11.Rész

11.RÉSZ
Reggel kapkodva kellett felöltöznöm,sminkelnem és bemenni Zenére,hiszen a nyugtató és a fél kettőkor való lefekvés,legyengítette az idegrendszerem.Látszólag Jenn-nek sem tett jót,ő úgy volt vele hogy be sem megy első órára,de meg gondolta magát,mivel a Vámpírszociológia,amit Tauriel tanított,mindig nagyon izgalmas.
Rohantam a 314-es terembe,ahol már javában nyüzsögtek a diákok.Valaki kottákat és hangszereket nézegetett,vagy éppen behangolta őket.Gyakoroltak,táncoltak,énekeltek...A régi sulimban a zene rendszerint unalmas volt és a program csak másolás vagy felelésből állt.A terem tele volt világoszöld kerámia székekkel,asztal nélkül,így gond nélkül körbe lehetett ülni egy kis közös énekléshez.A tengerkék falat teljes egészében bizarr és érdekes poszterek, illetve festmények borítot­ták, amelyek többsége igazi művészeti alkotásnak tűnt. A mennyezetről pedig szélcsengők és kristályok lógtak - nagy mennyi­ségben. A hatalmas ablakokon bevilágított az ezüstösen ragyogó hold fénye.A terembe már majdnem az összes hely el volt foglalva kivéve egyet.Egy barna hajú srác mellett állt egy üres szék,ő pedig a mögötte ülő két sráccal beszélgetett.Oda szaladtam mert,Vento professzor már bent volt a teremben.Hosszú barna haja és barna bőre volt.Az arcán hangjegy alakú tetoválások ékeskedtek,hosszú fekete szoknyát és kék pamutblúzt viselt.Az első tippem talán az volt hogy olasz,a nevét illetően és a bőre színét.Amikor a srác meglátta hogy közeledem,megfordult,mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott.
-Ne haragudj,szabad ez a hely? - Kérdeztem sietősen,ugyanis Vento professzor legalább tíz perce várakozott.
-Persze! Mire vársz? Ülj le nyugodtan! Darren Foster vagyok,és te? - Súgta oda nekem kedvesen,és láttam hogy a tekintete a jelemre vándorol,de csak egy pillanatra,aztán újra rám nézett a barátságos barna szemével.
-Nadine Cross.Örülök. - Vento professzor sóhajtott egyet aztán rávillantotta a gyönyörű,erős mosolyát az osztályra.
-Üdvözöllek titeket! Elhihetitek mennyire vártam ezt a napot,gyerünk! Toljátok össze a székeket és kezdjük a meghallgatást... - A tekintete elidőzött rajtam,majd odajött és megszorította a vállam.
-Minő öröm hogy egy új diák is csatlakozott az iskolánkhoz! Mi a neved ifjú hölgy? - Kérdezte kedvesen,láthatóan ügyet sem vetve a jelre a homlokomon (végre valaki!).
-A nevem Nadine Cross.
-Nos Nadine,mivel új vagy,ezért a meghallgatás is ismeretlen számodra.Hadd magyarázzam el kérlek.Tehát,eldöntöttem hogy minden hónap harmincadikán,összeülünk és mindenki elénekli a kedvenc dalát,egyedül. - Az utolsó szót láthatóan a mellettem ülő Darrennek intézte,aki szégyenlősen elpirult.Aztán én is elpirultam.Teljesen egyedül kell énekelni egy tapasztalt vámpírosztály előtt?! Mivan? Idegesen lehuppantam a székre és mélyeket kezdtem szívni a friss,éjszakai levegőből.Majdnem leborultam a székről amikor egy koreai fiú esett be,szemmel láthatóan Vento professzor nem örült neki,és gyorsan a helyére tessékelte.
-Ülj le Glenn! Ez már a harmadik nap a héten amikor elkésel az órámról! Ráadásul Gaea is panaszkodott hogy hiányos a felszerelésed kertész óráról! - Glenn egyenesen a Darren melletti székhez ment,és vad sugdolózásba kezdett.
-Ezt elhiszed? Először is azért késtem el mert,nem bírtam kialudni magam mert Clark Kent - Ahogy kimondta a nevet rázni kezdte a fejét,plusz forgatni kezdte a szemét,- meg az idióta szobatársa Seth.....
-Igen? - Kérdezte Darren.
