8.Rész

8.RÉSZ
Adam
Adam tudta már az elején hogy nem jó ötlet hazudni,igaz hogy csak egy csekélység,de akkor is hazudott.Mikor ide került ÖT ÉVE,sokkal előbb mint Lena,hihetetlen,de lúzer volt."Szerencsére,senki nem emlékszik Ate Lafontra,csak Adam-re." - Gondolta és közben vissza emlékezett fájdalmas múltjára,amikor még nem volt az iskolai focicsapat kapitánya,és totál népszerűtlen volt.Hatalmas szemüveget viselt,akkor is amikor nem kellett volna,és csak Andy barátkozott vele.és egy lány.Ugyan olyan népszerűtlen volt mint Adam..Pontosabban csak addig amíg a baráti kör ki nem alakult.Minden délután kimentek macskákat simogatni a keleti falhoz,és nagyon jól meg voltak.Szépséges vöröses-barna haja a dereka alját csapdosta,és hatalmas smaragd zöld szeme,úgy ragyogott az esti hold fényében,mint egy macskának.Kis termetű és vékony lány volt.Vicces,kedves....Aztán három hónap múlva Adam apja,kijelentette hogy egy jövendőbeli vámpírférfinak,meg kell védenie a nőket,harcba szállni az ellenséggel.Edzeni kezdett..Mindennap..A szemüveget letette,és mindennap lejárt az Éjszaka Háza edzőtermébe,különórákat kért Kalonától és ez lett belőle.Oly annyira megváltozott a stílusa, a modora,a külsője hogy a lány,már meg sem ismeri.Adam az évek során népszerűbbnél,népszerűbb lett és rengeteg barátja lett.A titokzatos lány pedig Jenn...Jenn Davis.
A gondolkozásból,az zökkentette ki hogy Nadine vonszolja valahová.Szembefordult ideges tekintetével,a lány pedig ingerülten beszélni kezdett.
-Hé! Megmondanád mi bajod van? Amióta csak Jenn fel jött a szobába,gorombáskodsz vele,pedig egyáltalán nem érdemli meg! Szóval? Válaszolj?!  -Nadine majd hogy nem,mérges volt...Vagy talán az is..
-Ennyire látszik?
-Nem basszus,csak én találtam ki! Bökd már ki mi a bajod! Kérlek..
Adam lázas gondolkozásba kezdett.."Elmondjam vagy ne...? Még csak egy hete ismerem,de...de úgy érzem megbízhatok benne...." Vett egy mély levegőt és bele kezdett.
-Oké! De ha erről bárkinek beszélsz..én..én nem segítek nektek...Szóval öt évvel ezelőtt egy szánalmas lúzer voltam az Éjszaka Házába...Nem voltak barátai..csak Andy..és...Jenn... - Nadine a szája elé kapta a kezét,és sóhajtozni kezdett.
-Nagyon jóban voltunk,aztán apám rávett hogy változzak meg... - Kezével végig mutatott magán és folytatta.
-Megváltoztam! És úgy látszik,nem emlékszik rám...
-Szóval ezért vagy rá pipa? Mert nem ismer meg? - Kérdezte Nadi szórakozottan.
-Jaj,dehogy! Nem vagyok akkora seggfej,csak..Féltem.Ennyi.Nem akarom elveszíteni.Valami megváltozott..Eltelt néhány év..és....és..
-Te szerelmes vagy belé! A pokolba! - Süvöltötte suttogva Nadine,Adam gyorsan a szája elé tette a kezét,a lány pedig felvonta a szemöldökét.
-Hmugi hmmár..Eoooe eeiieek... - Adam furcsán nézett a lányra,és egy pillanatra elfelejtette hogy a száján van a keze.
-Tessék?
-Nyugi már! Nem mondom el senkinek,ne parázz..és amúgy ez nem rossz dolog..Ha csak,nem akarod hogy megtudja ki vagy valójában.
-Nos,még nem akarom neki elmondani,és te se akard,oké? - Nadine eljátszotta ahogy bezárja a száját,és eldobja a kulcsot.Adam megkönnyebbült és megölelte Nadine-t.
"Végre elmondhattam valakinek a titkomat." Ujjongott magában Adam.,és küldött egy imát az Istennőnek.

Nadine

Hihetetlen! Adam szerelmes Jenn-be! A szobatársamba! Szegény,gyanútlan Jenn..Egész eddig senki sem vette észre,és most,pont most amikor egy vérszomjas ex-főpapnő vadászik rám..Hmm pontosabban ránk,akkor a suli egyik legmenőbb fiúja,titokban szerelmes szálakat szövöget iránta.Istennőm,itt Neferet nélkül is hatalmas dráma zajlik...Kalona letette a hatalmas kelyhet az asztalra ami nagy hangot adott,és tökéletlenül felugrottam,majdnem fellökve Andy-t.
