem hívtak meg,hanem azért egyik sem volt érdekes.Tudod,én az érdekes embereket kedvelem.Azokat akik nem görcsölnek egy folytában azon hogy mi lesz holnap,vagy holnap után.Csak a jelennek élek,és szeretném ha ilyen lenne a pasim is. - Egy pillanatra elhallgatott,majd elvigyorodott. - Mi legyen a mi Pinokkiónkal? Az nem akkora baj hogy egyszer füllent egyet,de nekem akkor is rossz érzésem van vele kapcsolatban.Hé,ma kajánál,nem tudod kihallgatni a gondolatait?
-Nem bír engem.Ha meglát a ti asztalotoknál,azonnal elmegy vagy valami.
-Nem,nem.Egy másik asztalnál! A képességed olyan mint a Bluetooth,ugye? - Kíváncsiskodott Tanja.
-Ha jól ismerem a személyt,összpontosítok a hangjára..Gondolok rá,és egyszer csak megszólal.Hallom,és látok képeket.Elég könnyű. - Vonta meg a vállát Julie,majd mindketten egy reccsenő zajra lettek figyelmesek.
-Ki van ott?! - Kiáltott Tanja,majd behunyta a szemét és a valaki érzéseire koncentrált.Düh,utálat,és bosszúvágy.Egyetlen dolog volt amit még tudniuk kellett volna,az hogy ki ellen tervel a Valaki bosszút,és hogy ki az a Valaki.De mielőtt Tanja megláthatta volna,a valaki elszáguldott a Médiaközpont felé.
-Bele tudtál lesni a gondolataiba? - Kérdezte Tanja zihálva,majd Julie tágra nyílt szemmel ránézett.
-Egyetlen egy képet.Egyetlen személy mosolygott rajta.Nadine volt az.
16.Rész
16.Rész
Nadine
Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra hogy másnap kiengedtek a gyengélkedőről,de sajnos Miss Goode csak arra hagyott időt hogy egyek meg hogy összepakoljak.Az viszont végképp nyugtalanított hogy nem láttam Jenn-t.
-Egyáltalán nem jó ötlet hogy Darren is velünk jön.Csak veszélybe kerül. - Mondtam durcásan Fionának,kínai evés közben.
-Anyám ragaszkodik hozzá,jönnie kell.Adam beavatta őt. - Megfogta a kezem az asztal fölött,majd komolyan így szólt:
-Bölcs dolog volt tőled megmenteni azt a lányt,de máskor inkább hívj segítséget.Ha nem vigyáztál volna,akkor most a túlvilágon lennél Nüxxel és Lena-val.Szegény lány, eleinte nagyon kedves és tapintatos volt.De miután megromlott a kapcsolata Andy-vel,nem volt olyan nap hogy ne hallottam volna vissza hogy így meg úgy megalázott valakit.
-Szóval már korábban is szakítottak? - Kérdeztem kíváncsian,miközben a vörös foltocskát simogattam a kezemen.Igen,tudom hogy jelen pillanatban inkább Percy-t kellene simiznem,de ő éppen készül az utazásra,vagyis: alszik.
A kaja és a beszélgetés után,összepakoltam a holmimat,majd átmentem a Média központba.A könyvtár felügyelője,Szapphó,kedvesen mosolygott,majd megkérdezte hogy vagyok.
-Most már jobban.Köszönöm.
-Kellemes délutánt!
Nem tudom miért,de azonnal megéreztem Julie-t.Egyedül üldögélt az egyik számítógépnél,és pont egy Ultimate Fail videót nézett.Megérintettem a vállát,amitől megrémült,de amikor meglátta hogy én vagyok elmosolyodott.
-Szia Nadine,örülök hogy jobban vagy.Éppen videókat nézek,ülj le mellém. - Boldogan ültem le mellém,tényleg.Nem ismerem olyan jól,de kívülről egész normálisnak tűnik.Hosszabb beszélgetésbe kezdtünk,és megtudtam róla hogy New Orleans-ból költözött ide a nagynénjével miután megjelölték.
-Tudod mit nem értek? Miért mindenki Tulsába jön? Egy csomó más hely van a világon ahol többre megy az ember.
-Talán a suli hírneve miatt.Itt tanult Zoey Redbird,aki elűzte Neferetet.Ez azért sokat számít. - Hirtelen elhallgatott,közelebb hajolt,és elkezdett suttogni. - Tényleg megjelent?
Egy pillanatig néztem rá,majd beugrott.Miért ne mondhatnám el? Elvégre ott volt mikor elmondtam.
-Mármint,ha nem akarod,nem kell....-
-De igen,el akarom,csak egy pillanatra elbambultam.Ne haragudj.... - Pillanatnyi hatásszünet után folytattam. - Neferet megjelent az álmomban,és Astorián keresztül is,és félek hogy nem sokára egész alakban is megfog...-
-Mennem kell,jön a barátnőd,és nem akarja hogy itt legyek.Majd felhívlak vagy valami.Bocsáss meg,szia! - Teljesen ledermedtem mikor kimondta a szavakat,és csak néztem ahogyan távozik a médiateremből.
-Nadine! Hát itt vagy! - Abba hagytam a hitetlenkedést mikor meghallottam Jenn hangját.Hirtelen előtört belőlem hogy milyen dühös is vagyok.Tegnap egész nap nem láttam,nem is jött be hozzám a gyengélkedőre,(jó,nem mintha kötelező lenne vagy ilyesmi,de azért jól esett volna.)
-Helló Jenn. - Válaszoltam kimérten,mire a mosoly lefagyott az arcáról.
-Talán valami gond van? - Felvonta az egyik vörös szemöldökét,és a jéghideg zöld szemét rám szegezte.
-Azon kívül,hogy egy napig nem láttalak,Lena meghalt,a többiek pedig teljesen meg vannak rémülve.Szóval,hol voltál?
-Képzeld,Mordekait gondoztam,mert eltört a lába! Valamelyik idióta ember kertész rálépett a lábára,és most fent fekszik a szobában.Ami Lena-t illeti,leróttam a tiszteletem,ott voltam mikor meghalt. - A szeme megtelt könnyekkel,majd folytatta. - Nálad is bent voltam,elsőként mentem be,de később jött az a lány,aztán kimentem.Aludtál! Nem tudhattad hogy bent vagyok.Eredetileg azért jöttem hogy megkérdezzem,ülünk-e együtt a repülőn,de most inkább elhalasztom.Na,szia. - Azzal kiviharzott a média központból.Egy percig azt fontolgattam,talán itt kéne maradnom,de végül felmentem a szobába bocsánatot kérni.Meglepő látvány fogadott.Percy és Mordekai az ágyamon ugráltak és játszottak,SÉRTETLENÜL,Jenn pedig nem volt sehol.Úgy éreztem mintha valaki pofon vágott volna.
-Hazudott. - Motyogtam,majd felkaptam Percy-t,Mordekai-t meg a csomagomat és le trappoltam a lánykolesz társalgójába.Elmosolyodtam mikor megláttam hogy Jenn,és két másik negyedéves lány,vidáman csacsognak.Odamentem és megköszörültem a torkom.Azonnal felkapta a fejét,az arca pedig bekékült.Nyitotta a száját,de belé fojtottam a szót.
-Miért hazudtál? Mordekai-nak semmi baja.
-Azért mert nem értettél volna meg. - Mondta.
-Ha nem próbálod meg megértetni velem a dolgokat,akkor még szép hogy nem értelek.Hol voltál?
-Az anyámmal beszéltem.Nagyon régen nem láttam.Úgy gondoltam nem ártana vele beszélnem.Nem tudtam hogy ez ekkora probléma neked.Te könnyen beszélsz,a te anyád akkor jön amikor szeretnéd,de az enyém.Fogalmad sincs róla,milyen nehéz nekem.Ja,légy szíves add ide Mordit és mondd meg a többieknek hogy nemsokára megyek Figyi,én tényleg nem akartam megkavarni a kakit,bocsi.. - Nem tudtam rá haragudni.Letettem a cicát,de még mielőtt kimentem volna,odaszóltam.
-Csak hogy tudd,nem kellett volna eltitkolnod.Azért nincs harag ugye? - Nagy nehezen elmosolyodott,majd válaszolt.
-Nincs,LB-k?
-Azok. - Mondtam,majd bosszúsan elhagytam a szobát.
Nadine
Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra hogy másnap kiengedtek a gyengélkedőről,de sajnos Miss Goode csak arra hagyott időt hogy egyek meg hogy összepakoljak.Az viszont végképp nyugtalanított hogy nem láttam Jenn-t.
-Egyáltalán nem jó ötlet hogy Darren is velünk jön.Csak veszélybe kerül. - Mondtam durcásan Fionának,kínai evés közben.
-Anyám ragaszkodik hozzá,jönnie kell.Adam beavatta őt. - Megfogta a kezem az asztal fölött,majd komolyan így szólt:
-Bölcs dolog volt tőled megmenteni azt a lányt,de máskor inkább hívj segítséget.Ha nem vigyáztál volna,akkor most a túlvilágon lennél Nüxxel és Lena-val.Szegény lány, eleinte nagyon kedves és tapintatos volt.De miután megromlott a kapcsolata Andy-vel,nem volt olyan nap hogy ne hallottam volna vissza hogy így meg úgy megalázott valakit.
-Szóval már korábban is szakítottak? - Kérdeztem kíváncsian,miközben a vörös foltocskát simogattam a kezemen.Igen,tudom hogy jelen pillanatban inkább Percy-t kellene simiznem,de ő éppen készül az utazásra,vagyis: alszik.
A kaja és a beszélgetés után,összepakoltam a holmimat,majd átmentem a Média központba.A könyvtár felügyelője,Szapphó,kedvesen mosolygott,majd megkérdezte hogy vagyok.
-Most már jobban.Köszönöm.
-Kellemes délutánt!
Nem tudom miért,de azonnal megéreztem Julie-t.Egyedül üldögélt az egyik számítógépnél,és pont egy Ultimate Fail videót nézett.Megérintettem a vállát,amitől megrémült,de amikor meglátta hogy én vagyok elmosolyodott.
-Szia Nadine,örülök hogy jobban vagy.Éppen videókat nézek,ülj le mellém. - Boldogan ültem le mellém,tényleg.Nem ismerem olyan jól,de kívülről egész normálisnak tűnik.Hosszabb beszélgetésbe kezdtünk,és megtudtam róla hogy New Orleans-ból költözött ide a nagynénjével miután megjelölték.
-Tudod mit nem értek? Miért mindenki Tulsába jön? Egy csomó más hely van a világon ahol többre megy az ember.
-Talán a suli hírneve miatt.Itt tanult Zoey Redbird,aki elűzte Neferetet.Ez azért sokat számít. - Hirtelen elhallgatott,közelebb hajolt,és elkezdett suttogni. - Tényleg megjelent?
Egy pillanatig néztem rá,majd beugrott.Miért ne mondhatnám el? Elvégre ott volt mikor elmondtam.
-Mármint,ha nem akarod,nem kell....-
-De igen,el akarom,csak egy pillanatra elbambultam.Ne haragudj.... - Pillanatnyi hatásszünet után folytattam. - Neferet megjelent az álmomban,és Astorián keresztül is,és félek hogy nem sokára egész alakban is megfog...-
-Mennem kell,jön a barátnőd,és nem akarja hogy itt legyek.Majd felhívlak vagy valami.Bocsáss meg,szia! - Teljesen ledermedtem mikor kimondta a szavakat,és csak néztem ahogyan távozik a médiateremből.
-Nadine! Hát itt vagy! - Abba hagytam a hitetlenkedést mikor meghallottam Jenn hangját.Hirtelen előtört belőlem hogy milyen dühös is vagyok.Tegnap egész nap nem láttam,nem is jött be hozzám a gyengélkedőre,(jó,nem mintha kötelező lenne vagy ilyesmi,de azért jól esett volna.)
-Helló Jenn. - Válaszoltam kimérten,mire a mosoly lefagyott az arcáról.
-Talán valami gond van? - Felvonta az egyik vörös szemöldökét,és a jéghideg zöld szemét rám szegezte.
-Azon kívül,hogy egy napig nem láttalak,Lena meghalt,a többiek pedig teljesen meg vannak rémülve.Szóval,hol voltál?
-Képzeld,Mordekait gondoztam,mert eltört a lába! Valamelyik idióta ember kertész rálépett a lábára,és most fent fekszik a szobában.Ami Lena-t illeti,leróttam a tiszteletem,ott voltam mikor meghalt. - A szeme megtelt könnyekkel,majd folytatta. - Nálad is bent voltam,elsőként mentem be,de később jött az a lány,aztán kimentem.Aludtál! Nem tudhattad hogy bent vagyok.Eredetileg azért jöttem hogy megkérdezzem,ülünk-e együtt a repülőn,de most inkább elhalasztom.Na,szia. - Azzal kiviharzott a média központból.Egy percig azt fontolgattam,talán itt kéne maradnom,de végül felmentem a szobába bocsánatot kérni.Meglepő látvány fogadott.Percy és Mordekai az ágyamon ugráltak és játszottak,SÉRTETLENÜL,Jenn pedig nem volt sehol.Úgy éreztem mintha valaki pofon vágott volna.
-Hazudott. - Motyogtam,majd felkaptam Percy-t,Mordekai-t meg a csomagomat és le trappoltam a lánykolesz társalgójába.Elmosolyodtam mikor megláttam hogy Jenn,és két másik negyedéves lány,vidáman csacsognak.Odamentem és megköszörültem a torkom.Azonnal felkapta a fejét,az arca pedig bekékült.Nyitotta a száját,de belé fojtottam a szót.
-Miért hazudtál? Mordekai-nak semmi baja.
-Azért mert nem értettél volna meg. - Mondta.
-Ha nem próbálod meg megértetni velem a dolgokat,akkor még szép hogy nem értelek.Hol voltál?
-Az anyámmal beszéltem.Nagyon régen nem láttam.Úgy gondoltam nem ártana vele beszélnem.Nem tudtam hogy ez ekkora probléma neked.Te könnyen beszélsz,a te anyád akkor jön amikor szeretnéd,de az enyém.Fogalmad sincs róla,milyen nehéz nekem.Ja,légy szíves add ide Mordit és mondd meg a többieknek hogy nemsokára megyek Figyi,én tényleg nem akartam megkavarni a kakit,bocsi.. - Nem tudtam rá haragudni.Letettem a cicát,de még mielőtt kimentem volna,odaszóltam.
-Csak hogy tudd,nem kellett volna eltitkolnod.Azért nincs harag ugye? - Nagy nehezen elmosolyodott,majd válaszolt.
-Nincs,LB-k?
-Azok. - Mondtam,majd bosszúsan elhagytam a szobát.
2014. november 27., csütörtök
15.Rész
Nadine
Arra ébredtem hogy valami,szörnyen világos,fehér szobában vagyok,és egy lány ül az ágyam mellett.Középen elválasztott,hosszú,egyenes,szőkésbarna haja,és barna,barátságos szeme volt,a jele pedig vörös.A tekintete tele volt szégyennel,aggodalommal és könnyekkel.Alig hogy kinyitottam a szemem azonnal odarohant és megfogta a kezem.
-Nagyon sajnálom...Olyan ügyetlen voltam! Az életedet kockáztattad értem,és most itt fekszel egy csomó sérüléssel,miközben nekem kéne! Ez nem fair! - A lány zokogásban tört ki,én pedig nagy nehezen felültem.Igazából elég furán éreztem magam,és majd elsüllyedtem.Most hogy a gyengélkedőn vagyok,nem akartam senkivel találkozni.
-Semmi baj.Ha nem megyek be érted,már rég halott lennél,én pedig egész életemben mondogathatnám hogy,mi lett volna ha megmentem?! Úgy hogy ne bőgj,inkább beszéljük meg. - A hangom higgadtan és erőtlenül csengett,majd ránéztem a kezemre,amin egy kötés volt. - Milyen volt a kezem? Örökké ilyen lesz? - Kérdeztem ijedten,mire kikászálódott az ölemből és mélyen a szemembe nézett.
-Nem,szerencsére nem.A vámpírok eszement gyorsan gyógyulnak....- Hallottam a hangjából hogy nem a teljes igazságot mondja el,de úgy gondoltam nincs itt az ideje hogy elkezdjem faggatni,így inkább csak elmosolyodtam.
-Hála Nüxnek.Te jól vagy azért? - Kérdeztem,komolyan.Olyan rémült volt az asztal alatt,hogy legszívesebben elsírtam volna magam.Láttam egy-két piros foltot az arcán és a kezén,de azon kívül semmi mást.
-Igen,hála neked.Nem is tudom hogy tudnám megköszönni... - Hebegte a lány.
-Mondjuk úgy,hogy bemutatkozol. - Mondtam kedvesen,mire elmosolyodott.
-Bocsánat,a nevem Julie Avery.Nagyon örülök. - Mondta félénken.
-Én is Julie,az én nevem Nadine Cross.
-Tudom!..Jaj,bocsánat,csak... - Szégyenében lesütötte a szemét,aztán megint rám nézett. - Igazából,mindenki tudja a suliban a neved.Nem tudom hogy milyen hatással van ez rád,de én a helyedben vigyáznék Christine Hargensennel..Csúnya bosszút tervel ellened. - Majdnem legurultam az ágyról mikor ezt meghallottam.Az a ribanc még mindig rajtam lovagol?! Ezt nem hiszem el!
-Honnan tudod mind ezt? Csak úgy elmondja neked? - Kérdeztem kicsit élesebben,mint kellett volna.
-Mondhatjuk úgy is..Gondolatolvasó vagyok. - Mikor meglátta hogy úgy nézek,mint aki látott egy szellemet,röhögni kezdett.
-És nem szar hogy egész nap,az egész suliban mindenkinek hallod a gondolatait? - Kérdeztem azon tűnődve,vajon engem is hall?
-Eleinte nagyon szar volt,de idővel megtanultam kizárni azokat amiket nem akarok hallani.Egyébként a tieidet nem hallom,így se - úgy se.Amikor bele akartam nézni a fejedbe,valami féle viharba ütköztem.
-Ja,ja igen,ez a képességem.De miért is akartál a fejembe nézni?
-Ó! ne értsd félre,nem azért hogy megtudjam a perverz kis titkaid,hanem mert amíg aludtál,állandóan azt mondogattad hogy "Nem adom." Kíváncsi lettem,és...-
-Nadine! Édes Nüx! Ugye jól vagy?! - Rontott be Darren egy csokor valamivel.(A virágok nem igazán az erősségem.) közben majdnem fellökte Julie-t,aminek nem örültem.
-Jaj,ne haragudj,nem láttalak. - Mielőtt rámeresztettem volna a gyilkos arcom,hála az égnek bocsánatot kért.Most nem bírtam volna ki még egy beképzelt pasit.A félelem jeges keze markolt a gyomromba,mikor eszembe jutott Jack,és a vágás a karomon.Már nem volt ott,de önkéntelenül is megérintettem.Csak úgy ott hagyott szó nélkül,mintha csak egy éjszakás csitri lettem volna.
-Darren,mit csinálsz itt? - kérdeztem.
-Szerinted mit? Éppen fejen állok.Ébresztő! A barátom vagy! Bejöttem hozzád a gyengélkedőre és hoztam virágot.Manapság ez nem olyan világot rengető dolog.Ahogy vége volt a szertartásnak azonnal jöttem ahogy tudtam. - Teljes erőmből forgattam a szemem miközben megpuszilt és beletette a virágot egy vázába.
-Ki tartotta a szertartást? - Kérdeztem,majd bocsánatkérően elmosolyodtam. -Darren,ő itt Julie Avery,Julie ő itt Darren Foster. - Biccentettek egymásnak.
-Na ez az! Cordelia Goode! Minden Vámpírok Főpapnője! El tudod ezt hinni? - Motyogtam valami nemhez hasonlót,majd megigazítottam a hajam.
-Ha most belegondolok,örülök hogy nem haltál meg. -Intettem Julie-nak hogy üljön ide az ágyamra.Darren oda tolta a széket az ágy mellé,én pedig elkezdtem keresni a távirányítót.Szokás szerint tőlem hat méterre volt.
-Julie,ide hoznád a távirányítót? - Kértem kedvesen,mire úgy felpattant mint egy bolha.
-Hát persze. - Azzal visszaült mellém,és rákapcsoltam a Comedy Central-ra.Éppen a Mike és Molly ismétlések mentek,ami feldobná a hangulatom.
Julie
Julie már kicsit jobban érezte magát mikor tisztázta a dolgokat Nadine-val.Az viszont nyugtalanította hogy nem hall bele a fejébe.Úgy érezte,mivel ő is megmentette a tűztől,neki is meg kéne az álomtól.Éppen a Mike és Molly ismétléseit nézték,mikor egy szipogó szőke lány belépett a szobába egy csokor sárga rózsával és egy zsálya füstölővel.
-Szia Tanja.Hogy van....? - Kérdezte Nadine a szőke lánytól,aki megállás nélkül sírt.Julie hallotta a fejében lévő gondolatot,önkéntelenül.A lány olyan hangosan gondolkodott mintha ordítana."Nem fogja túlélni! Hogy mondjam meg? Túlságosan megégett,és nem éli túl az átváltozást! Reménykedjünk hogy vörös lesz belőle."
