12.Rész

12.RÉSZ
Miután átöltöztem,rendbe tettem a fejem,éhesen rohantunk a menzára,és megbeszéltem Jenn-el hogy felőlem ő is leülhet hozzánk.Éreztem hogy tikkel a szemem és homályosan látok,ezért felrohantam a szobámba hogy kicseréljem a kontaktlencsém.
-A pokolba! - Morogtam mikor rájöttem hogy kifogytam a lencsékből,ezért kivettem a fiókból a hatalmas szemüvegem.Majdnem szívrohamot kaptam (megint!),amikor meghallottam anyám hangját az ajtóból.
-Hihihi,ne aggódj szívem! Hoztam azt is! - Mikor megfordultam,anyám állt előttem kitárt karokkal,és nyomban odafutottam hozzá.Jelen pillanatban,az sem érdekelne ha éhen halnék,gondoltam,és közben belélegeztem az otthon illatát.
-Mama! Úgy hiányoztál! Nem is tudod mekkora csete-paté van körülöttem.El sem fogod hinni kivel találkoztam,aztán a kék jelemből fekete lett,egy bosszú szomjas Ex-Főpapnő vadászik rám,és.......-
-Jól van,jól van! Fogd be te kis szószátyár,lassabban! Először is,te is hiányoztál,kis angyalom! - Még egyszer magához ölelt aztán szemügyre vette a jelemet.
-Csak idő kérdése volt,drágám.Nüx kiválasztott téged,Nephelé segítségével.Hatalmat adtak neked,amit bölcsen kell használnod u-we-tsi-a-ge-ya.
-Ez mit jelent? - Kérdeztem értetlenül.
-Ez a "lányom" szó cseroki megfelelője, a cseroki indiánok kötődnek Nüxhöz,bár mi bennünk is van egy kis cseroki vér,de nem sok.
-Van még egy dolog....... - Úgy döntöttem tudnia kell Neferetről,ő mégis csak az anyám. - Neferet. - Az arca elsápadt és leült az ágyamra.
-Ó,Nagy Szellem! Óvj meg minket! Mi történt? Honnan ismered? Mi dolgod van neked Neferettel? - Szinte már kiabált az idegességtől,de vett egy mély levegőt,aztán folytatta.
-Először is tudnod kell hogy a Tsi Sgilik cseroki boszorkányok,de ne tévesszen meg a "boszorkány" szó.Ezek nem olyanok mint a wicca békés boszorkányai,és nem is olyan bölcs papnők akik Nüxöt szolgálják.A Tsi Sgilik kitaszítottak,külön élnek törzsüktől.És a velejükig gonoszak.Szórakozásból gyilkolnak,és a halál élteti őket.Varázserejüket áldozataik félelméből és fájdalmából merítik.Halállal táplálkoznak.Az ane li sgi segíti őket a kínzásban és a gyilkolásban,vagyis akkora mentális erővel rendelkeznek hogy a gondolataikkal képesek ölni.Neferet Tsi Sgili királynő.Most pedig hozz egy füstölőt kérlek!
-Zsálya és levendula jó lesz? - Kérdeztem,és közben remegett a lábam.
-Ohh,Tökéletes. - Mondta nagyokat sóhajtozva.
Meggyújtottam a szárított gyógynövényekből összepréselt pálcika füstölőt,majd addig ráztam amíg a tűz elaludt,és elkezdett gomolyogni belőle az illatos füst.
-Levendula és Zsálya.Védelmet kérünk,és......- Hirtelen belépett Jenn,és azonnal meg is lepődött.Az arckifejezése arról árulkodott hogy le akar rohanni,mert nem mentem még kajálni.
-Jaj,Jenn! Annyira megijesztettél.Ülj le kincsem,éppen tisztítást végzünk.
-Ó,üdv Miss Cross,örülök hogy újra látom! - Mondta Jenn és megölelte anyámat,aki ennek nagyon örült.
-Elmesélted neki Neferetet? - Megpróbált suttogni,de anyám szokás szerint meghallotta,és az idegei pattanásig feszültek.
-Micsoda!? Jenn! Erről meg honnan tudsz? - Anyám hangja teli volt aggodalommal.
-Ott voltam amikor megjelent Nadine előtt....-
-Micsoda?! Mikor? - Anya hangja már annyira magas volt,hogy behorpadt tőle a dob hártyám.
-Tegnap.Az egyik lánynak látomása volt,rajta keresztül.Figyeljen,nem tehetnénk ezt félre? Jöjjön le velünk enni egy jót! - Csiripelte Jenn,amitől anya megnyugodott.
-Rendben,de a füstölőt ne fújd el! Menjünk.Az a köcsög főnököm teljesen lefárasztott. - Vihogni kezdtünk mint a majmok,és anya folytatta.
-Ne higgyétek hogy mindig ilyen jó kedvűek lesztek! De ez most kivétel! Gyerünk,menjünk. - Anya előre ment,és Jenn belém karolt.
-Bárcsak nekem is ilyen jófej anyukám lenne!
-Nem csak jófej,pokolian bátor is.Hé,szembe mert szállni a barom apámmal hogy felhozza nekem a cuccokat.Jacquelinnak először egy parfüm jutna eszébe a Tsi Sgili szóról.
