Negyedik Fejezet

4.RÉSZ
Tauriel
-Miért! Mondd miért?
Tauriel az istennőhöz fohászkodott,és már akkor tudta hogy baj van amikor meglátta a Nephelé (Felhőistennő),tetoválását.Az istennőre! Badarság! Ő nem Nephelé...
Ekkor hallotta meg a suttogást."Szabadíts ki!" "Ments meg." Tauriel tudta hogy ő az.Maga a gonosz.Neferet.Tsi Sgili...Sok néven ismeri.Régen Neferet volt az Éjszaka Háza,látszólag hűséges és kiváló Főpapnője.De ő is meghallotta a gonosz suttogását,mohó és hataloméhes volt.Így tehát önként odaadta magát a sötétségnek. "A sötétség nem jelent mindig rosszat,ahogy a világosság sem jelent mindig jót." A fejében idézte az Istennő szavait,mikor kezdett elbizonytalanodni.
"Tudom hogy hallasz,ifjú Papnő",mondta a hang és Tauriel fülét,vagy inkább gondolatait,nevetés rázta meg,amitől kirázta a hideg.A papnő kifutott a naplementébe,és a keleti falnál találta magát.De ő az istennő templomához akart menni."Szabadíts ki,és megkapod a jutalmad,meglásd."
-Nem!Nem!Nem!Nem! Te megtestesült gonosz! Takarodj a fejemből Tsi Sgili!
Megint nevetni kezdett,Tauriel egyre jobban félt,de nem Neferettől.Hanem attól hogy esetleg a sötétség megbabonázza,mint a Tsi Sgilit.
"Jól van.Akkor megyek az ifjú Nepheléhez."
Tauriel sírni kezdett és mivel nem tudott kiabálni ezért csak suttogott.
-Ő erősebb nálad,meglásd.
Gonosz nevetés hallatszott a távolból,de a hang abba maradt.
-Vég..-
Már kezdett örülni,de eszébe jutott mit mondott a Tsi Sgili.Megy az ifjú Nepheléhez...
-Az istennőre!
Taurielnek az jutott eszébe hogy figyelmeztetnie kell a lányt,mielőtt megkezdődik a  baj.De úgy döntött még nem akarja felzaklatni,úgy hogy a legjobb dolog ha elmegy egy időre.

Nadine
Amikor megfordultam,Jenn gyönyörű smaragdzöld szeme fúródott az enyémbe amitől megijedtem és megtántorodtam..
-Nagyon szép vagy,de igyekezzünk! Nem akarok elkésni.
-Jó,jó menjünk!
Még egy röpke pillantást vetettem a tükörbe.Olyan mintha egy ismerős idegent láttam volna.Az arcom megváltozott a jeltől:fehérebb lett,pedig anyám görög,így kicsit barnább voltam a sima amerikaiaktól,a szemem nagyobb lett és a hajam besötétedett,meghosszabbodott.Furcsa,de így van.Követtem Jenn-t,aki szó szerint húzott magával.
-Tetszeni fogsz a barátaimnak. - A dolog amit mondott,annyira meglepett,hogy kitágult a pupillám a meglepetéstől.
-Honnan veszed?
-Onnan hogy én is kedvellek.
-Ezt jó hallani,örülök.
-Bocs a kérdést,hmm..Van valakid?
-Volt,de...
-Figyelj Nadine,nekem most már bármit elmondhatsz.Ha akarsz..
-Egyszerűen seggfej volt.Azt hazudta hogy lefeküdt az egyik barátnőmmel..Fos van az agya helyén,ennyi.
Jenn hatalmas hahotázása bennem is megindított valamit."Megfogod látni hogy kiben bízhatsz". Tauriel szavai ott visszhangzottak a fejembe,és Jenn-el kapcsolatban semmi rosszat nem éreztem.Úgy éreztem neki bármit elmondhatok.
-Ez mostanság gyakori..Nekem sajnos nincs senkim,de sok itt a helyes pasi.Még akkor is ha nem valami agysebészek.
-Hurrá..
