Nadine
Mielőtt kibotorkáltam a fürdőszobámból,megcsodáltam a jelemet.Egy kék félhold,mint a többi rendes vámpírjelöltnek.Claire jelent meg mögöttem,és halálra ijesztett.
-Ha ez javít valamit a helyzeten,őrülten szexi az a valami rajtad.
Elmosolyodtam,mert akármennyire szomorú vagyok,igaza van...
-Figyi tudom hogy ki vagy akadva apádék miatt,de el kell menned.Ha akarod elviszlek a vámpírsuliba,na? Szupi lesz.
Mikor oda akartam botorkálni megéreztem a mellkasomban azt a szörnyű fájdalmat.Nyomást éreztem a bőröm alatt és nem gondoltam másra csak hogy minél előbb tűnjön el onnan.
-Nadine! Uramisten,Nadine!
Hallottam Claire kétségbe esett hangját,de annyira elnyomta a fájdalom hogy csak annyira éreztem mintha vízben lebegnék.
Claire
-Jézusom a francba! Nadine,hallod? Mindjárt jönnek a mentők,hallod amit mondok? Ez nem igaz!
Claire félt.Félt hogy elveszíti a legjobb barátnőjét,és hogy egyedül marad.Fogalma sincs mi baja Nadinnek,de nem úgy néz ki mintha menstruációs görcs lenne.Claire félre söpörte a kusza gondolatait és barátnőjére koncentrált,aki a földön fekve hörgött,mert egyetlen hang sem jött ki a torkán.Elővette az Iphone-át,és tárcsázta a 911-et.
Bíííp-Bííp.
-Itt a 911,miben segíthetünk?
-Jó-jó napot,én Claire Hudson vagyok és a barátnőmnek azt hiszem szívrohama van.
-Claire! nyugodjon meg és mondja el hol tartózkodnak!
-Az oklahomai Tulsa,broken arrow-jában,kérem siessenek!
-Claire,a barátnője hány éves?
-16,miért?
-És él még? Mert ebben a korban nagyon ritka..a szívroham.
Claire nem akart ránézni Nadinera,mert tudta mi vár rá.Észrevette hogy már nem hallja a lány nyugtalan,fájdalmas nyüszítését,és már nem rángatózott.Vett egy mély levegőt,és elfordította a tekintetét a szoba közepén fekvő Nadinera.A lány teste merev,és sápadt volt.Már nem mozgott,egyértelműen meghalt. "Nem!" gondolta Claire. "Ő nem halhat meg! Oké szedd össze a gondolataid és válaszolj a telefonba várakozó idegesítő hölgynek." Mire válaszolhatott volna,a kijelző üresen csengett.Eldobta a mobilt,elvágódott a padlón és mély álomba merült szeretett barátnője mellett.
Nadine
Mikor kinyitottam a szemem,már elmúlt az a kín ami a mellkasomban volt,de a fejem borzasztóan fájt.Lassan felültem és megláttam hogy Claire mellettem fekszik a padlón.Mintha el lenne ájulva.
-Claire! Hé,föld hívja Claire Hudson-t! Kelj már fel!
Nyöszörög,tehát nincs olyan nagy baj.Megrángattam a karját és hirtelen felpattant a szeme,de annyira gyorsan hogy mindkét szeme befordult én pedig tökéletlenül felsikoltottam.
-Te jó isten! Nadine! Élsz?
Vajon miért kérdezi ezt tőlem? Lehet hogy baromira fájt az a dolog az előbb,de nem volt halálos.
-Mi a francról beszélsz Claire? Persze hogy élek.De minden oké?
-Nem! Szívrohamod volt! Legalábbis annak tűnt...
Abban a pillanatban mikor felült és rám nézett elkerekedett a szeme a döbbenettől.
-A-a jeled! Nézd!
-Eltűnt?
Kezdtem megijedni hogy már nincs meg,mert ezek után nem lettem volna képes ebben az átkozott házban maradni,de az is bennem van hogy nincs többé apám.Elvesztettem az utóbbi négy évben,és most már le is tagadna.
-Nem! Dehogy! Az előbb még kék volt!
Megdermedtem.A tetoválásnak MINDIG ismétlem Mindig kéknek kell lennie.Vagy vörös is lehet.Hallottam arról a főpapnőről aki egyszer meghalt és vörös vámpír lett belőle.Asszem Stevie Rae a neve,és tőle ered a vörös vámpír faj.Ha nem kék,hát csak vörös lehet.
-Várj! Milyen szívroham? Azt mondod hogy ami annyira fájt,szívroham volt?
-Tanultam egészségtant,emlékszel? A kilencedikes félévben elmentünk a Szent János kórházba gyakorolni azokon az idétlen bábukon.
-Hihetetlen vagy.
-Hé..nem nézed meg inkább a jeled?
-Uramisten...
Óvatosan odasétáltam a tükörhöz és mielőtt megláttam volna a jelet,becsuktam a szemem.
"Oké.Menni fog.Nem lehet akkora baj." Gondoltam görcsösen.Lassan kinyitottam a szemem és a tetoválásom fekete volt.És a mindenit! Hogy lehet nekem fekete holdam? -Baszki!
Hoppá! Azonnal a szám elé tettem a kezem,mert utálok rondán beszélni tizenhat éves létemre.Végig néztem a tetoválásom és gyönyörű volt.A homlokomon a teljes félhold éjfeketén ragyogott.Félre kellett tennem a gyönyörködést ugyan is megint egy köhögő roham jött rám.
-Mennünk kell.
-De mit fognak szólni ehhez a vámpírsuliban?
-Hát ki kell deríteni.
Lebattyogtunk a lépcsőn,és Jacquelin várt ránk a puccos nappalijába.Azonnal kitágult a szeme a rémülettől mikor meglátta a hiper-szuper menő tetkómat,és így szólt.
-Ez meg mi az úristen? George! Gyere ide!
A szememet kezdtem forgatni.Most komolyan? Tényleg még egy kínos családi jelenet? Claire rángatta a vállam és suttogni kezdett.
-Gyere már Nad,mielőtt elkezdődik a világháború,na!
-Oké.
Csak ennyit bírtam kinyögni,mert közben megláttam apa jéggé dermedt arcát.Chris is megjelent a kezében a játék fakarója.
-Hé vámpírcsaj! Majd számolj be arról milyen más pasik vérét szívni!
Na most lett elegem.Leráztam magamról Claire kezét,és óhh!! Az agyaraim kibújtak és hiper gyorsasággal az idióta felett álltam.
-Veled kezdem vöröske!
Vicsorogtam mint egy kutya,ő pedig reszketett mint a nyárfa levél.Mikor megláttam hogy egy könnycsepp csordul ki a szánalmas tekintetéből,nem bírtam tovább.Elkapott a röhögőgörcs majd kimentem a szobából.
-Te szégyentelen!
Apám szavai megállítottak,és de nem fordultam meg hanem elővettem a lekezelő énemet és visszakiáltottam.
-Viszlát Seggfejek! Csesszétek meg magatokat!
Elkergettem minden szomorúságot és becsaptam ember életem ajtaját,majd kinyitottam egy másik élethez szóló ajtót,(ami valójában a kocsi ajtaja,de nem akartam elrontani a drámai hatást).
Clairrel vihogtunk mint a majmok,most komolyan.Hogy tud valaki így megijedni mint Chris?
-Láttad amikor elkezdett sírni?
-Naná! Lekellet volna fényképezni,és felrakni a Facebookra!
-Úgy ám! Idióta vörös!
-Amúgy tök szexi amikor ilyen képet vágsz!
-Mármint ilyen?
Leengedtem az ablakot és megcsodáltam a vámpírarcom.A jelem felragyogott,a szép,és penge éles fogaim kivillantak,a szemem alatt pedig erek pattogtak ki.Igen,a maga módján tényleg szexi.
-Tényleg jó.Ez lehetne az új profilképem a Facebook-on.
Claire felhorkant,és csak akkor vettem észre hogy megérkeztünk amikor egy holló felvargyogott és a motorháztetőn landolt.
-Jesszusom,ettől kiráz a hideg. -Mondta Claire és kiszálltunk az autóból.Kiléptünk a fák árnyékából,és gyengén égő fájdalmat éreztem a kezemen,és a szemem is zsibogott.
-Hé Nad,elfelejtettük hogy itt fordított napszakok vannak.Most nappal van,tehát az összes vámpír alszik,és tessék,itt a napszemcsim.Szívás.
Elvettem Clairetől a napszemüveget,már akartam indulni mikor megragadta a kezem és szorosan megölelt.Akkor fogtam fel mi történik éppen.
-Asszem,nekem mennem kell Nad,ember vagyok,te meg az isten..istennő tudja milyen és mennyire különleges.
-Fejezd ezt be.Te is épp oly különleges vagy mint én.Te vagy az egyetlen aki kiállt mellettem ebbe a cikis helyzetben,és ezért kijárna neked a fehér házban,a becsület érdemrend.Én is hívlak,te is hívj,jó? Ja,és kérhetnék valamit?
-Amit csak akarsz.
-Elhoznád ide a bogarat?
-Hát persze.
Megöleltük egymást és Claire elszáguldott a Mini-couper-ével.
-Vágjunk bele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése