-Már nagyon várom a szombati szertartást! - Mondta Jenn,és feltűnt hogy rettentően sápadt.A szeme karikás,és állandóan megköszörüli a torkát.
-Szertartást? - Most komolyan én vagyok az egyetlen,aki ebben az iskolában nem tud semmiről?
-Igen,holnap lesz a Telihold szertartás.Elvileg Taurielnek kéne levezetni,de nem tudom,nincs itt. - Válaszolta a brownie-t majszoló Darren,aztán belém karolt.Kicsit bántott hogy nem tudtam vele kettesben beszélgetni,de így is elvoltunk.Megígértem neki hogy szólni fogok anyának,ha legközelebb jön,süssön brownie-t.Már nyolc évesen rettentő aranyos srác volt,bár most már férfiasabb,és vonzóbb.Eszembe jutott Jack...Sóhajtottam,és hirtelen megláttam a feldúlt arcát,ahogy felénk igyekszik.
-Ó,helló Nadine,válthatnánk pár szót? - A hangja ingerült volt,és közben állandóan Darrent nézte gyanúsan,és ami a legjobban bosszantott,az az volt hogy úgy nézett a legjobb barátnőmre mint egy kis senkire.
-Bocs,de most nem érek rá. - Mondtam érzelemmentes hangon,és akkor rájöttem.Nem akarok én tőle semmit,de valamilyen szinten ez normálisnak számít.Nem várhatják el tőlem hogy tizenhat évesen eldöntsem kivel akarom leélni az életem,vagy igen?
-Nem.Mondom.Még.Egyszer,légy szíves gyere velem! - A hangja tele volt ingerültséggel,és mielőtt elmondhattam volna neki mekkora seggfej,Darren szólalt meg hihetetlen gúnyos hangon.
-Hé,madárfiú.Csak egy jó tanács,Nadine utálja ha erőszakoskodnak vele,szerintem ha magadnál akarod tartani,legalább még egy hétig,akkor állítsd le magad.
-Tényleg te kis szarcsimbók? Attól hogy te több ideje ismered Nadinet,mint én attól nem vagy egy Bruce Willis,aki mindenkit megment,és igazságot szolgáltat.Állj félre ha jót akarsz magadnak,különben....-
-Különben? Ha már a filmeknél tartunk,te leszel Shane a Walking Dead-ben aki mindenkit összever? Hmm? Attól még hogy egy rohadt Színész versenyen kilencedik lettél,még nem vagy Arnold Schwarzenegger!
-Hé,azt mondtad hogy első lettél! - Mondta Jenn,majd megköszörülte a torkát.Jack egy hihetetlenül gonosz pillantást vetett Jenn-re és Darrenre.Tényleg,nekem is azzal dicsekedett hogy első lett.Hazug!
-Ajjajj...Ebből bunyó lesz..- Súgta a legjobb barátnőm,aztán köhintett egyet.Hirtelen jeges félelem markolt a gerincembe.
-Jenn,jól vagy? Kérlek mondd hogy jól vagy..-
-Nyugi! Jól vagyok! Csak kicsit idegesítő ahogy a pasid játssza a nagy istent.. - Forgatta a szemét,aztán ráeszméltem hogy ezek mindjárt kiverik egymás fogát.
-Elég legyen! Jack,mit akarsz? - Kérdeztem támadó-állásba,ha netán a hajamnál fogva akar elhurcolni,hogy beszélgessek vele.
-Azt nem itt fogom elmondani. - A hangja kemény és rideg volt,majd elsétáltunk Nüx templomához.Karba tett kézzel megfordultam,és vártam hogy a fejemhez vágja,hogy vége,ennyi.De nem.Ez nem történt meg.Nagy meglepetésemre megcsókolt.De ez a csók más volt,követelőző,tele birtoklási vággyal...Csak akkor fogtam fel mi van,amikor neki nyomott háttal a falnak,és elkezdett taperolni.Nüx templomának falához!
-Jack..Fejezd be! - A hangom erőtlenül és szánalmasan csengett,vettem egy levegőt,és amikor észrevettem hogy még jobban magához szorít,megpróbáltam ellökni magamtól,de túl erős volt.