-Figyu,ne kérdezd,de olyan volt mintha fókát nyúznának.Az a két idióta tisztára elmeroggyant.Ja és ami Gaea óráját illeti,honnan kéne beszereznem kis kézi fűnyírót,ha még azt sem tudom hogy néz ki? - Váratlanul Darren megfordult,rám mosolygott és elkezdett bemutatni,tök elpirultam,úgy éreztem magam mintha egy kihallgatáson lettem volna.
-Glenn,ő itt Nadine Cross.Nadine,ő Glenn Rhee.
-Nagyon örülök Nadine! Hogy vagy? - Kérdezte Glenn barátságosan,amitől azonnal elszállt a félelmem.
-Én is,kösz jól vagyok.....- Hirtelen Vento professzor szakított minket félbe a gyönyörű hangjával.Egy dalt kezdett énekelni,amitől az egész osztály letaglózott.
"Gyönyörűm, nézd a felhőt, a felhő mögött a napot!
Gyönyörűm, nézd az esőt, az eső öntözi az arcod...
Ki szólított?
 A búzakalász
A boglya tetején..."
A gyönyörködésem az zökkentette ki hogy Darren meglökdöste a vállam.
-Hé,szerinted is gyönyörű hangja van? - Kérdezte,én pedig bólogattam mint egy fogyatékos.
Amikor már az osztály fele elénekelte azt a dalt amit szeretett volna,lázasan gondolkodni kezdtem.Vajon mit kéne énekelnem? Régebben jártam énektanárhoz,és írtam dalokat de már nem nagyon emlékszem rájuk.Aztán végül döntöttem..Mindig is szerettem és eléggé fülbemászó.Lykke Li - I follow rivers.Tökéletes választás.
-Psszt! Nadine! Te jössz! - Pusmogott Darren.Sóhajtottam egyet,és leküzdöttem az izgatottságomat,majd körbehordoztam a tekintetem a kíváncsi osztályon.Megakadt a szemem egy csinos szőke lányon aki engem méregetett,gyűlölettől összeszűkült,kék szemével méregetett.Úgy döntöttem nem törődöm vele,vettem egy mély levegőt és énekelni kezdtem.
-Ez nagyon király volt. - Mondták a srácok egyszerre.
Először a hangom kicsit gyenge volt,de aztán szépen belerázódtam a refréneknél,és a végére egész tűrhető volt.Az utolsó Glenn volt,aki egy szép akusztikus számot énekelt a The Civil Wars-tól.Még én is meglepődtem hogy milyen gyönyörű a hangja,nem az a kislányos amikor meghallod a rádióban,és nem tudod eldönteni hogy fiú vagy lány-e az aki énekli,nem,az övé reszelős és szexi volt.Ha nem nézek rá még azt hinném hogy a Nickelback énekese az,csak fiatalabb kiadásban.Darren is elég jól nyomta,Ed Sheeran Sing című számát,és ami meglepett,tényleg hasonlított a hangjuk.
Kényelmesen elindultam spanyolra amikor valaki elkapta a csuklómat,és mikor megfordultam,egyenesen Darren Foster nagy,barna szemébe néztem.Kedvesen mosolygott,a mögötte álló Glenn pedig integetett.
-Ne haragudj,de még nem is volt időnk megismerkedni.Mi lesz a következő órád? - Hirtelen déja vú érzés kerített hatalmába,ami kicsit nevetséges.Ugyan így találkoztam Jack-el is.Elhessegettem a hülye déja vút,és újra belenéztem Darren szexi,barna szemébe.
-Spanyol,és neked?
-Vámpírszoc,de a spanyol a 216-os terembe van,a Vámpírszoc pedig a 215-ösbe,tehát van időnk beszélgetni. - Mondta angyali vigyorral az arcán. - Nos,akkor menjünk!
-Okés,akkor kezdem... -
-Ne butáskodj,új vagy,és különben is,én tapintatos férfi vagyok. - Rám kacsintott,amitől teljesen megborzongtam,de azonnal magamhoz is tértem.Elég! Neked van pasid,őt pedig még nem is ismered! Bár olyan mintha ezer éve ismernéd...Kuss legyen liba!
-Honnan jöttél? - Kérdezte.
-Őő,innen Tulsából. És te? - Az arcára szomorú kifejezés ült ki aztán szembe fordult velem,és mélyen a szemembe nézett.Hirtelen felismerés csillant fel bennem.Úgy éreztem mintha ismerném.Ahogy kimondtam magamban a szavakat,feltett egy olyan kérdést amit soha életemben nem gondoltam volna hogy az ő szájából fogom hallani.Szomorúan elmosolyodott.
-Hát nem emlékszel rám,igaz? - Annyira meglepődtem hogy először keresgélni kezdtem a szememmel a kandi kamerákat,de sehol sem láttam őket.
-Ne haragudj....Segítenél egy kicsit? - Azt hittem dühös lesz,de aztán megértően elvigyorodott és megérintette a vállam.
-Nem hibáztatlak! Azóta megváltoztam,a nevem is más lett.Másodikosok voltunk az ált.suliban,és egyik nap egy borzalmas,rikító narancssárga,kötött pulcsiban jöttél suliban. - Uramisten! Beatrix nénikém kötötte a nyolcadik szülinapomra,és apám abba a borzalomba küldött suliba.Aznap mindenki kinevetett,kivéve egyet.Toby Marshall megdicsérte a pulcsit,aztán hozzátette hogy milyen gyönyörű vagyok benne.Ahogy emlékszem,az apja jól nevelte,és már akkor hozta helyettem az iskolatáskámat,amikor még alig ismertük egymást.Sajnos amikor hatodikosok voltunk,az anyját áthelyezték Connecticut-ba,mert ügyvéd.Nem tudtuk tartani a kapcsolatot.De mégis honnan a pokolból tudhattam volna hogy ő Toby Marshall? Régebben szeplős és vékonyka volt,a haja pedig szőke,ennek ellenére most szikár,magasabb lett,a haja besűrűsödött (a vámpírok haja és körme eszeveszett gyorsasággal nő),és besötétült.Aztán eszembe jutott hogy "Hé te marha,hiszen azóta tíz év telt el! Jó hogy változott!"
-Toby? Toby Marshall? Te vagy az? - Kérdeztem hitetlenkedve,mire az arcán széles vigyor ült ki,és bólintott,én pedig mint egy idióta,a karjaiba vetettem magam.Azt hittem ellök magától,de ehelyett még szorosabban visszaölelt.
-Örülök hogy emlékszel rám,fűnyíró. - Vállba vertem mire nevetni kezdett és arcon puszilt.A "fűnyíró" régebben a sulis gúnynevem volt,mert amikor anyáék elváltak,és apám össze állt ezzel a boszorkánnyal (sajnos mindig vele kellett fodrászhoz mennem),így úgy néztem ki mint akin átment egy fűnyíró.
-Örülök hogy látlak.Október harmincegyedikén,mindig szomorú voltam,hogy nem kívánhatok boldog szülinapot,és nem lehettem ott amikor azt a mennyei csokis brownie-t osztogattad az osztályban. - Kigördültek a könnyeim,de gyorsan kipislogtam őket.Emlékszik a szülinapomra és anya csokis browni-jára.Ezzel sajnos eszembe jutott hogy Halloweenkor van a szülinapom...Most szeptember harminc van,ami azt jelenti hogy egy hónap múlva már tizenhét éves leszek.
-Én is örülök.De most már itt vagy és én is. - Menet közben beszámoltam neki anya és apa válásáról,amit szemmel láthatóan,nem fogadott túl jól,mert ami azt illeti anya is nagyon bírta régebben a nagy,szőke buksiját.Meséltem neki a megjelölésemről,és az itteni barátaimról.Ő is mesélt pár dolgot,és megtudtam hogy van egy macskája akit Démonnak hívnak.
-Komolyan! Ne értsd félre,nem a színe miatt neveztem el..Tényleg gonosz kis bestia,de engem szeret.Ha akarod,egyszer megmutatom,most viszont mennem kell.Szia! - Rám kacsintott,én pedig utána szóltam.
-Ööö..izéé.To...Darren? Nem ebédelünk együtt? - Most hogyan is kéne szólítanom? Hol vagyok?
-Szuper ötlet! Negyedik óra után eléd megyek! Na szia!
Garmy professzor olyan volt, mint egy kis spanyol forgószél. Nem csoda hogy már az első naptól fogva azonnal megkedveltem (a te­toválásai tollakra emlékeztettek, olyan volt, mint egy spanyol kis­madár), de sajnos végig spanyolul beszélt. Egész idő alatt. Én nyolcadik óta nem tanultam spanyolul, és akkor sem voltam a leg­jobbak között, így elég elveszettnek éreztem magam órán, de azért felírtam magamnak a házi feladatot, és megfogadtam, hogy tanul­ni fogom a szavakat. Nem szeretem elveszettnek érezni magam.Az is csoda volt hogy a legelső órán,be tudtam mutatkozni
A tréningóra Kalonával nagyon tuti volt, ami teljesen meglepett. Az órát a tornate­rem mögött tartották,ami egy hatalmas akadály pályára emlékeztetett.A mászófaltól a mozgó bábukig minden megtalálható benne,amit csak el lehet képzelni egy vámpír iskolában. Kalona "professzort" mindenki Kalonának hívta. Tetoválásait még mindig nem fedeztem fel,amire rá is kérdeztem,mire azt válaszolta hogy ő nem vámpír.
-Bizonyos szempontból egy angyal vagyok. - A szám kinyílt a döbbenettől.Aztán logikusnak tűnt,hiszen az angyalok gyönyörűek,aztán ő is baromi jól néz ki,ja és szárnyai is vannak. - De sok féleképpen neveznek.Nefilim,isten.. - Az arca komorrá vált,és szégyennel teli hangon folytatta. - A történelem előtti időkben az angyalok a földön éltek,és emberekkel párosodtak.De akárhogy is neveznek,két dologban az összes rólunk szóló történet egyetért.Az hogy gyönyörűek vagyunk,a másik pedig hogy gyermekeket nemzettünk az embereknek.Ez volt az a pont,amiért lekerültem Nüx birodalmából.Nagyon régen,őt szolgáltam a túlvilágon,aztán elkövettem azt a hibát hogy féltékeny lettem hitvesére,Ereboszra.Kitaszítottá váltam,és bukott angyal lettem.Nagyon sokáig a sötétségben éltem,gyilkoltam,de ami a legszomorúbb az hogy élveztem.Hatvan egy - néhány évvel ezelőtt Neferet a szolgám lett,vagyis én azt hittem.Végig manipulált,aztán én lettem az ő rabszolgája.Örökre.
-De akkor..?
-Az eskü így szólt: Ha te Kalona,Nüx bukott harcosa,megszeged esküdet és kudarcot vallasz Zoey Redbird,Nüx vámpírjelölt Főpapnőjének elpusztításában,akkor a lelked felett én fogok uralkodni egészen addig,míg halhatatlan életed véget nem ér. Tudod mi itt a baki?
-Mi? - Kérdeztem ledermedve.
-Az hogy nem vagyok halhatatlan.Már nem.És ezzel az eskü semmit sem ért.Ha szeretnél,később beszélgethetünk még,de most koncentráljunk az órára. - Rám kacsintott,majd elment.
Mikor összeszedtem magam,beálltam az egyik akadálypálya sorjába,és vártam hogy sorra kerüljek a mászófalon.Majdnem elájultam amikor Lena és Astoria odajöttek hozzám,majd fecsegni kezdtek.
-Mi dolgod volt neked Darren Fosterrel?
-Mármint Toby Marshall-al? - Értetlenül fürkészték az arcom,aztán mégsem hagyták annyiban a kérdést.
-Toby Marshall? Az meg ki? - Mielőtt válaszolhattam volna egy kedves hang válaszolt helyettem.
-Ez igazából nem szoktuk elfecsegni,de Darren Foster régen,tényleg Toby Marshall volt. Nadine! Hogy vagy? - Kérdezte Fiona,aztán nevetve megölelt.
-Jól,köszönöm.
-Tényleg,honnan tudod az előző nevét? - Fiona szemében kíváncsiság csillogott.
-Régen ő is a Broken Arrow általános iskolába járt.Amikor másodikos voltam,a nagynéném kötött nekem egy szörnyen ronda narancs sárga pulcsit,a suliban pedig mindenki gúnyolt érte,kivéve Toby-t..izé..Darren-t.Meg aztán mindenki fűnyírónak becézett Jacquelin elmebeteg fodrásza miatt. - Majdnem kiugrott a szívem a helyéről amikor valaki átkarolt.Jack volt az,én pedig belenéztem borostyán szemébe.
-Miről maradtam le? - Kérdezte szórakozottan.
-Nadine mesélt nekünk a régi hőséről. - Kuncogta Lena,és mikor Fiona vetett rá egy jobb-ha-befogod pillantást,abba is hagyta.
-Hős? Ki volt az? - Kérdezte feszülten,aztán meghallottam Darren kiáltását a két méter magas mászófalról.
-Helló Nadine! - Ő is vigyorgott mint egy fogyatékos.Visszaintegettem és hála istennek,megjött a legjobb barátnőm....Adammel??!! Mi a francot csináltak együtt? Értem hogy már azelőtt is barátok voltak,mielőtt megérkeztem,de észrevettem hogy Adam a füléig el van vörösödve,Jenn pedig harapdálta a száját.Hmmm,feltétlen ki kell faggatnom!