-Lena? Nagyon megéget...Nem éli túl az átváltozást,de talán vörös lesz belőle.Astoria megállás nélkül bömböl,Jenn pedig sehol sincs.Azt reméltem itt lesz nálad.Adam nem akarja egyedül hagyni,Andy meg gondolom a szobájában szedi a Xanaxot.Fiona azt mondta azonnal bejön hozzád,amint ő és az anyja tárgyaltak Duantiával.Baromi ijesztő egy nő,az biztos.Ja,és tessék.Ezt neked hoztam.A zsálya megvéd. - A lány hirtelen Julie-hoz fordult,és kezet nyújtott. - Szia,Tanja vagyok.Ne félj,nem foglak lekiabálni.
"Furcsa". Gondolta Julie,és elhessegette a zavaró gondolatait.
-Én Julie vagyok,sajnálom a barátnődet.Biztos kedves lány volt...-
-Lena? Ugyan,dehogy.Nem volt kedves.Sőt,néha kifejezetten undok volt,de azért sajnálom.Voltak jó pillanatai. - Mondta Tanja őszinte szomorúsággal. - Régen jóban voltunk,de megváltoztatta a hírnév.Mivel Astoria a Sötétség Lányai és Fiai vezetője,egész nap nyalja a seggét,csak hogy rá is figyeljenek.Ami Astoriát illeti ő nagyon kedves és segítőkész,csak néha túlságosan lefoglalja önmaga.Te gondolat olvasó vagy,ugye?
-Igen. - Válaszolta szűkszavúan Julie.Tanja elmosolyodott.
-Én érzem mások érzéseit.Nem jó,de sokszor hasznos. - Darren és Nadine csak bambultak,és váratlanul Tanja mobilja pittyegni kezdett. - Meghalt.Aztán feltámadt.Ó,van még valami.Össze-vissza sikítozik,az anyja meg az apja ott van vele. - A lány tehetetlenül maga elé nézett,majd hanyatt dőlt a fotelban,és nézte a Mike és Molly-t.
-Nagyon csúnyán megégett? - Kérdezte Nadine.Julie hallotta a lány hangján hogy mindjárt elalszik.
-Az oldala,a fél arca és a fél haja.Ami azt illeti,igen,nagyon. - Mondta Tanja,majd hirtelen egy részeges fiú hang ütötte meg Julie fülét.
-Látom rohadtul aggódsz érte. - Julie felismerte.A fiú Andrew Maslin volt,dráma óráról.A fiú gondolatai elég zavarosak voltak.Dühöngött,szomorú volt és megkönnyebbült.Julie ki bírta olvasni hogy ő és Lena nem voltak meg jól,még pedig a lány önzősége miatt.
-Miért Andy? Mit kéne tennem? Tele kéne magam tömni nyugtatóval,és akkor Lena meggyógyul? Természetesen aggódom érte,de nem játszom túl a szerepem.Nem fogok síró görcsöt kapni. - Tanja hangja határozottan csengett,és ettől Andrew kicsit lenyugodott,és leült mellé.
-Igazad van,ne haragudj.Már nem vagyunk együtt,de akkor sem kívántam hogy ez történjen vele.Önmagában kedves lány volt,de a hatalom mindenkit megváltoztat.
-Ezt hogy érted? - Kérdezte Nadine,majd megbökte Darren fejét,aki borzasztó hangosan horkolt.
-Ó,Nadine.Ugye jobban vagy már? - Nadine bólintott,Andrew pedig folytatta. - Tegnap harmadik óra után szakítottunk.Közölte hogy áthelyezik a new york-i Éjszaka Házába,és neki nem lesz ideje rám.Én meg a fejéhez vágtam hogy semmi gond,legalább nem kell elviselnem a nagyképűségét.New York-ban felajánlották neki hogy ő lesz a Sötétség lányai vezetője.Elismerem,gonosz volt tőle hogy csak úgy közölte,de akkor sem kívántam ezt neki.Velencébe sem jött volna el...-
-Srácok. - Szakította félbe Tanja Andy-t. - Lena nem élte túl a másodikat sem.Meghalt.
Nadine
-Darren! Kelj fel... - A hír hallatán hogy Lena meghalt,én is elsírtam magam,nem nagyon,de azért sírtam.Tanja kifejezéstelen arccal nézte a sorozatot,Darren és Julie pedig nem csináltak semmit.Mikor megláttam hogy Andy be akarja venni a maroknyi nyugtatót,felmordultam.Tanja kikapta a kezéből az összeset,majd lehúzta a wécén.
-Köszi... - Mondta Andy,a következő pillanatban pedig Adam rontott be.A szeme puffadt volt,az arca pedig sápadt.
-Részvétünk. - Mondtuk egyszerre.
-Kösz,srácok.Édes Nüx..Még olyan fiatal volt.Igaz,mindig összevesztünk,de akkor is a húgom volt. - Hirtelen juliehoz fordult és kezet nyújtott.
-Te vagy az akit Nadine megmentett? Az én nevem Adam LaFont,örülök hogy élsz.
-A nevem Julie.Sajnálom a húgodat,megértem,milyen ha meghalt valakid,az apám meghalt,egy éve rákban.Az elején még meg tudták volna gyógyítani,de nem tettek érte semmit.Adták neki a fájdalom csillapítót,kemó kezelést kapott,ami még jobban tönkre tette,a végén pedig szörnyű halált halt.Az anyám depressziós lett,a nővérem pedig drogozni kezdett.Az utolsó amire emlékszem hogy mindkettőjüket bezárták egy elvonóra,aztán megjelöltek.
-Sajnálom.Nem...Nem tudtam..Ami Nadine-t illeti,már az első naptól fogva látszott rajta hogy erős és becsületes.
-Sajnálom Adam. - Mondtam,majd magamhoz öleltem.Adam leült a fotelre,Tanja és Andy mellé,és nézett ki a fejéből.
-Khm.Srácok,mondani szeretnék valamit. - Úgy döntöttem elmondom nekik hogy a tűz nem véletlen baleset volt,joguk van tudni.Kíváncsian néztek. - Amikor Fionával észrevettük a tüzet,és megpróbáltuk betörni az ajtót,Fiona észrevette hogy az ajtó kulcsra van zárva.Kívülről.
-Azta.Kurva. - Sóhajtott Tanja,a többiek pedig éles beszélgetésbe kezdtek.
-Ő volt az? Neferet? - Kérdezte Adam.Azt hittem oda megyek és letépem a fejét.Hé,te hígagyú! Itt van két másik ember akik semmit sem tudnak az egészről! Ránéztem hogy fogja be a száját,de nem engedelmeskedett.
-Ugyan Nad! Hamarosan mindenki tudni fogja! Akár ki is ordibálhatnánk! Hisz nem ezért megyünk Velencébe? Neferet volt az aki tüzet gyújtott,és bezárta az ajtót?! - Szinte már kiabált,és nem kellett sok ahhoz hogy agyon csapjam egy villámmal.Ehelyett inkább vettem egy mély levegőt,és megpróbáltam nem hazudozni.
-Neferet?! AZ a Neferet?! - kontrázta Darren,amitől úgy éreztem a vállam megereszkedik a sok stressztől.
-Igen Darren ő,ami a tüzet illeti valószínű hogy nem.Ha ő lett volna,a többiek már nem élnének,és valószínűleg én sem.Viszont talán tudom hogy ki volt...-
-Á,Nadine.Látom már jobban is vagy.Borzalmasan érintett amikor megtudtam a labor tüzet,és a sérültek nevét.Adam,őszinte részvétem a húgod miatt. - Ahogyan ezeket a szavakat kimondta,Julie hirtelen megfeszült az oldalamon,megszorította a kezem.
-Nos,nekem most mennem kell.Nadine,ha később felépülsz,feltétlen beszélnünk kell.Hálával tartozom amiért megmentettél.Na,megyek,sziasztok. - Azzal elköszönt,és kisietett a szobából.Szerencsére a következő pillanatban Fiona és Miss Goode lépett be az ajtón.Fiona oda sietett hozzám,Cordelia pedig ráförmedt Arisztoszra.
-Te meg mit keresel itt? Tudtommal nincs a munkakörödben,az hogy sérült vámpírjelölteket látogatunk.
-Elnézést,Miss Goode,de tudtommal nem szegek szabályt ha kíváncsi vagyok egy vámpírjelölt állapotára.
-Vigyázz Aforizma,a kíváncsiság néha a vesztünket okozhatja. - Mondta Cordelia,és utólag rám kacsintott.Arisztosz felfújta magát mint egy béka,és kisietett a szobából. - Ó,Istennőm,hogy nekem mennyire elegem van már belőle.Adam,tudom hogy nem ismertem a húgodat,de akkor is,kifejezném a részvétem.Astroria,a másik kislány.El akar menni egy időre Skye szigetére az anyja és az apja után.Ott talán begyógyulnak a sebei.Már ha a Sgiach beengedi.
-Sgiach? Az meg mi? - Kérdeztem értetlenül,és hirtelen megint azt éreztem hogy én vagyok az aki nem tud semmit.
-A Sgiach annak a harcosnak a neve akit csak úgy hívnak hogy Fejvadász.Nyers volt és barbár,ahogyan egy harcostól elvárható. - Mondta Fiona. - A Sgiach egy harcosnő volt, egy lenyűgöző erővel rendelkező vámpír.A Nők szigetén él, az ottani Éjszaka Házában.
-Nők szigete? - Értetlenkedett Andy.
-Igen,úgy hívják hogy Skye.Skóciában van.Ott képezték ki az első vámpír harcosokat,ennek az oka hogy ti nem tudtok róla.Valamikor az 1800-as évek elején a Főtanács úgy döntött, hogy mindenki számára így lesz kényelmesebb. - Ecsetelte Adam.
-Ha jól tudom,most már mindegyik Éjszaka Házában folyik harcosok képzése.Kalonának is van egy csomó harcosjelöltje,márpedig ő egyértelműen nem Skóciában van.Mellesleg,honnan tudod mind ezt Adam? Nem akarlak megsérteni,de Vámpírszocon nem vagy egy lángész. - Magyarázta Darren.
-Egyike vagyok a harcos jelölteknek.Igen,harcos akarok lenni.A kiképzésen nem csak pankrációzunk,hanem tanulunk is agyatlanok. - Mondta de hangjában bujkáló mosoly arról árulkodott hogy nem akart vele megsérteni senkit.
-Azta!Hűha! - mondtuk kórusban.
-És elmehet? A tanács elengedi? - Kérdezte Tanja,Miss Goode pedig bólintott.
-A tanácsnak ebbe nincs beleszólása.Sgiach egy különálló vámpírkirálynő,aminek persze a Tanács nem örült,így Sgiach elvonult Skye-ra,amit nagyon erős védő gyűrű vesz körül.Ő se lép ki onnan,és oda se lép be senki.Ami Velencét illeti holnap megyünk. - Közölte Cordelia,aitől szemmel láthatóan Adam felzaklatta magát.
-Samhain-ra vissza érünk? - Kérdezte.Utólag megtudtam hogy a Samhain itt a Halloween.Elég furcsa,de az őslakosok így nevezték el.Ja,ami a Karácsonyt illeti,az sem karácsony,hanem Yule,a téli napforduló,ami sokkal régebb óta van mint a karácsony.
-Úgy terveztem hogy csak egy hétig maradunk.Tárgyalunk a tanáccsal,ők leellenőrzik az oroszlán ketrecét,és ha minden rendben akkor talán elmehetnénk város nézésre,persze csak ha akartok.A gyász még nagyon friss. - Hirtelen bejött Zafír,az egyik házsártos nővér és levette a kezemről a kötést.Arra számítottam hogy egy hatalmas égési seb lesz ott,és közlik hogy örökre ott fog maradni,de ehelyett csak egy vörös folt maradt.
-Hogy hogy begyógyult? - Kérdeztem mire Zafír megforgatta a szemét és közben befecskendezett valamit az infúzióba.
-Hé te agyalágyult! Pont most akarod elaltatni mikor itt vannak a barátai? - Kiáltott utána Cordelia,de Zafír ügyet sem vetett rá,csak kiment a szobából.Cordelia a gyanútlan Darrenhez fordult,mikor már éreztem hogy le akar csukódni a szemem,az utolsó egy-két mondatot még elcsíptem. - Neki is beszámoltatok Neferetről? Fiam,közel állsz Nadinehoz?
-Ööö,igen és igen.
-Helyes,akkor holnap te is velünk jössz. - Mi?! Azt nem! Tiltakozni akartam,de ehelyett elájultam.A francba....
2014. november 19., szerda
14.Rész
14.RÉSZ
Másnap reggeli után sajnos ugyan az a kínos beszélgetés folytatódott mint tegnap.Cordelia Nefereten volt kiakadva,és tépte a haját.(Nem szó szerint szerencsére.)
-Szóval,ezzel azt értitek hogy annak a ribancnak,Emily Wheiler-nek,sikerült annyi erőt összekaparni hogy bemásszon egy diák fejébe?! Ráadásul egy kiválasztott fejébe?! - Cordelia fel alá járkált,és közben bagózott.Ha jól számoltam ez már az ötödik amit elszív,mióta itt van.
-Anya,kérlek nyugodj meg.Azonnal értesítjük a Tanácsot,és... -
-Micsoda?! Még nem hívtad őket fel?! Fiona! Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?! Csoda hogy nem jelent meg teljes alakban,csak azért mert nem voltatok képesek felhívni a Tanácsot! Ez nem egy olyan piti kis dolog mikor lerohantak titeket a zabolátlan vörös,zombi gyerekek,hanem sokkal komolyabb! Most azonnal felhívjuk Thanatoszt! - Cordelia hangja remegett a dühtől,aztán magabiztos léptekkel elindult a Tanácsterem felé.Menet közben,lekiabált néhány takarítót,azzal az indokkal hogy miért nem képesek ekkora mocskot eltakarítani,pedig nem is látszott igazán.Való igaz,a vakolat már nem volt teljesen fent a falon,és jó pár diák firkált a falra.Az asztalokról lejött a festék,és ugyan úgy a székeken is.
-Hogyan juthattunk idáig? Régen ez az iskola egyszerűen káprázatos volt,és akármilyen nehéz ezt kimondani,Neferet érdeme volt.Lám,a tulsai Éjszaka Háza szépen elkezdett lefelé menni a lejtőn,pedig csak húsz év telt el a káosz óta.Megérkeztünk. - Mondta,én pedig majdnem neki ütköztem a hatalmas faajtónak.A többiek már bent ültek,és majd' meghaltak a kíváncsiságtól.Adam és Jenn álltak fel,hogy azonnal meghajolhassanak Miss Goode előtt,aki elégedetten mosolygott.
-Fiona,ők kicsodák? - Fiona csak nézett mint az idióták. - Ugye nem azt akarod mondani hogy ők is érintettek az ügyben?!
-De igen anya,de nyugodj meg! Letették a megszeghetetlen esküt...-
-Ugyan minek? Nem sokára úgyis tudni fogja hogy Neferet még mindig próbálkozik! Akár ki is kiabálhatnánk!
-Azért mert még nem voltunk biztosak benne! Nem lenne jobb ha megnyugodnánk? - Fiona felemelte a hangját,amitől mindenki meglepődött. - A tanácsterem azért van hogy tanácskozzunk,nem pedig azért hogy veszekedjünk! Anya,kérlek nyugodj le! Ez most nem az a pillanat mikor mindenbe bele kell kötnöd.Kalona,hol a laptop?
-Itt van,már be is tárcsáztam Duantiát.
-Szuper..Pont őt? Ő volt a Tanácsban az aki ki akart pártolni Neferet mellet,és a hatalmas Erebosz mellett.Jól sejtem te voltál az. - Cordelia gonoszul elmosolyodott,mire Kalona lesütötte a szemét.
-Igen asszonyom,én voltam.De azóta felesküdtem Thanatosz-nak,és én lettem a Kardok Ura,miután Sárkány meghalt.. - Úgy nézett ki mint egy kisgyerek,aki mindjárt elsírja magát.
-Nagyszerű...Miért nem Thanatoszt hívtad? Ő azonnal látta Nefereten a sötétséget,na meg rajtad is.
-Anya! - Szólt rá Fiona,mire Miss Goode forgatni kezdte a szemét,és jól megszívta a cigit.
-Elnézést hogy kimondom az igazságot Miss "Keller". - A Keller nevet olyan undorral ejtette ki mintha méreg lenne. - Egyébként is,miért változtattad a neved Keller-re? Talán szégyelled az igazi neved? Nézz rám! Én vagy Minden Vámpírok Főpapnője! Mit kellene rajtam szégyellned? Inkább felvetted az ember apád nevét,aki elhagyott,és szerencsére már egy ócska sírban forog?! Pff..
-Azért mert sosem törődtél velem! Mindig a jó hírünkkel voltál elfoglalva,és hogy mindenki csodáljon! Ugyan anya! Tizennégy éves voltam mikor megjelöltek,és még csak nem is gratuláltál! Egyetlen ember iskolai évzárómra sem jöttél el! Születésnapomra mit kaptam?! Csokit,cukrot,lányos dolgot?! Nem,ugyan dehogy! Illem és olyan órákra fizettél be amik Úrinőknek valóak! Már nem is tudom mikor van a születésnapom! Nem is ünneplem! Fogadok hogy semmit nem tudsz a régi életemről!
-A születésnapod 1970.Január nyolcadikán van,a régi neved Ashley Madison Goode,imádtad Alice Coopert,amit sosem értettem.Lefogadom hogy még mindig imádod a fekete maxi szoknyát,fehér inggel....Ötévesen mindig a ruhás szekrénybe bújtál,és vártad hogy megkeresselek,de nem tettem.Helyette inkább a hülye apádra pazaroltam az időm,téged meg letojtalak.Emlékszem amikor tizenkét évesen azt mondtad: "Mami,ha felnőtt leszek én is olyan király tetkókat akarok az arcomra,mint amilyen neked van." - Cordelia szemében könnyek csillogtak,Fiona pedig csendben zokogott.Mikor megszólalt a hangja remegett és jó párszor elcsuklott.
-Azt mondtad..Azt mondtad hogy nekem sosem lesznek ilyen gyönyörű tetoválásaim,mint neked! A megszokott,rideg,jeges hangodon csak annyit mondtál amit mindig is szoktál! "Madison,még rengeteget kell ahhoz tanulnod hogy olyan légy mint én!" - Még mindig zokogott amikor gonosz mosolyt erőltetett az arcára,majd folytatta. - Nézz rám! Egy senki vagyok,egy lepukkant Éjszaka Házában,ahol nem viszem semmire! Tudod mit szoktam csinálni,ha szabadidőm van,anya?! Kimegyek Gaea-val a kertjébe,nézegetni a virágokat! Semmi mást! Amióta Nadine megjelent itt,azóta valamivel kalandosabb lett az életem.
-Nyugodj meg,és hallgass meg! Madison,én...-
-Már nem ez a nevem! - Kiáltott rá Fiona,mi pedig tátott szájjal néztük az anya-lánya jelenetet.
-Fiona,én sajnálom amit veled tettem.De nem biztos hogy sok időm van,úgy hogy most mondom el! Szeretlek,kislányom! Mindig is szerettelek,csak másként! Én tudtam hogy különleges vagy! És most már belátom,hogy te sokkal jobb vagy,voltál,és leszel mint én.Mikor megszülettél,az apád úgy nézett rád mintha valami leprás szörnyet hoztam volna világra,mert tudta hogy te is olyan leszel mint én.Erős,gyönyörű és Különleges teremtés.
-Ho-Hogy érted azt hogy nincs sok időd?! Mit jelentsen ez anya!? - Fiona már nem zokogott,de hatalmas könnyek folytak végig szép arcán.Miss Goode,szégyen teli arccal nézett le rá.
-Megátkoztak.Éppen Görögországba tartottam,mikor összetalálkoztam egy régi rossz akarómmal.Négy hónapja rám olvasta a belső-külső átkot.Alig tíz évem van hátra. - Mondta szánakozva,mire Fiona még jobban sírni kezdett,és anyja karjaiba borult.Odaléptem kalonához,aki döbbenten meredt Cordeliára.
-Khm..Mi az a belső-külső átok? - Kérdeztem,mire aggodalmasan rám nézett.
-Ezt az átkot olyanokra használták régen,akik túlságosan el voltak szállva maguktól.A szépségük vagy az erejük miatt.Ha valakire ráolvassák ezt az átkot,olyan mintha rákot diagnosztizálnának nála.Csak ez nem egy tumor hanem egy folt szerű dolog a homlokon.A belső átok akkor hat,ha valaki valamilyen belső tulajdonságára büszke,és a személy belülről kezd rohadni.Ha az illető túl gyönyörűnek tartja magát,vagy ilyesmi,akkor kívülről. - Mondta.
-És,nem lehet eltüntetni?
-El lehet,de nagyon kockázatos.Valamiféle ősi rituálét hajtanak végre,nem tudom hogy megy,de állítólag nagyon kockázatos,és rengeteg erő kell hozzá.
-Az meg van Mrs.Goode-nak,nem?