Az udvaron át haladtunk,ahol rengeteg diák nevetett,beszélgettek,és pont úgy viselkedtek mintha normálisak lettek volna.
A menza - vagyis az „étkező", ahogy a kinti ezüsttábláról kiderült –remek hely volt. Távolról sem hasonlított az egykori sulim hatal­mas hodályára, amelynek olyan szörnyű volt az akusztikája, hogy akkor sem értettem Claire és a többi lány csacsogásából egy szót sem, amikor mellettem ültek. Ez a terem kicsi volt és barátságos. A fal itt is téglák és fekete kövek különös egyvelegéből állt, a terem pedig tele volt nehéz faasztalokkal és kipárnázott, háttámlás fapadokkal. Egy-egy asztal hatszemélyes volt, de a terem közepén is állt egy, amely­nél nem ült senki. Az az asztal zsúfolásig meg volt rakva gyü­mölccsel, sajttal, illetve hússal, és egy nagy kristálykehelyben va­lami vörös folyadék volt, ami leginkább borra emlékeztetett. (Tes­sék? Bor a suliban? Hol vagyok?) Az alacsony mennyezet meghitté tette a helyiséget, a hátsó falat elfoglaló ablakok és az üvegajtó pe­dig csak fokozta a hatást. A vastag, burgundi vörös bársonyfüggö­nyöket széthúzták, így ki lehetett látni a kőpadokkal, apró ösvé­nyekkel és dísznövényekkel teli, gyönyörű kis udvarra. Az udvar közepén egy márvány szökőkút állt, amelynek a tetején egy ana­nászra emlékeztető valamiből tört elő a víz. Szép látvány volt, kü­lönösen a hold és az antik gázlámpák fényében.
A legtöbb asztal már tele volt vacsorázó, beszélgető diákokkal, akik őszinte kíváncsisággal pillantottak ránk, amikor Jenn-el beléptünk a terembe. Vettem egy nagy levegőt, és felemeltem a fe­jem, így legalább mindenki alaposan megnézheti a Jelet a homloko­mon. Jenn átvezetett az étkező másik végébe, ahol hétközna­pi, üvegoldalú menzatálalókról lehetett elvenni a fogásokat.
- Az az asztal miért van ott középen? - kérdeztem menet közben.
-Ó,az Nüx istennő asztala.Mindig meg van neki terítve,furinak tűnik.de igazából logikus.
Ami azt illeti, szerintem sem furcsa. Bizonyos szempontból tényleg logikusnak látszott. Az Istennő annyira jelen volt ezen a helyen. A Jel ott volt mindenkinek a homlokán. A szobra ott állt a temploma előtt. Sőt feltűnt, hogy az egész iskola tele van őt ábrázoló kis képekkel és figurákkal.Erőt vettem magamon, és nem érintettem meg a Jelet a homlokomon. Inkább felkaptam egy tálcát, és beálltam Jenn mögé a sorba.
- Ne aggódj - suttogta. - A kaja tényleg jó. Keddenként kínai szokott lenni.
Megkönnyebbülve néztem körül. A többség már javában vacso­rázott, így a sor rövid volt, és hamarosan mi is sorra kerültünk. Amikor megláttam a vacsorát, összefutott a nyál a számban. Spa­getti! Uramisten! Gombás saláta!
Elvettem egy pohár vizet, aztán követtem Jenn-t az egyik asz­talhoz, ahol élénken beszélgetett egy fiú meg egy lány evés köz­ben.
-Ott az asztalunk,látod? Ahol az a szőke srác és lány ül.Na,mi lesz?! Gyere már!- Jenn húzott maga után mint valami kutyát.Kerestem az asztalt egy ideig aztán megtaláltam.Egy magas,középizomzatú szőke srác ült és egy szőke lány valami salátát eszegetett.Egyre közelebb értünk az asztalhoz amikor a fiú megpillantott minket és széles vigyorral integetni kezdett.
-Na végre hogy itt vagytok! - Egy pillanatra elidőzött a jelemen,de aztán Jenn megszólalt.