-Fejezd.Be.Azonnal. -Mondtam szótagolva a mondatot,amikor meghallottam vággyal teli,gúnyos hangját.
-Tudom hogy te is akarod! - A hangja követelőző és gúnyos volt,amitől összerezzentem.
-Nem,nem akarom! - A fogamat csikorgattam és tiszta erőből vertem a mellkasát,de nem zavarta.
- Ne játszd már az eszed! - nevetett fel újra Jack. Gonosz, gúnyos nevetése volt. - Te is tudod, hogy mi örökre összetartozunk.
Jack hangja rekedtes volt, és nagyon igyekezett, hogy szexinek tűnjön, de kihallottam belőle az ingerültséget. Szinte már tombolt. Láttam, ahogy megmozdul a keze, és elkerekedett a szemem, amikor végighúzta a mutatóujját az alkaromon. Alig akartam hinni a szememnek. Körmével, mint egy késsel, felhasította a pulcsimat,és az azonnali éles fájdalomból ítélve a bőrömet is.
-Teszek róla hogy végre megértsd! Mi.Nekünk.Együtt.Kell.Lennünk,és egy idő után te is belátod majd! A megbélyegzéssel,pedig hitelesítem! - Megnyalta a sebet a karomon,és páni félelem uralkodott el rajtam.A vérem még jobban ömleni kezdett,aztán megint megnyalta a sebem,és az összeforrt.Elengedett,és a szemembe nézett.Tekintete gúnyos,és szánalommal teli volt.
-Én...Én..Nem tudom mi történt.......Most mennem kell. - Azzal leestem a földre,ő pedig elszáguldott az éjszakába.
-Oké,oké...Szedd össze magad,nyugodj meg,nem lesz semmi baj... - Mondogattam magamnak,miközben eligazítottam az egyenruhám,a hajam,és beléptem a kihalt folyosóra.
Igyekeztem Vámpírszocra amikor a fülemet megütötte egy erős,mérges férfihang.
-Na ide figyelj kislány! Nem fogom még egyszer elmondani.Vagy segítesz nekem a tervemben,vagy nagyon megbánod,vagy te vagy a szeretteid.... - Fülelnem kellett ahhoz hogy ráismerjek a hangra.Gondolkozz,gondolkozz...És akkor rájöttem.Ez Tauriel harcosának,Arisztosz hangja volt."Fordulj meg!" Üvöltöttem rá magamra gondolatban.Húzz el innen!
Már éppen elakartam rohanni,amikor meghallottam egy másik hangot a fejemben.
-Segíts! Kérlek! Ha nem segítesz ez az elme roggyant szét fog tépni! Gyere és mondd azt hogy engem keresel! - Egy lány volt az,megpróbáltam nem törődni a segély kiáltással,amikor újra hangokat hallottam,de ezúttal nem a fejemben.Annak a lánynak a hangja volt,aki mentálisan szólt hozzám.
-Mit akarsz tőlem,te idegbeteg? Nem izgulsz hogy VALAKI,észre fog venni? - A lány alaposan meghúzta a valaki szót,és tudtam hogy rám gondol.Vettem egy mély levegőt és elindultam a rajzterem felé,ahonnan a hang jött.Ott állt Arisztosz és egy répa vörös hajú,csinos lány.Látszott rajta hogy meg van ijedve,de ugyan akkor állta a harcos tekintetét,és gúnyosan mosolygott.
-Elég legyen Dakaria! Velem nem beszélhetsz így! Vagy talán elfelejtetted a mi kis titkunkat? - Arisztosz ezúttal szexi hangon beszélt,és megpróbálta megfogni Dakariát,aki ellökte magától.
-Ugyan már! Ne légy nevetséges! Az csak egy csók volt,és jusson eszedbe hogy nem én akartam! Most pedig állj le mielőtt Valaki,észrevesz! - Tudtam hogy ez megint nekem szól,ezért cselekedtem.Kiléptem az árnyékból,és feléjük siettem.Láthatóan azonnal észrevettek a kopogó csizmámról,de nem törődtem vele.Elővettem a gúnyos mosolyom,és megszólítottam.