-De igen,sőt neki rengeteg ereje van.Az itt a bibi hogy a varázslatot csak Kasszandra boszorkányok tudják végre hajtani. - Már nyitottam a számat hogy megkérdezzem,kik azok a kasszandra boszorkányok,de megelőzött. - Hallottál már Kasszandra Jóslatáról? - Kérdezte,majd alaposan megráztam a fejem,jelezve, a "nem" szót. - Nos,Kasszandra eredetileg Priamosz trójai király lánya volt,és egy nap Apollón,le akart vele feküdni,ezért megígérte neki hogy megtanítja jósolni.Kasszandra megtanult jósolni,és egy ideig be is váltak a jóslatok,de nem feküdt le Apollónnal,aki bosszúból elhíresztelte hogy a nő csaló,ami persze nem volt igaz.Mivel Kasszandra csak a rossz dolgokat látta előre,mint például hogy a trójai falóban ellenséges katonák vannak,ezért egy idő után megint elkezdtek neki hinni.Agamemnón túszként Mükénébe vitte,ahol aztán mindkettőjüket megölték.A Kasszandra boszorkányok pedig olyan nők akik előre látják a rossz dolgokat,és együtt még varázslásra is képesek.Persze ezt mindenki kétségbe vonja. - Úgy bólogattam mint egy fogyatékos,de a fele történetből egy kukkot sem értettem.Azért a boszorkányokról megjegyeztem egy s mást.
-Elég a papolásból,hívjuk fel A Tanácsot! - Mondta Cordelia,és közben leültünk a székekre.Látszott rajta hogy nagy kő esett le a szívéről,mikor Fiona és ő kibékültek. - Gyerünk,told ide a laptopot!
-Khmm,Miss Goode..?
-Igen? - A hangja normális volt,és boldog.
-Ne vegye sértésnek,de olyan különös hogy maga Minden Vámpírok Főpapnője,éppen Skypol... - Hogy én mekkora idióta vagyok! Hogy mondhattam ilyet ennek a nagy hatalmú nőnek?! Elvörösödtem és álltam a tekintetét.Először azt hittem mond valami sértőt és lekezelőt,de ehelyett nevetni kezdett,még hozzá jóízűen.
-Hát,kicsikém.Azok az öreg tyúkok Velencében egész nap a gépeket nyomkodják,Facebook,Skype,Twitter.Nem vagyunk olyan vaskalaposak mint hinnétek,gyerekek. - Elképzeltem ahogyan nagy,csuklyás nők nyomkodják a Facebook-ot,és a Youtube-on macskás videókat néznek,és erre én is elnevettem magam,aztán megszólalt az első pittyegés.Pitty...Pitty...Pitty.
-Üdvözlégy,Cordelia.Milyen ügyben hívsz minket? - Egy erős női hang szólalt meg,majd közelebb húzódtam hogy lássam.Mély kék szeme és hatalmas szőkésbarna haja volt.Sugárzott róla a bölcsesség és az intelligencia.
-Üdvözlégy Duantia.Fontos ügyben hívlak,amit igazából nem számítógépen keresztül kéne megbeszélnünk.Ez fontos ügy,úgy hogy ma felszállunk az Éjszaka Háza magán gépére,és holnap tárgyaljunk.
-Tárgyaljunk hát.De legalább azt áruld el milyen ügyben.
-Egy kellemetlen ügyben.A neve Neferet. - A képernyőn lévő nő arcáról lefagyott az a gyengécske mosoly,majd bólintott. - És még egy különleges vámpírjelöltről. - Tudtam hogy rólam volt,szó de azért körül néztem,hátha találok még egy szerencsétlent. - Fekete jel van a homlokán.
-Tehát Nüx és Nephelé istennő megint szövetkeztek.Ő is eljön holnap?
-Igen,és a barátai is.Letették a megszeghetetlen esküt.De nem mondok többet.Majd holnap.Üdvöz légy Duantia! - Köszönt el Cordelia,és a hangján látszott hogy zaklatott.
-Rendben.Üdvöz légy Delia. - Duantia nagy nehezen elköszönt,és kikapcsolta a gépet.
-Ez meg mi volt? Megyünk Velencébe?! - Sipította Fiona.
-Igen,na és? Úgy csinálsz mintha még nem jártál volna ott. - Körbe pillantott,aztán folytatta. - Akik letették az esküt,azok jönnek.Nincs vita,menjetek készülődni. - Azzal ki ment a szobából.Hallottam hogy morog valamit Arisztoszról,és újabb cigit gyújt.Amint halló távolságon kívül került,elvonszoltam Fionát az egyik könyves polc mögé,de mielőtt mondhattam volna bármit is,félbe szakított.
-Azonnal mondd el miféle játékot űzöl Arisztosszal! - Mordult rám,de a hangja kedves volt.
-Figyelj,itt valami nagyon bűzlik.Mielőtt az a szegény lány,Dakaria...-
-Á,szóval még sem ismerted.. - Szakított félbe.
-Elég! Hallgass végig.Na,szóval.Mielőtt Dakaria meghalt,mondott valamit,ami nagyon nem tetszett.Azt mondta,hogy Arisztosz titkol valamit,hogy nem az akinek mondja magát,és szerintem Tauriel sem tiszta.
-Van benne valami.Szerinted nem furcsa hogy pont akkor lépett le,mikor ez a dolog elkezdődött? Előtte szólt hogy elmegy egy hétre.De azóta már három hét is eltelt,ráadásul nem adott ki semmilyen információt,arról hogy hová megy és mit csinál.... - Mondta töprengve,majd rászólt a többiekre. - Srácok,menjetek készülődni.Hallottátok az anyám,megyünk Velencébe! - Mondta játékosan,mintha be lenne rúgva.A szoba egy perc alatt kiürült,mi pedig elindultunk az étkező felé.
-Bármennyire is aggaszt ez az Arisztosz ügy,most baromi éhes vagyok. - Mondtam,és közben mélyen beszívtam a menzáról jövő illatfelhőt.
-Éljen! Ma kínai van! - Kiáltotta Fiona,és már majdnem ott voltunk,amikor sikoltozásra lettem figyelmes.
-Te jó ég! Te is hallod? - Kérdeztem.
-A labor felől jön! Gyerünk! - Futásnak eredtünk dél felé,és a sikoltozás egyre csak szenvedő ordibálássá vált.Mintha hallottam volna két,szörnyű sírásnak hallatszó hangot.A kis folyosót szürke és szomorú füst lepte be,a sikoltozás egyre csak halkult.Szóhoz sem jutottam,mikor megláttam hogy az egész kémia-labor lángokban áll.
-Segítség! Segítsen valaki! Uramisten,kérem! - Megfagyott bennem a vér,mikor meghallottam Astoria hangját az ajtónál.Háromszor is neki mentem az ajtónak,de semmi.A közelben megláttam egy vészhelyzetre való fejszét,és neki vágtam a faajtónak.Egy-két helyen berepedt,de azon kívül semmi.
-Oda nézz! Valaki bezárta! - Mondta Fiona,és Kalona toppant be.Egy csapásra kitörte az ajtót a helyéről,és megláttam,amit talán sosem kellett volna.Lena lent feküdt a földön,a gyönyörű szőke haját pedig lángnyelvek nyaldosták.Az arca majdnem hogy teljesen megégett,és tehetetlenül fetrengett a földön.Astoria és Kalona kihúzták a folyosóra,ahonnan azonnal a gyengélkedőbe vitték.Astoria zokogott,az arca,a nyaka,és az oldala megégett.Őt is elvitték,majd megéreztem a szörnyű,édeskés bűzt.Benéztem,és két égett macska tetemet láttam,azonnal Percy jutott eszembe,majd pánikolni kezdtem.A félelem abba maradt mikor megéreztem hogy a lábamat cirógatja,aztán meghallottam még egy sikoltást.A lábam magától megmozdult,és berohantam a laborba.Az erős füst mardosta a torkomat,de jelenleg az sem érdekelt.A lány a labor végében lévő asztal alatt kuporgott és sírt.Mikor észrevett a szeme tágra nyílt a félelemtől,és oda kiáltott.
-Menj innen mielőtt te is meghalsz! - Alig hallhatóan beszélt,bizonyára az erős füsttől és a minden honnan folyó vegyszerektől.Mikor már úgy éreztem hogy a szememet sem tudom nyitva tartani,megtámaszkodtam az egyik ép asztalnál,és hirtelen elviselhetetlen fájdalom hasított a tenyerembe.Mikor felemeltem,olyan volt mintha valaki ráöntött volna egy liter forró olajat.Láttam amint ég,lángok nélkül.Nem kellet ránéznem az asztalra,mert tudtam hogy ez valamiféle sav.Sikoltoztam,ordítottam,kapálóztam,de a fájdalom akkor sem enyhült.Ennek ellenére elindultam a lány felé.A tüdőm mintha fel akart volna robbanni,de én kezet nyújtottam neki,és kivezettem a laborból.Akartam volna egy mélyet szippantani a tiszta levegőből,de helyette elnyelt a sötétség.
Másnap reggeli után sajnos ugyan az a kínos beszélgetés folytatódott mint tegnap.Cordelia Nefereten volt kiakadva,és tépte a haját.(Nem szó szerint szerencsére.)
-Szóval,ezzel azt értitek hogy annak a ribancnak,Emily Wheiler-nek,sikerült annyi erőt összekaparni hogy bemásszon egy diák fejébe?! Ráadásul egy kiválasztott fejébe?! - Cordelia fel alá járkált,és közben bagózott.Ha jól számoltam ez már az ötödik amit elszív,mióta itt van.
-Anya,kérlek nyugodj meg.Azonnal értesítjük a Tanácsot,és... -
-Micsoda?! Még nem hívtad őket fel?! Fiona! Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?! Csoda hogy nem jelent meg teljes alakban,csak azért mert nem voltatok képesek felhívni a Tanácsot! Ez nem egy olyan piti kis dolog mikor lerohantak titeket a zabolátlan vörös,zombi gyerekek,hanem sokkal komolyabb! Most azonnal felhívjuk Thanatoszt! - Cordelia hangja remegett a dühtől,aztán magabiztos léptekkel elindult a Tanácsterem felé.Menet közben,lekiabált néhány takarítót,azzal az indokkal hogy miért nem képesek ekkora mocskot eltakarítani,pedig nem is látszott igazán.Való igaz,a vakolat már nem volt teljesen fent a falon,és jó pár diák firkált a falra.Az asztalokról lejött a festék,és ugyan úgy a székeken is.
-Hogyan juthattunk idáig? Régen ez az iskola egyszerűen káprázatos volt,és akármilyen nehéz ezt kimondani,Neferet érdeme volt.Lám,a tulsai Éjszaka Háza szépen elkezdett lefelé menni a lejtőn,pedig csak húsz év telt el a káosz óta.Megérkeztünk. - Mondta,én pedig majdnem neki ütköztem a hatalmas faajtónak.A többiek már bent ültek,és majd' meghaltak a kíváncsiságtól.Adam és Jenn álltak fel,hogy azonnal meghajolhassanak Miss Goode előtt,aki elégedetten mosolygott.
-Fiona,ők kicsodák? - Fiona csak nézett mint az idióták. - Ugye nem azt akarod mondani hogy ők is érintettek az ügyben?!
-De igen anya,de nyugodj meg! Letették a megszeghetetlen esküt...-
-Ugyan minek? Nem sokára úgyis tudni fogja hogy Neferet még mindig próbálkozik! Akár ki is kiabálhatnánk!
-Azért mert még nem voltunk biztosak benne! Nem lenne jobb ha megnyugodnánk? - Fiona felemelte a hangját,amitől mindenki meglepődött. - A tanácsterem azért van hogy tanácskozzunk,nem pedig azért hogy veszekedjünk! Anya,kérlek nyugodj le! Ez most nem az a pillanat mikor mindenbe bele kell kötnöd.Kalona,hol a laptop?
-Itt van,már be is tárcsáztam Duantiát.
-Szuper..Pont őt? Ő volt a Tanácsban az aki ki akart pártolni Neferet mellet,és a hatalmas Erebosz mellett.Jól sejtem te voltál az. - Cordelia gonoszul elmosolyodott,mire Kalona lesütötte a szemét.
-Igen asszonyom,én voltam.De azóta felesküdtem Thanatosz-nak,és én lettem a Kardok Ura,miután Sárkány meghalt.. - Úgy nézett ki mint egy kisgyerek,aki mindjárt elsírja magát.
-Nagyszerű...Miért nem Thanatoszt hívtad? Ő azonnal látta Nefereten a sötétséget,na meg rajtad is.
-Anya! - Szólt rá Fiona,mire Miss Goode forgatni kezdte a szemét,és jól megszívta a cigit.
-Elnézést hogy kimondom az igazságot Miss "Keller". - A Keller nevet olyan undorral ejtette ki mintha méreg lenne. - Egyébként is,miért változtattad a neved Keller-re? Talán szégyelled az igazi neved? Nézz rám! Én vagy Minden Vámpírok Főpapnője! Mit kellene rajtam szégyellned? Inkább felvetted az ember apád nevét,aki elhagyott,és szerencsére már egy ócska sírban forog?! Pff..
-Azért mert sosem törődtél velem! Mindig a jó hírünkkel voltál elfoglalva,és hogy mindenki csodáljon! Ugyan anya! Tizennégy éves voltam mikor megjelöltek,és még csak nem is gratuláltál! Egyetlen ember iskolai évzárómra sem jöttél el! Születésnapomra mit kaptam?! Csokit,cukrot,lányos dolgot?! Nem,ugyan dehogy! Illem és olyan órákra fizettél be amik Úrinőknek valóak! Már nem is tudom mikor van a születésnapom! Nem is ünneplem! Fogadok hogy semmit nem tudsz a régi életemről!
-A születésnapod 1970.Január nyolcadikán van,a régi neved Ashley Madison Goode,imádtad Alice Coopert,amit sosem értettem.Lefogadom hogy még mindig imádod a fekete maxi szoknyát,fehér inggel....Ötévesen mindig a ruhás szekrénybe bújtál,és vártad hogy megkeresselek,de nem tettem.Helyette inkább a hülye apádra pazaroltam az időm,téged meg letojtalak.Emlékszem amikor tizenkét évesen azt mondtad: "Mami,ha felnőtt leszek én is olyan király tetkókat akarok az arcomra,mint amilyen neked van." - Cordelia szemében könnyek csillogtak,Fiona pedig csendben zokogott.Mikor megszólalt a hangja remegett és jó párszor elcsuklott.
-Azt mondtad..Azt mondtad hogy nekem sosem lesznek ilyen gyönyörű tetoválásaim,mint neked! A megszokott,rideg,jeges hangodon csak annyit mondtál amit mindig is szoktál! "Madison,még rengeteget kell ahhoz tanulnod hogy olyan légy mint én!" - Még mindig zokogott amikor gonosz mosolyt erőltetett az arcára,majd folytatta. - Nézz rám! Egy senki vagyok,egy lepukkant Éjszaka Házában,ahol nem viszem semmire! Tudod mit szoktam csinálni,ha szabadidőm van,anya?! Kimegyek Gaea-val a kertjébe,nézegetni a virágokat! Semmi mást! Amióta Nadine megjelent itt,azóta valamivel kalandosabb lett az életem.
-Nyugodj meg,és hallgass meg! Madison,én...-
-Már nem ez a nevem! - Kiáltott rá Fiona,mi pedig tátott szájjal néztük az anya-lánya jelenetet.
-Fiona,én sajnálom amit veled tettem.De nem biztos hogy sok időm van,úgy hogy most mondom el! Szeretlek,kislányom! Mindig is szerettelek,csak másként! Én tudtam hogy különleges vagy! És most már belátom,hogy te sokkal jobb vagy,voltál,és leszel mint én.Mikor megszülettél,az apád úgy nézett rád mintha valami leprás szörnyet hoztam volna világra,mert tudta hogy te is olyan leszel mint én.Erős,gyönyörű és Különleges teremtés.
-Ho-Hogy érted azt hogy nincs sok időd?! Mit jelentsen ez anya!? - Fiona már nem zokogott,de hatalmas könnyek folytak végig szép arcán.Miss Goode,szégyen teli arccal nézett le rá.
-Megátkoztak.Éppen Görögországba tartottam,mikor összetalálkoztam egy régi rossz akarómmal.Négy hónapja rám olvasta a belső-külső átkot.Alig tíz évem van hátra. - Mondta szánakozva,mire Fiona még jobban sírni kezdett,és anyja karjaiba borult.Odaléptem kalonához,aki döbbenten meredt Cordeliára.
-Khm..Mi az a belső-külső átok? - Kérdeztem,mire aggodalmasan rám nézett.
-Ezt az átkot olyanokra használták régen,akik túlságosan el voltak szállva maguktól.A szépségük vagy az erejük miatt.Ha valakire ráolvassák ezt az átkot,olyan mintha rákot diagnosztizálnának nála.Csak ez nem egy tumor hanem egy folt szerű dolog a homlokon.A belső átok akkor hat,ha valaki valamilyen belső tulajdonságára büszke,és a személy belülről kezd rohadni.Ha az illető túl gyönyörűnek tartja magát,vagy ilyesmi,akkor kívülről. - Mondta.
-És,nem lehet eltüntetni?
-El lehet,de nagyon kockázatos.Valamiféle ősi rituálét hajtanak végre,nem tudom hogy megy,de állítólag nagyon kockázatos,és rengeteg erő kell hozzá.
-Az meg van Mrs.Goode-nak,nem?
-De igen,sőt neki rengeteg ereje van.Az itt a bibi hogy a varázslatot csak Kasszandra boszorkányok tudják végre hajtani. - Már nyitottam a számat hogy megkérdezzem,kik azok a kasszandra boszorkányok,de megelőzött. - Hallottál már Kasszandra Jóslatáról? - Kérdezte,majd alaposan megráztam a fejem,jelezve, a "nem" szót. - Nos,Kasszandra eredetileg Priamosz trójai király lánya volt,és egy nap Apollón,le akart vele feküdni,ezért megígérte neki hogy megtanítja jósolni.Kasszandra megtanult jósolni,és egy ideig be is váltak a jóslatok,de nem feküdt le Apollónnal,aki bosszúból elhíresztelte hogy a nő csaló,ami persze nem volt igaz.Mivel Kasszandra csak a rossz dolgokat látta előre,mint például hogy a trójai falóban ellenséges katonák vannak,ezért egy idő után megint elkezdtek neki hinni.Agamemnón túszként Mükénébe vitte,ahol aztán mindkettőjüket megölték.A Kasszandra boszorkányok pedig olyan nők akik előre látják a rossz dolgokat,és együtt még varázslásra is képesek.Persze ezt mindenki kétségbe vonja. - Úgy bólogattam mint egy fogyatékos,de a fele történetből egy kukkot sem értettem.Azért a boszorkányokról megjegyeztem egy s mást.
-Elég a papolásból,hívjuk fel A Tanácsot! - Mondta Cordelia,és közben leültünk a székekre.Látszott rajta hogy nagy kő esett le a szívéről,mikor Fiona és ő kibékültek. - Gyerünk,told ide a laptopot!
-Khmm,Miss Goode..?
-Igen? - A hangja normális volt,és boldog.
-Ne vegye sértésnek,de olyan különös hogy maga Minden Vámpírok Főpapnője,éppen Skypol... - Hogy én mekkora idióta vagyok! Hogy mondhattam ilyet ennek a nagy hatalmú nőnek?! Elvörösödtem és álltam a tekintetét.Először azt hittem mond valami sértőt és lekezelőt,de ehelyett nevetni kezdett,még hozzá jóízűen.
-Hát,kicsikém.Azok az öreg tyúkok Velencében egész nap a gépeket nyomkodják,Facebook,Skype,Twitter.Nem vagyunk olyan vaskalaposak mint hinnétek,gyerekek. - Elképzeltem ahogyan nagy,csuklyás nők nyomkodják a Facebook-ot,és a Youtube-on macskás videókat néznek,és erre én is elnevettem magam,aztán megszólalt az első pittyegés.Pitty...Pitty...Pitty.
-Üdvözlégy,Cordelia.Milyen ügyben hívsz minket? - Egy erős női hang szólalt meg,majd közelebb húzódtam hogy lássam.Mély kék szeme és hatalmas szőkésbarna haja volt.Sugárzott róla a bölcsesség és az intelligencia.
-Üdvözlégy Duantia.Fontos ügyben hívlak,amit igazából nem számítógépen keresztül kéne megbeszélnünk.Ez fontos ügy,úgy hogy ma felszállunk az Éjszaka Háza magán gépére,és holnap tárgyaljunk.
-Tárgyaljunk hát.De legalább azt áruld el milyen ügyben.
-Egy kellemetlen ügyben.A neve Neferet. - A képernyőn lévő nő arcáról lefagyott az a gyengécske mosoly,majd bólintott. - És még egy különleges vámpírjelöltről. - Tudtam hogy rólam volt,szó de azért körül néztem,hátha találok még egy szerencsétlent. - Fekete jel van a homlokán.
-Tehát Nüx és Nephelé istennő megint szövetkeztek.Ő is eljön holnap?
-Igen,és a barátai is.Letették a megszeghetetlen esküt.De nem mondok többet.Majd holnap.Üdvöz légy Duantia! - Köszönt el Cordelia,és a hangján látszott hogy zaklatott.
-Rendben.Üdvöz légy Delia. - Duantia nagy nehezen elköszönt,és kikapcsolta a gépet.
-Ez meg mi volt? Megyünk Velencébe?! - Sipította Fiona.
-Igen,na és? Úgy csinálsz mintha még nem jártál volna ott. - Körbe pillantott,aztán folytatta. - Akik letették az esküt,azok jönnek.Nincs vita,menjetek készülődni. - Azzal ki ment a szobából.Hallottam hogy morog valamit Arisztoszról,és újabb cigit gyújt.Amint halló távolságon kívül került,elvonszoltam Fionát az egyik könyves polc mögé,de mielőtt mondhattam volna bármit is,félbe szakított.
-Azonnal mondd el miféle játékot űzöl Arisztosszal! - Mordult rám,de a hangja kedves volt.
