Ötödik Fejezet

5.Rész
Jack
"Hmm,a kedd délutánomhoz ez még hiányzott". Gondolta jack.
Jack egyszerre találta Christine-t szörnyen idegesítőnek és röhejesnek.Már fél éve nem hagyja békén,azzal hogy őket egymásnak teremtette az istennő.Régen együtt jártak,de csak a látszat miatt.
-Már elmúlt.-mondta Jack félhangosan,felfelé menet a táskájáért.
A fiúkolesz társalgójában pár vámpírjelölt hangosan ráköszönt,amitől Jack elmosolyodott.
-Sz'asz Jack!
-Helló Jack!
-Hello-Holló!
Jack vigyorgott mert eddig még nem volt ilyen napja.Többen is ráköszöntek,pedig nem is ismerte ezeket a srácokat.Furcsának találták,és ezzel nincs semmi baj,mert ettől különleges valaki.Ő legalábbis így gondolta.
"Különleges vagyok,és ez így van rendjén." Gondolta,és a szuper-holló hallásával meghallotta Hargensen elvetemült vihogását,a kilences teremből,ahol pont Garmy Professzorral volt spanyol órája.
-Hajj....
Kihúzta magát,és besétált a terembe,persze Hargensen azonnal észrevette, és az elviselhetetlen hangján oda kiabált.
-Hé madárka! Foglaltam neked helyet,itt mellettem!
"Igen,gondoltam hogy melletted". Gondolta,forgatni kezdte a szemét,majd ösztönösen szétnézett a teremben hogy van-e szabad hely.Szerencsére meglátott egy szabad széket egy hosszú,fekete hajú lány mellett.Egyedül ült,és pár kék-lány furcsán nézett rá,Jack pedig kiolvasta belőle a kétségbeesést.Még maga Jack is meglepődött,hogy ennek a lánynak fekete jel van a homlokán.Nem gondolkodott,azonnal odabattyogott hozzá,de Hargensen nem hagyta annyiban.
-Hát,te meg hová mész? - kérdezte vinnyogós hangon.
-Nem meg mondtam hogy akadj le rólam? -Összeszűkült szemmel nézett Chris-re,és azt várta,talán megijed,de épp az ellenkezőjét tette.Gúnyosan elvigyorodott.
-Tudom hogy te is akarsz.Mindig akarni fogsz majd.
-Akkor sem ülök melléd.Felfogtad a csöppnyi agyaddal?
Christine gyűlölettől eltorzult arcával méregetni kezdte a gyanútlan Nadine-t és a végén a szintén gyűlölettől összeszűkült szemével vissza fordult Jack-hez.
-Ez az új csaj! Máris bevágódott nálad? - kérdezte még vinnyogósabb hangon,és dobálni kezdte a haját.
-Biztosan jobban mint te.
Közben Jack hálát adott az istennőnek hogy Mr.Garmy éppen bejött,félbeszakítva a kínos beszélgetést.
-Mr.Johnson! Por favor,siéntese!
-Sí,Mr.Garmy!
Gyorsan vetett egy -ha-nem-állsz-le-akkor.megbánod pillantást Hargensenre,és odasietett Nadine mellé,közben azon mosolygott hogy vissza tudott válaszolni Garmy professzornak,mikor ő kérte hogy üljön le,Jack pedig mondta hogy máris.Lopva Nadinere pillantott,és nagyjából fel tudta mérni hogyan is néz ki a lány.Gyönyörű fekete haj ami bizonyára elég hosszú,de most fel van copfozva.Közepes barna bőr,és barna boci szemek.Vékony,normál magasságú.
"Gyönyörű és kész".Gondolta csak de azonnal vissza is válaszolt a fejében lévő hangnak.Nem vette észre hogy még mindig a lányt nézi,és Nadine észre vette,majd rámosolygott.Jack automatikusan visszamosolygott,amitől hatalmasat dobbant a szíve."Egyértelműen nem olyan mint Hargensen". A mosolyában nem volt semmi szexi,és birtoklási vagy.Csak simán barátságos és aranyos.Általában mikor Christine és a csicskái "mosolyognak" akkor fellibben a szoknyájuk és tekergetik a hajukat.De ennél a lánynál semmi ilyet nem tapasztalt,a gondolkodását Mr.Garmy szakította félbe,aki észrevette hogy Jack aligha figyel.
-Jack,que tal?
"Miért kérdezi hogy hogy vagyok?". Töprengett Jack és válaszolt.
-Muy bien,gracias.
Garmy odasétált Nadinehoz és megkérdezte hogy hívják.
-Hola! Me llamo el profesor Garmy,y tú? Comó te llamas?
Nadine megköszörülte a torkát és válaszolt.
-Me llamo Nadine Cross.
A lány és Garmy is elégedetten mosolygott,majd tovább folytatta az órát.
Amikor kicsengettek Jack látta hogy Hargensen felé igyekszik,már nem akart finomkodni,akkor amikor Garmy professzor kiment az osztályból,ráordított Hargensenre.
-Ha komolyan nem hagysz békén,akkor tényleg nagyon megbánod,te kis cafka!
Láthatóan meglepődött,aztán összeszűkült szemmel válaszolt.
-Nem kell mindjárt megölni te elmebeteg! - Azzal elmasírozott a barátnőivel.
-Végre.. - Gúnyosan elmosolyodott,és véletlen nekiütközött a mellette ülő lánynak.
-Bocs..Bocsi..Nem vettelek észre.. - "Hé mi a francért nem szólítod meg?!" Visszhangzott egy utálatos hang Jack fejében,de hallgatott rá.Elővette szexi mosolyát,és megszólította.
-Hé,te új vagy?
-Igen,miért? - Láthatóan meglepődött.
-Azért mert ilyen szép lányt még nem láttam mint te.Mi lesz a következő órád? Elkísérlek,de csak ha akarod. - Lopva rákacsintott,és tovább mosolygott.
-Pszihológia,Keller professzorral.
-Nekem is! Gyere,nem akarok elkésni.
Jack nem szerette annyira pszihológiát,gondjuk volt Keller professzorral.Állandóan segíteni akar másoknak! De hát nem tud segíteni mindenkinek az ég szerelmére! Gondolta Jack gúnyosan,láthatóan Fiona sem kedvelte.De erről senki nem tud semmit,ehhez képest elég jó fej,kedves,laza és komoly is tud lenni egyszerre.Szőke vállig érő haja van és élénk kék szeme.Vékony és magas,de nem mint egy égimeszelő.A suliban azt pletykálják hogy Winchester professzor csapja neki a szelet,de ő nem nagyon törődik vele.Eddig még nem volt neki mentoráltja,Jacknek már Kalona az,a Kardok ura vívásról.Végül is most sokakat megjelöltek szóval lehet hogy akad akit kiválaszt...


Nadine

Amikor Jack hozzám szólt,szó szerint elállt a lélegzetem.Mit akarhat tőlem?Egyszerűen csak kedves? De nekem mindenki azt mondta hogy totál népszerű! Egy népszerű srác mit akarhat tőlem? Szótlanul haladtunk a folyosón pszihológiára,és közben azon tűnődtem,vajon ugyan olyan pocsék mint amit a Broken Arrow High School-ban tartanak szakkörként? Vagy itt már komolyan veszik? Remélem hamarosan kiderül.Beléptünk a terembe,ami még tök üres volt és egy magas vékony szőke hajú nő éppen azt a szót írta fel a táblára hogy ZÁRKÓZOTTSÁG.A nő vigyorgott,de amikor meglátta Jack-et,a vigyor mosollyá halványult.
-Üdv Fiona! - Mondta Jack kimérten.
-Üdv Jack! Remélem tanultál,mert ma kérdezek. - Csak képzelődtem,vagy tényleg harag csillant a nő szemében?
Amikor viszont rám nézett,megint vigyorgott.Most komolyan,létezik hogy ennyire szimpatikus valaki,valakinek elsőre? Önkéntelenül is széles mosoly ült ki az arcomra.Véleményem szerint nem lehetett több negyvennél.
-Jó napot,én Nadine Cross vagyok,új diák.
-Hé,attól még hogy tanár vagyok,öreg nem!Még csak hatvannégy éves vagyok! Nagyon-nagyon örülök Nadine,az én nevem Fiona Keller.
-Ezt jó hallani,köszönöm.
-Áhh,nincs mit,üljetek csak ahová akartok.Jack,ő a barátod? - A nő megint kimért volt,és tetőtől talpig végig mérte a kábé százkilencven centi magas fiút.
-Csak Nadine-en múlik. - Megint rám kacsintott,és erőt vettem magamon hogy mosolyogjak.
Vettem a bátorságot és oldalba böktem mire ő elnevette magát.Olyan hihetetlenül szexi nevetése volt..Biztos csak néha vette elő,és a kinézete sem volt túl átlagos.Éjfekete haj,borostyán sárga szemei,a vörös jel a homlokán,és a normálisan izmos teste,ami kilátszott a fekete rövid ujjúja alól.Egyszóval tényleg dögös pasi,csak kissé sok benne a "hübrisz".Célba vettem az elsősorban,az egyik helyet mert a pszihológia mindig is érdekelt,és egy olyan tanárral mint Fiona,közelről szeretném látni.Mikor elindultam a padhoz,Fiona elkapta a kezem és maga elé fordított,így egyenesen belenéztem,tengerkék,barátságos,szeretetteljes szemébe.
-Gyönyörű szép jeled van.Te is különleges vagy.Vagyis,mindenkiben van valami különleges,de benned nagyon sok.Óra után itt maradnál velem beszélgetni? Ha szeretnéd,kiveszlek Vámpírszociológiáról,de ha nem,azt is megértem.
-Ezer örömmel itt maradok,köszönöm.
-Nincs mit.
Szívélyesen mosolygott,mintha az anyám lenne.Megcsodáltam a homlokán lévő nyíl-alakú vörös tetoválásokat,hihetetlenül jól álltak neki.Sugárzott valami olyasmit hogy,"Kívülről ártatlan báránynak tűnök,de igazából veszélyes vagyok",dolgot.Bizonyára észrevette hogy a jelét nézem,és megfogta a kezem.
-Eredetileg zafírkék vámpírjelölt voltam,de képzeld,annyira szerencsétlenül jártam hogy a hatodéves félévben,éppen Frodóval ültünk a keleti falnál,egyébként ő macskám,amikor köhögni kezdtem,és meghaltam,de egy- két nap múlva a szobámban ébredtem,vörös félholddal a homlokomon.Két héttel azután,lettem felnőtt vámpír,ó ami a késeket illeti,azt a képességet kaptam az istennőtől hogy sosem tévesztem el a célpontot.Előveszem a késeket,és gondolok egy helyre,eldobom,aztán ott köt ki ahová gondoltam. - Ijedtemben ugrottam egyet,amikor felugrott az asztalra egy tarka kis cirmos.Tényleg kicsike volt,gondolom ezért hívják Frodónak.Szeretem a gyűrűk urá-t,bár az egy kicsit fura hogy a Hobbitok ennyire picik.
-Azt a..Ez király..
-Ha szeretnéd,tanítás után kimehetünk a fedett csarnokba.
-Remek ötlet! Most pedig megyek és leülök,mert lassan kezdődik az órád.
-Ó! Az istennőre,tényleg! Fiatalok! Üljetek le,és kezdjük a mai témát: Zárkózottság. Ki tudja hogyan űzhető el ez a "betegség"?
Körbenéztem a terembe,és egyedül Jack volt az aki nem jelentkezett.Fionát láthatóan ez zavarta.
-Jack,kérlek sorold fel nekünk ennek az öt szabályát! Hallgatunk.Ne félj.
Jack sóhajtott egy nagyot és beszélni kezdett.Olyan gúnyos volt a hangja,hogy még én is meglepődtem.Ez már sértésnek bizonyult volna...
-Az első dolog,az hogy meg kell tudni mi okozza a félénkséget,a második az hogy szembesüljünk vele.A harmadik,koncentrálj az erősségeidre,a negyedik,légy objektív..Az ötödik pedig hogy válassz magadnak egy példaképet.
-Nagyon jó,jutalmad pedig egy ötös.Köszönjük.Annak ellenére hogy nem jelentkeztél....
-Kösz Keller professzor. - Morogta Jack.
-Szóval,a zárkózottság nagyon kellemetlen tulajdonság,amit az emberek egy idő után átértelmezik utálattá,és minket tesznek felelőssé.Olykor van hogy tényleg mi tehetünk róla hogy ennyire félénkek vagyunk,de legtöbbször csak jön.Befészkeli magát az agyad legeldugottabb részébe,és szép lassan eluralkodik felettünk,amit nem szabad hagyni! Nos,az elűzésnek van még egy fontos szabálya,még pedig az hogy figyeljük meg mások hogy reagálnak.Ahelyett hogy azon görcsölünk,vajon mit gondolnak rólunk az emberek,inkább figyeljük meg hogyan viselkednek.Mikor például elmész egy buliba,ahol alig ismersz pár embert,ne az legyen az első gondod hogy mások vajon éppen téged elemezgetnek és a hátad mögött fikáznak.Nem! Ezt nem szabad hagynotok.Ahelyett tehát, hogy azon képzelegnél, hogy mások mit gondolnak rólad, koncentrálj arra, hogy ők hogyan viselkednek a társaságban. Mit mondanak? Hogyan gesztikulálnak? Mit tanulhatsz tőlük? A tanultakat hogyan építheted be jövőbeli kommunikációs módszeredbe?
Elámultam hogy Fiona milyen erős nő,és nem csak annak mutatja magát,hanem tényleg az.Kihúzta magát,végig az osztályt nézte,és magabiztosan beszélt,akár egy királynő.Erősebbé akar tenni minket,és ez megmutatta hogy erős,magabiztos,kedves és nagyon jó fej.Látszott rajta hogy van tapasztalata."Nem nagyon bírja Jacket.." Gondoltam,miközben ámulattal néztem tovább a pszihológia utolsó perceit.

Jack
Jack hihetetlenül unottan érezte magát az órán,ez volt az egyik legkevésbé kedvelt tantárgya.De az a gondolat befészkelte magát az agyába hogy Nadine kell neki.Az járt a fejében hogy talán Nadine más mint a többiek,talán megindított benne valamit.Egészen negyedikig mikor be került a Shakespeare monológ versenyre,és kilencedik lett.Ezek után már végképp baromi népszerű lett,később pedig Andy Maslin és Adam LaFont kezdett vele haverkodni,de Jack nem akart szoros barátságot.
-Őő,izé,van kedved kijönni a fedett csarnokba? - Kérdezte zavartan Nadine.
Láthatóan Fiona nem erőlteti,de ha ezzel még nagyobb bosszúságot okozhat neki,miért ne?
-Tessék? Hogy van-e kedvem? Persze! - Szexi mosollyal megérintette Nadine kezét,amitől a lány megijedt,és lassan elhúzta.
-Majd találkozunk. - Utoljára rákacsintott,majd tovább állt.Közben méltóság teljesen végig ment a folyosón,hallgatva a gólyák rikoltozását hogy "Ó istennő!Jack mennyire szexi!".
Jack nevetve kiszáguldott a holdfényes udvarra."Belém fog zúgni..." Gondolta a könnyeivel küszködő Jack,és kiszaladt az udvarra,ahol könnyesre nevette  magát.Bekapcsolta a kedvenc rock zenéjét,és csenden kuncogott a Vámpírszociológia könyve felett. Gondolkodott,hogy talán átváltozhatna hollóvá,és elmehetne akárhová.Kiszökhetne az American Egale-be valamit venni..Gondolta,mikor egy ismeretlen gyönyörű női hang ütötte meg a gondolatait. "Nem kéne ilyen csökönyösnek lenned Jack,győzd le a nagyképűséget Éjszaka Fia,és nem fogsz csalódni,meglásd." Mondta a női hang és Jack csak egy pillanatig gondolkodott,mikor meglátta maga előtt azt a gyönyörű nőt.Hófehér volt a bőre,de nem sápatag mint az Alkonyatos vámpíroké,hanem gyönyörű.Az éjfekete haja derekáig lengett,és ezüstruhát viselt.Zafírkék hold alakú tetoválások voltak az arcán.Jack szeme egyenesen a nő holdfény színű szemébe fúródott,és elöntötte a boldogság,majd felkiáltott.
-Nüx!
-Drága jack,nem szabad meghátrálnod és magadra haragítanod a többi lányomat és fiamat,mert érzem a gonosz jelenlétét,ha egyedül vagy az nem jó,és félek a sötétségnek lenne annyi ereje,amivel be tudna szippantani.Ne fordulj el a barátaidtól! Bízz bennük! Ha kérdésed van fordulj a kardok urához,megjárta már a sötétség ösvényét,és ha nem tévedek,akkor ő a biológiai nagyapád.Hiszen ő Rephaim apja.
-Igen,de...és ha nem segít?
Az istennő barátságosan nevetni kezdett,majd válaszolt.
-Drága gyermekem...Kalona egy ideig bizonytalan ösvényen járt,de megjavult..Ő nem csak a mentorod,és ezt ő is tudja,bízhatsz benne Jack! Légy erős!
-Az leszek! Megígérem!
Amint Jack megesküdött hogy erős lesz,az istennő eltűnt.Mielőtt elindulhatott volna,tárcsázta Nadine számát,és az Iphonért nyúlt.
-Halló?
-Nadine? Szia,itt Jack..Tauriel adta oda a számod..csak azt akartam mondani hogy sajnálom amiért kényszeríteni akartalak a barátkozásra! Azt csinálsz amit akarsz...és nekem pedig nincs beleszólásom.Soha nem is lesz..hát..sajnálom.Nem kellett volna letámadnom téged.Sajnálom.
-Jack?! Nem csináltál semmi rosszat,csak...Ez nekem túl gyors volt....Gyere fel a szobámba ha szeretnél...Itt megbeszélhetjük.
-Tessék?
-Semmi..inkább oda megyek! Egy perc és ott vagyok!
-Ne! Már repülök is!
Jack lecsapta az Iphone-t,és arra koncentrált hogy átváltozzon hollóvá.Egy másodperc sem kellett hozzá hogy jöjjön az az ismerős fájdalom,majd egy perc múlva már szállt is Nadine ablaka felé.