-Sziasztok! Hadd mutassam be az ÚJ szobatársam,Nadine Cross-t.Nadine,ő itt Adam LaFont és Lena LaFont.Testvérek.
A lány felnézett a salátájától,levette a tekintetét a jelemről, és csak ennyit mondott.
-Szia!
Adam is nehezen levette a tekintetét a fekete holdamról és a szemembe nézett,majd elmosolyodott.Nagyon szexi srác,de nekem túl szőke.Nem az esetem.
-Szia,nagyon örülök!
-Ööö..Én is.
Egy hosszú barna hajú és kis termetű lány szó szerint borult az asztalhoz és mérgelődni kezdett.
-Miért nem tudják megérteni ezek az idióta festett szőkék hogy délelőtt tizenegy után nem kéne megnézni a Star-Trek összes részét mert valaki aludni szeretne?! Komolyan mondom,Nüx küldhetett volna nekik egy kis észt mikor utánuk küldte a nyomkeresőt! Vagy inkább egy pajzsot hogy ne tudjam szétrúgni a seggüket! Oh! Szia,ne haragudj,nem vettelek észre,a nevem Astoria Stark! Miért színes a jeled?
Mindenki elhallgatott.Jenn kezéből kiesett a villa.Lena szólalt meg először nagy levegőt véve.
-Storia! Te normális vagy? Nem jutott eszedbe hogy ezzel meg is bánthatod?
-Nem bántott meg,és fogalmam sincs hogy miért van kiszínezve...
Astoria forgatni kezdte a szemét és beszélni kezdett.
-Na látod? Le kéne állnod a túl-udvariassággal Lena,nem sértettem meg.Te is hallottad.Nagyon örülök Nadine,remélem nagyon jól ki fogunk jönni.
-Aha,én is.
Vissza vigyorgott,és a következő egyén is befutott.Egy derékig érő hajú szőke,csinos lány volt az,(most komolyan,hány csinos szőke van ebben az iskolában?!).Közép magas alkat,barna szemmel,mint Astoriának.Ő azonnal meglátott,és ami a legjobban meglepett megölelt.
-Ó szia! Én Tanja Montgomery vagyok,és nagyon örülök! Te biztosan Nadine Cross vagy,Jenn már az agyunkra ment.Vajon hogy néz ki Nadine? Vajon jófej? Vagy gonosz mint azok a kurtizánok az első sorban?
És megint mindenki röhögni kezdett.Csak most tudtam szemügyre venni a többiek jelét.Jenn jele vörös,Adam és Lena jele kék volt.Tanja jele vörös.És Astoriá-é pedig szintén kék.
-Ööö..Astoria?
-Hmm?
-Kérdezhetek valamit?
-Hát persze Nad,már barátok vagyunk,remélem.
-Nos magyaráztak nekem valamit arról,ha valaki nem éli túl az átváltozást.Pontosan hogy hal meg az illető?
-Ha valakinek a teste elutasítja az átváltozást,azt nem lehet megállítani.A fájdalmat lehet enyhíteni.Először a sápadtság,rosszullét,aztán a köhögés.Hatalmas köhögő rohamok keletkeznek,és úgy érzed magad mintha ki akarnád köpni a tüdődet.
-Á,értem.
-Oké most én jövök.Van valakid?
Kiesett a villa a kezemből.Pont itt? Pont most? Mindenki előtt?
-Nincsen,miért?
-Szuper csajszi! Majd akkor Storia a pasizás mestere,egy hét alatt talál neked valakit,persze csak ha szeretnéd.
-Hát most szakítottam,de köszi.
-Értem se baj.
-Most már vannak vállak ahol kisírhatod a bánatodat. Mondta Tanja,és a többiek egyetértően bólogatni kezdtek.
Mielőtt mondhattam volna egy köszönöm-öt,Lena felsikkantott és elszaladt az asztaltól pont hátra fordultam és megláttam hogy egy fekete hajú,pont olyan jáde zöld színű szemű fiú karjaiba vetette magát.A keze be gipszbe,a nyakán merevítő,pár zúzódás..szegény nem tudom milyen balesete lehetett,de biztos fájt.A srác visszaölelte Lenát és szenvedélyesen csókolózni kezdtek.
