18.Rész

18.Rész
Nadine
Igazából még mindig haragudtam egy kicsit Jenn-re,így túl mentem a társalgón,fel a szobámba,de mielőtt felértem volna az emeletre,sírásra és borzalmas bűzre lettem figyelmes.A folyosó megtorpantam és megláttam Christin-t,ahogy a földön térdel,és szorongat valamit.Mikor közelebb léptem elakadt a lélegzetem.Egy iszonyatosan ronda halott macskát szorongatott.Hirtelen megfordult,amitől ugrottam egyet ijedtemben.A haja össze-vissza állt,a szeme puffadt volt és vörös.Sírt.Zokogott.
-Vissza Ribanc! - Szája vicsorra húzódott,aztán megint zokogni kezdett. - Sajnálom,én..Valaki megölte a cicámat!
Tétován megérintettem merev vállát,majd vigasztalni kezdtem,(bár mennyire gyűlölöm,nem vagyok olyan mint ő.Vele ellentétben segítek másoknak.)
-Nem lehet hogy csak baleset érte,vagy nem is tudom....- Hirtelen felmutatta a kis,törékeny holttestet.A macska tele volt vágásokkal,és zúzódásokkal.Önkéntelenül is felkiáltottam.
-Ó,istennő!
-Látod? Megölték! - Christine abba hagyta a zokogást és a sírást (szerencsére),és már csak szipogott.
Na jó,nem akartam bunkó és kegyetlen lenni,de valószínűleg ez előbb-utóbb bekövetkezett volna.(Mondjuk nem tudom ki az az elmebeteg aki macskákat gyilkol de mind egy.)Christine a legnépszerűbb,legbefolyásosabb és legidegesítőbb vámpírjelölt az Éjszaka Házában,ezért sokan utálják,köztük én is.De én nem öltem volna meg a macskáját! Kiabáltam magamban,majd újra hozzá fordultam.
-Nos..Nem tudod ki tehette? - Christine-ből megint kitört a zokogás,és majdnem forgatni kezdtem a szemem,de csak majdnem.Eluralkodott bennem az érzés.Mi lenne ha ugyan így találnám meg az macskámat? Igen,valószínűleg én is zokognék.
-Fogalmam sincs! Nem vagyok Detektív! - Kiáltotta,és megláttam a taknyos,könnyes arcát.Szégyenlősen odanyújtottam neki egy zsebkendőt,és elhatároztam hogy szólok egy tanárnak.
Mikor áthaladtam a társalgón,mindenki abba hagyta a csacsogást és rám meredtek.Erős késztetést éreztem hogy odakiabáljak,de nem tettem.Csak mentem tovább a professzorok körletébe,amikor belefutottam Vento professzorba,mikor meglátott,angyali mosoly jelent meg az arcán.
-Nadine Cross! Hát te?
-Öö..Segítséget szeretnék kérni! Egy vámpírjelölt bajban van! - Összeráncolta a homlokát amin kék hangjegyek ragyogtak.
-Ki az? És mi baja van?
Miután elvezettem Christine-hez,bementem a szobámba,majd ránéztem az idétlen órámra.16:24.
-Miiiáááúúú. - Ugrottam egyet ijedtemben mikor Percy elkezdett nyújtózkodni és prüszkölni.Oda mentem hzzá megsimogatni,majd hirtelen megcsörrent az átkozott telefonom.Feloldottam a zárat és elolvastam az SMS-t.
Háromnegyed ötkor indulunk,azaz napkeltekor.Mindenki csak egy kisebb bőröndöt hozhat magával,és a macskákat nem visszük.
                                                 Fiona
-Szuper....
Mielőtt kimentem volna a szobámból,betettem Percy-nek egy hétre elég macska kaját,vizet és almot.Megszeretgettem aminek nem örült,és kimentem a szobából.A halál szaga még ott terjengett a folyosón,de szerencsére nem volt olyan erős mint amikor itt volt a macska.
Gyorsan elhessegettem a gondolatot,átvágtam a társalgón át a menzára.A barátaim bent ültek,csendben beszélgetve ették a vacsorát.Mint mindig,most is egy csomó vámpírjelölt csacsogott mindenféle tinédzserdologról,és ez így normális.
-Sz'asztok. - Köszöntem oda,majd lehuppantam melléjük. - Na,mi az ábra?
-Tök izgulok! Sosem jártam még Velencében! Lefogadom hogy van egy csomó üzlet! - Kiáltott fel Tanja,leült mellénk,és közben mindenki felvonta a szemöldökét. - Most meg mi van?!
-Semmi,csak nehéz téged elképzelni egy plázában,vagy egy Gucci üzletben. - Mondta Adam szórakozottan.Örültem hogy nem temette be őt a gyász,látszólag jobban van.
-Hé,én igenis el tudnám őt képzelni mondjuk egy puccos divat bemutatón,vagy valami.Attól hogy más stílusa van,lehet elegáns is. - Mondtam,Tanja pedig elvigyorodott.
-Ha más lenne a hajad,felhúznál egy szép ruhát,meg egy magassarkút....Igen,totál jó lenne! - Mondta Andy és bele boxolt Tanja vállába.
Imádtam hogy mindenki mosolyog és hülyéskedik egymással....Aztán megláttam Jenn-t.Az arca furcsa volt,de amikor odaért hozzánk elvigyorodotam és leült Tanja mellé,aki hirtelen megmerevedett,majd óvatosan arrébb csúszott.
A franca! - Gondoltam,és tovább ettem a spagettimet.

Tanja
Tanja szuperül érezte magát Velence miatt.Sosem járt még Olaszországban,és még az Utálatos Alak sem tudta elijeszteni az izgatottságát.Nem akarta elárulni Nadine-nak amit látott,vagyis érzett.Barátnők,ezért nem akarta elrontani a kedvét.
Tanja éppen lefelé suhant az étkezőbe amikor valaki elkapta a kezét.Azonnal jöttek az érzések.Utálat,düh és kétségbeesés.A lány megismerte ezeket az érzéseket,nem rég amikor Julie-val ültek a fa alatt,ugyan ezeket érezte,de amikor megfordult elillantak, helyettük,izgalom,jókedv és hasonló dolgok jöttek.
-Szia Tanja! Alig várom a velencei utat! Úgy sajnálom Lena-t....Biztosan imádta volna... - Mondta Jenn vigyorogva. - A te macskád is kiakadt mikor megtudta hogy nem jöhet? Úh,az enyém nagyon.
-Szia Jenn...Igen Lena imádta volna,nagyon szeretett vásárolni.Finnick? Nem,nem annyira,ő olyan elfogadó típus. - Vonta meg a vállát Tanja.Szerencse hogy nem tudja kiolvasni a gondolataim.Látná hogy milyen ideges vagyok.Gondolta,és hirtelen meglátta a mögöttük elsétáló Julie-t.Intett a fejével hogy kövesse.
-Ne haragudj Jenn,de el kell mennem a mosdóba.Ugye megérted? - Sutba vágva minden büszkeségét,azt mondta:
-Tegnap óta szélgörcsöm van.Na szia!! - Azzal berohant a mosdóba,és majdnem neki ment a fel-alá járkáló Julienak.
-Na végre! Ezt figyeld! Tegnap ő volt az aki ott volt a keleti falnál! - A lányt nem lepte meg amit Julie mondott,de az indítékra már jobban kíváncsi volt.
-De miért? Miért utálja a legjobb barátnőjét? Mi oka lenne rá? - Hitetlenkedett Tanja,mikor Julie felkiáltott.
-Bassza meg! Nem látok bele a fejébe!...Beleütköztem egy....Egy...Egy háborgó tengerbe...
-Azt kérte a víztől hogy védje meg a gondolatait.Légy óvatos...lehet hogy gyanút fogott.Most pedig menjünk,feltűnő lenne minket együtt látni.Feltéve ha itt van a közelben. - Mondta óvatosan Tanja,és megindult a mosdó kijárata felé amikor valaki elkapta a kezét.
-Ne siessünk úgy ribanc.Itt és most beszélgetni fogunk.
Jenn
Jenn borzalmasan dühös volt arra a két ribancra.Mi a frászt gondoltak? Csak úgy belenéznek a fejembe? Gondolta,majd berontott a mosdóba,ahol a két lány beszélgetett.Tanja már indult kifelé amikor Jenn elkapta a csuklóját.
-Ne siessünk úgy ribanc.Itt és most beszélgetni fogunk. - Vicsorogta Jenn,és közben látta Tanja arcát.Idegesítette hogy még csak egy kicsit sem félt tőle.
-Ne nevezd ribancnak te gonosz kurva! Szerintem inkább nekünk kéne elbeszélgetnünk veled! - Mordult rá Julie,amitől Jenn csak még idegesebb lett.
-Te meg mit szólsz bele?! Megmondom kivel kéne beszélgetned! Víz,jöjj hozzám! - Kiáltott Jenn,és a Julie melletti csapból erős vízsugár tört ki. - Idegesít az ostoba beszéde,kérlek hallgattasd el! - A víz átformálódott csápszerű karokká,amelyek egyenesen Julie torkához készülődtek.Jenn hisztérikusan felnevetett,majd Tanja-hoz fordult.
-Ha bárki az utamba áll,és megtudom hogy ti kotyogtátok ki ami itt és most történt,meghaltok.Ne merjetek gyanút kelteni.
-Miért? Miért! - Zihálta Tanja,akit most már nem Jenn fojtogatott,hanem a levegő.
-Mert megkért rá egy olyan ember akit már régen nem láttam,és nagyon közel áll hozzám.Eddig csak egy ostoba vámpírjelölt voltam,de most..Ó,igen,jelenleg annál sokkal több vagyok. - Elvigyorodott,majd a vérvörös arcú Juliehoz fordult. - Köszönöm víz,elmehetsz.
Jenn azzal kifutott a mosdóból a menza felé.