-Bárcsak az lenne! Hé,mi lesz az ötödik órád? - Sóhajtotta Jenn.
-Vámpírszoc,Tauriellel.
-Bárcsak! Nem,nem.Tauriel nincs a suliban,helyette az a bamba lószar,Arisztosz van.Egész végig csak idióta feladatlapokat osztogatott.
-Nekem kedves pasasnak tűnt. - Vontam meg a vállam,amikor Jenn felnevetett.
-Kedvesnek kedves,és brutális harcos,de a kamaszok nyelvén semmit sem ért.Nem nagyon örülhetett amikor Tauriel megbízta hogy helyettesítse.Barom egy alak.
Közben már az étkezőben jártunk,ami félig volt diákokkal.Megpakoltam a tányérom Kínai pirított-zöldséges tésztával,fogtam egy doboz Red Bullt,és célba vettem a Menza végében lévő egyik boxot.Anya már ott ült és azt hiszem Lenobiával csacsogott.
-Mit beszélhetnek ezek együtt? - Hitetlenkedett Jenn,és amikor közelebb értünk,nagyba nevettek valamin.
-Ez hihetetlen! Nem tudom elhinni hogy te vagy az! Nadine! Képzeld! Lenobia és én húsz éve levelező partnerek voltunk! - Anya és Lenobia is nevetett,különös.Amikor először láttam Lenobiát szabályosan goromba volt.
-Ugyan Silvania! Költözhettél volna előbb is Tulsába!Talán előbb láthattuk volna egymást élőben.Viszont nekem mennem kell,nagyon örülök hogy végre személyesen is láthatlak.Ha van kedved ugorj be az istállókhoz! Általában ott szoktam lenni! Viszlát! - Lenobiának sűrű, derékig érő, tejföl szőke haja volt, a sze­me pedig szürke, mint az acél. Alacsony termetű volt, és ahogy elindult ki a menzáról, azokra a lányokra emlékeztetett, akik megszállott táncosok, és ha nem balettórán vannak, akkor is úgy áll­nak, mintha feldugtak volna valamit a fenekükbe. A tetoválása az egész arcát beborította, és esküdni mertem volna rá, hogy vágtató lovakat látok benne.
-Hihetetlen egy nőszemély. - Mondta anyám,és leültünk,végre.
-Ó,majdnem elfelejtettem! Mindjárt jövök,csak kiugrom a kocsimhoz,hoztam brownie-t. - Mielőtt anya felállhatott volna,megláttam Darrent,amint épp rohan felénk.Feltűnt hogy a jel a homlokán vörös,pedig úgy emlékeztem hogy kék.Lihegve leborult az asztalunkhoz,aztán széles vigyor ült ki az arcán.
-A mindenit! Te meghaltál! - Sipította Jenn,aztán szomorúan elmosolyodott. - Bocsi,nem akartam.
-Semmi baj.Ami azt illeti tényleg meghaltam,csak izé,felkeltem.Vörös vámpírjelölt lettem. - Mondta mosolyogva,én meg megpróbáltam nem pánikolni.
-Toby Marshall! Jesszusom! - Mondta anyám elképedve,mikor Darren felkapta a fejét,és belenézett anyám fekete szemébe.Mi az hogy ő először megismerte,én pedig csak akkor amikor elmondta hogy ismerkedtünk meg?!
-Mrs.Cross! Uramisten! - Anya azonnal megölelte Darren-t, (igen,tudom,anyám ilyen ölelgetős fajta..),aki úgy bújt oda hozzá,mintha egy fába kapaszkodna,két méter magasságba.
-Mostantól csak Silvani,vagy ahogy akarsz.Had nézzelek! Ejha! Szépen kikupálódtál a mindenit! - Anya végignézett Mr.Változáson (lehet hogy mostantól így kéne hívnom,hisz régebben gyászosan hülyén nézett most pedig,elismerem hogy nagyon,nagyon,megváltozott,nagyon jó értelemben).
-Köszönöm,el sem tudja képzelni mennyit jártam edzőtermekbe míg végre alakítottam magamnak egy normális kinézetet.
-Normális? Ha neked a normális azt jelenti hogy rémisztően dögös pasi,akkor teljesen igazad van! - Jenn legyezgetni kezdte magát,én meg kuncogtam.Lehet hogy el kellene neki mondanom....Darren elismerően elmosolyodott,aztán valami fekete felugrott az ölébe,és mindenkire fújni kezdett.
-Ah! Démon,ne ijesztgess! Te kis bestia!
-Gyönyörű példány,megsimogathatom? - Kérdezte anya,és már nyúlt a macskáért,de Darren megállította.
-Vigyázzon,nagyon szeret karmolni!
-Majd vigyázok. - Vágott vissza.Elképesztő volt.Amikor anyám a kezét közelebb tolta a macskához,az fújni és nyivákolni kezdett,de amikor hozzáért,úgy dorombolt mint az én kis percy-m.Inkább hasonlított egy csintalan kis krampuszra,mint sem egy démonra..Darren csodálattal nézte hogy Démon,a bestia,hogy dorombol.