-Minden rendben? - Kérdezte kedvesen,és közben gyanúsan nézett rám.Feltűnt hogy a kötései fele eltűntek.
-Ja..ja,igen hát persze,csak megijedtem..
-Meg tudom érteni,hihetetlen,nem igaz? - Még mindig mosolygott.
-Szóval,valaki tudna adni egy pengét,kést...
-Én! Nálam mindig van kés! - Kiabálta a mellettem álló Andy diadalmasan,miközben előnyújtott egy fekete,hosszú és hihetetlenül éles kést.Ezüst szegecsekkel volt díszítve..szép darab..és veszélyes.
-Köszönöm fiam,tartsd a karod! - Tudtam hogy mire készül,de önkéntelenül is levegő után kezdtem kapkodni,amikor ebédnél megéreztem a vér szagát,alig bírtam leállni,na és most?
-Biztos hogy csak egy kis karcolá..?..Áuu! Ez fájt! - Sziszegte amikor Kalona egyetlen mozdulattal egy jó nagy sebet vágott rajta,ami az egész alkarját befedte.Gyanúsan nézett a a szárnyas fickóra,akinek angyali vigyor volt a képén,és megnyalta a sebét...azonnal begyógyult.
-Látod? Már nyoma sincs..A vámpírok nyála véralvasztót és hmm,egyéb dolgokat tartalmaz.Nem nagy ügy. - Mondta mosolyogva,és lázasan gondolkozni kezdtem.Egyéb? Mi lehet az az egyéb..?
-Rendben,ki a következő? - Kérdezte Kalona,miközben szórakozottan forgatta Jack kését.Jelentkezni akartam,de Fiona megelőzött.
-Én,vállalom,mielőtt meggondolnám magam.. - Mindenki elhallgatott és gyanúsan Fionára meredtek,aki megijedt és folytatta.
-Hé,nyugi már csak vicceltem,sosem gondolnám meg magam..Komolyan ti még nálam is feszültebbek vagytok..Rajta,vágd meg a karom. - Mondta Fiona kedvesen,és közben a szemét forgatta.Észrevettem hogy Kalona egyenesen a szemébe néz,majd gyengéden megfogta a karját,és ejtett rajta egy szintén nagy vágást.Fiona felszisszent,majd megnyalta a saját kezét.Csak most tűnt fel Kalona homlokán nincs semmilyen tetoválás..még egy nyamvadt félhold sem.Ez egyre érdekesebb,még a végén megőrülök.Sorban léptek Kalona elé a barátaim..Adam,Andy,Lena,Astoria és Jenn.Én következtem.
-Nadine? Minden rendben? - Kérdezte Kalona.
-Igen..igen. - Felsóhajtottam,és a kehelyhez léptem,ahol megcsapott a vér izgatóan édeskés illata.Kalona elé nyújtottam a karom,és belevágott a késsel.Felszisszentem a fájdalomtól,és a vérem belecsorgott a nagy kehelybe.Hmmm....
-Rendben.Nyald meg a kezed,és akkor a seb begyógyul. - Mondta miközben megvágta a karját,és az ő vére is a kehelyben landolt.Megnyaltam a kezem,majd a sebből csak egy rózsaszín csík maradt.Odasétáltam Fiona és Jenn mellé,Kalona pedig beszélni kezdett.
-Rendben álljatok körbe,és bármi történjék,nem menjetek el a helyetekről,értve vagyok?
-Igen. -Morogtuk,és mindenki elhelyezkedett tetszése szerint.
-Kelet felől megidézlek levegő,és arra kérlek fújd el belőlünk a megbánást! -
Éreztem, hogy megváltozik a levegő. Körülölelt, összeborzolta a hajamat, és a fale­velekkel játszó szél hangján susogott a fülembe.Elképedtem Kalona hanghordozásán.Olyan erősen és magabiztosan beszélt,hogy kihúztam magam,és egy pillanatra elképzeltem hogy én is tudok ennyire erős lenni.Baromság.Hiszen még csak tizenhat éves vagyok,és még a hitelkártyámat sem tudom rendesen használni.A plázában jó párszor beégtem vele.