-Dakaria! Hát itt vagy! Már mindenütt kerestelek,mit csinálsz itt? - Gyanúsan méregetni kezdtem a céklavörös Arisztoszt,aztán Dakaria így szólt.
-Én,ugyan semmit.Főleg nem itt! Most pedig menjünk! - Hátra vetette gyönyörű haját,és feltűnt hogy nem hajt fejet Arisztosz előtt,én sem tettem csak mondom.A könyvben azt olvastam hogy a vámpírjelölteknek Főpapnőjük,illetve annak harcosa előtt szívére kell helyezniük ökölbe szorított kezét,és fejet kell hajtani.Dakaria ugyan egy pillantásra vagy egy "Viszlát"-ra sem méltatta.Mikor úgy éreztem hogy hallótávolságon kívül vagyunk,megállítottam.
-Ez meg mi volt? - Megállt,és gyönyörű zöldeskék szemei az enyémbe fúródtak.
-Te vagy az új különlegesség? - Kérdezte kicsit gúnyosan de aztán megenyhült,és elmosolyodott. - Ne haragudj,most mentettél meg.Ez a férfi elmebeteg!
-Milyen tervről beszélt? Hallottam hogy valami tervről hadovál neked,és megfenyeget.
-Már megbocsáss,de miért érdekell annyira? Én legszívesebben elfelejteném ezt az egészet,nem biztonságos gondolni rá.Amúgy a nevem Dakaria Dixon. - A hangja furcsán csengett,aztán elvigyorodtam.
-Dixon? - Eszembe jutott Daryl Dixon a Walking Dead című sorozatból,meg az hogy mennyire imádom.Ő is vigyorgott.
-Most meg mi van? Daryl elképesztően dögös a maga módján,és a sorozatot is imádom.Ezért választottam a Dixon nevet.Gondolj csak bele! Az előző nevem Jessica Arsch volt! Tudod ez mit jelent? - Folytak a könnyeim a nevetéstől.Arsch?! Komolyan?!
-Jesszusom! Az Arsch nem azt jelenti németül hogy segg? - Alig kaptam levegőt amikor ezt kimondtam,ő pedig nevetni kezdett.Egsézen addig nevettünk amíg meg nem hallottam az első köhögést...
-Nyugi,semmi bajom,csak be vagyok rekedve.Nem..- Mondani akart valamit de aztán megint rátört egy köhögő roham.
-Dakaria! Gyere! Elviszlek egy tanárhoz! - A hangom alapján pánikoltam.Istennő,kérlek ne hagyd hogy meghaljon!
-V-várj! - A köhögéstől nem nagyon tudott beszélni. - Mondani..Akar - Felsikoltottam amikor vér spriccelt a szájából.Csitítani kezdtem. - Vi-vi-vigyázz! Arr-isztosz nem az akinek mondja magát! - Mostmár mindenhonnan vér jött.A szájából,a füléből,az orrából és a szeméből.
-Rendben! Vigyázni fogok! De most takarékoskodnod kell az erőddel! - A karomban tartottam hideg testét miközben tárcsáztam Fiona mobilszámát.Szerencsére az első "bííp"-re felvette.
-Nadine? Valami gond van!? - Dakaria megint köhögni kezdett,és pedig éreztem hogy sírok.
-Fiona! Kérlek gyere a rajzteremhez! Egy lány bajban van! A teste elutasítja az átváltozást,siess!
-Már is! - Letettem a telefonom,és csitítva ringatni kezdtem Dakariát.Már nem sírtam,de ez akkor is kiborító.Igaz hogy még csak tíz perce ismerem,de akkor is kedves volt hozzám..
-Shh,Nyugodj meg.Már jön a segítség. - Kinyitotta a szemét,és elmosolyodott.
-Még a nevedet sem tudom. - Ahogy megszólalt hallottam hogy a vér gurgulázik a torkában.
-Nadine,Nadine Cross.
-Nadine...Légy óvatos.Kérlek maradj mellettem. - Megérintette a hűvös ujjával,a karom,amitől összerezzentem.