-Nos,izé...Hmm,most mennem kell,izé..Sziasztok! - Mondta az Ideges Adam,aztán Jenn játékosan lesöpörte Jack kezét a vállamról és ő karolt át.
-Na mi újság van? - Az angyali vigyor továbbra sem tűnt el az arcáról,ami nagyon illet csinos kis róka arcához. Mindenki tátott szájjal nézte,amint ugyan úgy viselkedik mint korábban.Elképzeltem vajon mi járhat a többiek eszében.Lena valószínűleg azt gondolja hogy "Most meg kell próbálnom úgy viselkedni,mint akinek a bátyja NEM mozdult rá a húga barátnőjére! Hol a sminkes tükröööm?!" Astoria? Hogy mennyire szaftos pletyka lenne ebből.Fiona? Ő valószínűleg Kalonára gondol,mert most is éppen vele beszélget,fel sem tűnt hogy eltávozott.
-Hát,ööhmm,Asszem megyek gyúrni.Sziasztok. - Adott egy puszit az arcomra Jack, majd vihogva tovább állt.Ketten maradtunk Jenn-vel,én pedig megpróbáltam köhögésnek álcázni egy nevetést,de nem sikerült.
-Most meg mi van? - Úgy kérdezte ezt,mintha totál másnapos lenne,és fogalma sem lenne mi történt múlt éjszaka.
-Uh-la-la! Mesélj! Mi van köztetek Adammel? - Kérdeztem lihegve mikor már a falon másztunk át a gumikhoz.
-Mi lenne? Semmi,nagyon jó pasi.Semmit sem akarhat egy olyan lánytól mint én.. - Morogta és ezen annyira elkapott a nevető görcs hogy egy szemvillanás alatt zuhantam vagy két métert.Nem éreztem fájdalmat,csak a fenekemet ütöttem meg,aztán tovább röhögtem.Szegény legjobb barátnőm! Ha tudná hogy Adam mit érez iránta,ő is leesne a falról,de keményen.Már fetrengtem a nevetéstől,amikor egy erős férfi kar felsegített,aztán belenéztem Darren szexi,barna szemébe.
-Jól vagy? Máskor ügyelj amikor éppen egy kétméteres falat akarsz átmászni! Egyébként mi olyan vicces? - Egész jó kedvem volt,és mielőtt felfogtam mit csinálok rákacsintottam,aztán a vihogó Jenn-re néztem.
-Majd ebéd közben elmondom! - Hamar elszállt a jókedvem amikor megláttam a tér végében álló Jack-et,amint gyanús szemmel méregeti Darren-t.Kimásztam a karjaiból,és megköszöntem neki hogy felsegített,majd utána kiáltottam hogy ebédnél találkozunk.Rájöttem hogy még mindig nem vagyok magamnál,mert TÉNYLEG kiáltottam,ami azt jelenti hogy a fél osztály meghallotta.....Jack Johnsonnal együtt.
-Ki volt ez? - Kérdezte tettetett jókedvével,azonban észrevettem hogy ideges.
-Egy régi barátom,aki felismert.Megbeszéltük hogy ebédnél találkozunk. - Vontam meg a vállam.Tényleg így volt,ez történt.Ami viszont feldühített,az az volt hogy gyanúsan méregetett.Teljes erőmből forgatni kezdtem a szemem,és mérgesen fújtam egyet.
-Ugye nem azt akarod mondani hogy nem bízol bennem? - Dühös voltam,és ebbe még az is belejött hogy bizonytalan voltam vele kapcsolatban.Elővette a szexi,lekezelő mosolyát,majd folytattam. - Talán féltékeny vagy?
-Erre a kis mitugrászra? Fél kézzel le tudnám nyomni.Mindenesetre nem örülök hogy találkozgatsz vele..Szólhattál volna. - Azzal elment.Jenn megfogta a vállam,és sóhajtozni kezdett.
-Ez nagyon bunkó duma volt.Egyébként meg,nem hibáztatlak.Darren tényleg őrülten szexi,és kedves.Együtt járunk Taekwondoo-ra,mindig elnéző velem szemben.Ami Jack-et illeti,nem hagynám hogy így beszéljen a barátaimról.Csak mondom.
-Hát nem is fogom hagyni.Biztos lehetsz benne.Totál úgy viselkedik mint az apám...
Jenn felhorkant és kisiettünk a lány öltözőbe.