-Nadine! Kérlek hadd mutassam be a fiúmat,Andy ő itt Nadine Cross,Nad,ő itt Andrew Maslin.
Kezet akartam nyújtani,de láttam hogy el va törve a keze úgyhogy inkább csak mosolyogtam.
-Szia Nadine,már nagyon sokat hallottunk rólad! Andrew lennék,nyugodtan szólíts Andy-nek!
A haja kisfiúsan volt levágva,és nem látszódott ki a jele,de úgy láttam hogy kék.Ugyan olyan jádezöld szeme volt mint Lenanak,és kb.egy fejjel magasabb mint ő.Borzalmasan összeillettek,és látszott hogy nagyon szeretik egymást.
-Örülök Andy,ne haragudj,hogy történt?
-Ó,kínos sztori,éppen a Rómeó és Júlia díszletét csináltam a színpadon,amikor valakinek az idétlen macskája elszaladt a létra alatt,én pedig leestem.
-Úúúh. - Csak ennyit bírtam kinyögni,mert tényleg rengeteg macska van ebben a suliban.
Andy nagy nehezen leült Lena és közém,majd enni kezdett.Tanja törte meg a csendet.
-Ajjaj,itt jönnek a cafka boszorkák...
Mielőtt hátra fordulhattam volna a fülemet megütötte valami kényes nevetés,amit legszívesebben elhallgattattam volna egy láncfűrésszel.Megláttam Christine Hargensen-t,amint éppen egy nagyon szexi srácnak csapja a szelet.Éjfekete haja,és borostyánszínű szeme volt,meg vörös jele.Láthatóan nem érdekelte a kis cafka,csak evett tovább.A csaj még mindig nevetett,mint egy félnótás és a fiú felállt majd elhagyta az étkezőt.Hallottam hogy Christine valami fura dolgot kiabál oda neki,mindenki hallotta hiszen orbitális hangos volt.
-Ugyan már Hollófiú! Tudom hogy akarsz!
-Az már elmúlt Chris! - Kiabálta vissza lekezelő hangon a srác.
A lány következő reakciója egyértelműen a hiszti volt.Hátra csapta a lenövéses haját és mint a filmsztárok,ő is kilépett a két csatlósával a menzáról.
-Kis cafka.... - Mondtam,mire mindenki rám nézett.
-Ismered ezt a kis ribit? - Kérdezte Lena,mire mindenki gyanúsan méregetni kezdett.
-Naná..Amikor nem rég ide kerültem,ő kísért fel a szobámba,aztán letámadott mint valami veszett kutya,hogy meg fogja keseríteni az életem..De valaki elárulná,miért nyalja mindenki a seggét?
 -Christine Hargensen,a suli legnépszerűbb diákja.Egyszerűen imádni...vagyis utálni való.Jack Johnsonra hajt,aki a suli másik legnépszerűbbje,de jó fej.Az anyja az a főpapnő akitől a vörös vámpír faj ered.Stevie Rae Johnson,az apja meg egy Hollómás akinek Nüx megbocsátott és emberi alakot adott.Rephaim a neve.-mondta Astoria.
-Hű,ez tényleg fura.
-Igen,de Jack kedves és jó fej,bár van benne hübrisz.
-Tanja,kifejtenéd nekünk ezt a szót,amit senki sem ért?
-A hübrisz gőgös arroganciát jelent,agyatlanok.
-Köszönjük drága,és ez így is van.
-Hé Storia,mi lenne ha....-
Andy félbe hagyta a mondatot,és megköszörülte a torkát,jaj de nehéz lehet neki beszélni azzal a merevítővel..
-Ha kitakarítanád az agyadat,túl van zsúfolva a sok pókhálótól és portól.
-Hahaha Andy,nagyon vicces,szeretnéd hogy a másik karodat is eltörjem?
Andy csúnyán nézett Storiára,és aztán pedig nevetni kezdett.
Végig néztem a társaságon,és életemben egyszer,úgy gondoltam hogy haza jöttem.