-Az leszek. - Elégedetten elmosolyodott,vett egy utolsó gurgulázó lélegzetet,és örökre lehunyta a szemét.Hangos lépteket hallottam,és a szemem sarkából megláttam Fionát és Kalonát,egy hordággyal a kezükben.
-Nadine! Menj fel..Ez sok volt neked... - Utasította Fiona,aztán hirtelen beugrott valami.
-Meg-megvárhatom amíg felkel? - Kérdeztem szipogva,amikor Kalona a szemembe nézett.
-Nadine...Ő már nem fog felkelni.Látod a jelet a homlokán? Vörös.Ami azt jelenti hogy egyszer már meghalt.Sajnálom.Barátok voltatok? - Kérdezte,mire felkaptam a fejem.
-Nem.Nem voltunk.Kérte ho-hogy mentsem meg,én pedig megtettem.. - Értetlenül néztek,aztán Fiona szólalt meg.
-Mitől kellett megmentened? - A hátam mögött lépteket hallottam.Megfordultam és egyenesen Arisztosz szemébe néztem.Úgy nézett rám mintha megöltem volna az anyját.Mikor odaért Dakaria holttestéhez,majdnem felsikoltottam.Ez a mocsokláda végig húzta a kezét Dakaria testén!
-Óhh...Szegény Dakaria...Milyen kár érte.. - Fionáékhoz fordult aztán folytatta. - Fiona.Kalona.Köszönöm az idáig jutott segítségeteket,de mostantól én veszem kezelésbe Miss Dixont.Fiona,kérem?
-Tessék Arisztosz?
-Kérlek,értesítsd Dakaria családját.Biztosan el akarják majd temetni az emberek. Ahogyan kiejtette azt a szót hogy "ember" szabályosan megijedtem.A hangja tele volt undorral,de nem hagyhattam hogy elvigye Dakariát.
-Őőő...Arisztosz? - Türelmetlenül megfordult,aztán adtam neki a picsogós kislányt. - Elbúcsúzhatnék tőle? Nagyon jó barátok voltunk.Elmondta nekem az összes titkát,és hát.. - Láthatóan Arisztoszt felzaklatta a titok dolog,azért intett hogy kövessem,a telefonom pedig rezegni kezdett.Két üzenet.Az egyik Jenn-től: " Hol a fenében vagy? Ugye Johnson nem ölt meg?"
Majdnem visszapötyögtem hogy "Nem,csak majdnem megerőszakolt" de inkább nem,csak annyit írtam hogy "Fent találkozunk."
A második SMS Fionától jött.
"Miben sántikálsz?"
Ránéztem,egyenesen rám nézett,rosszalló tekintettel,majd visszapötyögtem hogy "majd később",ő pedig mereven bólintott.Remegő lábakkal elindultam a harcos után,amikor lépteket hallottam.Megfordultam és láttam hogy Fiona és Kalona úgy állnak mintha feldugtak volna valamit a fenekükbe,aztán nagyon mélyen meghajolnak egy magas,idős szőke nő előtt.Arisztosz teste megfeszült,intett az ajtóban álló harcosoknak hogy vigyék el a holttestet,majd angyali mosollyal a nőhöz lépdelt.
-Üdvöz légy,Cordelia.Mily' kellemes meglepetés hogy itt látom. - Arisztosz meghajolt ugyan,de nem annyira mint Fiona,vagy Kalona.Az viszont tetszett,hogy a nő még csak kezet sem nyújt.Ehelyett Fionához fordult,és a szája széles mosolyra gördült.
-Anya,mit keresel itt? - Kérdezte Fiona.Anya?!Ez a nő..Fiona anyja?
-Én? Csupán jöttem helyre tenni a dolgokat ebben az "iskolában".Ami téged illet Fiona,lehetnél udvariasabb is,elvégre az anyád vagyok,na meg persze Minden Vámpírok Főpapnője.
-Ne haragudj,csak...Olyan váratlanul ért ez.. - Hebegte Fiona,és látszott rajta hogy mindjárt elbőgi magát.Cordelia magához ölelte a lányát,aztán végig mérte kalonát.
-Te lennél az a harcos aki vigyáz a lányomra? - Kalona nyelt egyet és válaszolt.
-Az eskümet még nem ajánlottam fel,de....-
-Ezalatt azt érted hogy nem vagy sem a harcosa,sem hitvese,sem társa.Jól értem?
-Igen,asszonyom.De ezalatt azt is értheti hogy becsülettel védelmezem a lányát.Eskü nélkül is. - Cordelia elégedetten bólintott aztán megint a harcoshoz fordult.
Mögötte két nő hozta a bőröndjeit.Az egyiknek hosszú,fekete volt a haja a másiknak pedig répa vörös.Szépek voltak,de nem annyira mint a magas nő.Látszott rajta hogy idős,de akkor is.Volt benne valami,amitől fiatalabbnak nézett ki.Erős,magabiztos kisugárzása megvilágította a kis folyosót.A csizmája miatt magasnak tűnt.Ránézett a harcosra,aztán gúnyosan elmosolyodott.
-Lám,lám...Ez a hely szépen elindult lefelé a lejtőn,mióta az az ostoba némber lett a főpapnő. - A hangja gúnyos volt,csábító és szeszélyes.Arisztosz rák vörös lett,aztán remegő hangon azt hebegte:
-A-asszonyom,m-mégis miből gondolja,h-hogy a tulsai Éjszaka Háza,megy lefelé a lejtőn?
-Hogy is hívnak téged? - Köpte ki a szavakat a nő. - Aforizma?
-Nem,Arisztosz.
-Rendben,Arisztosz.Mivel Tauriel elment,én leszek az ideiglenes Főpapnő,ebben a szedett-vedett kócerájban.Jó lenne ha elkotyognád a remegő hangocskáddal,hogy mostantól én irányítok.A cselédek addig.... - Körbenézett a társaságon,aztán láttam hogy meglepte a jelem. - Mr.Izomagy,mutasd meg a cselédeknek hogy hová tegyék a holmimat.Addig körbe járom a terepet,csak nehogy elcsússzak a vérben,amit nem voltál képes feltakaríttatni.
A nő hangja iszonyatosan gúnyos volt,látszott Arisztoszon hogy mindjárt felrobban.A harcos vett egy mély levegőt,és még mindig remegő hangon így szólt:
-Fiona,kérem...Hívnál egy takarítót? Me-meg köszönném. - Cordelia hangos hahotázásba kezdett.A nevetése olyan jóízű volt,hogy még én is elmosolyodtam.
-Igen,így már jobb. - Intett a cselédeknek,majd azok Arisztosszal elmasíroztak.Hirtelen hozzám fordult,így tisztán kivehető tetoválás a homlokán.Mindössze egyetlen volt rajta.Semmi minta,sem ábrák.Pontosan olyan alakú volt mint a vámpírtanárok mellény zsebére hímzett Istennő figura.Elmosolyodott,de ez a mosoly nem gúnyos és gonosz volt,hanem kíváncsi.
-Üdv,lányom.Hogy hívnak? - A hangja is kedves volt,szerencsére.Biztosan nem bírnék ki bőgés nélkül egy ilyen hangnemet.
-Nadine Cross. - Mondtam majd a szívem fölé helyeztem ökölbe szorított kezet,és nagyon mélyen meghajoltam előtte.Közelebb jött,majd a vámpírok üdvözlésével megragadta az alkarom és megszorította,követtem a példáját.
-Az én nevem Cordelia Goode,és én vagyok Minden Vámpírok Főpapnője.Ez szokatlan,mivel csak ötszáz vagy a legjobb esetben hatszáz évente választanak újat.De az elődöm,Shekinah meghalt.Az a szipirtyó tette,de szerencsére most a föld alatt rohad valahol Olaszország és Capri között. - Láttam ahogyan Fionába és Kalonába megfagy a vér,és ezt láthatóan Cordelia is észrevette. - Mi van?
-Anya...Neferet hadat üzent nekünk.Még hozzá..Nadine-en keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése