17.Rész

17.Rész
Julie
Julie éppen a főbejárat előtti padon ült.Nem ült volna ott,ha nem lett volna muszáj.A képessége segítségével,érezte hogy azon a területen erőszakos gyilkosságot hajtottak végre.Éppen a barátját várta,Finn-t.Finn ötödéves,Julie pedig negyedéves.
Mikor Julie hangokat hallott,felpattant a helyéről és elbújt a közeli szökőkút mögé,mert a felé jövő gondolatok alapján,tudta hogy nem Finn az.Meglepő sikkantás hagyta el a száját,mikor meglátta hogy Nadine barátnője,Jenna Davis és a suli főpapnőjének,Taurielnek a harcosa,Arisztosz beszélgetnek a főbejárat előtt.
-Tudom hogy nagyon hiányzik,de ne aggódj.Hamarosan látni fogod az édesanyád.Addig is maradj nyugton,és figyeld a jeleket. - A lány mosolyogva bólintott,majd tovább állt.
Mikor Arisztosz is elment,Julie fellélegzett,de amikor megfordult majdnem felsikoltott.Egy fura,szőke lány lihegett az arcába,és őt nézte.Egy pillanatig mereven állt,de aztán megenyhült az arca.
-Szia Julie.Csak nem kémkedsz?
-Tanja...megijesztettél.Mit keresel itt? - Kérdezte Julie,miközben zihálva vette a levegőt.
-Te is láttad? Mármint Jenn-t és Arisztoszt. - Julie azon gondolkodott,vajon mennyit mondhat el a lánynak,de aztán meghallotta a gondolatait. Ó istennő,itt valami rohadtul bűzlik.Jenn és Arisztosz? Talán csak arról van szó hogy Jenn az idősebb pasikra bukik..Nem! Ez annál komolyabb.
-Persze,azért bújtam el.Épp a barátomat vártam mikor meghallottam a gondolataikat.Igaz,csak egy-két dolgot tudtam elcsípni,mert nagyon védekeznek.
-De miért? Mi védeni valója lenne Jenn-nek? Mármint,persze,minden embernek vannak titkai.De nekem akkor sem stimmel.Az érzéseik alapján...Jenn feszült..Arisztosz pedig dühös,és türelmetlen..Nem nagyon hallottam,de mintha valami anyáról beszélgettek volna.
-Pontosan.Jenn-nek nagyon hiányzik az anyja,és Arisztosz azt mondta neki hogy figyelje a jeleket... - Mondta Julie gyanakvóan,majd hirtelen zajokat hallottak a bejárat felől.Azt hitte Jenn az vagy Arisztosz,de amikor oda nézett meglátta a barátját.
-Figyelj Tanja,nekem most mennem kell.
-Várj! Erről egy szót se szólj Nadine-nak,és feltétlen beszéljünk mielőtt elutazom,oké?
-Hát persze.Találkozzunk a keleti falnál egy óra múlva. - A lány elvigyorodott,majd elfutott.

Nadine
Pont a keleti falnál sétáltam a macskámmal,mikor megláttam hogy Tanja úgy futkos mint egy fogyatékos.
-Tanja? Mit csinálsz?
-Ó,szia Nadine.Én? Semmit,csak keresem a macskámat,a neve Finnick,és nagyon idióta.Egész nap előlem bujkál.Futkos össze-vissza.Mikor indulunk? - Kérdezte zihálva.
-Hát...Ötkor.Ami az eltűnt személyeket illeti,nem láttad Darrent? Cordelia kitalálta hogy neki is jönnie kell.
-Csak azért mert tud Neferetről? Ez elég hogy is mondjam...Furcsa. - Egész idáig azt gondoltam Tanja-ról,hogy furcsa és nem ismer viccelődést.De most komolyan.Kábé három hete jelöltek meg,és az első napon megismertem,de egy deka humort nem láttam rajta.Most azonban kezdtem megkedvelni,egyáltalán nem találom furcsának,csak érdekesnek.
-Eléggé kiakadtam,nem akarom őt is bajba sodorni.És Jenn-t sem láttad? - Tanja egy pillanatra megdermedt,aztán idegesen elmosolyodott.
-Nem,ma még nem.Miért,te sem láttad?
-De igen,de akkor kicsit összekaptunk.Igazság szerint lekiabáltam amiért nem jött be hozzám a gyengélkedőre.Azt mondta az anyjával volt valami,és hogy ott volt mikor Lena meghalt..A furcsa az volt,hogy amikor legelőször kérdőre vontam,azt mondta Mordekai lába eltört. - Legyintettem,majd folytattam. - Később tisztáztuk a dolgokat.Szegényt,meg tudom érteni.Én az apámat vesztettem el,ő pedig az anyját. - Ránéztem az órámra.Te jó ég! Ötkor indulunk,most pedig háromnegyed négy van.
-Ne haragudj Tanja,de mennem kell.Nem sokára találkozunk! - Elköszöntem,majd bementem a lánykoleszbe.

Tanja
-Jól van Finnick! Most már elő bújhatsz! - Súgta Tanja a fa mögé,ahonnan egy fehér cirmos bújt elő.Sértődötten fújt a tesze-tosza lányra,aki felkapta és magyarázkodni kezdett.
-Hé,Finnick.Nem is vagy idióta,csak ki kellett valamit találnom hogy találkozhassak Julie-val. - Finnick egy pillanat alatt megenyhült,és a két mancsát Tanja pirosas arcára tette.Tanja letette Finnick-et,majd leült a fa oldalába és csendesen várt.
Hirtelen Julie toppant be,aggódó arcával. - Hallottam a gondolataid.Jenn-ről.
-Valami nem stimmel.Hazudik,meg titkolózik.Pedig mi a barátai vagyunk.Komolyan,nem értem mi van vele. - Rázta a fejét Tanja,majd Julie leült mellé.
-Talán kémkedni kellene? Mert az elég ijesztő és fura.
-Van olyan amikor egy embernek az ijesztő és a fura a valóság.Ilyen vagyok én. - Rántotta meg a vállát Tanja,majd Julie elvigyorodott.
-Szerintem pont ezért találtunk egymásra Finn-vel.Mindketten megijedünk a normális emberektől.Találnod kéne egy hozzád hasonlót.Láttalak már párszor.Ezelőtt... -Julie húzta száját,mintha ki akarná kerülni a szót.
-Ezelőtt folyton egyedül mentem a sulibulikra? Igen,de nem azért mert nem hívtak meg,hanem azért egyik sem volt érdekes.Tudod,én az érdekes embereket kedvelem.Azokat akik nem görcsölnek egy folytában azon hogy mi lesz holnap,vagy holnap után.Csak a jelennek élek,és szeretném ha ilyen lenne a pasim is. - Egy pillanatra elhallgatott,majd elvigyorodott. - Mi legyen a mi Pinokkiónkal? Az nem akkora baj hogy egyszer füllent egyet,de nekem akkor is rossz érzésem van vele kapcsolatban.Hé,ma kajánál,nem tudod kihallgatni a gondolatait?
-Nem bír engem.Ha meglát a ti asztalotoknál,azonnal elmegy vagy valami.
-Nem,nem.Egy másik asztalnál! A képességed olyan mint a Bluetooth,ugye? - Kíváncsiskodott Tanja.
-Ha jól ismerem a személyt,összpontosítok a hangjára..Gondolok rá,és egyszer csak megszólal.Hallom,és látok képeket.Elég könnyű. - Vonta meg a vállát Julie,majd mindketten egy reccsenő zajra lettek figyelmesek.
-Ki van ott?! - Kiáltott Tanja,majd behunyta a szemét és a valaki érzéseire koncentrált.Düh,utálat,és bosszúvágy.Egyetlen dolog volt amit még tudniuk kellett volna,az hogy ki ellen tervel a Valaki bosszút,és hogy ki az a Valaki.De mielőtt Tanja megláthatta volna,a valaki elszáguldott a Médiaközpont felé.
-Bele tudtál lesni a gondolataiba? - Kérdezte Tanja zihálva,majd Julie tágra nyílt szemmel ránézett.
-Egyetlen egy képet.Egyetlen személy mosolygott rajta.Nadine volt az.