-Figyelj,itt valami nagyon bűzlik.Mielőtt az a szegény lány,Dakaria...-
-Á,szóval még sem ismerted.. - Szakított félbe.
-Elég! Hallgass végig.Na,szóval.Mielőtt Dakaria meghalt,mondott valamit,ami nagyon nem tetszett.Azt mondta,hogy Arisztosz titkol valamit,hogy nem az akinek mondja magát,és szerintem Tauriel sem tiszta.
-Van benne valami.Szerinted nem furcsa hogy pont akkor lépett le,mikor ez a dolog elkezdődött? Előtte szólt hogy elmegy egy hétre.De azóta már három hét is eltelt,ráadásul nem adott ki semmilyen információt,arról hogy hová megy és mit csinál.... - Mondta töprengve,majd rászólt a többiekre. - Srácok,menjetek készülődni.Hallottátok az anyám,megyünk Velencébe! - Mondta játékosan,mintha be lenne rúgva.A szoba egy perc alatt kiürült,mi pedig elindultunk az étkező felé.
-Bármennyire is aggaszt ez az Arisztosz ügy,most baromi éhes vagyok. - Mondtam,és közben mélyen beszívtam a menzáról jövő illatfelhőt.
-Éljen! Ma kínai van! - Kiáltotta Fiona,és már majdnem ott voltunk,amikor sikoltozásra lettem figyelmes.
-Te jó ég! Te is hallod? - Kérdeztem.
-A labor felől jön! Gyerünk! - Futásnak eredtünk dél felé,és a sikoltozás egyre csak szenvedő ordibálássá vált.Mintha hallottam volna két,szörnyű sírásnak hallatszó hangot.A kis folyosót szürke és szomorú füst lepte be,a sikoltozás egyre csak halkult.Szóhoz sem jutottam,mikor megláttam hogy az egész kémia-labor lángokban áll.
-Segítség! Segítsen valaki! Uramisten,kérem! - Megfagyott bennem a vér,mikor meghallottam Astoria hangját az ajtónál.Háromszor is neki mentem az ajtónak,de semmi.A közelben megláttam egy vészhelyzetre való fejszét,és neki vágtam a faajtónak.Egy-két helyen berepedt,de azon kívül semmi.
-Oda nézz! Valaki bezárta! - Mondta Fiona,és Kalona toppant be.Egy csapásra kitörte az ajtót a helyéről,és megláttam,amit talán sosem kellett volna.Lena lent feküdt a földön,a gyönyörű szőke haját pedig lángnyelvek nyaldosták.Az arca majdnem hogy teljesen megégett,és tehetetlenül fetrengett a földön.Astoria és Kalona kihúzták a folyosóra,ahonnan azonnal a gyengélkedőbe vitték.Astoria zokogott,az arca,a nyaka,és az oldala megégett.Őt is elvitték,majd megéreztem a szörnyű,édeskés bűzt.Benéztem,és két égett macska tetemet láttam,azonnal Percy jutott eszembe,majd pánikolni kezdtem.A félelem abba maradt mikor megéreztem hogy a lábamat cirógatja,aztán meghallottam még egy sikoltást.A lábam magától megmozdult,és berohantam a laborba.Az erős füst mardosta a torkomat,de jelenleg az sem érdekelt.A lány a labor végében lévő asztal alatt kuporgott és sírt.Mikor észrevett a szeme tágra nyílt a félelemtől,és oda kiáltott.
-Menj innen mielőtt te is meghalsz! - Alig hallhatóan beszélt,bizonyára az erős füsttől és a minden honnan folyó vegyszerektől.Mikor már úgy éreztem hogy a szememet sem tudom nyitva tartani,megtámaszkodtam az egyik ép asztalnál,és hirtelen elviselhetetlen fájdalom hasított a tenyerembe.Mikor felemeltem,olyan volt mintha valaki ráöntött volna egy liter forró olajat.Láttam amint ég,lángok nélkül.Nem kellet ránéznem az asztalra,mert tudtam hogy ez valamiféle sav.Sikoltoztam,ordítottam,kapálóztam,de a fájdalom akkor sem enyhült.Ennek ellenére elindultam a lány felé.A tüdőm mintha fel akart volna robbanni,de én kezet nyújtottam neki,és kivezettem a laborból.Akartam volna egy mélyet szippantani a tiszta levegőből,de helyette elnyelt a sötétség.
2014. november 13., csütörtök
13.Rész
13.RÉSZ
-Már nagyon várom a szombati szertartást! - Mondta Jenn,és feltűnt hogy rettentően sápadt.A szeme karikás,és állandóan megköszörüli a torkát.
-Szertartást? - Most komolyan én vagyok az egyetlen,aki ebben az iskolában nem tud semmiről?
-Igen,holnap lesz a Telihold szertartás.Elvileg Taurielnek kéne levezetni,de nem tudom,nincs itt. - Válaszolta a brownie-t majszoló Darren,aztán belém karolt.Kicsit bántott hogy nem tudtam vele kettesben beszélgetni,de így is elvoltunk.Megígértem neki hogy szólni fogok anyának,ha legközelebb jön,süssön brownie-t.Már nyolc évesen rettentő aranyos srác volt,bár most már férfiasabb,és vonzóbb.Eszembe jutott Jack...Sóhajtottam,és hirtelen megláttam a feldúlt arcát,ahogy felénk igyekszik.
-Ó,helló Nadine,válthatnánk pár szót? - A hangja ingerült volt,és közben állandóan Darrent nézte gyanúsan,és ami a legjobban bosszantott,az az volt hogy úgy nézett a legjobb barátnőmre mint egy kis senkire.
-Bocs,de most nem érek rá. - Mondtam érzelemmentes hangon,és akkor rájöttem.Nem akarok én tőle semmit,de valamilyen szinten ez normálisnak számít.Nem várhatják el tőlem hogy tizenhat évesen eldöntsem kivel akarom leélni az életem,vagy igen?
-Nem.Mondom.Még.Egyszer,légy szíves gyere velem! - A hangja tele volt ingerültséggel,és mielőtt elmondhattam volna neki mekkora seggfej,Darren szólalt meg hihetetlen gúnyos hangon.
-Hé,madárfiú.Csak egy jó tanács,Nadine utálja ha erőszakoskodnak vele,szerintem ha magadnál akarod tartani,legalább még egy hétig,akkor állítsd le magad.
-Tényleg te kis szarcsimbók? Attól hogy te több ideje ismered Nadinet,mint én attól nem vagy egy Bruce Willis,aki mindenkit megment,és igazságot szolgáltat.Állj félre ha jót akarsz magadnak,különben....-
-Különben? Ha már a filmeknél tartunk,te leszel Shane a Walking Dead-ben aki mindenkit összever? Hmm? Attól még hogy egy rohadt Színész versenyen kilencedik lettél,még nem vagy Arnold Schwarzenegger!
-Hé,azt mondtad hogy első lettél! - Mondta Jenn,majd megköszörülte a torkát.Jack egy hihetetlenül gonosz pillantást vetett Jenn-re és Darrenre.Tényleg,nekem is azzal dicsekedett hogy első lett.Hazug!
-Ajjajj...Ebből bunyó lesz..- Súgta a legjobb barátnőm,aztán köhintett egyet.Hirtelen jeges félelem markolt a gerincembe.
-Jenn,jól vagy? Kérlek mondd hogy jól vagy..-
-Nyugi! Jól vagyok! Csak kicsit idegesítő ahogy a pasid játssza a nagy istent.. - Forgatta a szemét,aztán ráeszméltem hogy ezek mindjárt kiverik egymás fogát.
-Elég legyen! Jack,mit akarsz? - Kérdeztem támadó-állásba,ha netán a hajamnál fogva akar elhurcolni,hogy beszélgessek vele.
-Azt nem itt fogom elmondani. - A hangja kemény és rideg volt,majd elsétáltunk Nüx templomához.Karba tett kézzel megfordultam,és vártam hogy a fejemhez vágja,hogy vége,ennyi.De nem.Ez nem történt meg.Nagy meglepetésemre megcsókolt.De ez a csók más volt,követelőző,tele birtoklási vággyal...Csak akkor fogtam fel mi van,amikor neki nyomott háttal a falnak,és elkezdett taperolni.Nüx templomának falához!
-Jack..Fejezd be! - A hangom erőtlenül és szánalmasan csengett,vettem egy levegőt,és amikor észrevettem hogy még jobban magához szorít,megpróbáltam ellökni magamtól,de túl erős volt.
-Fejezd.Be.Azonnal. -Mondtam szótagolva a mondatot,amikor meghallottam vággyal teli,gúnyos hangját.
-Tudom hogy te is akarod! - A hangja követelőző és gúnyos volt,amitől összerezzentem.
-Nem,nem akarom! - A fogamat csikorgattam és tiszta erőből vertem a mellkasát,de nem zavarta.
- Ne játszd már az eszed! - nevetett fel újra Jack. Gonosz, gúnyos nevetése volt. - Te is tudod, hogy mi örökre összetartozunk.
Jack hangja rekedtes volt, és nagyon igyekezett, hogy szexinek tűnjön, de kihallottam belőle az ingerültséget. Szinte már tombolt. Láttam, ahogy megmozdul a keze, és elkerekedett a szemem, amikor végighúzta a mutatóujját az alkaromon. Alig akartam hinni a szememnek. Körmével, mint egy késsel, felhasította a pulcsimat,és az azonnali éles fájdalomból ítélve a bőrömet is.
-Teszek róla hogy végre megértsd! Mi.Nekünk.Együtt.Kell.Lennünk,és egy idő után te is belátod majd! A megbélyegzéssel,pedig hitelesítem! - Megnyalta a sebet a karomon,és páni félelem uralkodott el rajtam.A vérem még jobban ömleni kezdett,aztán megint megnyalta a sebem,és az összeforrt.Elengedett,és a szemembe nézett.Tekintete gúnyos,és szánalommal teli volt.
-Én...Én..Nem tudom mi történt.......Most mennem kell. - Azzal leestem a földre,ő pedig elszáguldott az éjszakába.
-Oké,oké...Szedd össze magad,nyugodj meg,nem lesz semmi baj... - Mondogattam magamnak,miközben eligazítottam az egyenruhám,a hajam,és beléptem a kihalt folyosóra.
Igyekeztem Vámpírszocra amikor a fülemet megütötte egy erős,mérges férfihang.
-Na ide figyelj kislány! Nem fogom még egyszer elmondani.Vagy segítesz nekem a tervemben,vagy nagyon megbánod,vagy te vagy a szeretteid.... - Fülelnem kellett ahhoz hogy ráismerjek a hangra.Gondolkozz,gondolkozz...És akkor rájöttem.Ez Tauriel harcosának,Arisztosz hangja volt."Fordulj meg!" Üvöltöttem rá magamra gondolatban.Húzz el innen!
Már éppen elakartam rohanni,amikor meghallottam egy másik hangot a fejemben.
-Segíts! Kérlek! Ha nem segítesz ez az elme roggyant szét fog tépni! Gyere és mondd azt hogy engem keresel! - Egy lány volt az,megpróbáltam nem törődni a segély kiáltással,amikor újra hangokat hallottam,de ezúttal nem a fejemben.Annak a lánynak a hangja volt,aki mentálisan szólt hozzám.
-Mit akarsz tőlem,te idegbeteg? Nem izgulsz hogy VALAKI,észre fog venni? - A lány alaposan meghúzta a valaki szót,és tudtam hogy rám gondol.Vettem egy mély levegőt és elindultam a rajzterem felé,ahonnan a hang jött.Ott állt Arisztosz és egy répa vörös hajú,csinos lány.Látszott rajta hogy meg van ijedve,de ugyan akkor állta a harcos tekintetét,és gúnyosan mosolygott.
-Elég legyen Dakaria! Velem nem beszélhetsz így! Vagy talán elfelejtetted a mi kis titkunkat? - Arisztosz ezúttal szexi hangon beszélt,és megpróbálta megfogni Dakariát,aki ellökte magától.
-Ugyan már! Ne légy nevetséges! Az csak egy csók volt,és jusson eszedbe hogy nem én akartam! Most pedig állj le mielőtt Valaki,észrevesz! - Tudtam hogy ez megint nekem szól,ezért cselekedtem.Kiléptem az árnyékból,és feléjük siettem.Láthatóan azonnal észrevettek a kopogó csizmámról,de nem törődtem vele.Elővettem a gúnyos mosolyom,és megszólítottam.
-Dakaria! Hát itt vagy! Már mindenütt kerestelek,mit csinálsz itt? - Gyanúsan méregetni kezdtem a céklavörös Arisztoszt,aztán Dakaria így szólt.
-Én,ugyan semmit.Főleg nem itt! Most pedig menjünk! - Hátra vetette gyönyörű haját,és feltűnt hogy nem hajt fejet Arisztosz előtt,én sem tettem csak mondom.A könyvben azt olvastam hogy a vámpírjelölteknek Főpapnőjük,illetve annak harcosa előtt szívére kell helyezniük ökölbe szorított kezét,és fejet kell hajtani.Dakaria ugyan egy pillantásra vagy egy "Viszlát"-ra sem méltatta.Mikor úgy éreztem hogy hallótávolságon kívül vagyunk,megállítottam.
-Ez meg mi volt? - Megállt,és gyönyörű zöldeskék szemei az enyémbe fúródtak.
-Te vagy az új különlegesség? - Kérdezte kicsit gúnyosan de aztán megenyhült,és elmosolyodott. - Ne haragudj,most mentettél meg.Ez a férfi elmebeteg!
-Milyen tervről beszélt? Hallottam hogy valami tervről hadovál neked,és megfenyeget.
-Már megbocsáss,de miért érdekell annyira? Én legszívesebben elfelejteném ezt az egészet,nem biztonságos gondolni rá.Amúgy a nevem Dakaria Dixon. - A hangja furcsán csengett,aztán elvigyorodtam.
-Dixon? - Eszembe jutott Daryl Dixon a Walking Dead című sorozatból,meg az hogy mennyire imádom.Ő is vigyorgott.
-Most meg mi van? Daryl elképesztően dögös a maga módján,és a sorozatot is imádom.Ezért választottam a Dixon nevet.Gondolj csak bele! Az előző nevem Jessica Arsch volt! Tudod ez mit jelent? - Folytak a könnyeim a nevetéstől.Arsch?! Komolyan?!
-Jesszusom! Az Arsch nem azt jelenti németül hogy segg? - Alig kaptam levegőt amikor ezt kimondtam,ő pedig nevetni kezdett.Egsézen addig nevettünk amíg meg nem hallottam az első köhögést...
-Nyugi,semmi bajom,csak be vagyok rekedve.Nem..- Mondani akart valamit de aztán megint rátört egy köhögő roham.
-Dakaria! Gyere! Elviszlek egy tanárhoz! - A hangom alapján pánikoltam.Istennő,kérlek ne hagyd hogy meghaljon!
-V-várj! - A köhögéstől nem nagyon tudott beszélni. - Mondani..Akar - Felsikoltottam amikor vér spriccelt a szájából.Csitítani kezdtem. - Vi-vi-vigyázz! Arr-isztosz nem az akinek mondja magát! - Mostmár mindenhonnan vér jött.A szájából,a füléből,az orrából és a szeméből.
-Rendben! Vigyázni fogok! De most takarékoskodnod kell az erőddel! - A karomban tartottam hideg testét miközben tárcsáztam Fiona mobilszámát.Szerencsére az első "bííp"-re felvette.
-Nadine? Valami gond van!? - Dakaria megint köhögni kezdett,és pedig éreztem hogy sírok.
-Fiona! Kérlek gyere a rajzteremhez! Egy lány bajban van! A teste elutasítja az átváltozást,siess!
-Már is! - Letettem a telefonom,és csitítva ringatni kezdtem Dakariát.Már nem sírtam,de ez akkor is kiborító.Igaz hogy még csak tíz perce ismerem,de akkor is kedves volt hozzám..
-Shh,Nyugodj meg.Már jön a segítség. - Kinyitotta a szemét,és elmosolyodott.
-Még a nevedet sem tudom. - Ahogy megszólalt hallottam hogy a vér gurgulázik a torkában.
-Nadine,Nadine Cross.
-Nadine...Légy óvatos.Kérlek maradj mellettem. - Megérintette a hűvös ujjával,a karom,amitől összerezzentem.
-Az leszek. - Elégedetten elmosolyodott,vett egy utolsó gurgulázó lélegzetet,és örökre lehunyta a szemét.Hangos lépteket hallottam,és a szemem sarkából megláttam Fionát és Kalonát,egy hordággyal a kezükben.
-Nadine! Menj fel..Ez sok volt neked... - Utasította Fiona,aztán hirtelen beugrott valami.
-Meg-megvárhatom amíg felkel? - Kérdeztem szipogva,amikor Kalona a szemembe nézett.
-Nadine...Ő már nem fog felkelni.Látod a jelet a homlokán? Vörös.Ami azt jelenti hogy egyszer már meghalt.Sajnálom.Barátok voltatok? - Kérdezte,mire felkaptam a fejem.
-Nem.Nem voltunk.Kérte ho-hogy mentsem meg,én pedig megtettem.. - Értetlenül néztek,aztán Fiona szólalt meg.
-Mitől kellett megmentened? - A hátam mögött lépteket hallottam.Megfordultam és egyenesen Arisztosz szemébe néztem.Úgy nézett rám mintha megöltem volna az anyját.Mikor odaért Dakaria holttestéhez,majdnem felsikoltottam.Ez a mocsokláda végig húzta a kezét Dakaria testén!
-Óhh...Szegény Dakaria...Milyen kár érte.. - Fionáékhoz fordult aztán folytatta. - Fiona.Kalona.Köszönöm az idáig jutott segítségeteket,de mostantól én veszem kezelésbe Miss Dixont.Fiona,kérem?
-Tessék Arisztosz?
-Kérlek,értesítsd Dakaria családját.Biztosan el akarják majd temetni az emberek. Ahogyan kiejtette azt a szót hogy "ember" szabályosan megijedtem.A hangja tele volt undorral,de nem hagyhattam hogy elvigye Dakariát.
-Őőő...Arisztosz? - Türelmetlenül megfordult,aztán adtam neki a picsogós kislányt. - Elbúcsúzhatnék tőle? Nagyon jó barátok voltunk.Elmondta nekem az összes titkát,és hát.. - Láthatóan Arisztoszt felzaklatta a titok dolog,azért intett hogy kövessem,a telefonom pedig rezegni kezdett.Két üzenet.Az egyik Jenn-től: " Hol a fenében vagy? Ugye Johnson nem ölt meg?"
Majdnem visszapötyögtem hogy "Nem,csak majdnem megerőszakolt" de inkább nem,csak annyit írtam hogy "Fent találkozunk."
A második SMS Fionától jött.
"Miben sántikálsz?"
Ránéztem,egyenesen rám nézett,rosszalló tekintettel,majd visszapötyögtem hogy "majd később",ő pedig mereven bólintott.Remegő lábakkal elindultam a harcos után,amikor lépteket hallottam.Megfordultam és láttam hogy Fiona és Kalona úgy állnak mintha feldugtak volna valamit a fenekükbe,aztán nagyon mélyen meghajolnak egy magas,idős szőke nő előtt.Arisztosz teste megfeszült,intett az ajtóban álló harcosoknak hogy vigyék el a holttestet,majd angyali mosollyal a nőhöz lépdelt.
-Üdvöz légy,Cordelia.Mily' kellemes meglepetés hogy itt látom. - Arisztosz meghajolt ugyan,de nem annyira mint Fiona,vagy Kalona.Az viszont tetszett,hogy a nő még csak kezet sem nyújt.Ehelyett Fionához fordult,és a szája széles mosolyra gördült.
-Anya,mit keresel itt? - Kérdezte Fiona.Anya?!Ez a nő..Fiona anyja?
-Én? Csupán jöttem helyre tenni a dolgokat ebben az "iskolában".Ami téged illet Fiona,lehetnél udvariasabb is,elvégre az anyád vagyok,na meg persze Minden Vámpírok Főpapnője.
-Ne haragudj,csak...Olyan váratlanul ért ez.. - Hebegte Fiona,és látszott rajta hogy mindjárt elbőgi magát.Cordelia magához ölelte a lányát,aztán végig mérte kalonát.
-Te lennél az a harcos aki vigyáz a lányomra? - Kalona nyelt egyet és válaszolt.
-Az eskümet még nem ajánlottam fel,de....-
-Ezalatt azt érted hogy nem vagy sem a harcosa,sem hitvese,sem társa.Jól értem?
-Igen,asszonyom.De ezalatt azt is értheti hogy becsülettel védelmezem a lányát.Eskü nélkül is. - Cordelia elégedetten bólintott aztán megint a harcoshoz fordult.
Mögötte két nő hozta a bőröndjeit.Az egyiknek hosszú,fekete volt a haja a másiknak pedig répa vörös.Szépek voltak,de nem annyira mint a magas nő.Látszott rajta hogy idős,de akkor is.Volt benne valami,amitől fiatalabbnak nézett ki.Erős,magabiztos kisugárzása megvilágította a kis folyosót.A csizmája miatt magasnak tűnt.Ránézett a harcosra,aztán gúnyosan elmosolyodott.
-Lám,lám...Ez a hely szépen elindult lefelé a lejtőn,mióta az az ostoba némber lett a főpapnő. - A hangja gúnyos volt,csábító és szeszélyes.Arisztosz rák vörös lett,aztán remegő hangon azt hebegte:
-A-asszonyom,m-mégis miből gondolja,h-hogy a tulsai Éjszaka Háza,megy lefelé a lejtőn?