- Dél felől megidézlek tűz,és arra kérlek,világítsd meg ezt a kört az akaraterő ajándékával, hogy az eskünket ne tudjuk megszegni! - Abban a pillanatban,amikor megidézte a tüzet,Andy felkiáltott és összeesett.Lena a segítségére akart sietni,de Kalona megakadályozta.A szelet, amely addig gyengéden fújta az arcomat, hirtelen erős hőérzet váltotta fel.
-Állj! Maradj ahol vagy! Nem történt vele semmi rossz,csupán ajándékot kapott az Istennőtől! Uralkodni tud a tűz felett. - Mindenki,beleértve engem is,nevetni és mosolyogni kezdtünk.
- Nyugat felől megidézlek víz,és arra kérlek,mosd át ezt a kört könyörülettel, hogy a telihold fénye gyógyulást és megértést hozzon számunkra! -  A fülemet megtöltötte a víz hullámzásának hangja, orrom pedig megtelt a tenger sós illatával. Aztán meghallottam Jenn sikoltását.A félelem jeges keze markolt a szívembe,de amikor odanéztem,Jenn lábát hatalmas hullámok nyaldosták,ő pedig belélegezte a sós tenger illatát.Jenn képes kapcsolatot teremteni a vízzel! Mindenki nevetni kezdett,még Kalona is,utána pedig folytatta.
- Észak felől megidézlek föld,és arra kérlek,pusztítsd ki belőlünk a félelmet! - Hirtelen füves rét puhaságát éreztem a lábam alatt, orromba szénaszag csapott, és madárcsicsergést hallottam.
- Legvégül megidézlek szellem,arra kérlek hogy adj erőt,és összetartást a sötétség ellen! - Hihetetlen módon úgy éreztem, hogy a saját lelkem ugrik egyet, mintha egy madár csapkodna a szárnyaival a mellkasomban.
- Fény... sötétség... nappal... éjszaka... halál... élet... mind  összefonódik a szellem és az Istennő érintése által. Kérlek Nüx! Álld meg az eskünket,és ebben a pillanatban arra kérünk,hogy a vérünk erejével,tedd megszeghetetlenné! Üdvözlégy! Boldog lét! Üdvözlégy! - Abban a pillanatban egy villámszerű fény csapódott a kör közepébe (akkor már Andy is állt), és egy ezüstfonál kötött minket össze.Mindenki boldogan feszengeni kezdett,és páran előkapták a kezüket,majd jajgatni kezdtek.Először nem éreztem fájdalmat,csak valami furcsa nyomást,aztán megláttam egy ötágú csillagot a tenyerem belső felén! Pontosabban egy pentagrammát...A Hit egyháza,és az emeberek szerint ez a jel képviseli az ördögöt.Hmm...Kalona elkezdte körbe adogatni a kelyhet,és mindenkinek inni kellett belőle.Andy a száját nyaldosva,kieresztette magából a "szörnyet" és szó szerint ráborult a kehelyre,mikor én következtem,megkérdeztem Kalonát,a pentagrammáról.
-Miért lett egy Pentagramma a kezünkön? Az nem a gonoszt képviseli?
-Nem,igazából nem. Nem is igazán értem, hogy az emberek miért tartják ezt a gonosz jelének. Igazság szerint a penta­gramma évezredek óta a bölcsesség, az oltalom és a tökéletesség jele. Meg csupa efféle jó dologé. Egy ötágú csillag. Négy közülük a négy elemet jelenti. Az ötödik pedig, amely felfelé mutat, a szel­lemet. Ennyi az egész. Nincs itt semmiféle mumus.
-Értem..Akkor megnyugodtam. - És akkor Kalona köszönetet mondott az elemeknek,amelyek elhagyták a termet,és az ezüst fonál eltűnt.
-Fiona! Kérlek állj ide mellém,szeretném ha köszönetet mondanál velem az Istennőnek. - Fiona az izgatottságtól,boldogságtól feszengve odasétált Kalona mellé és felfelé mutatta minkét kezét,majd kiabálni kezdett.
-Üdv néked, Éjszaka Istennője, üdv néked, telihold! Üdv néked, Éjszaka, ki megáldottál minket. Ma éjjel neked mondunk köszönetet! - Kiabálta erőteljes hangon Fiona.
-Nüx hatalmasságos nevében - mondta Fiona.
- És Erebosz nevében - tette hozzá Kalona.
- Ebből a szent körből kérünk tőled tudást, hogy beszélni tudjuk a vadon nyelvét, hogy repülni tudjunk a madarakkal, hogy a macs­kák kecsességével élhessük életünket, és hogy valódi örömöt és élvezetet tudjunk találni az életünkben. Áldott légy! - Mikor ez a mondat elhangzott,jött még egy villámlás,és a kör felbomlott.