16.Rész

16.Rész
Nadine
Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra hogy másnap kiengedtek a gyengélkedőről,de sajnos Miss Goode csak arra hagyott időt hogy egyek meg hogy összepakoljak.Az viszont végképp nyugtalanított hogy nem láttam Jenn-t.
-Egyáltalán nem jó ötlet hogy Darren is velünk jön.Csak veszélybe kerül. - Mondtam durcásan Fionának,kínai evés közben.
-Anyám ragaszkodik hozzá,jönnie kell.Adam beavatta őt. - Megfogta a kezem az asztal fölött,majd komolyan így szólt:
-Bölcs dolog volt tőled megmenteni azt a lányt,de máskor inkább hívj segítséget.Ha nem vigyáztál volna,akkor most a túlvilágon lennél Nüxxel és Lena-val.Szegény lány, eleinte nagyon kedves és tapintatos volt.De miután megromlott a kapcsolata Andy-vel,nem volt olyan nap hogy ne hallottam volna vissza hogy így meg úgy megalázott valakit.
-Szóval már korábban is szakítottak? - Kérdeztem kíváncsian,miközben a vörös foltocskát simogattam a kezemen.Igen,tudom hogy jelen pillanatban inkább Percy-t kellene simiznem,de ő éppen készül az utazásra,vagyis: alszik.
A kaja és a beszélgetés után,összepakoltam a holmimat,majd átmentem a Média központba.A könyvtár felügyelője,Szapphó,kedvesen mosolygott,majd megkérdezte hogy vagyok.
-Most már jobban.Köszönöm.
-Kellemes délutánt!
Nem tudom miért,de azonnal megéreztem Julie-t.Egyedül üldögélt az egyik számítógépnél,és pont egy Ultimate Fail videót nézett.Megérintettem a vállát,amitől megrémült,de amikor meglátta hogy én vagyok elmosolyodott.
-Szia Nadine,örülök hogy jobban vagy.Éppen videókat nézek,ülj le mellém. - Boldogan ültem le mellém,tényleg.Nem ismerem olyan jól,de kívülről egész normálisnak tűnik.Hosszabb beszélgetésbe kezdtünk,és megtudtam róla hogy New Orleans-ból költözött ide a nagynénjével miután megjelölték.
-Tudod mit nem értek? Miért mindenki Tulsába jön? Egy csomó más hely van a világon ahol többre megy az ember.
-Talán a suli hírneve miatt.Itt tanult Zoey Redbird,aki elűzte Neferetet.Ez azért sokat számít. - Hirtelen elhallgatott,közelebb hajolt,és elkezdett suttogni. - Tényleg megjelent?
Egy pillanatig néztem rá,majd beugrott.Miért ne mondhatnám el? Elvégre ott volt mikor elmondtam.
-Mármint,ha nem akarod,nem kell....-
-De igen,el akarom,csak egy pillanatra elbambultam.Ne haragudj.... - Pillanatnyi hatásszünet után folytattam. - Neferet megjelent az álmomban,és Astorián keresztül is,és félek hogy nem sokára egész alakban is megfog...-
-Mennem kell,jön a barátnőd,és nem akarja hogy itt legyek.Majd felhívlak vagy valami.Bocsáss meg,szia! - Teljesen ledermedtem mikor kimondta a szavakat,és csak néztem ahogyan távozik a médiateremből.
-Nadine! Hát itt vagy! - Abba hagytam a hitetlenkedést mikor meghallottam Jenn hangját.Hirtelen előtört belőlem hogy milyen dühös is vagyok.Tegnap egész nap nem láttam,nem is jött be hozzám a gyengélkedőre,(jó,nem mintha kötelező lenne vagy ilyesmi,de azért jól esett volna.)
-Helló Jenn. - Válaszoltam kimérten,mire a mosoly lefagyott az arcáról.
-Talán valami gond van? - Felvonta az egyik vörös szemöldökét,és a jéghideg zöld szemét rám szegezte.
-Azon kívül,hogy egy napig nem láttalak,Lena meghalt,a többiek pedig teljesen meg vannak rémülve.Szóval,hol voltál?
-Képzeld,Mordekait gondoztam,mert eltört a lába! Valamelyik idióta ember kertész rálépett a lábára,és most fent fekszik a szobában.Ami Lena-t illeti,leróttam a tiszteletem,ott voltam mikor meghalt. - A szeme megtelt könnyekkel,majd folytatta. - Nálad is bent voltam,elsőként mentem be,de később jött az a lány,aztán kimentem.Aludtál! Nem tudhattad hogy bent vagyok.Eredetileg azért jöttem hogy megkérdezzem,ülünk-e együtt a repülőn,de most inkább elhalasztom.Na,szia. - Azzal kiviharzott a média központból.Egy percig azt fontolgattam,talán itt kéne maradnom,de végül felmentem a szobába bocsánatot kérni.Meglepő látvány fogadott.Percy és Mordekai az ágyamon ugráltak és játszottak,SÉRTETLENÜL,Jenn pedig nem volt sehol.Úgy éreztem mintha valaki pofon vágott volna.
-Hazudott. - Motyogtam,majd felkaptam Percy-t,Mordekai-t meg a csomagomat és le trappoltam a lánykolesz társalgójába.Elmosolyodtam mikor megláttam hogy Jenn,és két másik negyedéves lány,vidáman csacsognak.Odamentem és megköszörültem a torkom.Azonnal felkapta a fejét,az arca pedig bekékült.Nyitotta a száját,de belé fojtottam a szót.
-Miért hazudtál? Mordekai-nak semmi baja.
-Azért mert nem értettél volna meg. - Mondta.
-Ha nem próbálod meg megértetni velem a dolgokat,akkor még szép hogy nem értelek.Hol voltál?
-Az anyámmal beszéltem.Nagyon régen nem láttam.Úgy gondoltam nem ártana vele beszélnem.Nem tudtam hogy ez ekkora probléma neked.Te könnyen beszélsz,a te anyád akkor jön amikor szeretnéd,de az enyém.Fogalmad sincs róla,milyen nehéz nekem.Ja,légy szíves add ide Mordit és mondd meg a többieknek hogy nemsokára megyek Figyi,én tényleg nem akartam megkavarni a kakit,bocsi..  - Nem tudtam rá haragudni.Letettem a cicát,de még mielőtt kimentem volna,odaszóltam.
-Csak hogy tudd,nem kellett volna eltitkolnod.Azért nincs harag ugye? - Nagy nehezen elmosolyodott,majd válaszolt.
-Nincs,LB-k?
-Azok. - Mondtam,majd bosszúsan elhagytam a szobát.