-Hogy is hívnak téged? - Köpte ki a szavakat a nő. - Aforizma?
-Nem,Arisztosz.
-Rendben,Arisztosz.Mivel Tauriel elment,én leszek az ideiglenes Főpapnő,ebben a szedett-vedett kócerájban.Jó lenne ha elkotyognád a remegő hangocskáddal,hogy mostantól én irányítok.A cselédek addig.... - Körbenézett a társaságon,aztán láttam hogy meglepte a jelem. - Mr.Izomagy,mutasd meg a cselédeknek hogy hová tegyék a holmimat.Addig körbe járom a terepet,csak nehogy elcsússzak a vérben,amit nem voltál képes feltakaríttatni.
A nő hangja iszonyatosan gúnyos volt,látszott Arisztoszon hogy mindjárt felrobban.A harcos vett egy mély levegőt,és még mindig remegő hangon így szólt:
-Fiona,kérem...Hívnál egy takarítót? Me-meg köszönném. - Cordelia hangos hahotázásba kezdett.A nevetése olyan jóízű volt,hogy még én is elmosolyodtam.
-Igen,így már jobb. - Intett a cselédeknek,majd azok Arisztosszal elmasíroztak.Hirtelen hozzám fordult,így tisztán kivehető tetoválás a homlokán.Mindössze egyetlen volt rajta.Semmi minta,sem ábrák.Pontosan olyan alakú volt mint a vámpírtanárok mellény zsebére hímzett Istennő figura.Elmosolyodott,de ez a mosoly nem gúnyos és gonosz volt,hanem kíváncsi.
-Üdv,lányom.Hogy hívnak? - A hangja is kedves volt,szerencsére.Biztosan nem bírnék ki bőgés nélkül egy ilyen hangnemet.
-Nadine Cross. - Mondtam majd a szívem fölé helyeztem ökölbe szorított kezet,és nagyon mélyen meghajoltam előtte.Közelebb jött,majd a vámpírok üdvözlésével megragadta az alkarom és megszorította,követtem a példáját.
-Az én nevem Cordelia Goode,és én vagyok Minden Vámpírok Főpapnője.Ez szokatlan,mivel csak ötszáz vagy a legjobb esetben hatszáz évente választanak újat.De az elődöm,Shekinah meghalt.Az a szipirtyó tette,de szerencsére most a föld alatt rohad valahol Olaszország és Capri között. - Láttam ahogyan Fionába és Kalonába megfagy a vér,és ezt láthatóan Cordelia is észrevette. - Mi van?
-Anya...Neferet hadat üzent nekünk.Még hozzá..Nadine-en keresztül.
-Már nagyon várom a szombati szertartást! - Mondta Jenn,és feltűnt hogy rettentően sápadt.A szeme karikás,és állandóan megköszörüli a torkát.
-Szertartást? - Most komolyan én vagyok az egyetlen,aki ebben az iskolában nem tud semmiről?
-Igen,holnap lesz a Telihold szertartás.Elvileg Taurielnek kéne levezetni,de nem tudom,nincs itt. - Válaszolta a brownie-t majszoló Darren,aztán belém karolt.Kicsit bántott hogy nem tudtam vele kettesben beszélgetni,de így is elvoltunk.Megígértem neki hogy szólni fogok anyának,ha legközelebb jön,süssön brownie-t.Már nyolc évesen rettentő aranyos srác volt,bár most már férfiasabb,és vonzóbb.Eszembe jutott Jack...Sóhajtottam,és hirtelen megláttam a feldúlt arcát,ahogy felénk igyekszik.
-Ó,helló Nadine,válthatnánk pár szót? - A hangja ingerült volt,és közben állandóan Darrent nézte gyanúsan,és ami a legjobban bosszantott,az az volt hogy úgy nézett a legjobb barátnőmre mint egy kis senkire.
-Bocs,de most nem érek rá. - Mondtam érzelemmentes hangon,és akkor rájöttem.Nem akarok én tőle semmit,de valamilyen szinten ez normálisnak számít.Nem várhatják el tőlem hogy tizenhat évesen eldöntsem kivel akarom leélni az életem,vagy igen?
-Nem.Mondom.Még.Egyszer,légy szíves gyere velem! - A hangja tele volt ingerültséggel,és mielőtt elmondhattam volna neki mekkora seggfej,Darren szólalt meg hihetetlen gúnyos hangon.
-Hé,madárfiú.Csak egy jó tanács,Nadine utálja ha erőszakoskodnak vele,szerintem ha magadnál akarod tartani,legalább még egy hétig,akkor állítsd le magad.
-Tényleg te kis szarcsimbók? Attól hogy te több ideje ismered Nadinet,mint én attól nem vagy egy Bruce Willis,aki mindenkit megment,és igazságot szolgáltat.Állj félre ha jót akarsz magadnak,különben....-
-Különben? Ha már a filmeknél tartunk,te leszel Shane a Walking Dead-ben aki mindenkit összever? Hmm? Attól még hogy egy rohadt Színész versenyen kilencedik lettél,még nem vagy Arnold Schwarzenegger!
-Hé,azt mondtad hogy első lettél! - Mondta Jenn,majd megköszörülte a torkát.Jack egy hihetetlenül gonosz pillantást vetett Jenn-re és Darrenre.Tényleg,nekem is azzal dicsekedett hogy első lett.Hazug!
-Ajjajj...Ebből bunyó lesz..- Súgta a legjobb barátnőm,aztán köhintett egyet.Hirtelen jeges félelem markolt a gerincembe.
-Jenn,jól vagy? Kérlek mondd hogy jól vagy..-
-Nyugi! Jól vagyok! Csak kicsit idegesítő ahogy a pasid játssza a nagy istent.. - Forgatta a szemét,aztán ráeszméltem hogy ezek mindjárt kiverik egymás fogát.
-Elég legyen! Jack,mit akarsz? - Kérdeztem támadó-állásba,ha netán a hajamnál fogva akar elhurcolni,hogy beszélgessek vele.
-Azt nem itt fogom elmondani. - A hangja kemény és rideg volt,majd elsétáltunk Nüx templomához.Karba tett kézzel megfordultam,és vártam hogy a fejemhez vágja,hogy vége,ennyi.De nem.Ez nem történt meg.Nagy meglepetésemre megcsókolt.De ez a csók más volt,követelőző,tele birtoklási vággyal...Csak akkor fogtam fel mi van,amikor neki nyomott háttal a falnak,és elkezdett taperolni.Nüx templomának falához!
-Jack..Fejezd be! - A hangom erőtlenül és szánalmasan csengett,vettem egy levegőt,és amikor észrevettem hogy még jobban magához szorít,megpróbáltam ellökni magamtól,de túl erős volt.
-Fejezd.Be.Azonnal. -Mondtam szótagolva a mondatot,amikor meghallottam vággyal teli,gúnyos hangját.
-Tudom hogy te is akarod! - A hangja követelőző és gúnyos volt,amitől összerezzentem.
-Nem,nem akarom! - A fogamat csikorgattam és tiszta erőből vertem a mellkasát,de nem zavarta.
- Ne játszd már az eszed! - nevetett fel újra Jack. Gonosz, gúnyos nevetése volt. - Te is tudod, hogy mi örökre összetartozunk.
Jack hangja rekedtes volt, és nagyon igyekezett, hogy szexinek tűnjön, de kihallottam belőle az ingerültséget. Szinte már tombolt. Láttam, ahogy megmozdul a keze, és elkerekedett a szemem, amikor végighúzta a mutatóujját az alkaromon. Alig akartam hinni a szememnek. Körmével, mint egy késsel, felhasította a pulcsimat,és az azonnali éles fájdalomból ítélve a bőrömet is.
-Teszek róla hogy végre megértsd! Mi.Nekünk.Együtt.Kell.Lennünk,és egy idő után te is belátod majd! A megbélyegzéssel,pedig hitelesítem! - Megnyalta a sebet a karomon,és páni félelem uralkodott el rajtam.A vérem még jobban ömleni kezdett,aztán megint megnyalta a sebem,és az összeforrt.Elengedett,és a szemembe nézett.Tekintete gúnyos,és szánalommal teli volt.
-Én...Én..Nem tudom mi történt.......Most mennem kell. - Azzal leestem a földre,ő pedig elszáguldott az éjszakába.
-Oké,oké...Szedd össze magad,nyugodj meg,nem lesz semmi baj... - Mondogattam magamnak,miközben eligazítottam az egyenruhám,a hajam,és beléptem a kihalt folyosóra.
Igyekeztem Vámpírszocra amikor a fülemet megütötte egy erős,mérges férfihang.
-Na ide figyelj kislány! Nem fogom még egyszer elmondani.Vagy segítesz nekem a tervemben,vagy nagyon megbánod,vagy te vagy a szeretteid.... - Fülelnem kellett ahhoz hogy ráismerjek a hangra.Gondolkozz,gondolkozz...És akkor rájöttem.Ez Tauriel harcosának,Arisztosz hangja volt."Fordulj meg!" Üvöltöttem rá magamra gondolatban.Húzz el innen!
Már éppen elakartam rohanni,amikor meghallottam egy másik hangot a fejemben.
-Segíts! Kérlek! Ha nem segítesz ez az elme roggyant szét fog tépni! Gyere és mondd azt hogy engem keresel! - Egy lány volt az,megpróbáltam nem törődni a segély kiáltással,amikor újra hangokat hallottam,de ezúttal nem a fejemben.Annak a lánynak a hangja volt,aki mentálisan szólt hozzám.
-Mit akarsz tőlem,te idegbeteg? Nem izgulsz hogy VALAKI,észre fog venni? - A lány alaposan meghúzta a valaki szót,és tudtam hogy rám gondol.Vettem egy mély levegőt és elindultam a rajzterem felé,ahonnan a hang jött.Ott állt Arisztosz és egy répa vörös hajú,csinos lány.Látszott rajta hogy meg van ijedve,de ugyan akkor állta a harcos tekintetét,és gúnyosan mosolygott.
-Elég legyen Dakaria! Velem nem beszélhetsz így! Vagy talán elfelejtetted a mi kis titkunkat? - Arisztosz ezúttal szexi hangon beszélt,és megpróbálta megfogni Dakariát,aki ellökte magától.
-Ugyan már! Ne légy nevetséges! Az csak egy csók volt,és jusson eszedbe hogy nem én akartam! Most pedig állj le mielőtt Valaki,észrevesz! - Tudtam hogy ez megint nekem szól,ezért cselekedtem.Kiléptem az árnyékból,és feléjük siettem.Láthatóan azonnal észrevettek a kopogó csizmámról,de nem törődtem vele.Elővettem a gúnyos mosolyom,és megszólítottam.
-Dakaria! Hát itt vagy! Már mindenütt kerestelek,mit csinálsz itt? - Gyanúsan méregetni kezdtem a céklavörös Arisztoszt,aztán Dakaria így szólt.
-Én,ugyan semmit.Főleg nem itt! Most pedig menjünk! - Hátra vetette gyönyörű haját,és feltűnt hogy nem hajt fejet Arisztosz előtt,én sem tettem csak mondom.A könyvben azt olvastam hogy a vámpírjelölteknek Főpapnőjük,illetve annak harcosa előtt szívére kell helyezniük ökölbe szorított kezét,és fejet kell hajtani.Dakaria ugyan egy pillantásra vagy egy "Viszlát"-ra sem méltatta.Mikor úgy éreztem hogy hallótávolságon kívül vagyunk,megállítottam.
-Ez meg mi volt? - Megállt,és gyönyörű zöldeskék szemei az enyémbe fúródtak.
-Te vagy az új különlegesség? - Kérdezte kicsit gúnyosan de aztán megenyhült,és elmosolyodott. - Ne haragudj,most mentettél meg.Ez a férfi elmebeteg!
-Milyen tervről beszélt? Hallottam hogy valami tervről hadovál neked,és megfenyeget.
-Már megbocsáss,de miért érdekell annyira? Én legszívesebben elfelejteném ezt az egészet,nem biztonságos gondolni rá.Amúgy a nevem Dakaria Dixon. - A hangja furcsán csengett,aztán elvigyorodtam.
-Dixon? - Eszembe jutott Daryl Dixon a Walking Dead című sorozatból,meg az hogy mennyire imádom.Ő is vigyorgott.
-Most meg mi van? Daryl elképesztően dögös a maga módján,és a sorozatot is imádom.Ezért választottam a Dixon nevet.Gondolj csak bele! Az előző nevem Jessica Arsch volt! Tudod ez mit jelent? - Folytak a könnyeim a nevetéstől.Arsch?! Komolyan?!
-Jesszusom! Az Arsch nem azt jelenti németül hogy segg? - Alig kaptam levegőt amikor ezt kimondtam,ő pedig nevetni kezdett.Egsézen addig nevettünk amíg meg nem hallottam az első köhögést...
-Nyugi,semmi bajom,csak be vagyok rekedve.Nem..- Mondani akart valamit de aztán megint rátört egy köhögő roham.
-Dakaria! Gyere! Elviszlek egy tanárhoz! - A hangom alapján pánikoltam.Istennő,kérlek ne hagyd hogy meghaljon!
-V-várj! - A köhögéstől nem nagyon tudott beszélni. - Mondani..Akar - Felsikoltottam amikor vér spriccelt a szájából.Csitítani kezdtem. - Vi-vi-vigyázz! Arr-isztosz nem az akinek mondja magát! - Mostmár mindenhonnan vér jött.A szájából,a füléből,az orrából és a szeméből.
-Rendben! Vigyázni fogok! De most takarékoskodnod kell az erőddel! - A karomban tartottam hideg testét miközben tárcsáztam Fiona mobilszámát.Szerencsére az első "bííp"-re felvette.
-Nadine? Valami gond van!? - Dakaria megint köhögni kezdett,és pedig éreztem hogy sírok.
-Fiona! Kérlek gyere a rajzteremhez! Egy lány bajban van! A teste elutasítja az átváltozást,siess!
-Már is! - Letettem a telefonom,és csitítva ringatni kezdtem Dakariát.Már nem sírtam,de ez akkor is kiborító.Igaz hogy még csak tíz perce ismerem,de akkor is kedves volt hozzám..
-Shh,Nyugodj meg.Már jön a segítség. - Kinyitotta a szemét,és elmosolyodott.
-Még a nevedet sem tudom. - Ahogy megszólalt hallottam hogy a vér gurgulázik a torkában.
-Nadine,Nadine Cross.
-Nadine...Légy óvatos.Kérlek maradj mellettem. - Megérintette a hűvös ujjával,a karom,amitől összerezzentem.
-Az leszek. - Elégedetten elmosolyodott,vett egy utolsó gurgulázó lélegzetet,és örökre lehunyta a szemét.Hangos lépteket hallottam,és a szemem sarkából megláttam Fionát és Kalonát,egy hordággyal a kezükben.
-Nadine! Menj fel..Ez sok volt neked... - Utasította Fiona,aztán hirtelen beugrott valami.
-Meg-megvárhatom amíg felkel? - Kérdeztem szipogva,amikor Kalona a szemembe nézett.
-Nadine...Ő már nem fog felkelni.Látod a jelet a homlokán? Vörös.Ami azt jelenti hogy egyszer már meghalt.Sajnálom.Barátok voltatok? - Kérdezte,mire felkaptam a fejem.
-Nem.Nem voltunk.Kérte ho-hogy mentsem meg,én pedig megtettem.. - Értetlenül néztek,aztán Fiona szólalt meg.
-Mitől kellett megmentened? - A hátam mögött lépteket hallottam.Megfordultam és egyenesen Arisztosz szemébe néztem.Úgy nézett rám mintha megöltem volna az anyját.Mikor odaért Dakaria holttestéhez,majdnem felsikoltottam.Ez a mocsokláda végig húzta a kezét Dakaria testén!
-Óhh...Szegény Dakaria...Milyen kár érte.. - Fionáékhoz fordult aztán folytatta. - Fiona.Kalona.Köszönöm az idáig jutott segítségeteket,de mostantól én veszem kezelésbe Miss Dixont.Fiona,kérem?
-Tessék Arisztosz?
-Kérlek,értesítsd Dakaria családját.Biztosan el akarják majd temetni az emberek. Ahogyan kiejtette azt a szót hogy "ember" szabályosan megijedtem.A hangja tele volt undorral,de nem hagyhattam hogy elvigye Dakariát.
-Őőő...Arisztosz? - Türelmetlenül megfordult,aztán adtam neki a picsogós kislányt. - Elbúcsúzhatnék tőle? Nagyon jó barátok voltunk.Elmondta nekem az összes titkát,és hát.. - Láthatóan Arisztoszt felzaklatta a titok dolog,azért intett hogy kövessem,a telefonom pedig rezegni kezdett.Két üzenet.Az egyik Jenn-től: " Hol a fenében vagy? Ugye Johnson nem ölt meg?"
Majdnem visszapötyögtem hogy "Nem,csak majdnem megerőszakolt" de inkább nem,csak annyit írtam hogy "Fent találkozunk."
A második SMS Fionától jött.
"Miben sántikálsz?"
Ránéztem,egyenesen rám nézett,rosszalló tekintettel,majd visszapötyögtem hogy "majd később",ő pedig mereven bólintott.Remegő lábakkal elindultam a harcos után,amikor lépteket hallottam.Megfordultam és láttam hogy Fiona és Kalona úgy állnak mintha feldugtak volna valamit a fenekükbe,aztán nagyon mélyen meghajolnak egy magas,idős szőke nő előtt.Arisztosz teste megfeszült,intett az ajtóban álló harcosoknak hogy vigyék el a holttestet,majd angyali mosollyal a nőhöz lépdelt.
-Üdvöz légy,Cordelia.Mily' kellemes meglepetés hogy itt látom. - Arisztosz meghajolt ugyan,de nem annyira mint Fiona,vagy Kalona.Az viszont tetszett,hogy a nő még csak kezet sem nyújt.Ehelyett Fionához fordult,és a szája széles mosolyra gördült.
-Anya,mit keresel itt? - Kérdezte Fiona.Anya?!Ez a nő..Fiona anyja?
-Én? Csupán jöttem helyre tenni a dolgokat ebben az "iskolában".Ami téged illet Fiona,lehetnél udvariasabb is,elvégre az anyád vagyok,na meg persze Minden Vámpírok Főpapnője.
-Ne haragudj,csak...Olyan váratlanul ért ez.. - Hebegte Fiona,és látszott rajta hogy mindjárt elbőgi magát.Cordelia magához ölelte a lányát,aztán végig mérte kalonát.
-Te lennél az a harcos aki vigyáz a lányomra? - Kalona nyelt egyet és válaszolt.
-Az eskümet még nem ajánlottam fel,de....-
-Ezalatt azt érted hogy nem vagy sem a harcosa,sem hitvese,sem társa.Jól értem?
-Igen,asszonyom.De ezalatt azt is értheti hogy becsülettel védelmezem a lányát.Eskü nélkül is. - Cordelia elégedetten bólintott aztán megint a harcoshoz fordult.
Mögötte két nő hozta a bőröndjeit.Az egyiknek hosszú,fekete volt a haja a másiknak pedig répa vörös.Szépek voltak,de nem annyira mint a magas nő.Látszott rajta hogy idős,de akkor is.Volt benne valami,amitől fiatalabbnak nézett ki.Erős,magabiztos kisugárzása megvilágította a kis folyosót.A csizmája miatt magasnak tűnt.Ránézett a harcosra,aztán gúnyosan elmosolyodott.
-Lám,lám...Ez a hely szépen elindult lefelé a lejtőn,mióta az az ostoba némber lett a főpapnő. - A hangja gúnyos volt,csábító és szeszélyes.Arisztosz rák vörös lett,aztán remegő hangon azt hebegte:
-A-asszonyom,m-mégis miből gondolja,h-hogy a tulsai Éjszaka Háza,megy lefelé a lejtőn?
-Hogy is hívnak téged? - Köpte ki a szavakat a nő. - Aforizma?
-Nem,Arisztosz.
-Rendben,Arisztosz.Mivel Tauriel elment,én leszek az ideiglenes Főpapnő,ebben a szedett-vedett kócerájban.Jó lenne ha elkotyognád a remegő hangocskáddal,hogy mostantól én irányítok.A cselédek addig.... - Körbenézett a társaságon,aztán láttam hogy meglepte a jelem. - Mr.Izomagy,mutasd meg a cselédeknek hogy hová tegyék a holmimat.Addig körbe járom a terepet,csak nehogy elcsússzak a vérben,amit nem voltál képes feltakaríttatni.
A nő hangja iszonyatosan gúnyos volt,látszott Arisztoszon hogy mindjárt felrobban.A harcos vett egy mély levegőt,és még mindig remegő hangon így szólt:
-Fiona,kérem...Hívnál egy takarítót? Me-meg köszönném. - Cordelia hangos hahotázásba kezdett.A nevetése olyan jóízű volt,hogy még én is elmosolyodtam.
-Igen,így már jobb. - Intett a cselédeknek,majd azok Arisztosszal elmasíroztak.Hirtelen hozzám fordult,így tisztán kivehető tetoválás a homlokán.Mindössze egyetlen volt rajta.Semmi minta,sem ábrák.Pontosan olyan alakú volt mint a vámpírtanárok mellény zsebére hímzett Istennő figura.Elmosolyodott,de ez a mosoly nem gúnyos és gonosz volt,hanem kíváncsi.
-Üdv,lányom.Hogy hívnak? - A hangja is kedves volt,szerencsére.Biztosan nem bírnék ki bőgés nélkül egy ilyen hangnemet.
-Nadine Cross. - Mondtam majd a szívem fölé helyeztem ökölbe szorított kezet,és nagyon mélyen meghajoltam előtte.Közelebb jött,majd a vámpírok üdvözlésével megragadta az alkarom és megszorította,követtem a példáját.
-Az én nevem Cordelia Goode,és én vagyok Minden Vámpírok Főpapnője.Ez szokatlan,mivel csak ötszáz vagy a legjobb esetben hatszáz évente választanak újat.De az elődöm,Shekinah meghalt.Az a szipirtyó tette,de szerencsére most a föld alatt rohad valahol Olaszország és Capri között. - Láttam ahogyan Fionába és Kalonába megfagy a vér,és ezt láthatóan Cordelia is észrevette. - Mi van?
-Anya...Neferet hadat üzent nekünk.Még hozzá..Nadine-en keresztül.
2014. november 9., vasárnap
12.Rész
12.RÉSZ
Miután átöltöztem,rendbe tettem a fejem,éhesen rohantunk a menzára,és megbeszéltem Jenn-el hogy felőlem ő is leülhet hozzánk.Éreztem hogy tikkel a szemem és homályosan látok,ezért felrohantam a szobámba hogy kicseréljem a kontaktlencsém.
-A pokolba! - Morogtam mikor rájöttem hogy kifogytam a lencsékből,ezért kivettem a fiókból a hatalmas szemüvegem.Majdnem szívrohamot kaptam (megint!),amikor meghallottam anyám hangját az ajtóból.
-Hihihi,ne aggódj szívem! Hoztam azt is! - Mikor megfordultam,anyám állt előttem kitárt karokkal,és nyomban odafutottam hozzá.Jelen pillanatban,az sem érdekelne ha éhen halnék,gondoltam,és közben belélegeztem az otthon illatát.
-Mama! Úgy hiányoztál! Nem is tudod mekkora csete-paté van körülöttem.El sem fogod hinni kivel találkoztam,aztán a kék jelemből fekete lett,egy bosszú szomjas Ex-Főpapnő vadászik rám,és.......-
-Jól van,jól van! Fogd be te kis szószátyár,lassabban! Először is,te is hiányoztál,kis angyalom! - Még egyszer magához ölelt aztán szemügyre vette a jelemet.
-Csak idő kérdése volt,drágám.Nüx kiválasztott téged,Nephelé segítségével.Hatalmat adtak neked,amit bölcsen kell használnod u-we-tsi-a-ge-ya.
-Ez mit jelent? - Kérdeztem értetlenül.
-Ez a "lányom" szó cseroki megfelelője, a cseroki indiánok kötődnek Nüxhöz,bár mi bennünk is van egy kis cseroki vér,de nem sok.
-Van még egy dolog....... - Úgy döntöttem tudnia kell Neferetről,ő mégis csak az anyám. - Neferet. - Az arca elsápadt és leült az ágyamra.
-Ó,Nagy Szellem! Óvj meg minket! Mi történt? Honnan ismered? Mi dolgod van neked Neferettel? - Szinte már kiabált az idegességtől,de vett egy mély levegőt,aztán folytatta.
-Először is tudnod kell hogy a Tsi Sgilik cseroki boszorkányok,de ne tévesszen meg a "boszorkány" szó.Ezek nem olyanok mint a wicca békés boszorkányai,és nem is olyan bölcs papnők akik Nüxöt szolgálják.A Tsi Sgilik kitaszítottak,külön élnek törzsüktől.És a velejükig gonoszak.Szórakozásból gyilkolnak,és a halál élteti őket.Varázserejüket áldozataik félelméből és fájdalmából merítik.Halállal táplálkoznak.Az ane li sgi segíti őket a kínzásban és a gyilkolásban,vagyis akkora mentális erővel rendelkeznek hogy a gondolataikkal képesek ölni.Neferet Tsi Sgili királynő.Most pedig hozz egy füstölőt kérlek!
-Zsálya és levendula jó lesz? - Kérdeztem,és közben remegett a lábam.
-Ohh,Tökéletes. - Mondta nagyokat sóhajtozva.
Meggyújtottam a szárított gyógynövényekből összepréselt pálcika füstölőt,majd addig ráztam amíg a tűz elaludt,és elkezdett gomolyogni belőle az illatos füst.
-Levendula és Zsálya.Védelmet kérünk,és......- Hirtelen belépett Jenn,és azonnal meg is lepődött.Az arckifejezése arról árulkodott hogy le akar rohanni,mert nem mentem még kajálni.
-Jaj,Jenn! Annyira megijesztettél.Ülj le kincsem,éppen tisztítást végzünk.
-Ó,üdv Miss Cross,örülök hogy újra látom! - Mondta Jenn és megölelte anyámat,aki ennek nagyon örült.
-Elmesélted neki Neferetet? - Megpróbált suttogni,de anyám szokás szerint meghallotta,és az idegei pattanásig feszültek.
-Micsoda!? Jenn! Erről meg honnan tudsz? - Anyám hangja teli volt aggodalommal.
-Ott voltam amikor megjelent Nadine előtt....-
-Micsoda?! Mikor? - Anya hangja már annyira magas volt,hogy behorpadt tőle a dob hártyám.
-Tegnap.Az egyik lánynak látomása volt,rajta keresztül.Figyeljen,nem tehetnénk ezt félre? Jöjjön le velünk enni egy jót! - Csiripelte Jenn,amitől anya megnyugodott.
-Rendben,de a füstölőt ne fújd el! Menjünk.Az a köcsög főnököm teljesen lefárasztott. - Vihogni kezdtünk mint a majmok,és anya folytatta.
-Ne higgyétek hogy mindig ilyen jó kedvűek lesztek! De ez most kivétel! Gyerünk,menjünk. - Anya előre ment,és Jenn belém karolt.
-Bárcsak nekem is ilyen jófej anyukám lenne!
-Nem csak jófej,pokolian bátor is.Hé,szembe mert szállni a barom apámmal hogy felhozza nekem a cuccokat.Jacquelinnak először egy parfüm jutna eszébe a Tsi Sgili szóról.
-Bárcsak az lenne! Hé,mi lesz az ötödik órád? - Sóhajtotta Jenn.
-Vámpírszoc,Tauriellel.
-Bárcsak! Nem,nem.Tauriel nincs a suliban,helyette az a bamba lószar,Arisztosz van.Egész végig csak idióta feladatlapokat osztogatott.
-Nekem kedves pasasnak tűnt. - Vontam meg a vállam,amikor Jenn felnevetett.
-Kedvesnek kedves,és brutális harcos,de a kamaszok nyelvén semmit sem ért.Nem nagyon örülhetett amikor Tauriel megbízta hogy helyettesítse.Barom egy alak.
Közben már az étkezőben jártunk,ami félig volt diákokkal.Megpakoltam a tányérom Kínai pirított-zöldséges tésztával,fogtam egy doboz Red Bullt,és célba vettem a Menza végében lévő egyik boxot.Anya már ott ült és azt hiszem Lenobiával csacsogott.
-Mit beszélhetnek ezek együtt? - Hitetlenkedett Jenn,és amikor közelebb értünk,nagyba nevettek valamin.
-Ez hihetetlen! Nem tudom elhinni hogy te vagy az! Nadine! Képzeld! Lenobia és én húsz éve levelező partnerek voltunk! - Anya és Lenobia is nevetett,különös.Amikor először láttam Lenobiát szabályosan goromba volt.
-Ugyan Silvania! Költözhettél volna előbb is Tulsába!Talán előbb láthattuk volna egymást élőben.Viszont nekem mennem kell,nagyon örülök hogy végre személyesen is láthatlak.Ha van kedved ugorj be az istállókhoz! Általában ott szoktam lenni! Viszlát! - Lenobiának sűrű, derékig érő, tejföl szőke haja volt, a szeme pedig szürke, mint az acél. Alacsony termetű volt, és ahogy elindult ki a menzáról, azokra a lányokra emlékeztetett, akik megszállott táncosok, és ha nem balettórán vannak, akkor is úgy állnak, mintha feldugtak volna valamit a fenekükbe. A tetoválása az egész arcát beborította, és esküdni mertem volna rá, hogy vágtató lovakat látok benne.
-Hihetetlen egy nőszemély. - Mondta anyám,és leültünk,végre.
-Ó,majdnem elfelejtettem! Mindjárt jövök,csak kiugrom a kocsimhoz,hoztam brownie-t. - Mielőtt anya felállhatott volna,megláttam Darrent,amint épp rohan felénk.Feltűnt hogy a jel a homlokán vörös,pedig úgy emlékeztem hogy kék.Lihegve leborult az asztalunkhoz,aztán széles vigyor ült ki az arcán.
-A mindenit! Te meghaltál! - Sipította Jenn,aztán szomorúan elmosolyodott. - Bocsi,nem akartam.
-Semmi baj.Ami azt illeti tényleg meghaltam,csak izé,felkeltem.Vörös vámpírjelölt lettem. - Mondta mosolyogva,én meg megpróbáltam nem pánikolni.
-Toby Marshall! Jesszusom! - Mondta anyám elképedve,mikor Darren felkapta a fejét,és belenézett anyám fekete szemébe.Mi az hogy ő először megismerte,én pedig csak akkor amikor elmondta hogy ismerkedtünk meg?!
-Mrs.Cross! Uramisten! - Anya azonnal megölelte Darren-t, (igen,tudom,anyám ilyen ölelgetős fajta..),aki úgy bújt oda hozzá,mintha egy fába kapaszkodna,két méter magasságba.
-Mostantól csak Silvani,vagy ahogy akarsz.Had nézzelek! Ejha! Szépen kikupálódtál a mindenit! - Anya végignézett Mr.Változáson (lehet hogy mostantól így kéne hívnom,hisz régebben gyászosan hülyén nézett most pedig,elismerem hogy nagyon,nagyon,megváltozott,nagyon jó értelemben).
-Köszönöm,el sem tudja képzelni mennyit jártam edzőtermekbe míg végre alakítottam magamnak egy normális kinézetet.
-Normális? Ha neked a normális azt jelenti hogy rémisztően dögös pasi,akkor teljesen igazad van! - Jenn legyezgetni kezdte magát,én meg kuncogtam.Lehet hogy el kellene neki mondanom....Darren elismerően elmosolyodott,aztán valami fekete felugrott az ölébe,és mindenkire fújni kezdett.
-Ah! Démon,ne ijesztgess! Te kis bestia!
-Gyönyörű példány,megsimogathatom? - Kérdezte anya,és már nyúlt a macskáért,de Darren megállította.
-Vigyázzon,nagyon szeret karmolni!
-Majd vigyázok. - Vágott vissza.Elképesztő volt.Amikor anyám a kezét közelebb tolta a macskához,az fújni és nyivákolni kezdett,de amikor hozzáért,úgy dorombolt mint az én kis percy-m.Inkább hasonlított egy csintalan kis krampuszra,mint sem egy démonra..Darren csodálattal nézte hogy Démon,a bestia,hogy dorombol.
Miután átöltöztem,rendbe tettem a fejem,éhesen rohantunk a menzára,és megbeszéltem Jenn-el hogy felőlem ő is leülhet hozzánk.Éreztem hogy tikkel a szemem és homályosan látok,ezért felrohantam a szobámba hogy kicseréljem a kontaktlencsém.
-A pokolba! - Morogtam mikor rájöttem hogy kifogytam a lencsékből,ezért kivettem a fiókból a hatalmas szemüvegem.Majdnem szívrohamot kaptam (megint!),amikor meghallottam anyám hangját az ajtóból.
-Hihihi,ne aggódj szívem! Hoztam azt is! - Mikor megfordultam,anyám állt előttem kitárt karokkal,és nyomban odafutottam hozzá.Jelen pillanatban,az sem érdekelne ha éhen halnék,gondoltam,és közben belélegeztem az otthon illatát.
-Mama! Úgy hiányoztál! Nem is tudod mekkora csete-paté van körülöttem.El sem fogod hinni kivel találkoztam,aztán a kék jelemből fekete lett,egy bosszú szomjas Ex-Főpapnő vadászik rám,és.......-
-Jól van,jól van! Fogd be te kis szószátyár,lassabban! Először is,te is hiányoztál,kis angyalom! - Még egyszer magához ölelt aztán szemügyre vette a jelemet.
-Csak idő kérdése volt,drágám.Nüx kiválasztott téged,Nephelé segítségével.Hatalmat adtak neked,amit bölcsen kell használnod u-we-tsi-a-ge-ya.
-Ez mit jelent? - Kérdeztem értetlenül.
-Ez a "lányom" szó cseroki megfelelője, a cseroki indiánok kötődnek Nüxhöz,bár mi bennünk is van egy kis cseroki vér,de nem sok.
-Van még egy dolog....... - Úgy döntöttem tudnia kell Neferetről,ő mégis csak az anyám. - Neferet. - Az arca elsápadt és leült az ágyamra.
-Ó,Nagy Szellem! Óvj meg minket! Mi történt? Honnan ismered? Mi dolgod van neked Neferettel? - Szinte már kiabált az idegességtől,de vett egy mély levegőt,aztán folytatta.
-Először is tudnod kell hogy a Tsi Sgilik cseroki boszorkányok,de ne tévesszen meg a "boszorkány" szó.Ezek nem olyanok mint a wicca békés boszorkányai,és nem is olyan bölcs papnők akik Nüxöt szolgálják.A Tsi Sgilik kitaszítottak,külön élnek törzsüktől.És a velejükig gonoszak.Szórakozásból gyilkolnak,és a halál élteti őket.Varázserejüket áldozataik félelméből és fájdalmából merítik.Halállal táplálkoznak.Az ane li sgi segíti őket a kínzásban és a gyilkolásban,vagyis akkora mentális erővel rendelkeznek hogy a gondolataikkal képesek ölni.Neferet Tsi Sgili királynő.Most pedig hozz egy füstölőt kérlek!
-Zsálya és levendula jó lesz? - Kérdeztem,és közben remegett a lábam.
-Ohh,Tökéletes. - Mondta nagyokat sóhajtozva.
Meggyújtottam a szárított gyógynövényekből összepréselt pálcika füstölőt,majd addig ráztam amíg a tűz elaludt,és elkezdett gomolyogni belőle az illatos füst.
-Levendula és Zsálya.Védelmet kérünk,és......- Hirtelen belépett Jenn,és azonnal meg is lepődött.Az arckifejezése arról árulkodott hogy le akar rohanni,mert nem mentem még kajálni.
-Jaj,Jenn! Annyira megijesztettél.Ülj le kincsem,éppen tisztítást végzünk.
-Ó,üdv Miss Cross,örülök hogy újra látom! - Mondta Jenn és megölelte anyámat,aki ennek nagyon örült.
-Elmesélted neki Neferetet? - Megpróbált suttogni,de anyám szokás szerint meghallotta,és az idegei pattanásig feszültek.
-Micsoda!? Jenn! Erről meg honnan tudsz? - Anyám hangja teli volt aggodalommal.
-Ott voltam amikor megjelent Nadine előtt....-
-Micsoda?! Mikor? - Anya hangja már annyira magas volt,hogy behorpadt tőle a dob hártyám.
-Tegnap.Az egyik lánynak látomása volt,rajta keresztül.Figyeljen,nem tehetnénk ezt félre? Jöjjön le velünk enni egy jót! - Csiripelte Jenn,amitől anya megnyugodott.
-Rendben,de a füstölőt ne fújd el! Menjünk.Az a köcsög főnököm teljesen lefárasztott. - Vihogni kezdtünk mint a majmok,és anya folytatta.
-Ne higgyétek hogy mindig ilyen jó kedvűek lesztek! De ez most kivétel! Gyerünk,menjünk. - Anya előre ment,és Jenn belém karolt.
-Bárcsak nekem is ilyen jófej anyukám lenne!
-Nem csak jófej,pokolian bátor is.Hé,szembe mert szállni a barom apámmal hogy felhozza nekem a cuccokat.Jacquelinnak először egy parfüm jutna eszébe a Tsi Sgili szóról.
-Bárcsak az lenne! Hé,mi lesz az ötödik órád? - Sóhajtotta Jenn.
-Vámpírszoc,Tauriellel.
-Bárcsak! Nem,nem.Tauriel nincs a suliban,helyette az a bamba lószar,Arisztosz van.Egész végig csak idióta feladatlapokat osztogatott.
-Nekem kedves pasasnak tűnt. - Vontam meg a vállam,amikor Jenn felnevetett.
-Kedvesnek kedves,és brutális harcos,de a kamaszok nyelvén semmit sem ért.Nem nagyon örülhetett amikor Tauriel megbízta hogy helyettesítse.Barom egy alak.
Közben már az étkezőben jártunk,ami félig volt diákokkal.Megpakoltam a tányérom Kínai pirított-zöldséges tésztával,fogtam egy doboz Red Bullt,és célba vettem a Menza végében lévő egyik boxot.Anya már ott ült és azt hiszem Lenobiával csacsogott.
-Mit beszélhetnek ezek együtt? - Hitetlenkedett Jenn,és amikor közelebb értünk,nagyba nevettek valamin.
-Ez hihetetlen! Nem tudom elhinni hogy te vagy az! Nadine! Képzeld! Lenobia és én húsz éve levelező partnerek voltunk! - Anya és Lenobia is nevetett,különös.Amikor először láttam Lenobiát szabályosan goromba volt.
-Ugyan Silvania! Költözhettél volna előbb is Tulsába!Talán előbb láthattuk volna egymást élőben.Viszont nekem mennem kell,nagyon örülök hogy végre személyesen is láthatlak.Ha van kedved ugorj be az istállókhoz! Általában ott szoktam lenni! Viszlát! - Lenobiának sűrű, derékig érő, tejföl szőke haja volt, a szeme pedig szürke, mint az acél. Alacsony termetű volt, és ahogy elindult ki a menzáról, azokra a lányokra emlékeztetett, akik megszállott táncosok, és ha nem balettórán vannak, akkor is úgy állnak, mintha feldugtak volna valamit a fenekükbe. A tetoválása az egész arcát beborította, és esküdni mertem volna rá, hogy vágtató lovakat látok benne.
-Hihetetlen egy nőszemély. - Mondta anyám,és leültünk,végre.
-Ó,majdnem elfelejtettem! Mindjárt jövök,csak kiugrom a kocsimhoz,hoztam brownie-t. - Mielőtt anya felállhatott volna,megláttam Darrent,amint épp rohan felénk.Feltűnt hogy a jel a homlokán vörös,pedig úgy emlékeztem hogy kék.Lihegve leborult az asztalunkhoz,aztán széles vigyor ült ki az arcán.
-A mindenit! Te meghaltál! - Sipította Jenn,aztán szomorúan elmosolyodott. - Bocsi,nem akartam.
-Semmi baj.Ami azt illeti tényleg meghaltam,csak izé,felkeltem.Vörös vámpírjelölt lettem. - Mondta mosolyogva,én meg megpróbáltam nem pánikolni.
-Toby Marshall! Jesszusom! - Mondta anyám elképedve,mikor Darren felkapta a fejét,és belenézett anyám fekete szemébe.Mi az hogy ő először megismerte,én pedig csak akkor amikor elmondta hogy ismerkedtünk meg?!
-Mrs.Cross! Uramisten! - Anya azonnal megölelte Darren-t, (igen,tudom,anyám ilyen ölelgetős fajta..),aki úgy bújt oda hozzá,mintha egy fába kapaszkodna,két méter magasságba.
-Mostantól csak Silvani,vagy ahogy akarsz.Had nézzelek! Ejha! Szépen kikupálódtál a mindenit! - Anya végignézett Mr.Változáson (lehet hogy mostantól így kéne hívnom,hisz régebben gyászosan hülyén nézett most pedig,elismerem hogy nagyon,nagyon,megváltozott,nagyon jó értelemben).
-Köszönöm,el sem tudja képzelni mennyit jártam edzőtermekbe míg végre alakítottam magamnak egy normális kinézetet.
-Normális? Ha neked a normális azt jelenti hogy rémisztően dögös pasi,akkor teljesen igazad van! - Jenn legyezgetni kezdte magát,én meg kuncogtam.Lehet hogy el kellene neki mondanom....Darren elismerően elmosolyodott,aztán valami fekete felugrott az ölébe,és mindenkire fújni kezdett.
-Ah! Démon,ne ijesztgess! Te kis bestia!
-Gyönyörű példány,megsimogathatom? - Kérdezte anya,és már nyúlt a macskáért,de Darren megállította.
-Vigyázzon,nagyon szeret karmolni!
-Majd vigyázok. - Vágott vissza.Elképesztő volt.Amikor anyám a kezét közelebb tolta a macskához,az fújni és nyivákolni kezdett,de amikor hozzáért,úgy dorombolt mint az én kis percy-m.Inkább hasonlított egy csintalan kis krampuszra,mint sem egy démonra..Darren csodálattal nézte hogy Démon,a bestia,hogy dorombol.
2014. november 8., szombat
11.Rész
11.RÉSZ
Reggel kapkodva kellett felöltöznöm,sminkelnem és bemenni Zenére,hiszen a nyugtató és a fél kettőkor való lefekvés,legyengítette az idegrendszerem.Látszólag Jenn-nek sem tett jót,ő úgy volt vele hogy be sem megy első órára,de meg gondolta magát,mivel a Vámpírszociológia,amit Tauriel tanított,mindig nagyon izgalmas.
Rohantam a 314-es terembe,ahol már javában nyüzsögtek a diákok.Valaki kottákat és hangszereket nézegetett,vagy éppen behangolta őket.Gyakoroltak,táncoltak,énekeltek...A régi sulimban a zene rendszerint unalmas volt és a program csak másolás vagy felelésből állt.A terem tele volt világoszöld kerámia székekkel,asztal nélkül,így gond nélkül körbe lehetett ülni egy kis közös énekléshez.A tengerkék falat teljes egészében bizarr és érdekes poszterek, illetve festmények borították, amelyek többsége igazi művészeti alkotásnak tűnt. A mennyezetről pedig szélcsengők és kristályok lógtak - nagy mennyiségben. A hatalmas ablakokon bevilágított az ezüstösen ragyogó hold fénye.A terembe már majdnem az összes hely el volt foglalva kivéve egyet.Egy barna hajú srác mellett állt egy üres szék,ő pedig a mögötte ülő két sráccal beszélgetett.Oda szaladtam mert,Vento professzor már bent volt a teremben.Hosszú barna haja és barna bőre volt.Az arcán hangjegy alakú tetoválások ékeskedtek,hosszú fekete szoknyát és kék pamutblúzt viselt.Az első tippem talán az volt hogy olasz,a nevét illetően és a bőre színét.Amikor a srác meglátta hogy közeledem,megfordult,mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott.
-Ne haragudj,szabad ez a hely? - Kérdeztem sietősen,ugyanis Vento professzor legalább tíz perce várakozott.
-Persze! Mire vársz? Ülj le nyugodtan! Darren Foster vagyok,és te? - Súgta oda nekem kedvesen,és láttam hogy a tekintete a jelemre vándorol,de csak egy pillanatra,aztán újra rám nézett a barátságos barna szemével.
-Nadine Cross.Örülök. - Vento professzor sóhajtott egyet aztán rávillantotta a gyönyörű,erős mosolyát az osztályra.
-Üdvözöllek titeket! Elhihetitek mennyire vártam ezt a napot,gyerünk! Toljátok össze a székeket és kezdjük a meghallgatást... - A tekintete elidőzött rajtam,majd odajött és megszorította a vállam.
-Minő öröm hogy egy új diák is csatlakozott az iskolánkhoz! Mi a neved ifjú hölgy? - Kérdezte kedvesen,láthatóan ügyet sem vetve a jelre a homlokomon (végre valaki!).
-A nevem Nadine Cross.
-Nos Nadine,mivel új vagy,ezért a meghallgatás is ismeretlen számodra.Hadd magyarázzam el kérlek.Tehát,eldöntöttem hogy minden hónap harmincadikán,összeülünk és mindenki elénekli a kedvenc dalát,egyedül. - Az utolsó szót láthatóan a mellettem ülő Darrennek intézte,aki szégyenlősen elpirult.Aztán én is elpirultam.Teljesen egyedül kell énekelni egy tapasztalt vámpírosztály előtt?! Mivan? Idegesen lehuppantam a székre és mélyeket kezdtem szívni a friss,éjszakai levegőből.Majdnem leborultam a székről amikor egy koreai fiú esett be,szemmel láthatóan Vento professzor nem örült neki,és gyorsan a helyére tessékelte.
-Ülj le Glenn! Ez már a harmadik nap a héten amikor elkésel az órámról! Ráadásul Gaea is panaszkodott hogy hiányos a felszerelésed kertész óráról! - Glenn egyenesen a Darren melletti székhez ment,és vad sugdolózásba kezdett.
-Ezt elhiszed? Először is azért késtem el mert,nem bírtam kialudni magam mert Clark Kent - Ahogy kimondta a nevet rázni kezdte a fejét,plusz forgatni kezdte a szemét,- meg az idióta szobatársa Seth.....
-Igen? - Kérdezte Darren.
-Figyu,ne kérdezd,de olyan volt mintha fókát nyúznának.Az a két idióta tisztára elmeroggyant.Ja és ami Gaea óráját illeti,honnan kéne beszereznem kis kézi fűnyírót,ha még azt sem tudom hogy néz ki? - Váratlanul Darren megfordult,rám mosolygott és elkezdett bemutatni,tök elpirultam,úgy éreztem magam mintha egy kihallgatáson lettem volna.
-Glenn,ő itt Nadine Cross.Nadine,ő Glenn Rhee.
-Nagyon örülök Nadine! Hogy vagy? - Kérdezte Glenn barátságosan,amitől azonnal elszállt a félelmem.
-Én is,kösz jól vagyok.....- Hirtelen Vento professzor szakított minket félbe a gyönyörű hangjával.Egy dalt kezdett énekelni,amitől az egész osztály letaglózott.
"Gyönyörűm, nézd a felhőt, a felhő mögött a napot!
Gyönyörűm, nézd az esőt, az eső öntözi az arcod...
Ki szólított?
A búzakalász
A boglya tetején..."
A gyönyörködésem az zökkentette ki hogy Darren meglökdöste a vállam.
-Hé,szerinted is gyönyörű hangja van? - Kérdezte,én pedig bólogattam mint egy fogyatékos.
Amikor már az osztály fele elénekelte azt a dalt amit szeretett volna,lázasan gondolkodni kezdtem.Vajon mit kéne énekelnem? Régebben jártam énektanárhoz,és írtam dalokat de már nem nagyon emlékszem rájuk.Aztán végül döntöttem..Mindig is szerettem és eléggé fülbemászó.Lykke Li - I follow rivers.Tökéletes választás.
-Psszt! Nadine! Te jössz! - Pusmogott Darren.Sóhajtottam egyet,és leküzdöttem az izgatottságomat,majd körbehordoztam a tekintetem a kíváncsi osztályon.Megakadt a szemem egy csinos szőke lányon aki engem méregetett,gyűlölettől összeszűkült,kék szemével méregetett.Úgy döntöttem nem törődöm vele,vettem egy mély levegőt és énekelni kezdtem.
-Ez nagyon király volt. - Mondták a srácok egyszerre.
Először a hangom kicsit gyenge volt,de aztán szépen belerázódtam a refréneknél,és a végére egész tűrhető volt.Az utolsó Glenn volt,aki egy szép akusztikus számot énekelt a The Civil Wars-tól.Még én is meglepődtem hogy milyen gyönyörű a hangja,nem az a kislányos amikor meghallod a rádióban,és nem tudod eldönteni hogy fiú vagy lány-e az aki énekli,nem,az övé reszelős és szexi volt.Ha nem nézek rá még azt hinném hogy a Nickelback énekese az,csak fiatalabb kiadásban.Darren is elég jól nyomta,Ed Sheeran Sing című számát,és ami meglepett,tényleg hasonlított a hangjuk.
Kényelmesen elindultam spanyolra amikor valaki elkapta a csuklómat,és mikor megfordultam,egyenesen Darren Foster nagy,barna szemébe néztem.Kedvesen mosolygott,a mögötte álló Glenn pedig integetett.
-Ne haragudj,de még nem is volt időnk megismerkedni.Mi lesz a következő órád? - Hirtelen déja vú érzés kerített hatalmába,ami kicsit nevetséges.Ugyan így találkoztam Jack-el is.Elhessegettem a hülye déja vút,és újra belenéztem Darren szexi,barna szemébe.
-Spanyol,és neked?
-Vámpírszoc,de a spanyol a 216-os terembe van,a Vámpírszoc pedig a 215-ösbe,tehát van időnk beszélgetni. - Mondta angyali vigyorral az arcán. - Nos,akkor menjünk!
-Okés,akkor kezdem... -
-Ne butáskodj,új vagy,és különben is,én tapintatos férfi vagyok. - Rám kacsintott,amitől teljesen megborzongtam,de azonnal magamhoz is tértem.Elég! Neked van pasid,őt pedig még nem is ismered! Bár olyan mintha ezer éve ismernéd...Kuss legyen liba!
-Honnan jöttél? - Kérdezte.
-Őő,innen Tulsából. És te? - Az arcára szomorú kifejezés ült ki aztán szembe fordult velem,és mélyen a szemembe nézett.Hirtelen felismerés csillant fel bennem.Úgy éreztem mintha ismerném.Ahogy kimondtam magamban a szavakat,feltett egy olyan kérdést amit soha életemben nem gondoltam volna hogy az ő szájából fogom hallani.Szomorúan elmosolyodott.
-Hát nem emlékszel rám,igaz? - Annyira meglepődtem hogy először keresgélni kezdtem a szememmel a kandi kamerákat,de sehol sem láttam őket.
-Ne haragudj....Segítenél egy kicsit? - Azt hittem dühös lesz,de aztán megértően elvigyorodott és megérintette a vállam.
-Nem hibáztatlak! Azóta megváltoztam,a nevem is más lett.Másodikosok voltunk az ált.suliban,és egyik nap egy borzalmas,rikító narancssárga,kötött pulcsiban jöttél suliban. - Uramisten! Beatrix nénikém kötötte a nyolcadik szülinapomra,és apám abba a borzalomba küldött suliba.Aznap mindenki kinevetett,kivéve egyet.Toby Marshall megdicsérte a pulcsit,aztán hozzátette hogy milyen gyönyörű vagyok benne.Ahogy emlékszem,az apja jól nevelte,és már akkor hozta helyettem az iskolatáskámat,amikor még alig ismertük egymást.Sajnos amikor hatodikosok voltunk,az anyját áthelyezték Connecticut-ba,mert ügyvéd.Nem tudtuk tartani a kapcsolatot.De mégis honnan a pokolból tudhattam volna hogy ő Toby Marshall? Régebben szeplős és vékonyka volt,a haja pedig szőke,ennek ellenére most szikár,magasabb lett,a haja besűrűsödött (a vámpírok haja és körme eszeveszett gyorsasággal nő),és besötétült.Aztán eszembe jutott hogy "Hé te marha,hiszen azóta tíz év telt el! Jó hogy változott!"
-Toby? Toby Marshall? Te vagy az? - Kérdeztem hitetlenkedve,mire az arcán széles vigyor ült ki,és bólintott,én pedig mint egy idióta,a karjaiba vetettem magam.Azt hittem ellök magától,de ehelyett még szorosabban visszaölelt.
-Örülök hogy emlékszel rám,fűnyíró. - Vállba vertem mire nevetni kezdett és arcon puszilt.A "fűnyíró" régebben a sulis gúnynevem volt,mert amikor anyáék elváltak,és apám össze állt ezzel a boszorkánnyal (sajnos mindig vele kellett fodrászhoz mennem),így úgy néztem ki mint akin átment egy fűnyíró.
-Örülök hogy látlak.Október harmincegyedikén,mindig szomorú voltam,hogy nem kívánhatok boldog szülinapot,és nem lehettem ott amikor azt a mennyei csokis brownie-t osztogattad az osztályban. - Kigördültek a könnyeim,de gyorsan kipislogtam őket.Emlékszik a szülinapomra és anya csokis browni-jára.Ezzel sajnos eszembe jutott hogy Halloweenkor van a szülinapom...Most szeptember harminc van,ami azt jelenti hogy egy hónap múlva már tizenhét éves leszek.
-Én is örülök.De most már itt vagy és én is. - Menet közben beszámoltam neki anya és apa válásáról,amit szemmel láthatóan,nem fogadott túl jól,mert ami azt illeti anya is nagyon bírta régebben a nagy,szőke buksiját.Meséltem neki a megjelölésemről,és az itteni barátaimról.Ő is mesélt pár dolgot,és megtudtam hogy van egy macskája akit Démonnak hívnak.
-Komolyan! Ne értsd félre,nem a színe miatt neveztem el..Tényleg gonosz kis bestia,de engem szeret.Ha akarod,egyszer megmutatom,most viszont mennem kell.Szia! - Rám kacsintott,én pedig utána szóltam.
-Ööö..izéé.To...Darren? Nem ebédelünk együtt? - Most hogyan is kéne szólítanom? Hol vagyok?
-Szuper ötlet! Negyedik óra után eléd megyek! Na szia!
Garmy professzor olyan volt, mint egy kis spanyol forgószél. Nem csoda hogy már az első naptól fogva azonnal megkedveltem (a tetoválásai tollakra emlékeztettek, olyan volt, mint egy spanyol kismadár), de sajnos végig spanyolul beszélt. Egész idő alatt. Én nyolcadik óta nem tanultam spanyolul, és akkor sem voltam a legjobbak között, így elég elveszettnek éreztem magam órán, de azért felírtam magamnak a házi feladatot, és megfogadtam, hogy tanulni fogom a szavakat. Nem szeretem elveszettnek érezni magam.Az is csoda volt hogy a legelső órán,be tudtam mutatkozni
A tréningóra Kalonával nagyon tuti volt, ami teljesen meglepett. Az órát a tornaterem mögött tartották,ami egy hatalmas akadály pályára emlékeztetett.A mászófaltól a mozgó bábukig minden megtalálható benne,amit csak el lehet képzelni egy vámpír iskolában. Kalona "professzort" mindenki Kalonának hívta. Tetoválásait még mindig nem fedeztem fel,amire rá is kérdeztem,mire azt válaszolta hogy ő nem vámpír.
-Bizonyos szempontból egy angyal vagyok. - A szám kinyílt a döbbenettől.Aztán logikusnak tűnt,hiszen az angyalok gyönyörűek,aztán ő is baromi jól néz ki,ja és szárnyai is vannak. - De sok féleképpen neveznek.Nefilim,isten.. - Az arca komorrá vált,és szégyennel teli hangon folytatta. - A történelem előtti időkben az angyalok a földön éltek,és emberekkel párosodtak.De akárhogy is neveznek,két dologban az összes rólunk szóló történet egyetért.Az hogy gyönyörűek vagyunk,a másik pedig hogy gyermekeket nemzettünk az embereknek.Ez volt az a pont,amiért lekerültem Nüx birodalmából.Nagyon régen,őt szolgáltam a túlvilágon,aztán elkövettem azt a hibát hogy féltékeny lettem hitvesére,Ereboszra.Kitaszítottá váltam,és bukott angyal lettem.Nagyon sokáig a sötétségben éltem,gyilkoltam,de ami a legszomorúbb az hogy élveztem.Hatvan egy - néhány évvel ezelőtt Neferet a szolgám lett,vagyis én azt hittem.Végig manipulált,aztán én lettem az ő rabszolgája.Örökre.
-De akkor..?
-Az eskü így szólt: Ha te Kalona,Nüx bukott harcosa,megszeged esküdet és kudarcot vallasz Zoey Redbird,Nüx vámpírjelölt Főpapnőjének elpusztításában,akkor a lelked felett én fogok uralkodni egészen addig,míg halhatatlan életed véget nem ér. Tudod mi itt a baki?
-Mi? - Kérdeztem ledermedve.
-Az hogy nem vagyok halhatatlan.Már nem.És ezzel az eskü semmit sem ért.Ha szeretnél,később beszélgethetünk még,de most koncentráljunk az órára. - Rám kacsintott,majd elment.
Mikor összeszedtem magam,beálltam az egyik akadálypálya sorjába,és vártam hogy sorra kerüljek a mászófalon.Majdnem elájultam amikor Lena és Astoria odajöttek hozzám,majd fecsegni kezdtek.
-Mi dolgod volt neked Darren Fosterrel?
-Mármint Toby Marshall-al? - Értetlenül fürkészték az arcom,aztán mégsem hagyták annyiban a kérdést.
-Toby Marshall? Az meg ki? - Mielőtt válaszolhattam volna egy kedves hang válaszolt helyettem.
-Ez igazából nem szoktuk elfecsegni,de Darren Foster régen,tényleg Toby Marshall volt. Nadine! Hogy vagy? - Kérdezte Fiona,aztán nevetve megölelt.
-Jól,köszönöm.
-Tényleg,honnan tudod az előző nevét? - Fiona szemében kíváncsiság csillogott.
-Régen ő is a Broken Arrow általános iskolába járt.Amikor másodikos voltam,a nagynéném kötött nekem egy szörnyen ronda narancs sárga pulcsit,a suliban pedig mindenki gúnyolt érte,kivéve Toby-t..izé..Darren-t.Meg aztán mindenki fűnyírónak becézett Jacquelin elmebeteg fodrásza miatt. - Majdnem kiugrott a szívem a helyéről amikor valaki átkarolt.Jack volt az,én pedig belenéztem borostyán szemébe.
-Miről maradtam le? - Kérdezte szórakozottan.
-Nadine mesélt nekünk a régi hőséről. - Kuncogta Lena,és mikor Fiona vetett rá egy jobb-ha-befogod pillantást,abba is hagyta.
-Hős? Ki volt az? - Kérdezte feszülten,aztán meghallottam Darren kiáltását a két méter magas mászófalról.
-Helló Nadine! - Ő is vigyorgott mint egy fogyatékos.Visszaintegettem és hála istennek,megjött a legjobb barátnőm....Adammel??!! Mi a francot csináltak együtt? Értem hogy már azelőtt is barátok voltak,mielőtt megérkeztem,de észrevettem hogy Adam a füléig el van vörösödve,Jenn pedig harapdálta a száját.Hmmm,feltétlen ki kell faggatnom!
-Nos,izé...Hmm,most mennem kell,izé..Sziasztok! - Mondta az Ideges Adam,aztán Jenn játékosan lesöpörte Jack kezét a vállamról és ő karolt át.
-Na mi újság van? - Az angyali vigyor továbbra sem tűnt el az arcáról,ami nagyon illet csinos kis róka arcához. Mindenki tátott szájjal nézte,amint ugyan úgy viselkedik mint korábban.Elképzeltem vajon mi járhat a többiek eszében.Lena valószínűleg azt gondolja hogy "Most meg kell próbálnom úgy viselkedni,mint akinek a bátyja NEM mozdult rá a húga barátnőjére! Hol a sminkes tükröööm?!" Astoria? Hogy mennyire szaftos pletyka lenne ebből.Fiona? Ő valószínűleg Kalonára gondol,mert most is éppen vele beszélget,fel sem tűnt hogy eltávozott.
-Hát,ööhmm,Asszem megyek gyúrni.Sziasztok. - Adott egy puszit az arcomra Jack, majd vihogva tovább állt.Ketten maradtunk Jenn-vel,én pedig megpróbáltam köhögésnek álcázni egy nevetést,de nem sikerült.
-Most meg mi van? - Úgy kérdezte ezt,mintha totál másnapos lenne,és fogalma sem lenne mi történt múlt éjszaka.
-Uh-la-la! Mesélj! Mi van köztetek Adammel? - Kérdeztem lihegve mikor már a falon másztunk át a gumikhoz.
-Mi lenne? Semmi,nagyon jó pasi.Semmit sem akarhat egy olyan lánytól mint én.. - Morogta és ezen annyira elkapott a nevető görcs hogy egy szemvillanás alatt zuhantam vagy két métert.Nem éreztem fájdalmat,csak a fenekemet ütöttem meg,aztán tovább röhögtem.Szegény legjobb barátnőm! Ha tudná hogy Adam mit érez iránta,ő is leesne a falról,de keményen.Már fetrengtem a nevetéstől,amikor egy erős férfi kar felsegített,aztán belenéztem Darren szexi,barna szemébe.
-Jól vagy? Máskor ügyelj amikor éppen egy kétméteres falat akarsz átmászni! Egyébként mi olyan vicces? - Egész jó kedvem volt,és mielőtt felfogtam mit csinálok rákacsintottam,aztán a vihogó Jenn-re néztem.
-Majd ebéd közben elmondom! - Hamar elszállt a jókedvem amikor megláttam a tér végében álló Jack-et,amint gyanús szemmel méregeti Darren-t.Kimásztam a karjaiból,és megköszöntem neki hogy felsegített,majd utána kiáltottam hogy ebédnél találkozunk.Rájöttem hogy még mindig nem vagyok magamnál,mert TÉNYLEG kiáltottam,ami azt jelenti hogy a fél osztály meghallotta.....Jack Johnsonnal együtt.
-Ki volt ez? - Kérdezte tettetett jókedvével,azonban észrevettem hogy ideges.
-Egy régi barátom,aki felismert.Megbeszéltük hogy ebédnél találkozunk. - Vontam meg a vállam.Tényleg így volt,ez történt.Ami viszont feldühített,az az volt hogy gyanúsan méregetett.Teljes erőmből forgatni kezdtem a szemem,és mérgesen fújtam egyet.
-Ugye nem azt akarod mondani hogy nem bízol bennem? - Dühös voltam,és ebbe még az is belejött hogy bizonytalan voltam vele kapcsolatban.Elővette a szexi,lekezelő mosolyát,majd folytattam. - Talán féltékeny vagy?
-Erre a kis mitugrászra? Fél kézzel le tudnám nyomni.Mindenesetre nem örülök hogy találkozgatsz vele..Szólhattál volna. - Azzal elment.Jenn megfogta a vállam,és sóhajtozni kezdett.
-Ez nagyon bunkó duma volt.Egyébként meg,nem hibáztatlak.Darren tényleg őrülten szexi,és kedves.Együtt járunk Taekwondoo-ra,mindig elnéző velem szemben.Ami Jack-et illeti,nem hagynám hogy így beszéljen a barátaimról.Csak mondom.
-Hát nem is fogom hagyni.Biztos lehetsz benne.Totál úgy viselkedik mint az apám...
Jenn felhorkant és kisiettünk a lány öltözőbe.
Reggel kapkodva kellett felöltöznöm,sminkelnem és bemenni Zenére,hiszen a nyugtató és a fél kettőkor való lefekvés,legyengítette az idegrendszerem.Látszólag Jenn-nek sem tett jót,ő úgy volt vele hogy be sem megy első órára,de meg gondolta magát,mivel a Vámpírszociológia,amit Tauriel tanított,mindig nagyon izgalmas.
Rohantam a 314-es terembe,ahol már javában nyüzsögtek a diákok.Valaki kottákat és hangszereket nézegetett,vagy éppen behangolta őket.Gyakoroltak,táncoltak,énekeltek...A régi sulimban a zene rendszerint unalmas volt és a program csak másolás vagy felelésből állt.A terem tele volt világoszöld kerámia székekkel,asztal nélkül,így gond nélkül körbe lehetett ülni egy kis közös énekléshez.A tengerkék falat teljes egészében bizarr és érdekes poszterek, illetve festmények borították, amelyek többsége igazi művészeti alkotásnak tűnt. A mennyezetről pedig szélcsengők és kristályok lógtak - nagy mennyiségben. A hatalmas ablakokon bevilágított az ezüstösen ragyogó hold fénye.A terembe már majdnem az összes hely el volt foglalva kivéve egyet.Egy barna hajú srác mellett állt egy üres szék,ő pedig a mögötte ülő két sráccal beszélgetett.Oda szaladtam mert,Vento professzor már bent volt a teremben.Hosszú barna haja és barna bőre volt.Az arcán hangjegy alakú tetoválások ékeskedtek,hosszú fekete szoknyát és kék pamutblúzt viselt.Az első tippem talán az volt hogy olasz,a nevét illetően és a bőre színét.Amikor a srác meglátta hogy közeledem,megfordult,mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott.
-Ne haragudj,szabad ez a hely? - Kérdeztem sietősen,ugyanis Vento professzor legalább tíz perce várakozott.
-Persze! Mire vársz? Ülj le nyugodtan! Darren Foster vagyok,és te? - Súgta oda nekem kedvesen,és láttam hogy a tekintete a jelemre vándorol,de csak egy pillanatra,aztán újra rám nézett a barátságos barna szemével.
-Nadine Cross.Örülök. - Vento professzor sóhajtott egyet aztán rávillantotta a gyönyörű,erős mosolyát az osztályra.
-Üdvözöllek titeket! Elhihetitek mennyire vártam ezt a napot,gyerünk! Toljátok össze a székeket és kezdjük a meghallgatást... - A tekintete elidőzött rajtam,majd odajött és megszorította a vállam.
-Minő öröm hogy egy új diák is csatlakozott az iskolánkhoz! Mi a neved ifjú hölgy? - Kérdezte kedvesen,láthatóan ügyet sem vetve a jelre a homlokomon (végre valaki!).
-A nevem Nadine Cross.
-Nos Nadine,mivel új vagy,ezért a meghallgatás is ismeretlen számodra.Hadd magyarázzam el kérlek.Tehát,eldöntöttem hogy minden hónap harmincadikán,összeülünk és mindenki elénekli a kedvenc dalát,egyedül. - Az utolsó szót láthatóan a mellettem ülő Darrennek intézte,aki szégyenlősen elpirult.Aztán én is elpirultam.Teljesen egyedül kell énekelni egy tapasztalt vámpírosztály előtt?! Mivan? Idegesen lehuppantam a székre és mélyeket kezdtem szívni a friss,éjszakai levegőből.Majdnem leborultam a székről amikor egy koreai fiú esett be,szemmel láthatóan Vento professzor nem örült neki,és gyorsan a helyére tessékelte.
-Ülj le Glenn! Ez már a harmadik nap a héten amikor elkésel az órámról! Ráadásul Gaea is panaszkodott hogy hiányos a felszerelésed kertész óráról! - Glenn egyenesen a Darren melletti székhez ment,és vad sugdolózásba kezdett.
-Ezt elhiszed? Először is azért késtem el mert,nem bírtam kialudni magam mert Clark Kent - Ahogy kimondta a nevet rázni kezdte a fejét,plusz forgatni kezdte a szemét,- meg az idióta szobatársa Seth.....
-Igen? - Kérdezte Darren.
-Figyu,ne kérdezd,de olyan volt mintha fókát nyúznának.Az a két idióta tisztára elmeroggyant.Ja és ami Gaea óráját illeti,honnan kéne beszereznem kis kézi fűnyírót,ha még azt sem tudom hogy néz ki? - Váratlanul Darren megfordult,rám mosolygott és elkezdett bemutatni,tök elpirultam,úgy éreztem magam mintha egy kihallgatáson lettem volna.
-Glenn,ő itt Nadine Cross.Nadine,ő Glenn Rhee.
-Nagyon örülök Nadine! Hogy vagy? - Kérdezte Glenn barátságosan,amitől azonnal elszállt a félelmem.
-Én is,kösz jól vagyok.....- Hirtelen Vento professzor szakított minket félbe a gyönyörű hangjával.Egy dalt kezdett énekelni,amitől az egész osztály letaglózott.
"Gyönyörűm, nézd a felhőt, a felhő mögött a napot!
Gyönyörűm, nézd az esőt, az eső öntözi az arcod...
Ki szólított?
A búzakalász
A boglya tetején..."
A gyönyörködésem az zökkentette ki hogy Darren meglökdöste a vállam.
-Hé,szerinted is gyönyörű hangja van? - Kérdezte,én pedig bólogattam mint egy fogyatékos.
Amikor már az osztály fele elénekelte azt a dalt amit szeretett volna,lázasan gondolkodni kezdtem.Vajon mit kéne énekelnem? Régebben jártam énektanárhoz,és írtam dalokat de már nem nagyon emlékszem rájuk.Aztán végül döntöttem..Mindig is szerettem és eléggé fülbemászó.Lykke Li - I follow rivers.Tökéletes választás.
-Psszt! Nadine! Te jössz! - Pusmogott Darren.Sóhajtottam egyet,és leküzdöttem az izgatottságomat,majd körbehordoztam a tekintetem a kíváncsi osztályon.Megakadt a szemem egy csinos szőke lányon aki engem méregetett,gyűlölettől összeszűkült,kék szemével méregetett.Úgy döntöttem nem törődöm vele,vettem egy mély levegőt és énekelni kezdtem.
-Ez nagyon király volt. - Mondták a srácok egyszerre.
Először a hangom kicsit gyenge volt,de aztán szépen belerázódtam a refréneknél,és a végére egész tűrhető volt.Az utolsó Glenn volt,aki egy szép akusztikus számot énekelt a The Civil Wars-tól.Még én is meglepődtem hogy milyen gyönyörű a hangja,nem az a kislányos amikor meghallod a rádióban,és nem tudod eldönteni hogy fiú vagy lány-e az aki énekli,nem,az övé reszelős és szexi volt.Ha nem nézek rá még azt hinném hogy a Nickelback énekese az,csak fiatalabb kiadásban.Darren is elég jól nyomta,Ed Sheeran Sing című számát,és ami meglepett,tényleg hasonlított a hangjuk.
Kényelmesen elindultam spanyolra amikor valaki elkapta a csuklómat,és mikor megfordultam,egyenesen Darren Foster nagy,barna szemébe néztem.Kedvesen mosolygott,a mögötte álló Glenn pedig integetett.
-Ne haragudj,de még nem is volt időnk megismerkedni.Mi lesz a következő órád? - Hirtelen déja vú érzés kerített hatalmába,ami kicsit nevetséges.Ugyan így találkoztam Jack-el is.Elhessegettem a hülye déja vút,és újra belenéztem Darren szexi,barna szemébe.
-Spanyol,és neked?
-Vámpírszoc,de a spanyol a 216-os terembe van,a Vámpírszoc pedig a 215-ösbe,tehát van időnk beszélgetni. - Mondta angyali vigyorral az arcán. - Nos,akkor menjünk!
-Okés,akkor kezdem... -
-Ne butáskodj,új vagy,és különben is,én tapintatos férfi vagyok. - Rám kacsintott,amitől teljesen megborzongtam,de azonnal magamhoz is tértem.Elég! Neked van pasid,őt pedig még nem is ismered! Bár olyan mintha ezer éve ismernéd...Kuss legyen liba!
-Honnan jöttél? - Kérdezte.
-Őő,innen Tulsából. És te? - Az arcára szomorú kifejezés ült ki aztán szembe fordult velem,és mélyen a szemembe nézett.Hirtelen felismerés csillant fel bennem.Úgy éreztem mintha ismerném.Ahogy kimondtam magamban a szavakat,feltett egy olyan kérdést amit soha életemben nem gondoltam volna hogy az ő szájából fogom hallani.Szomorúan elmosolyodott.
-Hát nem emlékszel rám,igaz? - Annyira meglepődtem hogy először keresgélni kezdtem a szememmel a kandi kamerákat,de sehol sem láttam őket.
-Ne haragudj....Segítenél egy kicsit? - Azt hittem dühös lesz,de aztán megértően elvigyorodott és megérintette a vállam.
-Nem hibáztatlak! Azóta megváltoztam,a nevem is más lett.Másodikosok voltunk az ált.suliban,és egyik nap egy borzalmas,rikító narancssárga,kötött pulcsiban jöttél suliban. - Uramisten! Beatrix nénikém kötötte a nyolcadik szülinapomra,és apám abba a borzalomba küldött suliba.Aznap mindenki kinevetett,kivéve egyet.Toby Marshall megdicsérte a pulcsit,aztán hozzátette hogy milyen gyönyörű vagyok benne.Ahogy emlékszem,az apja jól nevelte,és már akkor hozta helyettem az iskolatáskámat,amikor még alig ismertük egymást.Sajnos amikor hatodikosok voltunk,az anyját áthelyezték Connecticut-ba,mert ügyvéd.Nem tudtuk tartani a kapcsolatot.De mégis honnan a pokolból tudhattam volna hogy ő Toby Marshall? Régebben szeplős és vékonyka volt,a haja pedig szőke,ennek ellenére most szikár,magasabb lett,a haja besűrűsödött (a vámpírok haja és körme eszeveszett gyorsasággal nő),és besötétült.Aztán eszembe jutott hogy "Hé te marha,hiszen azóta tíz év telt el! Jó hogy változott!"
-Toby? Toby Marshall? Te vagy az? - Kérdeztem hitetlenkedve,mire az arcán széles vigyor ült ki,és bólintott,én pedig mint egy idióta,a karjaiba vetettem magam.Azt hittem ellök magától,de ehelyett még szorosabban visszaölelt.
-Örülök hogy emlékszel rám,fűnyíró. - Vállba vertem mire nevetni kezdett és arcon puszilt.A "fűnyíró" régebben a sulis gúnynevem volt,mert amikor anyáék elváltak,és apám össze állt ezzel a boszorkánnyal (sajnos mindig vele kellett fodrászhoz mennem),így úgy néztem ki mint akin átment egy fűnyíró.
-Örülök hogy látlak.Október harmincegyedikén,mindig szomorú voltam,hogy nem kívánhatok boldog szülinapot,és nem lehettem ott amikor azt a mennyei csokis brownie-t osztogattad az osztályban. - Kigördültek a könnyeim,de gyorsan kipislogtam őket.Emlékszik a szülinapomra és anya csokis browni-jára.Ezzel sajnos eszembe jutott hogy Halloweenkor van a szülinapom...Most szeptember harminc van,ami azt jelenti hogy egy hónap múlva már tizenhét éves leszek.
-Én is örülök.De most már itt vagy és én is. - Menet közben beszámoltam neki anya és apa válásáról,amit szemmel láthatóan,nem fogadott túl jól,mert ami azt illeti anya is nagyon bírta régebben a nagy,szőke buksiját.Meséltem neki a megjelölésemről,és az itteni barátaimról.Ő is mesélt pár dolgot,és megtudtam hogy van egy macskája akit Démonnak hívnak.
-Komolyan! Ne értsd félre,nem a színe miatt neveztem el..Tényleg gonosz kis bestia,de engem szeret.Ha akarod,egyszer megmutatom,most viszont mennem kell.Szia! - Rám kacsintott,én pedig utána szóltam.
-Ööö..izéé.To...Darren? Nem ebédelünk együtt? - Most hogyan is kéne szólítanom? Hol vagyok?
-Szuper ötlet! Negyedik óra után eléd megyek! Na szia!
Garmy professzor olyan volt, mint egy kis spanyol forgószél. Nem csoda hogy már az első naptól fogva azonnal megkedveltem (a tetoválásai tollakra emlékeztettek, olyan volt, mint egy spanyol kismadár), de sajnos végig spanyolul beszélt. Egész idő alatt. Én nyolcadik óta nem tanultam spanyolul, és akkor sem voltam a legjobbak között, így elég elveszettnek éreztem magam órán, de azért felírtam magamnak a házi feladatot, és megfogadtam, hogy tanulni fogom a szavakat. Nem szeretem elveszettnek érezni magam.Az is csoda volt hogy a legelső órán,be tudtam mutatkozni
A tréningóra Kalonával nagyon tuti volt, ami teljesen meglepett. Az órát a tornaterem mögött tartották,ami egy hatalmas akadály pályára emlékeztetett.A mászófaltól a mozgó bábukig minden megtalálható benne,amit csak el lehet képzelni egy vámpír iskolában. Kalona "professzort" mindenki Kalonának hívta. Tetoválásait még mindig nem fedeztem fel,amire rá is kérdeztem,mire azt válaszolta hogy ő nem vámpír.
-Bizonyos szempontból egy angyal vagyok. - A szám kinyílt a döbbenettől.Aztán logikusnak tűnt,hiszen az angyalok gyönyörűek,aztán ő is baromi jól néz ki,ja és szárnyai is vannak. - De sok féleképpen neveznek.Nefilim,isten.. - Az arca komorrá vált,és szégyennel teli hangon folytatta. - A történelem előtti időkben az angyalok a földön éltek,és emberekkel párosodtak.De akárhogy is neveznek,két dologban az összes rólunk szóló történet egyetért.Az hogy gyönyörűek vagyunk,a másik pedig hogy gyermekeket nemzettünk az embereknek.Ez volt az a pont,amiért lekerültem Nüx birodalmából.Nagyon régen,őt szolgáltam a túlvilágon,aztán elkövettem azt a hibát hogy féltékeny lettem hitvesére,Ereboszra.Kitaszítottá váltam,és bukott angyal lettem.Nagyon sokáig a sötétségben éltem,gyilkoltam,de ami a legszomorúbb az hogy élveztem.Hatvan egy - néhány évvel ezelőtt Neferet a szolgám lett,vagyis én azt hittem.Végig manipulált,aztán én lettem az ő rabszolgája.Örökre.
-De akkor..?
-Az eskü így szólt: Ha te Kalona,Nüx bukott harcosa,megszeged esküdet és kudarcot vallasz Zoey Redbird,Nüx vámpírjelölt Főpapnőjének elpusztításában,akkor a lelked felett én fogok uralkodni egészen addig,míg halhatatlan életed véget nem ér. Tudod mi itt a baki?
-Mi? - Kérdeztem ledermedve.
-Az hogy nem vagyok halhatatlan.Már nem.És ezzel az eskü semmit sem ért.Ha szeretnél,később beszélgethetünk még,de most koncentráljunk az órára. - Rám kacsintott,majd elment.
Mikor összeszedtem magam,beálltam az egyik akadálypálya sorjába,és vártam hogy sorra kerüljek a mászófalon.Majdnem elájultam amikor Lena és Astoria odajöttek hozzám,majd fecsegni kezdtek.
-Mi dolgod volt neked Darren Fosterrel?
-Mármint Toby Marshall-al? - Értetlenül fürkészték az arcom,aztán mégsem hagyták annyiban a kérdést.
-Toby Marshall? Az meg ki? - Mielőtt válaszolhattam volna egy kedves hang válaszolt helyettem.
-Ez igazából nem szoktuk elfecsegni,de Darren Foster régen,tényleg Toby Marshall volt. Nadine! Hogy vagy? - Kérdezte Fiona,aztán nevetve megölelt.
-Jól,köszönöm.
-Tényleg,honnan tudod az előző nevét? - Fiona szemében kíváncsiság csillogott.
-Régen ő is a Broken Arrow általános iskolába járt.Amikor másodikos voltam,a nagynéném kötött nekem egy szörnyen ronda narancs sárga pulcsit,a suliban pedig mindenki gúnyolt érte,kivéve Toby-t..izé..Darren-t.Meg aztán mindenki fűnyírónak becézett Jacquelin elmebeteg fodrásza miatt. - Majdnem kiugrott a szívem a helyéről amikor valaki átkarolt.Jack volt az,én pedig belenéztem borostyán szemébe.
-Miről maradtam le? - Kérdezte szórakozottan.
-Nadine mesélt nekünk a régi hőséről. - Kuncogta Lena,és mikor Fiona vetett rá egy jobb-ha-befogod pillantást,abba is hagyta.
-Hős? Ki volt az? - Kérdezte feszülten,aztán meghallottam Darren kiáltását a két méter magas mászófalról.
-Helló Nadine! - Ő is vigyorgott mint egy fogyatékos.Visszaintegettem és hála istennek,megjött a legjobb barátnőm....Adammel??!! Mi a francot csináltak együtt? Értem hogy már azelőtt is barátok voltak,mielőtt megérkeztem,de észrevettem hogy Adam a füléig el van vörösödve,Jenn pedig harapdálta a száját.Hmmm,feltétlen ki kell faggatnom!
-Nos,izé...Hmm,most mennem kell,izé..Sziasztok! - Mondta az Ideges Adam,aztán Jenn játékosan lesöpörte Jack kezét a vállamról és ő karolt át.
-Na mi újság van? - Az angyali vigyor továbbra sem tűnt el az arcáról,ami nagyon illet csinos kis róka arcához. Mindenki tátott szájjal nézte,amint ugyan úgy viselkedik mint korábban.Elképzeltem vajon mi járhat a többiek eszében.Lena valószínűleg azt gondolja hogy "Most meg kell próbálnom úgy viselkedni,mint akinek a bátyja NEM mozdult rá a húga barátnőjére! Hol a sminkes tükröööm?!" Astoria? Hogy mennyire szaftos pletyka lenne ebből.Fiona? Ő valószínűleg Kalonára gondol,mert most is éppen vele beszélget,fel sem tűnt hogy eltávozott.
-Hát,ööhmm,Asszem megyek gyúrni.Sziasztok. - Adott egy puszit az arcomra Jack, majd vihogva tovább állt.Ketten maradtunk Jenn-vel,én pedig megpróbáltam köhögésnek álcázni egy nevetést,de nem sikerült.
-Most meg mi van? - Úgy kérdezte ezt,mintha totál másnapos lenne,és fogalma sem lenne mi történt múlt éjszaka.
-Uh-la-la! Mesélj! Mi van köztetek Adammel? - Kérdeztem lihegve mikor már a falon másztunk át a gumikhoz.
-Mi lenne? Semmi,nagyon jó pasi.Semmit sem akarhat egy olyan lánytól mint én.. - Morogta és ezen annyira elkapott a nevető görcs hogy egy szemvillanás alatt zuhantam vagy két métert.Nem éreztem fájdalmat,csak a fenekemet ütöttem meg,aztán tovább röhögtem.Szegény legjobb barátnőm! Ha tudná hogy Adam mit érez iránta,ő is leesne a falról,de keményen.Már fetrengtem a nevetéstől,amikor egy erős férfi kar felsegített,aztán belenéztem Darren szexi,barna szemébe.
-Jól vagy? Máskor ügyelj amikor éppen egy kétméteres falat akarsz átmászni! Egyébként mi olyan vicces? - Egész jó kedvem volt,és mielőtt felfogtam mit csinálok rákacsintottam,aztán a vihogó Jenn-re néztem.
-Majd ebéd közben elmondom! - Hamar elszállt a jókedvem amikor megláttam a tér végében álló Jack-et,amint gyanús szemmel méregeti Darren-t.Kimásztam a karjaiból,és megköszöntem neki hogy felsegített,majd utána kiáltottam hogy ebédnél találkozunk.Rájöttem hogy még mindig nem vagyok magamnál,mert TÉNYLEG kiáltottam,ami azt jelenti hogy a fél osztály meghallotta.....Jack Johnsonnal együtt.
-Ki volt ez? - Kérdezte tettetett jókedvével,azonban észrevettem hogy ideges.
-Egy régi barátom,aki felismert.Megbeszéltük hogy ebédnél találkozunk. - Vontam meg a vállam.Tényleg így volt,ez történt.Ami viszont feldühített,az az volt hogy gyanúsan méregetett.Teljes erőmből forgatni kezdtem a szemem,és mérgesen fújtam egyet.
-Ugye nem azt akarod mondani hogy nem bízol bennem? - Dühös voltam,és ebbe még az is belejött hogy bizonytalan voltam vele kapcsolatban.Elővette a szexi,lekezelő mosolyát,majd folytattam. - Talán féltékeny vagy?
-Erre a kis mitugrászra? Fél kézzel le tudnám nyomni.Mindenesetre nem örülök hogy találkozgatsz vele..Szólhattál volna. - Azzal elment.Jenn megfogta a vállam,és sóhajtozni kezdett.
-Ez nagyon bunkó duma volt.Egyébként meg,nem hibáztatlak.Darren tényleg őrülten szexi,és kedves.Együtt járunk Taekwondoo-ra,mindig elnéző velem szemben.Ami Jack-et illeti,nem hagynám hogy így beszéljen a barátaimról.Csak mondom.
-Hát nem is fogom hagyni.Biztos lehetsz benne.Totál úgy viselkedik mint az apám...
Jenn felhorkant és kisiettünk a lány öltözőbe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)